A mezőkövesdi iskolatörténeti gyűjtemény
1996-ban volt a magyar iskolatörténet millenniumi évfordulója. Ez nagy ösztönzést adott
az ország számos helyén arra, hogy kiállításokkal, tudományos ülésekkel emlékezzenek
meg a nagy eseményről. Ezek közül több kiállítás az évforduló után is, gyűjteményként,
kiállításként vagy múzeumként megmaradt.
Jelenleg a Budapesten lévő Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum irányításával
és szervező munkájával országosan 37 iskolatörténetet bemutató múzeum van, helytörténeti
gyűjtemény 7, iskolai-kollégiumi bemutató kiállítás 32, egyetemi-főiskolai múltat
bemutató kiállítás 6 és egyéb összeállítás 5.
Sajnos jelenleg elsősorban a helytörténeti és iskolai gyűjtemények sorsa nem megnyugtató.
Ennek oka részben az anyagiak, részben a szakmai hozzáértés hiánya. Nincs
megoldva a publicitás sem. Mégis meg kell jegyeznem, hogy igen sok lelkes pedagógus
mentett meg kincset érő iskolatörténeti ereklyét a teljes pusztulástól. 2003 végén megalakult
az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kezdeményezésére a Pedagógiai
Múzeumok Baráti Köre, mely éppen a felsorolt problémák megoldásában vállalt nagy
szerepet. (A Baráti Kör létrehozója és szervező titkára Villangó István, az Országos Pedagógiai
Könyvtár és Múzeum c. múzeumigazgatója lett, aki eddig is szívén viselte a 87
intézmény sorsát.)
Kiemelek néhányat ezek közül: Eötvös József Emlékmúzeum . Ercsi, Iskolatörténeti
Kiállítás . Nyíregyháza . Sóstó, Iskolaház Kondorfáról, Szentendrei Skanzen, Óvodamúzeum .
Martonvásár, a Tapolcai Városi Múzeum Iskolatörténeti Kiállítása, Kecskeméti
Iskolatörténeti Múzeum, a Sárospataki, a Debreceni Kollégium Iskolamúzeuma,
az ópusztaszeri emlékpark iskolaépülete, Iskolatörténeti Gyűjtemény . Szendrő, és
természetesen az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum reprezentatív kiállítása.
Ennek az országos hálózatnak egyik tagja a mi mezőkövesdi Iskolatörténeti Gyűjteményünk
is. Kiállításunk neve is kifejezi fő törekvéseinket: az összegyűjtött és kiállított
anyag bemutatja a 20. században . elsősorban annak első felében . működő mezőkövesdi
iskolák történetét, relikviáit, a sorsfordító történelmi változások sokféle dokumentumait.
Hogyan kezdődött, és folyik ma is a gyűjtés?
Minden olyan szellemi és tárgyi érték megmentése a célunk, mely egy-egy korszakhoz,
iskolatípushoz (elemi, gazdasági ismétlő, summás népiskola . általános iskola, tanonciskola
. szakképzőiskola, polgári, téli gazdasági és gimnáziumi iskolák) kapcsolódik.
Ennek segítségével tudjuk megismertetni a mai és későbbi generációkkal a régi iskolák
oktató-nevelő munkáját, valamint a tanulók és pedagógusok életét. A gyűjtemény segíti
az iskolák történetét kutató szakemberek munkáját is.
Néhány példával szeretném ezt bemutatni. Sikerült a 20. század elejétől kezdve az
alsó fokú iskolák értesítőit beszerezni, és így nyomon tudják követni a tanulók tantár-
gyak, osztályzatok változásait, de a címerek változását is az iskolák megnevezésével
együtt. Iskolatípusonként sok száz egykori tankönyv áll rendelkezésünkre. Hely hiányá-
ban 100 évre visszamenőleg csak a biológia, természetrajz, környezetismeret, földrajz
tantárgyak tankönyveit és az ezekhez kapcsolódó egyéb munkafüzeteket, atlaszokat, diafilmeket,
diaképekkel stb. tudtuk kiállítani. Ezt némi önzéssel is tettem, mivel ezek gyűjtését
kezdtem el évtizedekkel korábban mint ilyen szakos tanár és szakfelügyelő.
