BORDI ZSUZSANNA
Tankönyveinkről: gondok és gondolatok1
A tankönyv örökzöld téma a pedagógusoknak . ha nem is mióta világ a világ, de az újkori
pedagógiára feltétlenül igaz. Miből tanítsunk írni, olvasni? Melyik tankönyvből lehetne
legjobban elsajátítani a világ történetét vagy a tudományok alapjait? Állandó dilemma
ez a tanítók, tanárok számára. A tankönyv kiválasztása nagy felelősség, sok mindent
kell figyelembe venni ahhoz, hogy a döntés eredményes legyen, s a választott
könyvvel folyó munka sikert hozzon tanárnak, diáknak egyaránt.
.Tankönyv irodalmunkat egy újabb, s mint reméljük nem éppen fölösleges művel
szaporítottuk. Tudjuk ugyan, hogy a téren mai napság oly nagy a termelés, miként a fogyasztó
közönség e túlbőséget kezdi már sokallni, s nem hogy örömmel üdvözölné minden
újabb tankönyv megjelenését, hanem a legszelídebb kifejezést használva, csöndes
neheztelést forral azok ellen, akik türelmét újabb próbára tenni nem átallják.2 . írja Kiss
Áron (1845-1908) neveléstörténész az Öreg Jánossal közösen írt és 1876-ban megjelentetett
Nevelés és oktatástan című könyvük előszavában. Meglehet, évszázadnál hosszabb
idő telt el e sorok keletkezése óta, a helyzet nem sokat javult.
Vajon mit szólna ma Kiss Áron, aki tanítóként kezdte pályáját és maga is írt Ábécés
könyveket, ha meglátná azt az ötven tankönyvet és majd kétszerannyi oktatási segédanyagot,
melyekből napjaink tanítói válogathatnak, ha írni-olvasni akarják megtanítani
a felnövekvő nemzedéket? Nem csóválná-e fejét rosszallón, ha meglátná, hogy az egyik
első osztályosoknak szóló természetismeret tankönyvben a belső szervek működését tudományosan
megalapozó fejezet is található? Talán, jobb, hogy ő nem szembesül ezzel,
de a ma pedagógusainak évről évre meg kell küzdenie a problémával.
Milyen szempontok szerint válasszon tankönyvet egy tanító, mi motiválja a földrajzot
vagy a történelmet oktató pedagógust, miből lehet leghatékonyabban elsajátíttatni tanítványainkkal
az irodalom szeretetét?
Mi is valójában a tankönyv? Mitől válik egy írásmű tankönyvvé?
. .A tankönyv az oktatás fontos (legfontosabb) eszköze.
. Hosszabb időre szóló tantervi-tantárgyi tananyagot tartalmaz, közöl, vagyis ismereteket
hordozó és közlő, információs dokumentum, a tudás forrása, de készség-
és képességfejlesztő hatása is hangsúlyozott.
. A tananyagot didaktikus feldolgozásban, a használók életkorának, fejlettségi szintjének
megfelelően nyújtja, tanulhatóvá-taníthatóvá teszi.
. Elsősorban a tanulóké, kommunikációja nekik szóló, de a tanár munkáját is . a
teljes oktatási folyamatot . megalapozza, segíti..3
Ha ezeket a jellemzőket figyelembe vesszük, úgy gondolhatnánk, már sokkal könnyebb
a dolgunk, ám napi tapasztalataink alapján nem nehéz megállapítanunk, hogy a jelenleg
forgalomban lévő taneszközök egy része nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, vagyis
hiába a szép elvek, ha a tények nem ezt mutatják.
