Van odafönt a Holdon túl egy város,
kapuit vándor ritkán lépte át.
Tömör, szürkéskék kalcedontömbök,
fagypontra süllyesztett világ.
Itt él, zordonan őrizve a törvényt,
erőt, mely céltalan mozgást fegyelmez
figyel és vár e helyen egy őslord,
krónikák jegyzik nevét: Dwillian.
Elgondoltam legféltettebb titkát,
hogy álmában (s az álom rendre eljön)
árnyat lát fehérlő, lágy kelmében,
akinek arca az enyémhez hasonlít,
s kihez végre így szól: szeretett fiam.
És az, amit még mindig énemnek hívok,
épp úgy, mint az árny, csak zokog hangtalan.