Hasonlóképpen megnézhetik a tanulók és az érdeklődők a tanulói munkaeszközö-
ket, taneszközöket, a palatáblától a füzeteken át az olvasókönyvekig, és a különféle író-
eszközöket (lúdtoll, tollszár, tollhegy, töltőtoll, tolltartók), melyek ma már ismeretlen történelmi
emlékek. Nagy derültséget jelent az, ha az akkori fegyelmezési eszközt, a nádpálcát
mutatjuk be annak használatával együtt (deres, pacsi, körmös). Igen sok korabeli
fénykép, fali tabló jelzi egy elemi iskolai tanterem képét. Mindehhez járul egy 1920-as
évekből származó tantermi berendezés (padok, tábla, dobogó, katedra, fagolyós számológép),
mely kellő miliőt ad a fentiek megértéséhez. Nagy kincsünk egy 19. századi harmónium
és a Kárpát-medence domborzati térképe is.
A fentiek gyűjtése először személyes indíttatású volt, majd később nagyon sokan elkezdték
önként felajánlani értékeiket, régi iskolai emlékeiket, melyek lassan lehetővé
tették fő törekvéseink megvalósítását. Sajnos mára ez az adakozókedv már inkább elanyagiasodott,
ezért lelassult a gyűjtés üteme. Sikerült elérni, hogy a számunkra értékes
anyagok . leltározásoknál, papírgyűjtés alkalmával . ne a MÉH vagyonát gyarapítsák,
hanem egy majdani kiállítás tárgyai legyenek.
Kik segítettek a gyűjtőmunkában és a kiállítás megrendezésében?
Az adakozók köre igen nagy. A Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógus Nyugdíjas
Klub, az Öregdiákok Baráti Köre, igen sok kövesdi lakos, vállalkozó és intézmény (iskola,
tanács, önkormányzat, Közösségi Ház, GAMESZ). 2003. év végéig 113 egyéni felajánlónk
van. 37 vállalkozó és intézmény szerepel a támogatók között. Anyagi segítségként
a helyi tanács, majd önkormányzat évente 30 ezer forintot biztosít a fejlesztésre. A
beinduláskor az .1000 éves a magyar iskola. centenáriumi rendezvényeit támogató
alapítványtól kaptunk 50 ezer forintot szellemi értékek, visszaemlékezések, tanulmányok
megíratására. Mindezek ellenére az anyagiak miatt sajnos kiállítási tárolóink igen tarka
képet mutatnak és nem igazán múzeumba illőek.
Hogyan sikerült céljainknak megfelelően elkészíteni a kiállítást?
A Városi Galériában kaptunk három helyiséget és raktárt. Sajnos, ezek valamikor nagyobb
irodahelyiségek voltak, így pl. a tanterem mai szóhasználattal csak szükségtanterem,
oly kicsiny. Az egyikben sikerült a 20. század első felének megfelelően egy elemi
iskolai tantermet kialakítani. A korhűséget a neveléstörténeti irodalom tanulmányozása
biztosította. Ebben elsősorban Gárdonyi Gézától vett olvasmányok dominálnak tudatosan,
hisz gyermekkorában a városunktól alig 25 kilométerre lévő Sályban járt néhány
évig iskolába. Emlékeit pl. .Az én falum. című munkájában is leírta, így ezt is felhasználtam
az alsós gyermekek élményszerzéséhez. Itt megfigyeléseket, fogalmazáshoz
anyaggyűjtéseket végezhetnek a tanulók, valamint dramatizált órák tarthatók.
A másik teremben már többféle témájú kiállítás kapott helyet. Itt helyeztük el a neves
kövesdi pedagógusok életét és munkásságát bemutató emlékeket, személyes eszkö-
zeiket azért, hogy ez ösztönözze a kollégákat példa értékű nevelői munka folytatására.
