Andor Mihály
Az iskolákon át vezető út
Az 1997/98-as tanév jó éve volt az iskolaszociológiának. Két, alapvető fontosságú adatokat felszínre hozó kutatás is folyt. Az MTA Szociológiai Kutatóintézete OKTK-támogatással azt vizsgálta országos reprezentatív mintán, hogy a középfokú iskolai tanulmányaikat 1997 őszén elkezdett diákok milyen motivációkkal, társadalmi háttérrel választották épp azt az iskolát, amelyikben az adatfelvétel idején tanultak. Az ELTE Szociológiai Intézete a Soros Alapítvány támogatásával pedig az összes 1998-ban érettségizett továbbtanulásáról (vagy tovább nem tanulásáról) vett fel adatokat. Az alábbi dolgozat e két kutatás adatbázisára építve rajzolja fel azt az ívet, amelyet a különböző társadalmi hátterű gyerekek az egymás után következő iskolafokokon keresztülhaladva írnak le.1 |
A felsőfokhoz vezető út
Magyarországon az 1997/98-as tanévet az általános iskolát végzettek 30%-a gimnáziumban, 36%-a szakközépiskolában, 32%-a szakmunkásképzőben és 2%-a szakiskolában kezdte. Az ilyen típusú országos adatok érdekesek lehetnek, ha például összehasonlítjuk azzal, hogy az évtized elején gimnáziumban még csak az általános iskolát végzettek 22%-a, szakközépiskolában 30%-a, szakmunkásképzőben viszont 45%-a tanult tovább. Mindez azonban semmit nem mond a minket érdeklő kérdésről, történetesen arról, hogy kik azok a gyerekek, akik egyik vagy másik iskolatípusban többségben vannak. Ilyen ismereteket csak külön erre irányuló szociológiai vizsgálatokból nyerhetünk. Az MTA-vizsgálat szerint az 1997/98-as tanévben az elsőévesek 33%-a gimnáziumban, 41%-a szakközépiskolában, 23%-a szakmunkásképzőben és 3%-a szakiskolában kezdett.2 Ezen belül azonban óriási különbségek mutatkoznak attól függően, hogy a gyerek milyen szociokulturális környezetből érkezik.
A
Az iskola típusa, ahol a gyerek elsőéves | Az apa legmagasabb iskolai végzettsége | Átlag | |||||
Egyetem N=441 | Főiskola N=389 | Érettségi N=1071 | Szakmunkásképző N=1949 | Nyolc általános N=385 | Nyolc általánosnál kevesebb N=40 | ||
Gimnázium | 82 | 64 | 39 | 20 | 11 | 2 | 33 |
Szakközépiskola | 15 | 27 | 46 | 44 | 40 | 23 | 41 |
Érettségit adó összesen | 97 | 91 | 85 | 64 | 51 | 25 | 74 |
Szakmunkásképző | 3 | 8 | 14 | 34 | 44 | 58 | 23 |
Szakiskola | 0 | 1 | 1 | 2 | 5 | 17 | 3 |
Összesen | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
Forrás: MTA Szociológiai Kutatóintézete, 1998
A gimnázium választásának jelentősége abban van, hogy nagy valószínűséggel vetíti előre az életút következő állomását. Az ELTE-kutatás szerint az 1998-ban gimnáziumban érettségizettek 81%-a jelentkezett felsőfokú intézménybe, a szakközépiskolában érettségizetteknek csak 35%-a. De nemcsak többen jelentkeztek, hanem többet is vettek föl: a gimnáziumból jelentkezők 56%-át, a szakközépiskolából jelentkezőknek csak 42%-át. Ebből aztán az következett, hogy abban az évben a gimnáziumban érettségizettek 45%-a tanult tovább, míg a szakközépiskolában érettségizetteknek csak 15%-a.
