SZENDI EMMA
A fővárosi pedagógusok könyvkultúrája a két világháború között
A főváros kulturális életének sokszínűsége
A dualizmus korában, majd a két világháború között a társadalom egyre szélesebb rétegei
mutattak érdeklődést a könyvek iránt. A könyvek világa kikapcsolódást jelenthetett
a háború borzalmai, a feszültségekkel teli nagyvárosi életmód vagy a mindennapi gondok
közepette. Az első világháborút követő átmeneti visszaesés után a Klebelsberg kultuszminiszter
nevével fémjelzett kulturális fellendülés elősegítette a könyvkiadás fejlődését
és a könyvtárak gyarapodását. A viszonylag olcsón megvásárolható tömegkiadványok
mellett újra fellendült a bibliofil kiadványok iránti kereslet. Alakosság kulturális
szintjének emelkedését jelzi a jeles kiadók által megjelentetett lexikonok, könyvsorozatok,
igényes kötetek iránti kereslet növekedése és az, hogy az 1929-től megrendezett
könyvnapok elsősorban a fővárosban érték el céljukat. A pedagógiai szakfolyóiratok is
egyre terjedelmesebb könyv- és folyóiratszemlét tartalmaztak, melyekben a korszak divatos
szerzői között mindvégig megtaláljuk a korabeli és régebbi klasszikusok műveit is.
A fővárosi lakosság a vidékinél jóval szélesebb körű művelődési lehetőségekhez jutott.
Kiépült a nagyvárosi lakosság igényeit szolgáló, rendkívül sokrétű iskolahálózat.
Budapesten az állam, maga a főváros, az egyházak, egyes kulturális intézmények, magánszemélyek
egyaránt működtettek iskolákat. A közép- és felsőfokú, valamint a szakoktat
ás aránya szinte hatványozottan emelkedett a fővárosban. Itt működtek az ország
legjelentősebb közgyűjteményei, ugrásszerűen nőtt a kulturális . köztük a tanügyi . egyesületek
száma, színesedett tevékenységi körük. A korszakban egyedülállónak számított
a sajtó sokszínűsége. Az oktatásba is kezdett bekapcsolódni az 1920-as évek közepétől
működő rádió. A trianoni határok között felerősödött a fővárosi értelmiség irányító szerepe
az ország szellemi életében.
A pedagógusok és a könyv
Az értelmiségi életmód egyik alapvető vonása a könyvekhez fűződő szoros kapcsolat. A
főváros iskolái az ország legképzettebb pedagógusait foglalkoztatták, akik a kulturális
élet minden szintjén maradandót alkottak. Közülük sokan működtek tudósként, íróként
és szakíróként. Az egyik kortárs szerző szerint .a tanárok között százával találni aszkétalelket,
könyvek megszállottját, az irodalom, a tudomány hitvallóját..1 Szépirodalmi és
tudományos művek, fordítások, válogatások egész sora látott napvilágot pedagógusok
tollából. Mindez a pedagógusok széleskörű tájékozottságáról tanúskodik, mely a könyvekkel
való állandó kapcsolat nélkül nem alakulhatott volna ki.
A korabeli írások, későbbi visszaemlékezések számos tanító és tanár könyvgyűjtő
szenvedélyéről, értékes magánkönyvtáráról adnak hírt. Szentkuthy Miklós, a korszak
híres író-pedagógusa huszonötezer kötetből álló könyvtárat alakított ki, melyről költői
szavakkal emlékezett meg: .Könyvtáram Bibliotheca Extatica (a Szellem Mámorának
Csarnoka): nem is könyvekből áll, mert minden darabja élő személy, élő múzsa, őrangyal,
feleség, szerető, szárnyát zajosan csapkodó szentlélek-galamb, háremhölgy, ikerlelkem,
iker-testrészem . Történelem, természettudomány, erotika, lexikonok, képes albumok,
századvégi folyóiratok zuhogtak rám. Faltam! Kategorizáltam! Művembe olvasztottam
..2 Szentkuthy azt a tanártípust testesítette meg, akit a könyvek minden műfaja,
formája érdekelt, a kor szokása szerint nagy teret szentelt az ismeretterjesztő műveknek,
színes albumoknak. A könyvek iránti rajongása közismert volt. Olvasási szokásairól így
írt: .Könyveimet agyonfirkálom. Mikor tanár voltam, a lyukasórákban a leggyönyörűbb
albumokat nézegettem és bizony belefirkáltam, belejegyeztem ezt-azt. .Könyveim margói
tele vannak jegyzetekkel, vezérszavakban ott vannak fölírva a képekre vonatkozó
gondolataim. Ezért alig nevezhető könyvtárnak, inkább napló..3 A visszaemlékezésből
az is kiderül, hogy kollégái többször megrótták azért, mert a lyukasórákban a környékbeli
kiskocsmákban üldögélve ily módon .rongálta. a jeles kiadványokat.
