Magyar Elektronikus Folyóiratok

Az alábbiakban az egyszerűség kedvéért „magyar elektronikus folyóiratok” névvel illethető források azon sajátosságairól szeretnék beszélni, melyek szorosan befolyásolják a jelenleg létező elektronikus szolgáltatásaink stratégiáit.

Először is fogalommagyarázatra van szükség, a címben említett kiadványkör természetesen nem szigorú értelemben magyar, hanem esetleg csupán magyar vonatkozású (vagy ha magyar is, nem köthető történelmi ill. kulturális országhatárokhoz). Nem mindig kifejezetten elektronikus, hiszen sok esetben egy nyomtatott vagy egyéb hordozón megjelent kiadvány interneten szolgáltatott vetülete. Továbbá legkevésbé sem feltétlenül folyóirat, hiszen az olyan technikai, praktikus jellemzők, mint periodicitás, tartalmi struktúra ill. terjedelem szinte egyáltalán nem kényszerítenek egy kiadványt semmiféle bevált kategóriába.

Ebből is látható, hogy rendkívül heterogén dokumentumtípusról van szó.

Én magam a Nemzeti Könyvtár képviseletében beszélek, mely egyike a világ viszonylag kevés könyvtárának, mely explicite felvállalta, hogy önálló kategóriaként is foglalkozik ezekkel a kiadványokkal. Ennek érdekében jött létre az EPA-szolgáltatás, melynek főbb feladatai nyilván jól ismertek a hallgatóság számára. A rend kedvéért mégis felsorolom azokat:

magyar elektronikus folytatódó kiadványok nyilvántartásba vétele
ezen kiadványok könyvtári és könyvtárhasználati konvenciókat követő leírása
minél több szempontból lehetséges adatkereshetőség e kiadványokkal kapcsolatban
minél több magyar elektronikus folyóirat archiválása az EPA (OSZK) tárterületén
kísérletek a megfelelő szakmai és módszertani háttér kialakítására ezekkel a kiadványokkal kapcsolatban

Az EPÁ-t annakidején kiadvány szintjén gondolkozó szolgáltatásként képzeltük el, pályafutása során azonban két kísérlet is történt arra, hogy a helyben archivált kiadványokat analitikus szinten is feltárjuk.

1. A nemzeti könyvtárban épített 2002-ben lezárt, Időszaki Kiadványok Repertóriuma (IKER) nevű népszerű adatbázis webes változatának összekötése egyes, az EPÁ-ban tárolt cikkszintű tételekkel (azaz a teljes szöveghez juttató URL-cím hozzáadása a cikkrekordhoz). Ez a kísérlet sikeresnek volt mondható, a megvalósítás azonban az IKER megszűnése okán nem történhetett meg.

2. A második kísérletről szerencsére elmondhatjuk, hogy jóval túllépte a kísérleti fázist, és az EPA-szolgáltatás nagyon hasznos, értéknövelő kiegészítőjévé vált, ez pedig a magyar tartalomjegyzék-adatbázissal való összeköttetés. Itt a két adatbázis metszetében található kiadványok keresése lehetséges az EPA oldaláról is a MATARKA révén (így tulajdonképpen megvalósult egyfajta analitikus feltárás), valamint a MATARKA felől a cikkek stabil, teljes szövegű elektronikus elérhetőségének feltüntetése.

Ezek az eszközök állnak tehát rendelkezésünkre arra nézve, hogy szembenézzünk a bevezetőben már említett sajátosságokkal.

1. Első és legfontosabb sajátosság: a minőség.

Mondhatjuk azt, hogy mint bibliográfiai jellegű szolgáltatás, mely passzív viszonyban van tárgyával, nem vagyunk felelősek az általunk regisztrált kiadványok tartalmáért, és mint könyvtár, csak bizonyos aspektusokból vagyunk felelősek azok minőségéért.

Ezen aspektusok:

stabil elérhetőség
platformfüggetlen formátumok szolgáltatása
az akadálymentesség elérhető legmagasabb szintjének biztosítása.

Az EPA fejlesztése során sokat dolgoztunk az első két szempont megvalósításán, s most talán jó úton vagyunk a harmadik felé.

Milyen további felelősségünk lehet a minőségre nézve?

Tapasztalataim szerint szolgáltatásaink szempontjából stratégiai fontosságú a tartalmi és szövegminőség szem előtt tartása és előmozdítása.