A főbb iskolatípusok közötti egyenlőtlen eloszlással még nem értünk a társadalmi differenciálódás végére, hiszen gimnáziumból is háromfajta van: négy-, hat- és nyolcosztályos. Bár az, hogy a szerkezetváltó gimnáziumok jobbak, mint a négyosztályosak, még nem bizonyított tény4, csak egy felfokozott várakozás, ez a hiedelem mégis elegendő volt ahhoz, hogy hisztérikus verseny alakuljon ki az oda történő bejutásért. A felfokozott várakozás azon a feltételezésen alapult, hogy a gimnázium régi formája, amely a maga idejében belépőül szolgált a középosztályba, magasabb színvonalú képzést nyújt. A mai reménykedők azonban nem gondoltak arra, hogy a két világháború között a gimnázium egészében elitiskola volt, hiszen egy-egy korosztálynak mindössze 8-10 százaléka tanult benne, azóta viszont ez az arány 25%-ra emelkedett. A középfokú oktatás háború utáni expanziója eleve megkérdőjelezi a korábbi színvonal fenntarthatóságát.5
Ha figyelembe vesszük a
Az gimnázium típusa, ahol a gyerek elsőéves | Az apa legmagasabb iskolai végzettsége | Átlag | ||||
Egyetem | Főiskola | Érettségi | Szakmunkásképző | Nyolc általános | ||
Nyolcosztályos gimnázium | 20 | 9 | 6 | 2 | 1 | 5 |
Hatosztályos gimnázium | 23 | 16 | 10 | 4 | 1 | 8 |
Négyosztályos gimnázium | 39 | 39 | 23 | 14 | 9 | 20 |
Gimnázium összesen | 82 | 64 | 39 | 20 | 11 | 33 |
Forrás: MTA Szociológiai Kutatóintézete, 1998
De még az azonos iskolafajta altípusai közötti egyenlőtlen eloszlással
sem ért véget a középiskola választásában megnyilvánuló társadalmi
differenciálódás. Köztudott, és a szerkezetváltó gimnáziumokhoz kapcsolódó
hiedelmekkel ellentétben bizonyított is, hogy az iskolák nem azonos
színvonalúak. Ezt a
Nem elég tehát, hogy minél magasabb az apák iskolai végzettsége, annál nagyobb arányban mennek a gyerekek gimnáziumba és ezen belül szerkezetváltó gimnáziumba, ráadásul nagyobb arányban mennek a felsőfokú felvételt leginkább biztosító, úgynevezett elitiskolákba. Az egyetemet végzett apák gyerekeinek 20%-a az országos rangsor első tíz helyét elfoglaló gimnáziumba ment (ha pedig az apa második generációs értelmiségi, akkor 23%); ugyanez a főiskolai végzettségű apák esetében már csak 14%, az érettségizett apák gyerekeinél 11% és így tovább lefelé. Még az első ötven gimnáziumba is annál nagyobb arányban mentek a gyerekek, minél magasabb az apa iskolai végzettsége. A rangsorban nem szereplő, a továbbtanulást legkevésbé biztosító gimnáziumokban viszont az alacsonyabb iskolázottságú apák gyerekei szerepelnek nagyobb arányban.
A gimnáziumot választók megoszlása az iskola presztízse és az apa iskolai végzettsége szerint, százalékban (első változat)A gimnázium helye a Köznevelés rangsorában | Az apa legmagasabb iskolai végzettsége | ||||
Egyetem N=360 | Főiskola N=249 | Érettségi N=424 | Szakmunkás N=386 | Nyolc általános N=44 | |
Első 10 között | 20 | 14 | 11 | 8 | 7 |
11 és 50 között | 18 | 16 | 13 | 11 | 7 |
51. és hátrébb | 38 | 43 | 43 | 47 | 41 |
Nincs a rangsorban | 24 | 27 | 33 | 34 | 45 |
Összesen | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
Forrás: MTA Szociológiai Kutatóintézete, 1998
A
A gimnázium átlaga a közös érettségi és felvételi írásbelin | Az apa legmagasabb iskolai végzettsége | ||||
Egyetem N=438 | Főiskola N=346 | Érettségi N=635 | Szakmunkás N=457 | Nyolc általános N=59 | |
8,5 pont fölött | 52 | 41 | 33 | 29 | 28 |
78,49 pont | 22 | 27 | 30 | 26 | 24 |
7 pont alatt | 26 | 32 | 37 | 45 | 48 |
Összesen | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
Forrás: ELTE Szociológiai Intézet, 1998
A
A kulturális tőke szerepét az ELTE-vizsgálat is jól mutatja. Miközben az egyetemet végzett második generációs értelmiségi apák gyerekeinek 58%-a érettségizett a legjobb gimnáziumokban, az első generációsoknak csak 50%-a (az átlag 52%). A tendencia még a főiskolát végzett apáknál is megtalálható: a főiskolai diplomás, második generációs értelmiségi apák gyerekeinek 47%-a érettségizett elitgimnáziumban (az átlag 41%).