A főváros jeles könyvkereskedéseiben, kisebb, patinás üzleteiben a könyvek minden
típusa elérhető volt, a megrendelt könyvek általában külföldről is megérkeztek még
a világháború első éveiben is. Szentkuthy legkedveltebb könyvkereskedései közül a kö-
vetkezőket említi: Bergsmann bácsi antikváriuma, a Fő utcai Toldi-féle könyvkereskedés,
a Tisza testvérek könyvesboltja, Ádám bácsi boltja az Attila utcában, a Szent István
Társulat könyvesboltja, a Pfeifer.Zeidler és a Grill-féle könyvkereskedés.
Több tanár könyvgyűjtő szenvedélye inkább érdeklődési köréhez, szakterületéhez
kapcsolódott. Ágner Lajos, a keleti kultúrák kutatója ezen a területen rendelkezett egészen
egyedülálló könyvgyűjteménnyel. Olyan tanárról is tudunk, aki a módszertani kiadványokat
gyűjtötte egész életében.
Számos pedagógus irányított színvonalas önképzőköri munkát, melynek keretében
diákjaival együtt olvasták a jeles alkotásokat. Ennek a tanártípusnak egyik kiemelkedő
képviselője, Vajthó László írta saját könyvtáráról: .Volt azaz van ma is magánkönyvtá-
ram, nem is egy-kétezer kötetnyi, de hát én már évtizedek óta egy ritka jó tanári elvet
vallok: »Add tovább!«, kivált, mióta annyi szobadísszé degradált, évszámra lezárt könyvszekrényt
látok itt-ott..4 Közös munkájuk során önálló gyűjtő- és kutatómunkára buzdította
tanítványait, valamint foglalkoztak az önképzőkör keretében könyvkiadással is. Kö-
zös munkájuk során képesek voltak megosztani olvasmányélményeiket, tanulni egymást
ól. .Nyugodtan, sőt büszkén írom le, hogy Bessenyei György párbeszédét a lelkével
diákom, Rónay Mihály András hamarabb olvasta, mint én, s nem lett belőle semmi szé-
gyenem. Miért is? Hegedűs Géza, Szalai Sándor, Rózsahegyi György s még néhányan
hamarabb lettek Bessenyei-szakértők, mint én..5 . meséli Vajthó tanár úr.
A fővárosi sajtó sokszínűsége tágította a tanárság látókörét, ugyanakkor elősegítette
gondolatainak szabadabb kifejezését is, hiszen maguknak a pedagógusoknak egy ré-
sze . főként az 1920-as években . a hivatalostól eltérő, főként liberális irányzatot képvisel
ő lapokban és folyóiratokban is tett közzé írásokat.
A középosztály két világháború közötti elszegényedési folyamata éreztette hatását a
könyvkultúra terén is. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok szerint ekkoriban a fő-
városi pedagógusoknak csak ötvenöt százaléka rendelkezett saját könyvtárral. Napilapra
csak mintegy hatvan százalékuk fizetett elő. Szakterületük iránti érdeklődésükre utal az,
hogy ebből a napilap mellett szakirodalmi folyóiratot mintegy tizennyolc százalékuk,
szak- és szépirodalmi folyóiratot együttesen tizenhárom százalékuk járatott. Ugyanakkor
míg kizárólag szakirodalmi folyóiratot rendelt hat százalékuk, csak szépirodalmi folyó-
irat olvasására mintegy három százalékuk tartott igényt. Amellett, hogy magánkönyvtáruk
nagysága nyilván sokban különbözhetett, figyelemre méltó, hogy a felmérés negyvennégy
százalékuknál nem talált saját könyvtárat.6 (I. táblázat) Ez is oka lehetett annak,
hogy a könyvtárak kiemelkedő jelentőségre tettek szert a pedagógusok életében.