Indoklás: jelen formájukban a magyar elektronikus kiadványok ill., kiadásváltozatok nagy része okkal nem bír kellő presztízsértékkel célközönsége körében. Számos kiadvány még nem kellően ismert, alulinfrastukturált, ad-hoc megjelenésű. Ez természetes, hiszen nyilvánvaló, hogy a magyar folyóirat-kiadás komoly financiális nehézségekkel küzd, s nagyon kevés forrás engedheti meg magának, hogy magas minőségi mércét állítson fel. Ez azonban ördögi kört képez, mivel ha az elektronikus források nem bizonyulnak legalább hozzávetőlegesen megbízhatónak a jövőben, akkor azzal vagy a hivatkozáskultúra szintjét befolyásolják negatívan, vagy pedig megkérdőjelezhetővé válik az elektronikus publikáció haszna. Ne feledjük, az ingyenes internetes közzététel nem financiális, hanem promocionális, presztízsbeli előnyökkel kell hogy járjon. Különben egyre több folyóiratunk dönthet úgy, hogy megjelenését fizetős szolgáltatásokra korlátozza, melyek megfelelő kompenzáció fejében ki is csikarják a minőséget.

Mit tehetünk ez ügyben?

Természetesen nem készíthetjük el magunk a kiadványok megfelelő digitális változatát (kivéve a retrospektív digitalizálás terén). A legfontosabb feladatunk itt a megfelelő tudatosság kiépítése a minőségi elvek irányában, működő és elérhető megoldások kidolgozása, dokumentálása és terjesztése, valamint jó példák prezentálása.

Mit tett az EPA ez ügyben?

A szöveges tartalomszolgáltatás egyik kulcsproblémája a karakterkezelés, a kódlapok és a tényleges kódolás összhangjának megteremtése (e nélkül a szöveg tartalmilag sérülhet, nem azokat a jeleket látja az olvasó, melyeket pl. a szerző eredetileg cikkébe szánt). A probléma szinte parttalannak mondható, de minél több tapasztalatot gyűjtünk ez ügyben, annál nagyobb esélyünk van a sikerre.
Fontos az egységes megjelenésű, kezelhető formátumok használata. Az EPA felvállalta, hogy archivált kiadványait szükség esetén konvertálja.
Hatékony digitalizálási módszerek után kutatunk, és ezeket a módszereket igyekszünk minél több fórumon ismertté tenni. Fontosabb eljárásaink:

digitalizálás-OCR-PDF konverzió
képi digitalizálási gyakorlatok
szövegszerkesztői formátumok hatékony HTML-konverziója.

Tapasztalatainkat rendszerezett formában, ajánlásokban rögzítjük. Célunk, hogy az érintettek közül minél többen olvassák el ajánlásainkat, s ami még fontosabb, észrevételezzék azokat.
Minél ismertebb egy kiadvány, annál inkább motivált arra, hogy jó minőségben legyen elérhető. A jövőben várható, hogy a MATARKA az EPÁ-ban archivált kiadványok szélesebb körére is kiterjeszti munkáját, olyanokra is, melyek csak elektronikus formában jelennek meg. Ez a fajta láthatóság növelheti az ezirányú motivációt – természetesen a mi feladatunk ez esetben tudatni a kiadvány készítőivel, hogy mit is jelent a MATARKÁ-ban ill. EPÁ-ban való regisztrálás, s hogy egyáltalán mi is áll ezen rövidítések mögött. Sajnos sok folyóirat-kiadó máig sincs tisztában ezek jelentőségével. Szerencsés fejlemény ugyanakkor, hogy az időszaki kiadványok repertóriumát felváltandó megalakult Humán Szakirodalmi Adatbázis már fejlesztésének jelen szakaszában keresi az együttműködést az elektronikus időszaki kiadványokat kezelő szolgáltatásokkal.
A fentiekkel összhangban azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy mik is csak egy-egy tényező vagyunk a digitális folyóirat-kultúra világában. Tudatos és komoly minőségbiztosítási elveket kell lefektetnünk saját munkafolyamatainkkal szemben, ha el akarjuk érni a folyóirat- és könyvtárosi szakma, valamint a finanszírozók támogatását. A világban szerte rengeteg jól működő projektum mutatható meg, s a mi szolgáltatásainknak legalább az európai mércének meg kell felelnie, hogy jövőnk kedvezően alakuljon, például olyan nem elhanyagolható tényezők szempontjából, mint a pályázatok. Támogassuk egymás referenciális bázisát.

2. Megőrzés

A digitális megőrzés kérdése viszonylag új keletű fogalom, melynek felismerésében és kezelésében a huszonnegyedik órában jár a szakma. A más hordozón való reprodukció mint állományvédelmi módszer korántsem új keletű ötlet – sokáig a mikroforma jelentette ezt a megoldást, s mára beismerhető hátrányai (nehéz kezelhetőség, nagymennyiségű tartalom analóg tárolása, helyhezkötöttség) mellett kifejezetten sikeres módszernek bizonyult.

Mi a helyzet a digitális archiválással?

