Köpeczi Béla egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Írás tegnap és holnap

Ezen a címen jelenik meg folyóiratunk, amely a bibliológia témaköréről szól, és fő feladatának azt tartja, hogy egyszerre foglalkozzék a hagyományos írásbeliséggel és az informatika új eszközeivel, a kettő közötti együttműködés jegyében. Szükségesnek tartom, hogy ezzel kapcsolatban megvilágítsam a bibliológia fogalmát, amely a bibliográfia mellett ma már magában foglalja a könyv szociológiáját és az írásos kommunikáció eszközeit és lehetőségeit.

E kutatásnak a Nemzetközi Bibliológiai Egyesület irányítja programjait, amely 1984-től tartja üléseit és foglalkozik a bibliológia klasszikusaival, az írástudományok 1993-ban megjelent bemutatásával, a Franciaországban létrehozandó adatbázissal és természetesen az új technológiákkal. E munkák keretében került sor egy közös olvasás-szociológiai kutatás megtervezésére a közép-európai országokban, amelynek első konferenciája 1994-ben szerveződött meg. A kutatásokról és az egyesület tevékenységéről a Revue de Bibliologie című periodikában olvashatnak. A magyar munkacsoport Írás: tegnap és holnap címmel periodikát tervez, amelyet az Internetre szán. Olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a számítógépek a közművelődési könyvtárakban; a könyv, olvasás és kulturális identitás; a multimédia és az olvasás; az elektronikus és a virtuális könyvtárak hozzáférhetősége; az anyanyelv és a médiák; végül az új technológiák és az információs társadalom. Mint ebből a tartalomjegyzékből is kiderül, az alapproblémák nem annyira az eddigi nyomtatott írásbeliség kérdése kapcsán merülnek fel, melynek hatékonysága az új technika következtében bizonyos mértékben háttérbe szorul, hanem az informatika és az elektronika megjelenése nyomán a tájékoztatás, az olvasás, a grafikus megjelenítés, a politikai struktúrában való elhelyezkedés, a cenzúra és természetesen a nemzetközi együttműködés és a nemzeti identitás szempontjából.

Világos, hogy négy évszázad után, amelyet a Gutenberg-galaxis uralt, az információs ipar új jelenségeket hoz létre és ezek érintik az oktatást, a kulturális és közművelődési tevékenységet, és a tájékoztatást a legszélesebb értelemben.

A kérdés az, hogy ez a változás milyen mértékben szorítja háttérbe a könyvet és az ismereteknek milyen jelenségeit emeli ki. Az informatika a gazdasági életben és a nyilvántartásban alapvető változásokat hozott, befolyása elmélyül más területeken, s új ismeretek megszerzéséhez és ezek elsajátításához vezet. Alkalmas-e azonban arra, hogy a műveltség megszerzésének ugyanolyan eszköze legyen, mint amilyen a könyv volt?
Az oktatásban számítógépek használatával hamarabb lehet hozzájutni elfogadott ismeretekhez, kérdés, hogy tanító és tanár nélkül milyenekhez? A rádión és a televízión keresztül a kultúra számos értékét lehet megismerni, de milyenek ezek? Közismert, hogy főleg a televízión keresztül a szórakoztatóipar termékei terjednek el, és milyen módon fogja eljuttatni az emberről és a környezetéről szóló műveltséget? Az Interneten keresztül megjelenik nemcsak a krimi, hanem a pornó is. Vajon a szórakoztató iparnak ezekre a termékekre van-e szüksége? Ezzel kapcsolatban merül fel a cenzúra problémája; demokratikus országban ki és milyen módon gyakorolja ezt a cenzúrát? Azok a változások, amelyek Közép-Kelet-Európában jelentkeznek, egy jórészt értékekre alapított kultúrával szemben a szórakoztató ipar jelenségeit állítják előtérbe, és ez ellen ki fog tiltakozni?

Mindazok, akik a bibliológiával foglalkoznak, látják ezeket az ellentmondásokat, s fő céljuk, hogy egyeztessék a könyv és az informatika együttműködését, felhasználva az új eszközöket, de megtartva a kultúra értékeit, a magyar kultúráét is, amely nélkül nem lehet identitástudat az integrált Európában.