A könyvtárhasználat jelentősége és a pedagógusok olvasmányai
Korszakunkban a könyvtárak egyre népszerűbbé váltak a pedagógusok körében. A tudományos
munka, a szakmai érdeklődés mellett hozzájárult ehhez a középosztály említett
elszegényedési folyamata, mely a nagy világgazdasági válság idején különösen élesen
jelentkezett. Bár az ismert kiadványok jelentős része feltehetően számos pedagógus könyvei
között szerepelt, helyzetük a könyvtárak fokozottabb kiaknázására sarkallta őket.
Míg vidéken a pedagógusok sok esetben csak nagyon csekély könyvtári állományhoz
juthattak hozzá, a fővárosban könyvtárak egész sora állt rendelkezésükre. Vidéken
gyakran a muzeális könyvállomány jellemezte a könyvtárakat. A főváros ugyanakkor sokat
tett a nyilvános könyvtárhasználat és a könyvtárak gyarapítása érdekében. A könyvt
árak látogatottsága megközelítően háromszorosát tette ki a vidékinek.
A főváros számos közkönyvtára mellett . alkalmazásuktól, érdeklődési területüktől
függően . a tanítók, tanárok látogathatták az iskolák könyvtárait, az egyesületi könyvtárakat,
a tudományos intézetek, hivatalok, illetve a különféle felekezetek könyvtárait.
A pedagógusok által sűrűn látogatott könyvtárak igyekeztek beszerezni az általuk igé-
nyelt könyveket, folyóiratokat, többek között számos idegen nyelvű kiadványt.
Rendkívüli népszerűségre tett szert a Fővárosi Pedagógiai Könyvtár, melynek állománya
korszakunkban gyorsabban gyarapodott számos nagyobb könyvtár, a Széchényi
Könyvtár vagy az ugyancsak nagyon kedvelt Fővárosi Könyvtár gyűjteményénél. Fontosságát
mutatja, hogy rendszerezéséhez maga Szendy Károly polgármester is segítsé-
get nyújtott. 1935-ben a könyvtár már hetvenezer kötettel rendelkezett. Naponta átlagosan
száztizenegy látogató négyszázkilencvenhét kötetet kölcsönzött ki. A könyvtár olvasóinak
nyolcvanhat százaléka (2634 olvasóból 2258) gyakorló pedagógusként működött.
Alátogatók legnagyobb része, ötvenhárom százaléka elemi iskolai tanító volt, harminckét
százaléka középiskolai tanár.7 (II. A táblázat)
A könyvtárosi feladatokat az 1920-as évek elején nyolc pedagógus, 1924-től négy
polgári iskolai tanár végezte. 1935-ben már tizenhárom pedagógus dolgozott a könyvtárban.
Az év folyamán segítséget nyújtottak a tantestületi könyvtárak átszervezéséhez,
a könyvtári duplumokat az új alapítású fővárosi iskolákban helyezték el.
Az ugyancsak közkedvelt Fővárosi Könyvtár olvasóinak 6,5%-a állt pedagógusokból,
a könyvtárat 1933 és 1935 között 1197 pedagógus, a könyvtár tudományos központját
241 pedagógus, a központ látogatóinak 10,2%-a vette igénybe.8
A szakmai oktatás színvonalának emelését segítette elő a főváros egyedülálló kereskedelmi
szakoktatási könyvtára, melyet 1923-ban alakítottak ki a VIII. kerületi Vas utcai
fiú felsőkereskedelmi iskola tanári könyvtárából. A könyvtárat folyamatosan fejlesztett
ék, 1929-ben már 5297 kötettel rendelkezett. Eredeti helyén működött Kereskedelmi
Szakoktatás Könyvtára néven.
Mint a korábban elmondottakból kiderült, a korabeli pedagógusok olvasmányélmé-
nyeire vonatkozóan leginkább visszaemlékezésekre támaszkodhatunk. Ezért rendkívül
értékesek számunkra dr. Drescher Pál, a Fővárosi Könyvtár felügyelője által gyűjtött adatok.
Az adatgyűjtés . más foglalkozási ágakkal párhuzamosan . 326 pedagógus könyvkölcsönzésének
jellemzőit vizsgálta nyolc napon át.9 A kölcsönzött művek sora a pedagógusok
széleskörű érdeklődését mutatja mind magyar mind külföldi szerzők művei iránt.
Rávilágít a pedagógusok magas fokú nyelvismeretére is.