Az iskolák pedagógiai programja meghatározza, hogy az egyes évfolyamokon milyen
tantárgyakat kell tanítani, a kötelező és választható tanórai foglalkozásokat és azok
óraszámait, tartalmazza az előírt tananyagot és követelményeit, valamint az alkalmazhat
ó tankönyvek, tanulmányi segédletek és taneszközök kiválasztásának elveit. A helyi
tantervek keretén belül kell meghatározni a tankönyvválasztás elveit. Az elveit kell rögzíteni,
és nem a konkrét tankönyvcímeket felsorolni, azt sem szükséges megjelölni, hogy
a valamely módszer szerint választott tankönyv vagy tankönyvcsalád tartós tankönyv
vagy sem. Ugyanakkor a későbbiekben az iskolai pedagógiai programban, illetve a helyi
tantervben rögzítetteknek megfelelően kell eljárni a tankönyvek és iskolai segédletek
kiválasztását illetően. A megfogalmazott elvek azonban nem mindig könnyítik meg
a pedagógusok dolgát, és nem csökkentik felelősségüket a döntésben.
Tanítóként dolgozom Budapesten, a VIII. kerületi Vajda Péter Általános Iskolában,
az intézmény pedagógusai körében végeztem felmérést, kollégáim tankönyv-választási
szokásait vizsgálva.
Iskolánk 2001-ben elfogadott Pedagógiai programja ekként rendelkezik a tankönyvek
kiválasztásának elveiről:
.Az iskolában kötelezően használandó tankönyvek, egyéb taneszközök kiválasztá-
sánál maximálisan szem előtt tartjuk helyi tantervünket, a tantárgyi struktúránkkal való
megfelelőséget, a vételi árukat, esetlegesen több éven át való használhatóságukat, valamint
az osztályok és az iskolák közötti átjárhatóságot..4
Ezeket a kereteket betartva a további döntést évfolyamonként, munkaközösségekben
egyeztetve a kollégák hozzák, az intézmény vezetése nem irányítja a választást.
A tankönyvpiac kínálatával általánosságban elégedettek a pedagógusok, ám gondot
okoz a tájékozódás a bő kínálatban. Nem jut . nem juthat . el mindenkihez minden tankönyvkiadó
teljes kínálata, s hiába keresi ki valaki a katalógusból vagy az internetes adatbázisból
a megismerni kívánt tankönyv legjellemzőbb adatait, ez nem elegendő a felelősségteljes
döntéshez. Mert nem elég, hogy a könyv külső-belső megjelenése látszatra
megfeleljen az elvárásoknak, hisz a tankönyv nemcsak a tanulók, hanem a pedagógusok
számára is munkaeszköz, s igazán csak akkor működik, ha azt használója hitelesen tudja
bemutatni. Különösen alsó tagozaton, például a különféle írás-olvasástanítási módszerek
közül választva alapos megfontolás után szabad csak kimondani a végső szót, mert
a tanító egyénisége átsüt a legjobb . és a legrosszabb . módszeren is, és könnyen válik
hiteltelenné a gyerekek szemében az egész, ha a pedagógus nem tud kellően azonosulni
azzal.
Fontos lenne, hogy a kiadók rendszeresen bemutassák új tankönyveiket, tanácsot adjanak
azok használatához, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezt csak a legnagyobb tankönyvkiadók
engedik (engedhetik?) meg maguknak. Ha meg is keresik az iskolát a kiadó
területi képviselői, szakreferensei, hogy a kínálattal beborítva néhány íróasztalt, hírverést
csapjanak kiadványaik köré, egy-két óraközi szünet nem elegendő a könyvek
alapos megismerésére, és a felelősségteljes döntés meghozatalára, márpedig ennél több
idő csak ritkán van erre. Talán segítene, ha bemutató példányokat küldenének az iskoláknak,
hogy a szaktárgyak művelői .közelebbi ismeretséget köthessenek. az újdonsá-
gokkal és megalapozottan mondhassanak igent vagy nemet. Gyanítom, ezt senki nem
tartaná kifizetődőnek, de, hogy eredményesebb lenne a mostani lehetőségeknél, az egé-
szen biztos.