A jobb szakmákhoz vezető út
A társadalmi differenciálódásnak nemcsak az eddig leírt változataival találkozhatunk (a főbb iskolatípusok közötti, illetőleg a gimnáziumokon belüli), hanem a középfokú szakképző iskolákon belüli fajtájával is. Itt azonban nem a továbbtanulás a tét (szakmunkásképző esetében per definitionem nem is lehet), hanem a divatos, jobb kereseti lehetőséggel kecsegtető szakma megszerzése.
Az 1990 óta bekövetkezett társadalmi és gazdasági változások
alaposan átalakították a különböző szakmák keresettségét. Minden olyan
szakmának csökkent a presztízse, amely a régi szocialista nagyüzemekhez
kötődött, és minden olyannak nőtt, amely kisvállalkozásokban is hasznosítható,
illetőleg, amelyben a munkaerő-piaci kereslet nagyot ugrott. Utóbbira
példa a közgazdasági szakközépiskolai végzettség: 1976-ban az összes
elsőéves
A szakközépiskola típusa, ahová a gyerek jár | Az apa legmagasabb iskolai végzettsége | ||||
Egyetem N=66 | Főiskola N=102 | Érettségi N=481 | Szakmunkás N=841 | Nyolc általános vagy kevesebb N=155 | |
Legkeresettebb szakmacsoport | |||||
közgazdasági | 26 | 24 | 23 | 22 | 23 |
Legkevésbé keresett szakmacsoport | |||||
ipari | 3 | 8 | 8 | 9 | 14 |
mezőgazdasági | 1 | 1 | 3 | 4 | 5 |
Többi | 70 | 67 | 66 | 65 | 58 |
Összesen | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
Forrás: MTA Szociológiai Kutatóintézete, 1998
A társadalmi különbségek élesebben jelennek meg a legalacsonyabb presztízsű szakmáknál. Ezekben a szakmacsoportokban maradtak még iskolák, de mivel az érdeklődés csökkent, egyre könnyebb bejutni, ezért azok a tanulók töltik meg, akik más középiskolában nem reménykedhetnek. (Az ipari és mezőgazdasági szakmacsoport szakközépiskoláiba bekerültek általános iskolai átlaga 3,6 volt, ám a közgazdaságiba felvetteké 4,3.)7 Az iskolázatlan szülők gyerekei az ipari szakmacsoportba tartozó szakközépiskolákba több mint négyszer nagyobb arányban, a mezőgazdaságiakba ötször nagyobb arányban mentek, mint az egyetemet végzetteké.
Hasonló folyamatok a
A szakmunkásképző szakmacsoportja | Az apa iskolai végzettsége* | ||
Érettségi N=149 | Szakmunkás N=641 | Nyolc általános vagy kevesebb N=190 | |
Legkeresettebb | |||
szolgáltatás | 11 | 11 | 5 |
Legkevésbé keresett | |||
építőipari | 6 | 11 | 22 |
Többi | 83 | 88 | 73 |
Összesen | 100 | 100 | 100 |
Forrás: MTA Szociológiai Kutatóintézete, 1998
* A szakmunkásképzőben tanuló, egyetemet vagy főiskolát végzett apák
gyerekeinek száma túl kevés az elemzéshez, ezért hiányzik a táblázatból.
Az iskolázatlan szülők gyerekeinek majdnem negyede (22%), míg
az érettségizett apák gyerekeinek csak 6%-a és a legalább második
generációs szakmunkás gyerekeinek is csak 11%-a került a legkevésbé
keresett szakmacsoportba
A középiskola előzménye
Minél tovább repíthet egy iskola a végzettségi létrán, illetőleg minél jobb életkilátásokat ígér egy szakma, annál nagyobb a verseny a bejutásért. A pálya, amelyen a verseny zajlik, a felvételi vizsga. Nem véletlen, hogy milyen sorrend alakul ki az iskolák között aszerint, hogy tartanak-e felvételit avagy nem.