A felmérés szerint műfajok tekintetében uralkodó a szépirodalom. Főként a regényeket
kedvelték, versek a kölcsönzött művek között ritkán fordulnak elő. Kiemelkedő a
külföldi ismeretterjesztő művek magas kölcsönzési aránya. (III. táblázat)
A kedvelt szerzők sorrendje hűen tükrözi a korszak irodalmi ízlésvilágát. A magyar
irodalom terén első helyen az .írófejedelem. Herczeg Ferenc áll, őt a korszakban divatos
szerzők közül sorrendben Csathó Kálmán, Surányi Miklós, Harsányi Zsolt, Komá-
romi János, Zilahy Lajos, Gulácsy Irén, Nyírő József, Tormay Cécile, majd Kosáryné
Réz Lola követi. (Néhány gyakran olvasott mű: Herczeg Ferenc: Pogányok, Nyírő Jó-
zsef: Síbói bölény, Zilahy Lajos: Valamit visz a víz, Harsányi Zsolt: Ecce homo)
Nem kell csodálkoznunk ezen, hiszen Olaszországban például ekkoriban a magyar
irodalomból leginkább Zilahyt ismerték. Az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület
kiemelkedő eseményként értékelte, amikor vezetősége látogatást tehetett Herczeg Ferencnél.
Figyelemre méltó, hogy a magyar irodalom klasszikusai a tárgyalt korszakban is
megőrizték népszerűségüket. Közülük sorrendben Jókai emelkedik ki leginkább, majd
Móra, Móricz és Gárdonyi neve fordul elő legtöbbször. Lehetséges, hogy más magyar
klasszikusok azért szerepelnek kevésbé, mert műveik megtalálhatók voltak a pedagógusok
saját könyvespolcain. A legismertebb nyugatosok megjelennek ugyan a kimutatásban,
de csak egy-két olvasó kölcsönözte ki műveiket. Babits például csak a tizenkettedik
helyen szerepel. Az olvasott szerzők között feltűnik Kóbor Tamás és Zsolt Béla neve
is. Szabó Dezsőtől és Kodolányi Jánostól ekkor mindössze egy-egy művet olvastak.
A magyar nyelven olvasott külföldi irodalom adatsora is sok tanulsággal szolgál. A
pedagógusok leginkább a német klasszikus irodalom terén voltak járatosak. Meglepő,
hogy angol irodalmat jóval többen olvastak, mint francia irodalmat.
A német irodalom vonatkozásában az első helyeken ismert klasszikusokat találunk,
Stefan Zweig, Franz Werfel, Thomas Mann, Kellermann, Hauptmann műveit. Meglepő,
hogy a francia irodalmi művek között Zola áll az élen, majd Mauroist azonos olvasottsági
arányban Maupassant és Romain Rolland követi. Az angol irodalomból leginkább
Lewis Sinclair, Galsworthy, H. G. Wells, Jack London, illetve Oscar Wilde művei érdekelt
ék a pedagógusokat. Foglalkoztak a pedagógusok az észak-európai és az orosz irodalommal
is. Az észak-európai írók közül Hanson Knut, Selma Lagerlöf és Axel Munthe
könyvei vezetik a sort, az orosz irodalomban azonban csak a meglehetősen ismeretlen
Alja Rachmanova után következik Dosztojevszkij és Tolsztoj.
Más foglalkozásúak kölcsönzési mutatóival összehasonlítva kitűnik a pedagógusok
által eredeti nyelven olvasott művek aránya. Ez nem marad el a pedagógusnők esetében
sem, pedig a hasonló nyelvi ismeretekkel rendelkező köztisztviselő férfiak mutatói mellett
sokkal csekélyebb a köztisztviselőnők idegen nyelvtudása.
Egészében véve azt látjuk, hogy a pedagógusok leginkább a német, illetve az angol
irodalomban voltak tájékozottak és a kor divatja szerint sokoldalú érdeklődést mutattak
az ismeretterjesztő irodalom iránt. Arányait tekintve több külföldi klasszikust olvastak,
mint magyart, hazai irodalmi ismereteiket jobban befolyásolta a korszak középosztályá-
nak ízlésvilága.