Itt vannak történeti sorrendben elhelyezve a II. világháborúig kiadott, az iskolákat irá-
nyító útmutatók, rendtartások, kézikönyvek, vezérkönyvek. Egy másik tárolóban mutatjuk
be azokat a kiadványokat, amelyek a városunknak és környékének iskolatörténeté-
vel foglalkoznak. Ezek kötik össze a múltat a jelennel, és adnak segítséget a jövő kutatóinak.
Ugyancsak e teremben van a már említett szaktárgyi tankönyvtörténeti bemutató is.
A másik tárlóban békésen egymás mellett vannak a cserkész- és az úttörőmozgalom relikviái.
Sajnos városunkban csak egy kis létszámú cserkészcsapat él újraszervezve, fel-
élesztve az egykori gimnáziumi múltat. Nem felejtkeztünk el a pedagógus szakszervezet
története néhány fontos dokumentumának bemutatásáról sem, melyek 1919-hez és
az 1945 utáni évekhez kötődnek.
E teremben dominál a helyi Szent László Gimnázium történetének bemutatása. Nyomon
követhető az 1914-ben átadott .millenniumi méretű. iskola építése, esztétikus belső
építészete, melyről korabeli újságunk így írt: .Vaksi szemű falusi házikók, porba, sárba
fúlt utcák fölé magasodó kétszintes, tömör palota épült itt.. E házikók annak idején
nádtetős kis parasztházak voltak. Képekkel mutatjuk be az intézet egykori diákéletének
sokszínűségét, az egyenruha viselettől a diáksapkáig. (Diáksapkánk annak idején kimutatta
például azt is, hogy milyen osztályzatú tanulók voltunk.) Ugyancsak érdekes emlé-
kek az olyannyira óhajtott tanári noteszok, melyekből látható az osztályzatok megváltozása:
az 1-4 jegyűektől a háború utáni 7-es jegyig, majd az 5-1 fordított értékű jegyek.
Fontos emlékünk az 1917-ben szerzett első érettségi bizonyítvány is, melyet egy diák
kapott az un. hadiérettségiére, mivel kivitték a frontra. Örökösei adták át a gyűjteményünknek.
A két terem közt van egy kis előtér-folyosó. Itt kaptak helyet a korábban és ma is itt
tanító művésztanárok festményei, grafikái, ez lett a .művésztanáraink galériája.. Érté-
kes relikviáink is idekerültek. Az első pedagógusnapi plakát 1952-re emlékeztet. Ugyancsak
itt kaptak helyet az iskolai szemléltetőeszközök közül az 1948-ban fából készített
egyszerű fizikai szemléltetőeszközök, a legegyszerűbb diavetítőgépektől a keskenyfilmvetítőkig
és a háború alatti rádiós iskola egyszerű rádiójától a régi lemezjátszóig. Szóval
a korabeli .korszerű technikai eszközök tára. ez.
Az eddig leírtak képezik az állandó kiállításunkat. Szükségesnek láttam, hogy az
összegyűjtött anyagból is mutassunk be alkalmi kiállításokon néhány értékes emléket.
Így volt pl. az .1000 éves a magyar iskola. emlékülésünkön egy igen gazdag kiállítá-
sunk, melyen pedagógusaink írói, alkotói munkái mellett sok eredeti irattári anyag, régi
gyermekrajzok, oklevelek stb. kerültek az ünneplő közönség elé. Ilyen alkalmi kiállítást
készítettem pl. az egykori, ma már nagymama korban lévő polgáristáknak és az idős,
téli gazdasági iskolás, aranykalászos gazdáknak. De sikerült gimnáziumunk alapításá-
nak 90. évfordulójára az intézettel közösen is nagyon sok szellemi, alkotói munkát bemutatnunk,
melyek ott maradtak az iskolai könyvtárban az ifjúság életre való felkészí-
tése jegyében. Hasonló emlékekből állítottam össze a református egyháznak egy kiállí-
tási anyagot, amikor az egyháztörténeti kiállításhoz behelyezték a régi református iskola
emlékeit is. Ekkor kapta a gyűjteményünk az egyháztól a régi harmóniumot. Apedagó-
gus szakszervezettel közösen . megalakítása 80. évfordulóján . a nyugdíjas alkotó
pedagógusok munkáit láthatta a közönség (festmények, írói alkotások, néprajzi gyűjtő-
munka és hímzés, aranyokleveles bükkaljai borok, stb.).
