Athén a tét

 Drávucz Rita profi vízilabdázó

Névjegy

Drávucz Rita 1980. április 14. Szolnok.

180 cm magas, 65 kiló.

Családi gyökerek: Jászladány. Ott élnek az apai nagyszülei.

Foglalkozása: sportoló.

Sportága: vízilabda. Magyar válogatott.

Profi csapata: GS Orizzonte, Olaszország, Szicília, Catania.

Édesapja a szolnoki MÁV-állomás állomásvezető-helyettese.

Édesanyja ugyancsak MÁV-dolgozó, mint ahogy a nővére is az Szegeden.

- Te nem akartál vasutas lenni?

- Érdekes, de nem. Gyerekként gyakran fölmentünk apuhoz az állomás előtti toronyba (a Pagodába), ahol akkor dolgozott. Tetszett, ahogy a vonatokat néztük aztán valahogy másfelé orientálódtam. Általánosban jártam rajzszakkörre, gépírástanfolyamra, meg úsztam. A szüleim megsokallták. Amikor választanom kellett az úszás maradt.

A magyar női vízilabda-válogatott 2003 nyarán győzni indult Barcelonába, a világbajnokságra. A negyeddöntőbe jutásért vívott küzdelemben a magyar lányok egyetlen pontocskával - ám a csapatban felhalmozódott tudást mélyen alulteljesítve - kaptak ki az oroszoktól. A VB 5. hely kudarc, főleg annak árnyékában, hogy a fiúk nyertek.

Az orosz lányok elleni mérkőzésen, amikor a negyed elején Drávucz Rita indult a labdáért, rendre elhozta azt. Az utolsó negyedben két gólt is lőtt. Így lett 8:7 az orosz válogatott javára.

- Későn jött az én két gólom is! Ha lőttem volna még kettőt...

- Kudarc?

- Egyértelműen. Keserű kudarc. Győzni mentünk. Tonó (Faragó Tamás, a lányok edzője) szóba sem áll egyikőnkkel sem.

- Ezek szerint máig nem dolgoztátok föl, nem emésztettétek meg a barcelonai fiaskót?

- Azt, hogy a többiek miként vélekednek, csak sejtem. Gondolom nagyjából ugyanúgy, ahogy én.

- Miként?

- Az igazság, hogy profik vagyunk, ráadásul nem is ma kezdtük a vízilabdázást. Úsztunk mi már máskor is „mély vízben”, aztán szépen kiemelkedtünk. Persze, mindenki aranyat várt tőlünk, mi is magunktól.

- Mi hiányzott?

- A koncentráció. Az, hogy azon a mérkőzésen nem tudtunk összpontosítani! Így történt. Hosszasan siránkozni fölösleges. Jó, szegényebbek lettünk egy éremmel, de 2004. augusztusában olimpiát rendeznek Athénban. Barcelonát az olimpiai felkészülés egy állomásának fogom föl. Azaz; csakis előre szabad nézni, 2004. február végén lesz az olimpiai kvalifikációs verseny éppen ott, ahol profiként játszom, Cataniában. Az olimpiára sokkal fontosabb kijutnunk, szóval a kvalifikáció lesz az első és az utolsó nagy lehetőségünk.

- Hogy kerültél Olaszországba?

- 2000-ben, a Palermóban rendezett kvalifikáción szemelt ki az egyik Genovához közeli városka, Lerici csapatának elnöke.

- Húsz évesen azonnal igent mondtál. Nyilván kedvező ajánlatot tett.

- Kedvezőbbet, mint idehaza bárki.

- Aztán a szicíliaiak csábítottak el Cataniába.

- A GS Orizzonte az olasz bajnokság legerősebbje. Tizenkét éve sorozatban bajnokok, háromszoros BEK-győztesek.

- A női vízilabdázás krémje?

- Igen. Az olasz lányok 1995 óta minden nemzetközi tornát megnyertek. Az Orizzontében hat-hét válogatottal játszok együtt.

- Irigylésre méltó...

- Meg is teszek mindent... Az elmúlt két szezonban a csapat gólkirálya vagyok.

- Akkor nem keresel rosszul!