Az angol irodalom és nyelv népszerűsége másutt is feltűnik. A hat szakot végzett ismert
iskolaigazgató, Morvay Győző Byron műveinek tanulmányozásában mélyült el. A
korábban már idézett Szentkuthy Miklósnál a következőket olvashatjuk:. .a fejlődé-
semre legnagyobb hatást tette: Babits Dante-fordítása, az összes Shakespeare, az összes
Rilke, az összes Stefan George, az angol barokk líra, Proust., Shakespeare-t, Keatst,
Dickenst tanítottam a legszívesebben annak idején tanítványaimnak..10 Ugyancsak ő szá-
mol be arról, hogy a kor szokása szerint olvasta kevésbé rangos szerzők, így például
Courts-Mahler regényeit is, sőt Rejtő Jenő művei iránt is érdeklődött. .Szerb Antallal ké-
pesek voltunk órákat a krimik hitvédelmével tölteni..11
Az önképzőkörök lehetőséget nyújtottak olyan szerzők tanulmányozására, akik a hivatalos
tananyagban nem vagy csak kevéssé fordultak elő. Ady költészetével Sík Sándor
elsőként foglalkozott önképzőköri keretek között. A magyar mellett a külföldi irodalom
remekművei is nagy hangsúllyal szerepeltek az önképzőköri foglalkozások során,
az önképzőkört irányító tanárok mélyebb tanulmányozásukra serkentették diákjaikat.
Egész életre szóló irodalmi élményekhez juttatták a diák Pilinszkyt is, aki így emlékezett
vissza a piarista gimnázium önképzőkörére: .Egy nagyszerű fiú vezette: tizenöt éves
volt. Csinált egy sorozatot a modern költészetről: Edgar Poe-tól Paul Valéryig. És akkor
hidegrázást kaptam. Mert megértettem, hogy mi a költészet. A költészetet tehát nekem
egy gyerek adta át. És egyszeriben kiszínesült a világ..12
Az önképzőkörök alkalmat adtak az iskolai színjátszásra is, melynek során sekélyesebb
művek mellett például Karinthy-darab, Ibsen-dráma, népi játékok is feltűntek.
A pedagógusok nyelvismeretét tükröző adatokat több forrás megerősíti. A középiskolai
tanárok 42,2%-a a magyaron kívül még egy, 21%-a még két, 6,9%-a még három,
3,1%-a pedig háromnál is több idegen nyelvet ismert.13
A Fővárosi Pedagógiai Könyvtár például 1937-ben 160 magyar nyelvű folyóirat mellett
84 német, 16 angol, 14 francia, 5 olasz és egy latin nyelvű folyóiratot járatott. Az
uralkodó német nyelv mellett míg angol nyelven 2333 esetben, franciául .csak. 1766
esetben olvastak folyóiratot az év folyamán.14 Ennek oka az élő nyelvek . köztük az angol
. oktatásának előtérbe kerülése és az ország angolszász kapcsolatainak javulása lehetett.
A folyóiratok olvasásának gyakorisága azt mutatja, hogy az olvasók a hivatalos felfogáshoz
közel álló, ugyanakkor színvonalas folyóiratok (Magyar Kultúra, Magyar
Szemle, Napkelet) mellett reformpedagógiai kiadványok iránt szintén érdeklődtek, hiszen
a rendkívül népszerű Néptanítók Lapján kívül viszonylag sűrűn kérték ki a Cselekv
és Iskolája, A Gyermek, a Jövő Útjain, a Pedagógiai Szeminárium című reformpedagó-
giai folyóiratokat is. (II. B táblázat)
Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a nyugatosok vagy a népi írók teljesen háttérbe
szorultak a szóban forgó korszakban. A Nyugat és az általa képviselt újszerű gondolkodás
azonban továbbra is népszerű maradt a tanárság egy részének körében.
A dualizmuskori tanárnemzedék számára még meghatározó élményt jelentett a Nyugat
és Ady személyisége. Sokan közülük a két háború között is aktív pedagógusok maradtak.
Vajthó László például beszámol arról, hogy a tanárok nagy létszámban zarándo-
koltak el 1912-ben Zilahra azért, hogy Ady otthoni látogatása alkalmával személyesen
találkozhassanak a költővel.15
A fővárosban viszonylag szabadon taníthatott középiskolában többek között a Nyugat
harmadik nemzedékéhez tartozó Szentkuthy Miklós, Szerb Antal, Turóczi-Trosztler
József vagy Kunszery Gyula liberális szellemű újságíró. A hazaitól eltérő, jóval nyitottabb
szellemiséget hoztak magukkal később a Bethlen-korszak ösztöndíjasai, főként az
angol és francia szakos tanárok, illetve az Eötvös Kollégiumban végzettek. Az 1930-as
években a népi kultúra értékei, illetve a népi írók munkái, nézetei váltak egyre népszerűbbé.