A különböző iskolatípusokba 1997-ben bekerült, felvételizett tanulók arányaIskolatípus | A felvételizett tanulók százaléka |
Gimnázium | |
Nyolcosztályos | 97 |
Hatosztályos | 91 |
Négyosztályos | 76 |
Szakközépiskola | |
Közgazdasági | 77 |
Kereskedelmi | 74 |
Szociális | 71 |
Műszaki | 60 |
Mezőgazdasági | 49 |
Ipari | 24 |
Szakmunkásképző | |
Kereskedelmi | 60 |
Vendéglátó-ipari | 58 |
Építőipari | 24 |
Ruházati | 8 |
Forrás: MTA Szociológiai Kutatóintézete, 1998
@SZÖVEGTÖRZS = A felvételi vizsgával valami egészen különös
dolog történt az elmúlt tíz év alatt, amit
Ebben a gondolatmenetben annyi igazság mindenképpen van, hogy a felvételi hisztéria túllépett a racionalitás határán, és hogy nem minden helyen és nem minden formájában indokolt. Vannak iskolák, amelyekbe valóban akkora a túljelentkezés, hogy valamilyen módon dönteni kell arról, kit vegyenek föl. Sok esetben azonban a felvételi valóban csak PR-eszköz, amely arra épít, hogy a szülők nagy részének nincs átfogó ismerete az egész iskolarendszerről, és döntéseiket töredékinformációkra alapozzák. A töredékinformációk alapján olyan hiedelmek születnek, hogy ha ebbe az iskolába csak felvételivel lehet bejutni, akkor ez biztosan jó iskola. Az átlagosan tájékozatlan szülő azt már nem tudja, hogy egyetlen jelentkezőt sem utasítottak el, mert a felvételi mindenkinek sikerült. (A gyerek pedig akkor sem úszná meg a pszichózis határáig menő stressz nélkül, ha előre tudná, hogy úgyis mindenkit felvesznek.) Azt pedig, hogy egyre több fölöslegesen felvételiztető iskola van, az adatok is alátámasztják. 1991-ben a középfokra jelentkezők 73%-át, 1995-ben 75%-át vették föl oda, ahová jelentkezett. 1997-re már a középfokot is teljes mértékben elérte a demográfiai hullámvölgy, amikor is a reprezentatív MTA-vizsgálat mintájában szereplő gyerekek 86%-át oda vették föl, ahová először jelentkezett.
A felvételi annál sikeresebb, minél több a hozott anyag, azaz
minél több van a gyerek fejében. Ezt csak részben tükrözi az általános
iskolai tanulmányi eredmény, hiszen köztudott, hogy az
Az 1997/98-as tanévben középfokú iskolát kezdő gyerekeknek átlagosan 27%-a járt az általános iskolában tagozatos osztályba, ám ha ugyanezt az apa iskolai végzettsége szerint nézzük, akkor azt találjuk, hogy az egyetemet végzett apák gyerekeinek 52%-a, a főiskolát végzettekének 42%-a, az érettségizettekének 33%-a járt tagozatos osztályba, míg a szakmunkásképzőt végzett apák gyerekeinek csak 19%-a, a nyolc osztályt vagy kevesebbet végzettekének pedig mindössze 12%-a.
Nem véletlen az sem, hogy melyik
Milyen általános iskolai osztályba járt a gyerek | Az apa legmagasabb iskolai végzettsége | Átlag | ||||
Egyetem N=437 | Főiskola N=386 | Érettségi N=1061 | Szakmunkásképző N=1931 | Nyolc általános vagy kevesebb N=417 | ||
Normál | 48 | 58 | 67 | 81 | 88 | 73 |
Matematika tagozatos | 14 | 11 | 10 | 5 | 4 | 8 |
Informatika tagozatos | 2 | 1 | 2 | 2 | 2 | 2 |
Idegen nyelvi tagozatos | 23 | 18 | 11 | 6 | 2 | 10 |
Ének-zene tagozatos | 5 | 4 | 3 | 2 | 1 | 2 |
Testnevelés tagozatos | 4 | 4 | 5 | 3 | 2 | 4 |
Egyéb tagozat | 4 | 4 | 2 | 1 | 1 | 1 |
Összesen | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
Forrás: MTA Szociológiai Kutatóintézete, 1998
@SZÖVEGTÖRZS = Az informatika és a testnevelés tagozaton nem érvényesülnek ezek a tendenciák. A testnevelés tagozat nem a kulturális tőkét gyarapító jövőbe való befektetés, az informatika tagozat pedig csak annak fontos, aki tudatlanságból túlértékeli az informatika megtanulhatóságának nehézségét és/vagy másképp nem tud számítógép közelébe jutni. A nagyobb kulturális tőkével rendelkező szülők tudják, hogy az informatikai ismeretek elsajátításához fölösleges a tagozat, elég egy számítógépet venni a gyereknek. Nem véletlen, hogy miközben átlagosan a családok 39%-ában van személyi számítógép, az egyetemet végzett apák családjánál 73%-ban, az iskolázatlan apák családjának pedig csak 14%-ában (ANDOR 1998a).8 Ebből következően ameddig például az egyetemi végzettségű szülők tagozatos gyerekeinek (vagyis ha a tagozatos osztályba járókat vesszük 100 százaléknak) mindössze 4%-a járt informatikai tagozatra, addig az iskolázatlan családból jött tagozatos gyerekek 16%-a. Hasonló a megoszlás a testnevelés tagozatnál (7% és 16%).