- Szeretnék én annyit keresni, mint egy férfi vízilabdázó! Tudom, hogy nekünk, lányoknak az sohasem adatik meg - neveti el magát.

- Tehát nemcsak anyagilag éri meg, sportszakmailag is fejlődtél. Mi az, ami még kint tart.

- Imádok vízilabdázni, imádok játszani. Idehaza 15 évesen Kecskemétre kerültem, aztán Szentesre. Úgy, hogy közben Szolnokon laktam. Este 11-nél korábban nem értem haza vonattal. Ebbe a nagy jövés-menésbe fáradtam bele. Cataniában lakást, kocsit kapok, küldik a repülőjegyet. Kinn csak a sporttal foglalkozok; az edzéssel, a helyes táplálkozással, a pihenéssel, a napirendemmel. Ott minden a vízilabdát szolgálja. Nagy előny, hogy nem egyedüli magyarként fogadott be a csapat. Tavaly Stieber Mercedes-szel játszottam ott, a mostani szezonban Pelle Anikó a társam.

- Így képzelted az életed tíz évvel ezelőtt?

- Nem képzeltem én semmit! Nyolc évig úsztam Szolnokon, amikor megszűnt a szakosztály. A barátnőim beálltak vízilabdázni vagy elmentek triatlonozni. Három hónap töprengés után a víz mellett döntöttem. Másodikos gimnazistaként áthívtak Kecskemétre, ahol „bekerültem a Valkay családba. Valkay Ferenc edző, három lánya, Ádám Zsuzsi és jómagam alkottuk a junior válogatottnak a gerincét, amelyik az első nagy nemzetközi sikert aratta: a junior EB-n mindjárt harmadikok lettünk Izraelben. Rá két évre ugyanazzal a gárdával megnyertük az EB-t 1998-ban Angliában.

- Mennyire népszerű a vízilabda Olaszországban?

- Nem vagyunk olyan ismertek, mint itthon, de a tétmérkőzéseken kétezer ember szurkol a csapatnak.

- Mi leszel, ha nem vízilabdázol?

- Korai még erről gondolkodnom! Egyelőre négy éves ciklusokra tervezek. 2004 Athén, 2008 Peking.

- És 2012?

- Akkor már 32 éves leszek...

- A nyolc év úszás nem múlt el nyomtalanul; a labdákat rendre elhozod. Meg a kaput is eltalálod...

- Szentesen Tóth Gyula klubedzőnek köszönhetem. Ő volt az, aki már felnőttként felkarolt és elhitette velem, hogy van keresni valóm a medencében.

- Elég vékony vagy.

- Nincs gondom sem a súlyommal, sem az alakommal és szerencsére az étkezéssel sem kell vigyáznom. Igaz, édességre nem vágyom, de a tyúkhúslevest csigatésztával, meg a csirkepörköltet imádom. Ahogy nagymamám főzi Jászladányon. Na, és a főtt kukoricát minden mennyiségben.

- Kondíció?

- Érdekes, hogy a szárazföldi edzések, a nagy súlyzózások nélkül is elég jól elvagyok a vízben. Egy újfajta amerikai módszer szerint nemcsak a dobott gólokat, meg az akciókat számolják, hanem vagy százféle szempont szerint pontoznak. Megállapították, hogy kifejezetten jó a függőleges lábtempóm. Mit mondjak? A fürdőruha aljáig kiemelkedek.

- Dopping?

- Kizárva. Hülyeség. Nem éri meg!

- Ki az, aki bevallja?

- Senki, amíg le nem bukik. Komolyan beszélek; még arra is kényesen ügyelünk, milyen kenőcsöt kenjünk az arcunkra. Saját érdekünk, hogy ne keveredjünk még gyanúba sem. Az idén egyébként engem kétszer is ellenőriztek is tisztának találtak. Úgyhogy nem a levegőbe beszélek.

- Civil jövőd?

- A Testnevelési Egyetemre járok levelezőn, harmadik évfolyamra, sportmenedzserire. Szinte csak vizsgázni érek haza, a dolgozatokat e-mailen küldöm.

- Tervek?

- Még legalább két olimpiai ciklusban a vízilabdázás. Az eredmények szárnyakat adnak. Az a tervem, hogy nyerjek. Az Orizzontével, a magyar válogatottal.