.Ha a Nyugatnak, a Tanúnak vagy más fontos folyóiratnak egy-egy új száma megjelent,
valóságos vetélkedés folyt, hogy ki olvassa először..16 Írja az Eötvös Kollégiumban
töltött éveiről Mollay Károly nyelvész. Az iskolákban egyre nagyobb hangsúlyt fektettek
a népi kultúrkincs tanulmányozására, Kodály dallamvilága már gyakran tűnt fel
énekkari foglalkozásokon. Az énektankönyveket például Rajeczky Benjamin és Kerényi
György, Kodály elkötelezett tolmácsolói szerkesztették.
Az iskolai és egyesületi könyvtárak
A főváros vezetősége folyamatosan fejlesztette iskoláinak felszerelését és könyvtárait.
Egyre több iskolában alakítottak ki a könyvtárhoz kapcsolódó könyvtárszobát. Az igazgatók
kötelességévé tették könyvek rendszeres ismertetését. Az iskolákban egész kis
könyvtári hálózat formálódott ki. A tantestületi és a hivatalos ifjúsági könyvtáron kívül
az ifjúsági egyesületek, az egyes osztályok, az önképzőkörök munkájához is szervesen
kapcsolódott saját könyvtáruk. Több helyen a szegény tanulók segítésére szolgáló segély
könyvtárat is alapítottak. Még a pedagógus egyesületek ekkoriban kiépülő balatoni üdü-
lőházai is rendelkeztek kisebb könyvtárral. Könyvtárostanári funkció még nem létezett,
a tanítóképzőkben ekkoriban kezdtek erre vonatkozó ismereteket nyújtani. A könyvtá-
rak .őrei. általában irodalom szakos tanárok voltak, akik ezt a munkát gyakran összekapcsolták
önképzőköri vezető tevékenységükkel. Gyakorta az önképzőkörön belül di-
ák is működött könyvtárosként. Az iskolák gyakran rendeztek könyvkiállítást.
Korszakunkban az ifjúsági könyvtárak nevelő funkcióját emelték ki, működésükkel
az 1923-ban felállított országos Ifjúsági Irodalmi Tanács foglalkozott. Beszerzendő és
beszerezhető könyvek címeit tartalmazó könyvjegyzékek láttak napvilágot. A pedagógiai
szaklapok . általában fővárosi pedagógus ismertetésében . rendszeresen ajánlották az
ifjúság számára megjelenő munkákat a könyvtáraknak is. Mint tudjuk, a fővárosban szá-
mos ifjúsági író-tanár működött, többek között Móra László, a Gárdonyi Irodalmi Társaság
főtitkára, Avar Gyula, Tóth Tihamér, Gaál Mózes, Roboz Andor vagy B. Hajós Terézia,
a rádió akkori ismert mesemondója.
A könyvtárak anyagát szépirodalmi művek uralták, a főként magyar történelmi tárgy
ú ifjúsági regények, novellák mellett nagy teret szenteltek a hazafias, jellemnevelő irodalomnak,
sőt az illemtankönyveknek is. Szabó István Andor irodalomtanár A kis gentleman
című művét a korabeli társadalom viselkedési normáit közvetítő illemtankönyvek
közül az egyik legszínvonalasabbként tarthatjuk számon.
Jelentős személyiségek, volt diákok megtiszteltetésnek tartották egy-egy iskola
könyvtárának gyarapítását, melyek ily módon egész könyvgyűjteményekhez, könyvritkaságok-
hoz juthattak hozzá. A finn köztársasági elnök például magyarországi látogatá-
sa alkalmával a Kalevala egy-egy példányát ajándékozta a fővárosi iskoláknak.
Feltétlenül meg kell emlékeznünk az iskolák tantestületi könyvtárairól, melyek a pedagógusok
mindenfajta könyvigényét igyekeztek kielégíteni. Ezek a könyvtárak kiterjedt
helytörténeti, szakpedagógiai, illetve idegen nyelvi gyűjteménnyel rendelkeztek, magyar
és idegen nyelvű folyóiratokat járattak. Sajnálatos, hogy a második világháború után
állományuk nagy része szétszóródott.
Tükrözte a könyvállomány egyrészt a korabeli könyvkiadás belső arányait, jellegzetességeit.