A gyerek teljesítményének fokozásához nemcsak a tagozatos osztályba
juttatást lehet igénybe venni, hanem mindenféle
Először azt látjuk, hogy igen egyenlőtlen az eloszlás abban
a tekintetben, hogy iskolai vagy iskolán kívüli különóráról van szó
Hol járt a gyerek különórára általános iskolásként? | Az apa iskolai végzettsége | ||||
Egyetem N=398 | Főiskola N=343 | Érettségi N=913 | Szakmunkásképző N=1564 | Nyolc általános vagy kevesebb N=325 | |
Csak az iskolán belül | 23 | 25 | 36 | 46 | 50 |
Csak az iskolán kívül | 26 | 22 | 19 | 12 | 9 |
Mindkét formában | 51 | 53 | 45 | 42 | 41 |
Összesen | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
Forrás: MTA Szociológiai Kutatóintézete, 1998
További lényeges különbségeket regisztrálhatunk, ha tematikailag nézzük a különórákat. Az iskolázatlan szülők gyerekeinél a sport dominált (a különórára járók 69%-a sportolt), minden más területen 15% alatt maradt a részvételük. A sport az egyetlen különórafajta10, amelyben annál nagyobb arányú a gyerekek részvétele, minél alacsonyabb az apa iskolai végzettsége. (A zene és a nyelv területén fordított az összefüggés, az egyéb művészet, a matematika és az informatika területén pedig semmilyen összefüggés nincs az apa iskolai végzettségével.) A sport az egyetemi és főiskolai végzettségű szülőknek is fontos (54%), de gyerekeik igen nagy arányban jártak külön nyelvórára is (44%, illetőleg 38%).
Még tovább mélyül a szakadék, ha azt nézzük, hogy a különböző családi hátterű gyerekek hányféle különórára jártak egyidejűleg. A Scheffe-próba szerint abban még nincs szignifikáns különbség, hogy a különböző családi hátterű gyerekek átlagosan hány iskolai külön foglalkozásra jártak (az átlag véletlenszerűen 1,2 és 1,3 különóra között változik). Abban azonban már van, hogy hány iskolán kívülire: az egyetemi végzettségű apák gyerekei 1,2; a főiskolai végzettségűeké 1,1; az érettségizetteké 0,8; a szakmunkás-végzettségűeké 0,6; a nyolc osztályt vagy kevesebbet végzetteké 0,5.
A
Az általános iskolás korban egyidejűleg látogatott iskolán kívüli különórák száma | Az apa legmagasabb iskolai végzettsége | ||||
Egyetem N=441 | Főiskola N=389 | Érettségi N=1071 | Szakmunkásképző N=1949 | Nyolc általános vagy kevesebb N=425 | |
Nem volt különóra | 30 | 33 | 45 | 56 | 61 |
Egy | 35 | 34 | 35 | 33 | 32 |
Kettő | 24 | 25 | 15 | 8 | 6 |
Három és több | 11 | 8 | 5 | 3 | 1 |
Összesen | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
Forrás: MTA Szociológiai Kutatóintézete, 1998
A keresettebb középiskolákba bejutás esélyét tehát nagymértékben növelik azok a pluszok, amelyeket egy tagozatos általános iskolai osztály vagy a különórák adnak. Ennél nagyobb sikert már csak a kettő együtt ígér. Nem véletlen tehát, hogy ezt vizsgálva a következő eredményt kapjuk.