Van egy vándorkiállítási anyagunk is, melyet ha kérik a kisebb települések iskoláinak
is kiadunk pl. névadó ünnepségükre, iskolai évfordulókra. Ezek is több évtizedes
emlékeket mutatnak be.
Tárgyi emlékeink gyűjtése mellett nagy hangsúlyt kap a neves pedagógusok és itt
érettségizett öregdiákok életrajzának megírása vagy hangszalagon való megörökítése.
Eddig már 24 pedagógusnak és 12 öregdiáknak van meg részben ki is adott, részben kéziratban
meglévő életrajza. Ezek közé soroljuk a korábban és napjainkban magasabb kitüntetést
kapott még aktív pedagógusok munkásságáról megírt életrajzokat. Közülük kiemelkednek
azok, akik .Mezőkövesd Város Díszpolgára. elismerést kaptak (5 pedagó-
gus, 6 öregdiák), továbbá azok, akik .Mezőkövesd Városáért. kitüntetésben részesültek
(11 pedagógus és 11 öregdiák). Ezeknél a várostörténeti, ezen belül az iskolatörténeti kutat
ások hangsúlyos szerepet játszanak. Sok segítséget adnak ezek az életrajzok ahhoz,
hogy a múltban, de napjainkban is utcákat, tereket, intézményeket nevezzenek el pedagógusokról
(eddig már 10 ilyen név van a városban). .Mezőkövesd Pedagógusa. díjat
alapított az önkormányzat (dr. Papp Zoltán középiskolai igazgató és Abkarovits Jenő általános
iskolai tanár kapott ilyet ez idáig.). Három alapítvány viseli a volt tanárok és öregdiákok
nevét a helyi gimnáziumban.
Öröm az, hogy igen sok nyugdíjas pedagógus írt már visszaemlékezést részben egyé-
ni munkájáról, részben iskolai szintű eseményekről. Egy pl. a cserkészmozgalom törté-
netéről, a politechnikai oktatásról, a Madarak és Fák Napjának 20. századi történetéről,
gimnáziumi önképzőkörök működéséről, egykori év végi vizsgákról stb. S ezek mind
azért értékesek számunkra, mert a kövesdi és a környékbeli iskolák sajátosságait összegzik,
írják le az utókornak.
Látható, hogy számos dokumentumunk van már, amelyek segítik az iskolatörténet
kutatóit, így az egyetemi-főiskolai diplomamunkákat. Eddig már 14 hallgató írt ilyen témából
szakdolgozatot, amelyekből a gyűjteményünk könyvtára is kapott egy-egy példányt.
E könyvtár számára sikerült az Iskolaszék jegyzőkönyveiből és a Mezőkövesdi
Újságból regisztrációt készíteni, mely segít abban, hogy visszanyúljunk a messzi múlt
iskolai eseményeihez. A Mezőkövesdi Újság 1897.1944, majd 1988.2002 közti időben
összesen 1337 cikket közölt az iskolák életével kapcsolatos eseményekről, a pedagógusokról.
Ehhez járul hozzá továbbá a Matyóföld periodika, mely 1959 óta napjainkig összesen
90 tanulmányt közölt elsősorban a város és környéke iskoláinak történetéről. Ezeket
is gyakran forgatják a múltat kutatók.
E szellemi termékek sorában jelentős szerepet kapnak az ún. felolvasó ülések, melyek
részben az Iskolatörténeti Gyűjtemény, részben más kulturális civil szervezetek keretében
szerveződnek. Ezek témája egy-egy iskola története, egy-egy pedagógusra való
visszaemlékezés vagy a város oktatási helyzete. Ezek aztán valamelyik kiadványban,
könyvben rendre meg is jelennek (Matyóföld, Városi Monográfia, önálló könyv). Ezek
tovább gyarapítják gyűjteményünk könyvtárát is, na meg az iskolatörténetek számát.