A tankönyvválasztás kulcsszereplői a pedagógusok és szakmai munkaközösségek,
azonban a szülők szerepe sem elhanyagolható, hiszen a tankönyvek választásának a terheit
nekik kell megfizetniük. Egy 2001-ben készült TÁRKI felmérés szerint a szülők
mintegy fele több beleszólást igényelne a tankönyvkiválasztásba, s ezen a csoporton belül
minden második szülő minden területen szeretne bekapcsolódni a tankönyvek kivá-
lasztásába. A tanárok fele szerint a jelenlegi szabályozás szerint megfelelő mértékű a szü-
lők beleszólási lehetősége a tankönyvválasztásba, de több mint negyven százalékuk szerint
a szülőknek egyáltalán nem kellene beleszólniuk abba.
Tapasztalatom szerint a nevelőtestületek többnyire azokat a tankönyveket, tankönyvcsaládokat
részesítik előnyben, amelyekhez már kész tantervek, órákra lebontott tanmenetek
állnak rendelkezésre, hisz ezek nagyban megkönnyítik a pedagógusok munkáját.
Az iskolák több mint felében felmenő rendszerben tankönyvsorozatokat használnak a
pedagógusok, bár a kiadók tájékoztatása szerint különbség van a kisebb és nagyobb települések
tanárai között: a kisebb településeken nagyobb valószínűséggel választanak
tankönyvsorozatokat, míg például Budapesten nem ritkán . az iskolák harmadában . évfolyamonként
más könyveket használnak.
A tanárok körülbelül háromnegyede szerint a tankönyvpiaci kínálatot szűkíteni kellene,
csupán 20-25 százalék mondta, hogy a kínálat megfelelő, és elenyésző volt azoknak
a száma, akik szerint a kínálatot tovább kellene bővíteni. A kérdezettek közel kétharmadának
problémát okoz a tájékozódás a kínálatban.
A tankönyvekkel kapcsolatos pedagógusi vélemények
Az általános iskolai tankönyvek kiválasztásával kapcsolatosan három kérdéskört vizsgáltam
meg kérdőív segítségével. Először is a tankönyvek kiválasztását motiváló tényezőket,
másodszor a tankönyvek használata közben kialakult véleményeket, végül a tankönyvek
szakmai minősítéséről, előzetes kipróbálásáról tettem fel kérdéseket.
Kollégáink tankönyvválasztási szokásait egy kérdőív alapján vizsgáltam. 30 válaszadóm
közül 10 tanító végzettségű, 20 tanári diplomával rendelkezik.
Mi motiválja kollégáinkat a tankönyv kiválasztásakor?
A leggyakrabban felmerült szempontok:
a) minőség,
b) korosztálynak megfelelő tartalom,
c) tapasztalat . (már tanított ebből a tankönyvből),
d) forma, külső megjelenés,
e) ár.
A kérdőívre adott válaszokból kiderül, hogy kollégáink 60 %-ának az alapvető döntését
nem befolyásolja, melyik kiadó jelentette meg az inkriminált tankönyvet, egy tanévre
akár több kiadótól is választ tankönyvet tanítványai számára, közel 30%-uk azonban .
jellemzően tanítók . egy jelentős tankönyvkiadó tankönyvei mellett tették le voksukat.
Mi jellemzi a kiválasztott tankönyveket?
A kérdőív második kérdés csoportjában egy . a válaszadó által kiválasztott . tankönyvvel
kapcsolatban kellett dönteni, jellemző és nem jellemző állítások között. A kérdésre
adott válaszok elemzésekor meglepő eredmény született. A kiszemelt tankönyvek különböző
tantárgyak, különböző évfolyamok tanításához készültek, mégis szinte egységes
kép alakult ki, mi megfelelő és mi nem megfelelő a vizsgált művekben.
. Összesen két igen válasz született a .Felkelti-e a tanulók érdeklődését?. kérdésre;
20-an (67 %) nemmel feleltek, a többiek csak részben találják motiválónak a
tankönyveket.