A tagozatos osztályba és különórákra is járó gyerekek arányaAz apa végzettsége | A gyerekek százaléka |
Egyetem | 48 |
Főiskola | 40 |
Érettségi | 30 |
Szakmunkásképző | 17 |
Nyolc osztály vagy kevesebb | 11 |
Mindebből látható, hogy nem tekinthető véletlennek a középiskola-választásnak
az a megoszlása, amely az
A végkifejlet
Az eddigieket abban lehetne összefoglalni, hogy a nagyobb kulturális tőkével rendelkező családok már az általános iskola kiválasztásával megkezdik a következő generáció tőkefelhalmozását, és ezzel párhuzamosan különórák formájában pótlólagos beruházásokat hajtanak végre. Ezáltal megnövelik gyerekeik felsőoktatásba jutásának esélyét.
Már volt arról szó, hogy a gimnázium nagyobb eséllyel biztosítja
a továbbtanulást. Mivel a gimnázium választása szociálisan és kulturálisan
determinált, ezért ez a determináció áttevődik a
Érettségi után | Az apa legmagasabb iskolai végzettsége | ||||
Egyetem N=581 | Főiskola N=606 | Érettségi N=1559 | Szakmunkásképző N=1793 | Nyolc általános N=257 | |
Nem jelentkezett felsőfokra | 14 | 28 | 44 | 62 | 65 |
Jelentkezett felsőfokra | 86 | 72 | 56 | 38 | 35 |
Ezen belül: nem vették föl | 21 (25) | 21 (29) | 18 (31) | 13 (34) | 13 (36) |
fölvették | 53 (61) | 39 (54) | 28 (50) | 17 (44) | 12 (36) |
még nem tudni | 12 (14). | 12 (17) | 10 (19) | 8 (22) | 10 (28) |
Összesen | 100 (100) | 100 (100) | 100 (100) | 100 (100) | 100 (100) |
Forrás: ELTE Szociológiai Intézet, 1998
A továbbtanulási szándékban és sikerességben megnyilvánuló különbségek
persze visszavezethetőek arra, hogy minél alacsonyabb iskolázottságú
családból származnak a gyerekek, annál nagyobb arányban választották
korábban a szakközépiskolát, és mint említettük a szakközépiskolából
nehezebben vezet az út a felsőoktatásba. De ne higgyük azt, hogy függetlenül
az iskolai életút előzményeitől, ha a gyerek már egyszer jelentkezett
és bejutott a felsőoktatásba, akkor legalábbis a népesség e kisebb
hányadának ettől kezdve azonosak az esélyei. A finomabb különbségek
ott kezdődnek, hogy hova jelentkezett: főiskolára vagy egyetemre.
A gimnáziumból felsőfokra igyekvők 60%-a első helyen egyetemre jelentkezett,
40%-a főiskolára. Ezzel szemben a szakközépiskolából továbbtanulók
64%-a eleve főiskolára jelentkezett, és csak 36% egyetemre. A kör
itt bezárul. Mivel az iskolázottabb szülők magasabb arányban íratták
gyerekeiket gimnáziumba, így magasabb arányban jelentkeznek a felsőfokra
is, ráadásul a felsőfok nagyobb értékű formájára, az egyetemre
Hová adta be a jelentkezését elsőre | Az apa legmagasabb iskolai végzettsége | ||||
Egyetem N=484 | Főiskola N=415 | Érettségi N=828 | Szakmunkásképző N=652 | Nyolc általános N=84 | |
Főiskolára | 29 | 48 | 53 | 60 | 64 |
Egyetemre | 71 | 52 | 47 | 40 | 36 |
Összesen | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
Forrás: ELTE Szociológiai Intézet, 1998
A főiskolaegyetem bontásnál még érzékenyebb mutató is van.