(Most az egyszerűség kedvéért beszéljünk csak a folytatódó forrásokról.) A jelenlegi helyzet az, hogy szinte felmérhetetlen mennyiségű adatállomány áll rendelkezésre, nagyrészt olyan formátumokban, melyekben a kiadványok információértéke jelenleg (még) többé-kevésbé elérhető. De mi a helyzet a különböző felhasználói szoftverekkel előállított, platform- és alkalmazásfüggő tartalommal? Hol van már a Word 2.0-ás szövegek kezeléséhez biztos eljárásmód? Miért használnak sokan még mindig Word 6.0-ás szövegszerkesztőt, mely kifejezetten ártalmas a lassan egységesedő karakterkezelési konvenciók tekintetében? És ezzel még csak a szöveges tartalom problémáit érintettük, nem ejtettünk szót a csak képként, illetve a szöveg-kép hibridet képező ADOBE PDF-formátumról, mely jelenthet hosszú távú megoldást is a problémára nézve, de katasztrófát is, ha a szabvány támogatottsága a közeljövőben visszaesne.

Ezen konkrét problémával kapcsolatban a Magyar Elektronikus Könyvtári osztály digitalizálási munkacsoportja, hála az azt vezető Káldos János felbecsülhetetlen értékű és fáradhatatlan erőfeszítéseinek, keményen dolgozik azon, hogy minél jobban kiaknázza a PDF-fejlesztések adta lehetőségeket. A PDF ideális formátum az időszaki kiadványok elektronikus szolgáltatásához, mert

Ideális esetben a nyomdahív változatból állítható elő (nyomtatásban is megjelenő kiadványnál), akár kiadványszerkesztői alkalmazások útján,
vagy pedig egyszerűen készíthető folyóiratszám pl. MS Word-dokumentumból.
Alkalmas mind a képi, mind a szöveges információ tárolására
Újabb változatai intelligens szövegstruktúra-kezelésre is képesek
Nyit az akadálymentesség iránt

A probléma itt is a már említett karakterkódolási káosz. A háttérben pedig egy sürgősen felülírandó publikációs elv áll: a kiadók még mindig szinte kizárólag a nyomdai kivitel irányában gondolkodnak, ú.n. DTP-operátorok uralják ezt a szakmát, akik nem rendelkeznek kellő tudatossággal arra nézve, hogy az, ami a papíron jól mutat, webes konverzióval pocsék, minőségromboló eredményt mutathat fel.

A megoldást a formátum tulajdonképp önmagában hordozza. Mint említettem, az újabb PDF-verziók képesek a szövegtartalom tárolására és intelligens tárolására (XML-formátum).

Ezt én összekötném saját digitális megőrzési vesszőparipámmal. Bármit, amit digitálisan előállítunk, mentsünk el, s archiváljuk legalább egyféle markup-formátumban. Szabványok elavulhatnak, szoftveróriások összeomolhatnak, hardver-revolúció állhat be, de egy notepad-jellegű alkalmazásunk mindig lesz (amíg számítógép lesz), s így a szöveginformáció végső soron nem veszhet el. A legelterjedtebb szövegszerkesztő újabb változatai már most meglehetősen barátságos megoldásokat támogatnak ennek megkönnyítésére.

Ami a képi információt illeti, itt a legnagyobb a bizonytalanság a hosszú távú megőrzés tekintetében, hiszen itt nagyméretű, sérülékeny állományokról van szó, melyek rendkívüli hardverbiztonságot is követelnek a master-változatok megőrzéséhez.

3. Metaadatok

Mondhatnánk, a metaadatok mi vagyunk. De mi a helyzet a fennhatóságunkon kívül eső kiadványkörökkel?

Ezen a téren is a tudatosság növelése a feladatunk, illetve olyan elérhető eszközök biztosítása, és promotálása, melyek révén a kiadványok s a részegységek azonosítása automatizálható oly módon, hogy az értelmezhető legyen a legfontosabb metaadatbázisok valamint keresőrobotok számára.

A legkézenfekvőbb megoldás a DC-szabvány, mellyel bárki előállíthat és csatolhat szabványos metaadatokat a publikációjához. Számos on-line elérhető DC-generátor áll rendelkezésre, melyek közül a legutóbbi épp a MEK folyamatban lévő fejlesztése.

http://mek.oszk.hu/dc/

A másik fontos tényező a megfelelő, testreszabott adatcsere-formák kidolgozása. Ennek terén a legjelentősebb előrelépést szintén az EPA-MATARKA együttműködés terén várhatjuk. Terveink között szerepel az EPA által archivált kiadványok retrospektív tartalomjegyzék-adatainak átadása a MATARKA adatbázis számára strukturált XML-formátumban. Ezzel bővülne az EPÁ-ban analitikusan lekérdezhető cikkadatok köre (több mint 60000 analitikus tételről lenne szó), ugyanakkor a MATARKA is bővítené feldolgozott kiadványkörét az EPÁ-ban archivált tételekkel.