. Hasonló módon alig született igenlő válasz (4) a .Didaktikai apparátusa, szakmódszertani
kultúrája eléggé gazdag, változatos-e?. kérdésre, bár a teljesen elutasító
nem válasz itt 40 %-nyi (12), a válaszok felét kitevő .részben. is komoly
problémát jelez.
. A vizsgált tankönyvek esetében kollégáim 77 %-a (23) elégedetlen a szöveg-kép
arányával, kevésnek tartja az illusztrációkat, nem tartja megfelelőnek minőségü-
ket, kidolgozottságukat.
. Szintén elégedetlenek munkatársaink azzal, hogy a tankönyv .Kellően értelmezi,
és megmagyarázza-e az idegen, a régies, a tájnyelvi szavakat, szaktárgyi kifejezéseket?
.Erre a kérdésre egyetlen igen válasz sem született, a 43 %-nyi (13) részben
felelet sem adna elégedettségre okot a tankönyvek szerzői számára, de az 57
%-os (17) nem döntés önmagáért beszél.
. Igen jelentős mértékben . mondhatni elsöprő módon . a nem válaszok kerültek
többségbe a .Kellően strapabíró-e?. kérdésre adott válaszok esetében: 4 igen (13
%) és 4 részben (13 %) mellé 22 nem (74 %) került. Meg kell jegyeznem, hogy
az .igen. választ adók kivétel nélkül nyelvtanáraink, akik saját tárgyuk (angol,
olasz, német) tankönyveit értékelték.
. Számomra mégis a .Található-e benne nyelvhelyességi, helyesírási, műveleti
hiba?. kérdésre adott 20 igenlő válasz (66 %) a meglepő, döbbenetes és elkeserítő.
A kérdés jellegéből adódóan csak igen és nem válaszok születtek. A10 ilyen
szempontból hibátlannak ítélt tankönyv közt ismét megjelentek a nyelvkönyvek
és alsós-felsős természetismeret tankönyvek kapták még ezt a minősítést.
Ezeknek a szempontnak tehát azt mondhatom, azt általunk választott tankönyvek általában
nem felelnek meg. Míg az alsó és felső tagozaton tanítók között nincs különbség,
addig az idegen nyelvet tanítók az átlagnál elégedettebbek a piac által nyújtott kínálattal.
A kérdéskör többi feltételének, mely a taníthatóságra, tanulhatóságra, gyermeklélektani
szempontokra, didaktikai apparátusra, külső megjelenésre vonatkozó kérdéseket tartalmazott,
a válaszadók szerint a könyvek jellemző módon megfeleltek. Meg kell azonban
említeni, hogy két kollégám is olyan tankönyvet választott, melyről a kérdésekre
adott válaszaiból kiderült, hogy teljességgel alkalmatlan arra, hogy átlagos képességű tanuló,
átlagos körülmények között, funkciójának megfelelően használva a taneszközt eredményes
munkát végezhessen annak segítségével. (Egy történelem és egy alsós környezetismeret
tankönyv vívta ki ezt a kétes dicsőséget.)
A vizsgálat személyes elbeszélgetéseiből kiderült, hogy bár kollégáim érzik, tapasztalják,
hogy a tankönyvek nem a legjobbak, látják, felmérik azok hibáit, mégis úgy vé-
lik, amit választottak, azok még mindig a legjobbak a kínálatból, s döntésük alapvetően
nem volt hibás, vagy ha esetleg újat kipróbálva mégsem úgy sikerült a választás, ahogy
várták, a következő tanévben feltétlenül korrigálják tévedésüket. Szomorú, de tény: az
egyik nagy nevű tankönyvkiadó könyvei a hibáival együtt is (csak a legfontosabb problémákat
említve: helyesírási hibák tömege, szétesik, kifogásolható a papír minősége) az
érdeklődés előterében marad, mert például az árfekvése kedvező, s valljuk be a propagandája
sem utolsó.
Ismerik-e a pedagógusok a tankönyvek tankönyvvé minősülésének rendjét?
