Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára emlékezendő, a szabadság napjaiban publikált napilapokat könyvtárunk digitális formában hozzáférhetővé tette. Ezen a honlapon elérhető az összes, az EPÁ-ban archivált napilap-szám.


Hajnalodik...

„Ha csak a szívünkre hallgatnánk, akkor most — Nagy Imre nyilatkozatát ismerve — csupán egyet mondhatnánk: miért nem engedtük neki lehetőséget erre már előbb, miért nem történt meg mindez előbb, miért nem lehetett megérteni, hagy az egész nép akarja, forrón, évek óta elfojtott, de most már visszafojthatatlan szenvedéllyel akarja, hogy Magyarország valóban Magyarország legyen, hogy nemzeti címerünk legyen, hogy március 15 az egész nép hatalmas ünnepe legyen, hogy kivonják hazánk területéről a szovjet csapatokat. hogy a munkásság jogos követelései megvalósuljanak, s ígéretek, szóvirágok helyett jobb életet biztosítson számunkra a kormány, hogy megszűnjenek a zaklatások, hogy véget érjen az erőszakos kollektivizálás, a tagosítások és így tovább, és így tovább. Miért nem lehetett előbb? Miért merészelte a Rákosi-klikk maradványa még e szörnyű napokban is akadályozni, nehezíteni a kibontakozást? Mennyi vért, mennyi igaz magyar hazafi vérét kellett feláldozni...

De ha nemcsak a szívünkre hallgatunk, akkor most elsősorban másról kell beszélnünk. Arról, hogy lényegében teljesítették a magyar nép követeléseit, hogy minden lehetőség adva van a kibontakozásra. A szovjet csapatok kivonulása  Budapestről már a tegnap esti órákban megkezdődött — mint erről Nagy Imre tájékoztatta az országot —, s ez az első lépés ahhoz, hogy a támaszpontjukra való visszatérés után végérvényesen elhagyják hazánk területét. Az államvédelmi hatóságot a kormány megszünteti, s egységes, demokratikus rendőrséget szervez. A két legfőbb ok, amely jogosan szította a magyar hazafiak — kommunisták és pártonkívüliek — elkeseredését, amely végsőkig növelte az ifjú harcosok elszántságát ezzel megszűnik.. Ez a két bejelentés talán a legfontosabb Nagy Imre beszédében. És bízhatunk Nagy Imrében. Ő volt az az ember, aki üldözve és bemocskolva mindvégig kitartott a magyar nép követelései mellett, s amikor az ország helyzete rendkívül súlyossá vált, amikor a néptől elszakadt, tébolyult vezetők már kész, szörnyű helyzetet teremtettek, akkor is vállalta a felelősséget, vállalta, hogy kivezeti az országot a katasztrófából.

De nem kevésbé fontos Nagy Imrének egy másik bejelentése, amellyel a kormány felhívja a fegyveres ifjúságot, hogy a szovjet csapatok kivonulása után, illetve már annak megkezdésével egyidőben is segítsen a rend helyreállításában, megteremtésében, küzdjön kart karba öltve a magyar katonákkal, rendőrökkel és munkászászlóaljakkal — saját testvéreivel. Győzelmet jelent ez, a hazáért küzdő nagyszerű magyar ifjúság győzelmét, ügyük igazának felismerését.

Csak az ő segítségükkel, közreműködésükkel lehet rendet, igaz magyar jövőt teremteni.

Csak így lehet, elsősorban azért, mert ez az ifjúság bebizonyította, hogy hőstettekre képes, hogy életénél is jobban szereti hazáját, bebizonyította, hogy valóban a nemzetet, a nép nagy tömegeinek érdekelt képviseli.