Tudományos felolvasó ülés eddig már 14 volt városunkban, a Magyar Pedagógiai Társaság, a
Sárospataki Comenius Társaság, a Pedagógus Szakszervezet megyei vezetősége,
az Országos Honismereti Konferencia szervezésében.
Iskolatörténeti értékként kezeljük az egyes iskolákban (vagy volt iskolákban) elhelyezett
emléktáblákat. A már korábban jelzett két megszűnt iskola emléktáblája mellett
az Öregdiákok Baráti Körével közösen helyeztünk el annak a lakóháznak a falán emléktáblát,
amelyben 1911-ben beindult az akkor megszervezett gimnázium. Ezekkel az emléktáblákkal
együtt írtuk meg az iskolák történetét is, mely sok egykori tanulójának kezébe is került.
Ugyancsak kutatásaink alapján készítette el dr. Újvári Árpád öregdiák egy
igen szép népi faragású temetői emléktáblát az elhunyt tanárok emlékére. Munkánk kiterjed
a már nem gondozott régi pedagógus-sírok felmérésére, ezek feltárása után megszerveztük
azok gondozását is. Tíz ilyen sírt gondozunk. Igen megható, mikor több évtizede
vagy egy évszázada eltemetett déd- vagy üknagyszülők sírját keresik a világ minden
részéről hazalátogató rokonok, és megmutatjuk nekik az őseik gondozott sírját.
Meghatódottan állnak e síroknál, nem gondolták volna, hogy ily szép emlék jelzi azok
tiszteletét. Tőlük viszont további információt kapunk az elhunyt pedagógusokról.
Ezután nézzük meg azt, hogy hol tudunk hírt adni munkánkról.
Fontosnak tartom, hogy kutatómunkánkról publikációk formájában írásos emléket hagyjunk
az utókornak. Ennek 100 éves múltja van. Az iskola évkönyvében megjelent írásokon
túl a Mezőkövesdi Újság 1879 óta folyamatosan közölt iskolákat érintő cikkeket.
Később a Matyóföld 1959-től rendszeresen közli iskoláink történetének adatait.
Ezenkívül a helyi Matyó TV, a Magyar TV I. képi ismertetést adott a gyűjteményről,
az ott folyó kutatómunkáról. A miskolci és az egri katolikus rádió több alkalommal
adott információt 30-40 perces riportban. Az Észak-Magyarország és a Heves Megyei
Hírlap is több alkalommal irt tevékenységünkről. Ezeket mind elhelyezem a könyvtá-
runkban vagy újságcikkben, vagy hangszalagon, vagy magnószalagon. Így került
könyvtárunkba már 139 tanulmány, cikk, könyv, kép- és hanghordozó anyag, melyek
együttesen adják tudtul az iskolák történetét a mának és a holnapnak. Így teszünk eleget
a latin idézetnek: .Ad futuram memoriam.. Ezzel tisztelgünk elődeink elévülhetetlen munká-
jának és a mai iskolatörténeti események megörökítésének. Így adunk életet a kiállított
holt múzeumi anyagnak.
Mit hoz a jövő?
Azt a sokoldalú munkát kívánjuk folytatni, amit eddig már elvégeztünk. 13 év nem nagy
idő egy ilyen gyűjtemény életében, de az ezt megelőző évtizedek munkájával együtt már
komoly eredményt tudunk felmutatni. Mindezt kedves kollégáim igen önzetlen és lelkes
munkájának köszönhetjük. Az összehangolást kívánjuk erősíteni egy baráti kör megalakításával.
Tervem az is, hogy az iskoláink épületének és tartalmi munkájának sajátos belső
megjelenítését diaképekkel megörökítsem (a Klebelsberg Kunó-féle iskolától a mai
modern építésű iskoláig, illetve az iskolák névadójának megörökítésétől a szaktantermi
rendszerig).
RÉPÁSZKY ZOLTÁN