Megjelent a gyűjteményekben a korszakban napvilágot látott számos könyvsorozat,
lexikon, ismeretterjesztő mű. Másrészt mutatta a pedagógusok könyvritkaságok,
dedikált példányok iránti érdeklődését. Az óriási pusztulás ellenére számos budapesti iskolai
könyvtárban még ma is őriznek több száz éves kiadványokat, első kiadású könyvet,
könyvtörténeti ritkaságokat. Kiemelkedő többek között a Fáy András Szakközépiskola
Fáy-gyűjteménye. A fentebb többször idézett Szentkuthy iskolájának tanári könyvtáráról
így írt: .Az Árpád Gimnáziumnak ragyogó könyvtára volt, a háborúban néhány
kötet elpusztult, mint például az a német-latin XVIII. századi gyönyörű kiadás, Cicero
összes levelei Wieland német költő fordításában. Ezeknek a leveleknek hatására írtam
meg Rossz nap című Cicero-novellámat..17
A tanítói könyvtárak anyagi lehetőségei eleinte jóval korlátozottabbak voltak a tan
ári könyvtárakénál, ez a különbség azonban a korszak végére eltűnt. Kiemelkedő elő-
relépésről tett tanúságot az 1944 nyarán kiadott rendelkezés és könyvlista a tanítói és tan
ári könyvtárakba beszerezhető kiadványokról. Az ajánlott művek nagy részét a korszak
rangos kiadványai tették ki, a háborús viszonyok ellenére csak egyetlen fasiszta jellegű
kiadvány címét jelölték meg. Szerepelnek viszont benne népi írók és baloldali írók mű-
vei is. A jegyzék tartalmi sokszínűségét valószínűleg a tantestületek felfogásbeli sokré-
tűsége, sokoldalú érdeklődése indokolta, igényességükön a háborús időszak sem változtatott.
18
Szólnunk kell még a pedagógus egyesületek könyvtárairól, melyek szintén virágzásnak
indultak az első világháború után. 1936-ban negyvenegy tanügyi egyesület műkö-
dött a fővárosban, élükön nem egyszer olyan sokoldalú könyvtárosokkal, kik más terü-
leten is jeleskedtek. A pedagógiai szaksajtó elsősorban az egyesületekhez kapcsolódott,
melyek szakkiadványok megjelentetését is lehetővé tették. Az általuk kiadott szaklapok,
könyvsorozatok publikációs lehetőséget is biztosítottak tagságuk számára. Gyakran az
egyesületben vagy például a rádióban elhangzott pedagógiai tárgyú előadások anyagát
tették közzé. 1937-ben közel ötven pedagógiai szaklap jelent meg Budapesten.
Az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület könyvtárának gyarapítása . az adomá-
nyozások mellett . úgy történt, hogy a tagság rendszeresen ajánlott fel könyveket a könyvtár
számára, melyeket aztán az egyesület szaklapjának könyvismertetései sorában bemutattak
az olvasóknak. Foglalkozott az egyesület könyvkiadással is, melyhez többek kö-
zött különféle nyomdák támogatását szerezte meg. Természetesnek tartották, hogy a
polgári iskola fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából . a fényes ünnepi megemlékezések
mellett . a polgári iskola történetével foglalkozó három jeles jubileumi kiadvány
került az olvasóközönség elé. A könyv különleges megbecsülését tükrözik Molnár
János főtitkár szavai, melyekkel megjelentetésüket indokolta: .A könnyen eltűnő,
hamar feledésbe menő ünnepi megnyilatkozások mellett olyan emlékművet akartunk állítani
iskolafajunk jubileumára, amely méltó legyen annak jelentőségéhez, méltó legyen
hozzánk. Azt gondoltuk, hogy ünneplésünk legékesebb kifejezője lesz a könyv: a könyv,
amely némaságával is beszédes és meggyőző szószólója legyen igazainknak..19 Az említett
három kiadvány egyike az egyesület szaklapjainak állít emléket annak jeléül, milyen
értéket képviselt a tagság szemében az egyesületi szaksajtó.
Leggyakrabban az igazgatók szerkesztették a sok esetben értékes fotóanyaggal illusztrált
iskolai értesítőket, melyek színvonalas szakirodalmi tanulmányokat tartalmaztak.
A fővárosban . gazdag tartalmuk mellett . a szó szoros értelmében tükrözték az iskolahálózat
sokszínűségét, hiszen főigazgatói rendelkezés alapján a fiúgimnáziumoké
piros, a reálgimnáziumoké narancssárga, a reáliskoláké zöld, a leánygimnáziumoké fehér
színű borítót kapott.
