In varietate voluptas1
Mielőtt rátérnénk a jelen kötet érdemi ismertetésére, tegyünk fel magunknak . egy meglehet
sokak számára kimondottan provokatívnak tűnő, a mű recepciója szempontjából
azonban mégsem elhanyagolható . kérdést. Nevezetesen azt, hogy mi az aktualitása, egy-
általán van-e, lehet-e aktualitása ma Magyarországon egy eminenter orosz nyelvvel foglalkozó,
magyar nyelven íródott műnek? Talán az egyetlen tanács, ami adható így szól,
ne hamarkodjuk el a választ!
Gondoljuk csak meg: nyugati szomszédunknál a fiatalabb nemzedék második tanulandó
nyelvként egyre gyakrabban választ valamely szláv nyelvet, s ez számos esetben
az orosz. Jó példával jár elöl néhány osztrák főiskola, ahol a kötelező-választható idegen
nyelvek sorát kibővítették a többi között az orosszal, a horváttal vagy épp a lengyellel.
A bécsi és a burgenlandi felsőfokú intézményekben szintén igen népszerűek az ún. .keleti
nyelvek., s közöttük természetesen az orosz is. .Kismartonban a gazdasági külkapcsolatokat
tanuló főiskolások példamutatóan készülnek az EU-bővítésre. . írja a Die
Presse. A 120 elsőéves hallgató második kötelező idegen nyelvként a magyart, az oroszt,
a horvátot, a lengyelt vagy a csehet választotta (idézi: 24 óra XV. évf. 34. sz. 2.o.). Ha a
magyarországi viszonyokat nézzük, a vagy úgy 12 évvel ezelőtti drasztikus csökkenés,
majd az elmúlt évek elhúzódó stagnálása után, itthon is dinamikusan növekedni látszik
a szláv nyelveket, s ezzel együtt az oroszt fakultatív idegen nyelvként választók száma.
S ha mindehhez még hozzávesszük a már meglévő (s egyre bővülő) gazdasági-kereskedelmi-
pénzügyi és a prognosztizálható jövőbeli kapcsolatokat, akkor mindenképpen azt kell
válaszolnunk, hogy van és lehet. A jelen sorok írója persze fentebb szándékoltan nem
szólt arról a tényről, hogy esetünkben nem egyszerűen egy orosz nyelvvel kapcsolatos
kérdést tárgyaló általános műről van szó, hanem egy nyelvészeti problémakört részleteiben
feltáró/bemutató egyetemi tankönyvről. Ez pedig a kérdést némileg más megvilá-
gításba helyezi.
Arról is szólnunk kell, hogy az itt ismertetni szándékozott művet nemcsak az egyetemeken
és a főiskolákon orosz nyelvet hallgatóknak és oktatóknak ajánlatos kézbe venni,
de haszonnal forgathatják mindazok a nyelvészek, akik a variativitás mint nyelvi /
nyelvészeti kérdés iránt általában érdeklődnek. Hiszen éppen erre az igényre válaszol a
kötet első fejezete, amely a variancia nyelvészeti szempontból történő, sommás
összefoglalását adja (7.19. o.).
Fontos kérdés tehát a(z igei) variancia, amelynek komoly glottodidaktikai vonatkozása
van, s amely jóllehet a lengyelben is szép számmal fordulnak elő ilyen esetek, nem
korlátozódik csak a szláv nyelvekre. Elég, ha az olasz dovere .kell. jelen idejű alakvari
ánsaira: devo/debbo .nekem kell. devono/debbono .nekik kell., vagy a vedere .lát,
megnéz. participium perfectum alakjaira visto/veduto gondolunk. Hasonló példák (itt
megint csak főként a participium perfectum alakokra gondolva) hozhatók akár az angol
vagy a német nyelvből. De ami minket, magyarokat még közelebbről érint: az igei variancia
kérdésével anyanyelvünkben is találkozhatunk. Ugyanakkor például a; Pista almát
eszik vs. engem esz a fene ez után a lány után vagy épp a dolgozzon vs. dolgozzék,
illetve az egyen vs. egyék összetett problémájával, a probléma hátterének megvilágítá-
sával a magyar nyelvben, az irodalmi példákat ezúttal mellőzve, eddig csak elszórt cikkek
és rövidebb nyelvművelő tanulmányok2 foglalkoztak.