Csakis így lehet, mert ez az ifjúság tanúságot tett politikai fejlettségéről, a nép és a haza iránti hallatlan felelősségérzetéről, s bebizonyította, hogy olyan politikai erőt képvisel, amely nemcsak a ma, hanem a holnap küzdelmeiben, az ország felvirágoztatásában, vezetésében is hatalmas, pótolhatatlan lendítőerő, élő lelkiismeret lesz. Csak így lehet azért, mert Ők, akik már a tüntetés, a harcok legkezdetén is számtalanszor kijelentették — s ezt a harcok közben tettekkel bizonyították — nem a néphatalom ellen törnek, nem fasiszták, nem ellenforradalmárok, nem fosztogatók. Nagyon fontos ezt világosan, minden eddigi rágalommal, tudatos és tudattalan hazugsággal szembeszegezni. Fontos mindenekelőtt azért, hogy tisztán álljon az ország népe előtt e fiatal egyetemisták és ifjúmunkások, a 48-as márciusi hősök igaz és méltó örököseinek arcképe. De fontos azért is, mert valóban megpróbáltak és megpróbálnak hozzájuk csapódni ellenforradalmi csoportok, fosztogató emberek, akik a népi rendszer megdöntésére törnek. Nem szabad ezt kézlegyintéssel elintéznünk. Ezek a csoportok sok kárt okozhatnak, sok vért onthatnak, sok szörnyűséget cselekedhetnek még, ha nem vigyázunk — a többi között azzal is, hogy cselekedeteikkel megkísérlik beszennyezni forradalmi ifjúságunk tetteit. Világos tehát, hogy éppen a hazáért, az igazi, demokratikus néphatalomért küzdő fiatalok fognak a legnagyobb eréllyel és következetességgel fellépni azok ellen, akik szent küzdelmüket akár fosztogatással, akár fasiszta célok kitűzésével be akarják szennyezni. Ez az ifjúság, amely harcba tudott szállni a független, demokratikus, szabad Magyarországért a Rákosi-féle önkénnyel, ez az ifjúság meg fogja védeni vérrel kivívott eredményeit a hozzácsapódó ellenforradalmár csoportokkal szemben is.

Csak velük együtt lehet rendet teremteni ebben az országban, mert ők maguk is éppen ezért a rendért, nyugalomért, jólétért, szabadságért, függetlenségért szálltak harcba. Kell erre bizonyíték?' Aki még nem talált az menjen csak ki az utcára! Sok egyetemista ifjúmunkás, aki néhány nappal ezelőtt még harcolt, most teherautók tetején ül, élelmiszert hoz vidékről a főváros lakosságának, segít a vásárcsarnokokban az osztásnál, gondozza a sebesülteket, élelmet és cigarettát gyűjt nekik, vért ad — teszi, amit csak lehet. S ha most a kormány felhívására összefognak katonáinkkal, rendőreinkkel, munkászászlóaljainkkal, akkor a nép legmelegebb támogatásától kísérve minden bizonnyal rövid idő alatt rendet fognak teremteni.

Mert erre van most szükség, ez kell minél előbb, hogy a kiharcolt eredményeket megszilárdíthassuk, tovább fejleszthessük. Az új, nemzeti kormányban bízik a nép, bár akadnak, akik egy-két régi miniszter nevét nem a legnagyobb megnyugvással emlegetik. De erről most már beszéljünk majd a „békében”, a munka megindulása után. Elég volt örökre a huzavonából! Békében és nyugalomban meggyorsíthatjuk a kibontakozást. Béremelésről, munkástanácsokról, az alacsony nyugdíjak felemeléséről, egyetemi reformokról van szó. Béke és nyugalom kell, hogy mindezt megtehessük. Sorra alakulnak a munkástanácsok, a nemzeti bizottságok a diákbizottságok, a helyi demokratikus, forradalmi szervek. A Rákosi-klikk uralmának véget vetve, a nép most veszi valóban kezébe az országot. S hogy ez az ország minél előbb virágozzék, ahhoz minél előbb béke, rend, nyugalom kell.

S mindenekelőtt: roppant véráldozatot hozott a nép, az ifjúság, hogy elérhesse céljait. Szörnyűek a sebek. Évek, hosszú évek kellenek ahhoz, hogy valamennyire is behegedjenek. Ne üssünk hát újabb sebeket, hanem gyógyítsuk azt a mérhetetlenül sokat.

A magyar ifjúság fegyveres harca — a szovjet csapatok kivonásának megkezdésével, az ÁVH megszüntetésével és egy sor más követelés megvalósításával — győzelemre vezetett. Igaz, sok van még hátra. De a hátralevőt már meg tudjuk oldani békés eszközökkel, hiszen az ország függetlenségének megteremtéséért, szabadságunk biztosításáért, a legteljesebb demokratizálásért, az önkény végérvényes és tökéletes felszámolásáért vívott harcban — valóban, igazán egységes a magyar nép legjava, s nem kétséges: egységben és elszántan fog Őrködni a haza jövőjén.

Hajnalodik magyar hazánk felett. Köszöntsük ezt a hajnalt, a felnőtt, a győztes nép figyelő szemével — de békével, renddel, nyugalommal. ”

[Szabad Nép, 14. évf. 297.sz. (1956. október 29.) 1. oldal]

1956 az EPÁ-ban

1956-os lapok az EPÁ-ban - gyűjtemény logo
  • 1956. október 22.
  • 1956. október 24.
  • 1956. október 25.
  • 1956. október 26.
  • 1956. október 27.
  • 1956. október 28.
  • 1956. október 29.
  • 1956. október 30.
  • 1956. október 31.