Általában igaz, hogy egy egyetemi diploma többet ér, és az életben
konvertálhatóbb, mint egy főiskolai, de azért van olyan egyetem, ahova
lasszóval fogják a hallgatókat, és van olyan főiskola, ahol igen sok
riválissal kell megküzdeni a bejutásért. A bejutás nehézségét legjobban
a
Persze nem elég jelentkezni,
Főiskolára vagy egyetemre | A közös érettségi/felvételi írásbeli dolgozatoknak az adott gimnáziumra jellemző átlaga | ||||
10 pont fölött | 99,99 pont között | 8,58,99 pont között | 78,49 pont között | 7 pont alatt | |
Nem vették föl | 32 | 43 | 50 | 55 | 75 |
Felvették | 68 | 57 | 50 | 45 | 25 |
Összesen | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
Forrás: ELTE Szociológiai Intézet, 1998
És persze nem elég bejutni, az sem mindegy, hogy
A felsőfokú intézmény rangja a túljelentkezés alapján | Az apa iskolai végzettsége | ||||
Egyetem N=285 | Főiskola N=215 | Érettségi N=402 | Szakmunkásképző N=298 | Nyolc általános N=31 | |
Legalább 5-szörös | 10 | 5 | 3 | 3 | 0 |
34,99-szeres | 10 | 8 | 5 | 6 | 7 |
22,99-szeres | 23 | 14 | 22 | 18 | 7 |
1,11,99-szeres | 45 | 59 | 59 | 61 | 63 |
1 és kevesebb | 12 | 14 | 11 | 12 | 23 |
Összesen | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
Ebből aztán az következik, hogy a legkeresettebb főiskolákra/egyetemekre (ahol a túljelentkezés ötszörös vagy nagyobb) felvettek majdnem felének (48%) egyetemet végzett az apja, holott az egyetemi diplomás apák gyerekei az összes felvettnek csak 23%-át teszik ki.12
Az
Ezzel szemben a
A teljesség kedvéért közöljük a többi végzettségi
kategória adatsorát (természetesen a lemorzsolódás beszámítása nélkül)
is. Amikor a főiskolai diplomás apák gyerekei közül 100 elvégzi az
általános iskolát, akkor 91 érettségit adó középiskolába megy: 64
gimnáziumba, 27 szakközépiskolába. Gimnáziumi érettségi után a 64-ből
57 jelentkezik továbbtanulásra, és 32-őt fel is vesznek: 19-et egyetemre,
13-at főiskolára. A szakközépiskolai érettségi után a 27-ből 13 jelentkezik
továbbtanulásra, és 5-öt vesznek föl, hármat főiskolára, kettőt egyetemre.
A főiskolai diplomás apák általános iskolát végzett száz gyerekéből
minden valószínűség szerint
Az érettségizett apák általános iskolát végzett gyerekei közül
100-ból 85 megy érettségit adó középiskolába: 39 gimnáziumba, 46 szakközépiskolába.
A gimnáziumban érettségiző 39-ből 31 jelentkezik továbbtanulásra,
és közülük 16-ot vesznek föl, fele-fele arányban egyetemre és főiskolára.
A szakközépiskolába menő 46-ból érettségi után 17 jelentkezik továbbtanulásra,
és közülük hetet vesznek föl, ötöt főiskolára, kettőt egyetemre. Végezetül
tehát az érettségizett apák általános iskolát végzett gyerekei közül
százból minden valószínűség szerint
A szakmunkás apák általános iskolát végzett gyerekei közül százból
64 megy érettségit adó középiskolába: 20 gimnáziumba, 44 szakközépiskolába.
A gimnáziumban érettségizett 20-ból 13 jelentkezik továbbtanulásra,
és közülük hatot vesznek föl, fele-fele arányban egyetemre és főiskolára.
A szakközépiskolába menő 44-ből érettségi után 12 jelentkezik továbbtanulásra,
és a 12-ből ötöt vesznek föl, négyet főiskolára, egyet egyetemre.
Végezetül tehát a szakmunkás apák általános iskolát végzett gyerekei
közül százból minden valószínűség szerint
ANDOR MIHÁLY 1998a. Zárójelentés Az iskoláztatást befolyásoló tényezők című kutatásról. Budapest, MTA Szociológiai Kutatóintézet és OKTK Irattár.
ANDOR MIHÁLY 1998b. Az esélyek újratermelődése. Educatio, 3. sz.
ANDOR MIHÁLY 1999a. A kétféle diploma. Iskolakultúra, 1. sz.
ANDOR MIHÁLY 1999b. A csalódás jelei. Köznevelés, 55. évf. 12. sz.
BUKODI ERZSÉBET 1995. Az iskolázottsági esélyek alakulása. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal.
CSÁKÓ MIHÁLY 1998. Szakirányú továbbtanulás. Educatio, 3. sz.
CSÁKÓ MIHÁLY LISKÓ ILONA 1978. Szakmunkásképzés és társadalmi mobilitás. Valóság, 3. sz.
CSÁKÓ MIHÁLY és mások 1998. A Belépés a felsőoktatásba, 1998 című vizsgálat SPSS system file-ja. Budapest, ELTE Szociológiai Intézet.
RÓBERT PÉTER 1997. Foglalkozási osztályszerkezet: elméleti és módszertani problémák. Szociológiai Szemle, 2. sz.