Az általános, bevezetőnek szánt rész után tér rá a kötet az igei variancia kérdésének
szűkebb keretben történő, kizárólag az orosz nyelvet érintő tárgyalására. Innentől (20.
o.) következnek tehát azok a fejezetek, amelyek már valóban csak a connaisseurök szá-
mára jelentenek élvezetet, nekik azonban garantáltan. A21. oldalon leírtak mindjárt azzal
a ténnyel szembesítik az olvasót, amelyet a rokon nyelveket tanulók többsége stúdiumai
során megtapasztalni kényszerül nevezetesen, hogy az a forma, ami az egyik nyelvben
népnyelvi, beszélt nyelvi vagy akár archaikus, a másik nyelvben normatívként
.köszön vissza.. Többek között még olyan kérdésekről esik itt szó, mint az orosz igék
szóalakvariánsainak tipológiája, ezen belül is a részleges alak- és jelentéshasadást mutató
alakvariánsok (43.54. o.) vagy a felszólító mód, az igekötő nélküli, folyamatos szemléletű
igék, illetve a befejezett szemléletű igék alakvariánsai (57., 66.78. o.). A fejezetet
igejegyzék zárja (79. o.). A7-től a 79. oldalig tartó rész Lőrincz Julianna tollából származik.
A 80. oldaltól kezdődnek a mű azon fejezetei, amelyek az aspektusvonatkozású
képzésváltozatokról szólnak (80.126. o.), s amelyeket már Jászay László neve fémjelez.
Amint ez a címből is kitűnik, a kötet társszerzőségben jelent meg, de erényei közé sorolható,
hogy a két különböző szerző által írt fejezetek között nem zökken a gondolatmenet,
a részek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Jászay László a könyvnek általa
jegyzett részében azon tanulmányainak kitűnő, magyar nyeIvű összegzését nyújtja, amelyek
túlnyomórészt a Studia Slavica Hungarica, illetve a Slavica hasábjain jelentek meg,
amint erre a szerző maga is utal (98. o.). A bevezető áttekintés (80.83. o.) után a szerző
beszél a kettős aspektusú igék egyaspektusú változatairól és igekötős derivátumairól
(83.89. o.), valamint a kettős aspektusú igék imperfektiválhatóságáról (89.96. o.). A98.
oldaltól a 120. oldalig tartó részben pedig az alapige és a másodlagos folyamatos ige
konkurenciájának kérdésével foglalkozik s ennek során a gyakorlati nyelvtanulás és
nyelvtanítás szempontjából is hasznos megállapításokat tesz (pl. 98.o.). Az előzőhöz hasonló-
an ezt a fejezetet is igejegyzék zárja (126.128. o.).
A kötet külön értékei közé sorolható, hogy a szerzők a nagyszámú szépirodalmi és
szótári példák (1. a 137-138. oldalon található jegyzéket) mellett egyéni, az anyanyelvű-
ek nyelvhasználatát felmérő teszt készítésére és kiértékelésére is vállalkoztak.
.Aki jól ismeri és beszéli az anyanyelvét, az más nyelveket is megtanul. mondta
egyszer egy ferencrendi tanárom. Megfordítva most ezt és egyben Goethét idézve: .Aki
idegen nyelveket nem ismer, az a saját anyanyelvét sem ismeri.. Minderről az jut az
eszembe, hogy ez az adott nyelvészeti problémát kifejezetten az orosz nyelv kontextusában
tárgyaló elaborátum a saját anyanyelvünkkel való szembesülésre, továbbmenve
pedig anyanyelvi vizsgálódásra is késztet(het). Hiszen olyan nyelvi problémáról szól,
amelynek hasonló, egy kötetben történő frappáns összegzésével a magyar nyelvészet
mind ez ideig adós maradt.
Jegyzetek
1 .A változatosság gyönyörködtet. írta Quintilianus, ami persze kifejezhető így is: varietas delectat, ha talán az ismertebb Cicero-féle mondásra kívánunk hivatkozni. Végső soron azonban mindkettő forrá- sa Arisztotelész maximája: .metabolé pantón glükü. azaz: .a változás mindennél édesebb..
2 Fontos itt felhívni a figyelmet Balázs Géza nemrégiben megjelent Magyar nyelvstratégia c. kötetére, amely még ha a nyelvművelés kontextusában és főként a nyelvi változás kérdésére koncentrálva is de érinti a problémát (Balázs Géza, Magyar Nyelvstratégia, MTA, Budapest 2001: 143-166). Szintén nem ignorálható Grétsy Lászlónak A szóhasadás című, megjelenése óta már méltán klasszikussá lett műve (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962), amely a magyar nyelvre koncentrálva, nyelvtörténeti szempont- ból vizsgálja e kérdést.
PÁTROVICS PÉTER
Jászay László Lőrinc-Julianna: Variancia az orosz ige paradigmájában
Eger:.EKF Líceum Kiadó, 2001, 141 p.