Mustra
.A Könyv és Nevelés című folyóirat újraindítását fontos eseménynek tekintem. Újabb
példája annak a felismerésnek, hogy a módszeres szakmai elemző és fejlesztő munkát
csak egy-két évig pótolhatja a kísérletező lelkesedés. Hosszú távon az iskolában folyó
pedagógiai munka minősége romlik, ha nincsenek a napi tapasztalatokat rendszerező és
elemző tanulmányok.. Ezzel a gondolattal indította miniszteri köszöntőjét Pokorni Zoltán 1999
szeptemberében, a tizenkét évnyi kényszerű szünet után újra induló Könyv és
Nevelés első számában.
Öt éves lett, huszadik számához érkezett folyóiratunk, ezért úgy gondoltuk, némileg
rendhagyó Mustra íródjék most. Míg a korábbiakban a lap élére kerülő rovat kedvcsináló
módon törekedett bemutatni az adott lapszám írásait, addig az évfordulós .mustránk. dolga a visszatekintés.
A főszerkesztői beköszöntő . ugyancsak a legelső számban . úgy sommázta az újra
indult lap programját, hogy vállalni szándékozzuk a régebbi és a közelebbi múlt ért
ékállónak bizonyult szakmai hagyományait. Követendőnek gondoltuk az egykori, 1907-
ben indult Országos Paedagógiai Könyvtár és Tanszermúzeum Hivatalos Értesítője
első számában megfogalmazott programjából az alábbi megállapítást: .Hogy. céljának
és feladatának mennél jobban meg tudjon felelni, .legyen egy olyan hivatalos orgánuma,
mely a hazai tanügyet .szolgálja.. Az 1966-tól 1987-ig megjelent Könyv és Nevel
ésvállalható értékeire is visszatekintett a főszerkesztői .Lectori salutem.: .Akönyv szerepe,
a nevelés ereje, a pedagógusok érdeklődése . ezeket hirdetni, ezekben hinni a mai
szerkesztőség számára is bízvást vállalható, vállalandó értékek..
Ahagyományok követése mellett figyelmünket azonban elsősorban a közoktatás világának
újabb fejleményeire, jelenségeire kívántuk vetni. ..ANATjelenség, a tankönyvi
pluralizmus megjelenése, a tankönyv és taneszköz piac kiszélesedése és liberalizáló-
dása, a nem hagyományos információhordozók, s főleg a számítógép (az Internet) .berobbanása.
az oktatásba, vagy éppen a határainkon túli magyarság (pedagógiai) kultúrájának
intenzívebb kapcsolatai az itteni gyakorlattal. szerepeltek öt év előtti felsorolásunkban.
De a fájdalmas hiányokról, veszteségekről sem akartunk hallgatni: .az olvasás válsága,
az ifjúsági és gyermekirodalom (főleg a szépirodalom) sorvadása, a nyelvi (szó- és írásbeli)
igénytelenedés. jelenségeivel is szembe kívántunk fordulni. Előfizetési felhívá-
sunkban elsősorban a közoktatás, az iskolák világa, azon belül is a tantestületek szakmai
orgánumaként határoztuk meg magunkat, s az iskolai könyvtárosokat, könyvtárpedagógusokat
szólítottuk meg stratégiai partnerünkként.
Nem volt egyszerű az indulásunk. Még a kiadásért felelősséget vállaló OPKM-en
belül sem volt egyértelmű a szándék támogatása. Hiányoztak a pénzügyi feltételek, a
fenntartó Oktatási Minisztérium sem garantálta a lap létezésének .sine cura. anyagi feltételeit.
Azzal viszont, hogy intézményünk költségvetésében biztosította az infrastrukturális hátteret,
az első két számot valahogyan .kiizzadtuk., s a második évfolyamtól már
stabilizálódott a lap helyzete, köszönhetően a pályázatoknak (NKA könyvtári folyóiratok,
OM pedagógiai folyóiratok), az előfizetőknek és az eladható reklámfelületeknek.
Mintegy 2500 oldalnyi terjedelemben adtunk közre nagyjából 500 közleményt a hét
állandó rovatunkban, szerzőink száma pedig meghaladja a 250-et. Egy-egy számunk
nyolcszáz körüli megrendelőnk címére érkezik meg negyedévenként. Az előfizetők hoz-
závetőlegesen fele kerül ki a közoktatási szférából, az általános- és középiskolákból, illetve
a különféle pedagógiai szolgáltató intézményekből. A felsőoktatási . elsősorban
természetesen a könyvtáros- és pedagógusképző . intézmények .viszik. a lap közel egy-
ötödét. Tudunk róla, hogy gyakran szerepelnek a hallgatók kötelezőirodalom-jegyzékén
a KéN cikkei. Örömünkre lapunk közel egyharmadát a megyei és városi könyvtárak rendelik
meg, amely tény erősíti a kulturális célú NKA pályázati támogatás indokoltságát.
A mennyiségi mutatókon túl, talán a tartalmi teljesítményünkért sem kell szégyenkeznünk.
A teljesség igénye nélkül hadd hivatkozzunk a KéN-nek a magyarországi Olvas
ás Éve előkészítésében és népszerűsítésében vállalt szerepére. Sikeresnek bizonyult
az a sorozatunk, amelyben a hazai humán kultúra jeles képviselői vallottak az olvasásról,
s vállalkoztak prognózisra az olvasás jövője kapcsán. .Több fordulós. vitát generált
Fűzfa Balázs főiskolai tanár írása a .másik irodalomról., s ez a vita tulajdonképpen szint
én az olvasás jövőbeli esélyeit taglalta. Apedagógiai lapok közül az elsők között jelentett
ünk meg írást a fantasyról, s érdemben foglalkoztunk a Harry Potter jelenséggel is.
Gazdagnak mondható az ifjúsági irodalom és a tankönyvek recenziós repertoárja, rendszeresen
mutattunk be tankönyvkiadókat, és gyakran foglalkoztunk a taneszközök ügyé-
vel is.
Persze magunk is tudjuk, hogy bőven volna javítani valónk. Anyomdai előkészítés
egy-egy szám esetében koránt sem kifogástalan, túl sok még a bosszantó, apró hiba. Tartalmi
téren fogyatékosságunk, hogy kevés a jó színvonalú tankönyvkritika, és a külföldi
kitekintés is. Meg kell oldanunk azt is, hogy rendszeresebben kapjunk érdemi visszajelzéseket az olvasóktól.
A főszerkesztői beköszöntő így zárult öt évvel ezelőtt: .Lehet: száz év múlva a kor
neveléstörténésze (ha lesz ilyen egyáltalán), bizonyos konzervatív társaság meddő
utóvédharcának kordokumentumaként ajánlja majd a Könyv és Nevelés jövendő számait az
akkori kutatóknak (ha lesznek még ilyenek egyáltalán). Lehet. De előfordulhat az is, .
mi persze ebben a változatban reménykedünk ., hogy száz év múlva is lesz könyv, és
lesz nevelés. És hátha lesz még . Könyv és Nevelés..
Túlzottan optimisták lettünk volna? Előfordulhat. Mindenesetre már csak kilencven-
öt év van hátra.