A tankönyvírók legnagyobb része a fővárosban működött. Gyakran egyetemi taná-
rok, illetve társszerzőként alsóbb oktatási szintek pedagógusai írták a tankönyveket. A
legtöbb tudományos és pedagógiai szakíró tankönyvíróként is szerepelt. Módszertani
szempontból az elemi és polgári iskolai tankönyvek sikerültek leginkább. A pedagógusok
számos ifjúsági lapot, zsebkönyvet, naptárt szerkesztettek gyermekek és szülők szá-
mára, közülük egy jellegzetes cím: az Ifjú Polgár.
A tudományos, az irodalmi és szakirodalmi együttműködésre a főváros kulturális
élete sok lehetőséget nyújtott. Számos irodalmi és szaklapot pedagógusok szerkesztettek.
A szerkesztőségi megbeszélések, az egyesületek a kapcsolattartás színteréül is szolgáltak.
Wigner Jenő írta visszaemlékezésében: .mily sokat segített tanáraimnak az a tudat,
hogy nincsenek elszigetelve a tudománynak legmagasabb házától, az egyetemtől.
Ismerték tanáraim egyetemi kollégáikat és néha, talán ritkán, egy szombat délutánt együtt
töltöttek velük egy budai kávéházban..20
Összegzés
A korabeli társadalom szemlélete a pedagógusokat más értelmiségi rétegek, jogá-
szok, orvosok mögé sorolta. Ennek ellenére a fővárosi pedagógusok iskolai munkájukon
kívül számottevő tudományos és ismeretterjesztő tevékenységet folytattak, kiemelkedő
kulturális eredményekkel dicsekedhettek. Az urbanizált életmód számos lehetőséget biztos
ított műveltségük gyarapítására. Mindennek szerves része volt a könyvekhez, könyvtárakhoz
fűződő kapcsolat. A főváros kulturális életének sokszínűségét bizonyítja, hogy
munkásságuk a tárgyalt időszakban is többféle kulturális irányzathoz kapcsolódhatott,
melyet könyvkultúrájuk, olvasmányaik is tükröztek. Ez hozzásegítette őket ahhoz, hogy
maradandó értékekkel járuljanak hozzá az ország és a főváros szellemi életéhez.
Hivatkozások
1. Vasszínű égbolt alatt. Városszociográfiák 1945 előtt, Vál., szerk.: Meggyesi János, Bp., Magvető,
1961. 135.o.
2. Batári Gyula: Szentkuthy Miklós olvasmányairól és a könyvtárakról. Könyvtáros, 1990., 168.o.
3. Batári i.m. 166.o.
4. Vajthó László: Elfelejtett keringők. Bp., Magvető, 1976. 376.o.
5. Vajthó i.m. 304.o.
6. Laky Dezső: A közületi alkalmazottak szociális és gazdasági viszonyai. Bp., 1932. 43.44.o.
7. Bp. Szfv. Stat. és Közig. Évkönyv. Szerk. Illyefalvy Lajos. Bp.,1936. 475.o.
8. Buziássy Károly: Budapest közművelődési viszonyai. Bp., 1938. 21.o.
9. Drescher Pál: Mit olvas a Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókjainak közönsége? Főv.Kvtár Évk. IV.évf., Bp., 1934.
10. Batári i.m. 165.o.
11. Szentkuthy Miklós: Frivolitások és vallomások. Bp., Magvető, 1988. 211.o.
12. Balázs Mihály: Pilinszky János: Nekem szükségem volt a versre. = Köznevelés, 1988. febr. XLIV/8, 16.o.
13. Asztalos József: A szellemi munkások összeírása 1928. Bp., Athenaeum, 1930. 206.o.
14. Keleti Adolf: Folyóiratok olvasása és feldolgozása. Budapesti Polgári Iskola, 1938/39. 36-39.o.
15. Vajthó i.m. 192-197.o.
16. Könyvtáros, 1979/12. 709.o.
17. Batári i.m. 167.o.
18. Csulák Mihály: Adalék a magyar iskolai könyvtárak történetéhez a népiskolai törvény megalkotá- sától az OPKM létrehívásáig. = OPKM Évk. 1984. 57.o.
19. Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1929/2. 122.o.
20. Wigner Jenő: Visszaemlékezéseim az iskolára. Fizikai Szemle, 1973. 298.o.