A kérdőív utolsó kérdésköre a tankönyvvé minősítés rendjéről, az előzetes szakmai kipróbálásról,
a segédanyagok színvonaláról szólt. A válaszokból kiderült, hogy kollégá-
im jelentős része nem rendelkezik kellő információkkal arról, hogy miként minősül egy
könyv tankönyvvé. Igen válasz nem született, s közel azonos volt a részben (53 %) és a
nem (47%) aránya. Úgy gondolom, ezeket a kérdéseket bármelyik iskola pedagógusától
kérdezem, szinte ugyanezeket a válaszokat kaptam volna.
Miként is lesz egy könyvből tankönyv? Szigorúan szabályozott minősítési eljáráson
kell keresztülmennie minden kiadványnak, ha a .tankönyv. minősítésre vágyik.
A Közoktatási Törvényben foglaltak szerint .A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban
vizsgálni kell,
a) hogy a könyv a Nemzeti Alaptanterv követelményeinek megfelelően alkalmas-e
a tantárgy tananyagtartalmának oktatására, továbbá biztosítja-e a szaktudomá-
nyok megfelelő szintű, tudományos, hiteles, tárgyilagos feldolgozását, az ismereteknek
az érintett korosztályoknak megfelelő pedagógiai módszerekkel törté-
nő közvetítését,
b) a könyv nyelvezetét, közérthetőségét, stílusát,
c) a könyv technikai kivitelezését, az esztétikai (tipográfia, grafikai szerkesztés,
színdinamika), egészségügyi (betűméret, könyvsúly, könyvméret, nyomdafesték)
követelményeknek való megfelelőséget,
d) hogy a könyv alkalmas-e több tanéven keresztül történő felhasználásra,
e) jogszabályban meghatározott más feltételeket és követelményeket..5
A minősítés technikai megoldását évek óta finomítja az Oktatási Minisztérium Tankönyv
és Taneszköz Irodája együttműködve a TANOSZ-szal (Tankönyvesek Országos Szövetsége),
de úgy tűnik még mindig nem tökéletes a végrehajtás. Ezt erősíti meg felmérésem
konklúziója is.
A tankönyveket elemző kérdéskör kérdéseire adott válaszok elemezése után egyértelmű,
hogy a .Tapasztalatai szerint a tankönyvvé minősített könyvek megfelelnek az elvárásoknak?.
kérdésre nem született igenlő válasz, kivétel nélkül mindenki a részben
feleletet tartotta igaznak. Ezek után nem meglepő, hogy a minősítés előtti szakmai
kipróbálást ugyanígy 100 %-ban helyesnek tartaná minden válaszadó pedagógus.
Helyesnek tartanánk mindannyian, pedig tudjuk, hogy ez a kipróbálás nagyon szűk körben
működik, egyértelműen anyagi megfontolásból. Itt kell tehát feltenni a kérdést, nem
kifizetődőbb kipróbált, minősített, működőképes taneszközöket piacra dobni, mint piacot
csinálni valaminek, ami senkinek nem jó?
Megkérdeztem a válaszadókat az Oktatási Minisztérium egy régebbi, a tankönyvek
kipróbálására vonatkozó javaslatáról is, miszerint a tankönyvek kipróbálására vállalkozó
intézmények közül . pályázat alapján . az Oktatási Minisztérium választana, és a tankönyvkiadók
az e célra szánt támogatásukat pedig egy tankönyvfejlesztési alapba fizetnék,
és ebből történne a programban résztvevő pedagógusok díjazása is. Munkatársaim
87 %-a egyetértene a javaslattal, harmaduk vállalkozna is arra, hogy új tankönyveket ebben
a rendszerben kipróbáljon. Mindannyian egyetértettek abban, hogy bármilyen alapos
is a szakértői ellenőrzés, bizonyos hibák csak a gyakorlatban derülnek ki, addigra
pedig a hibás kötetek ezrével kerültek a gyerekek kezébe! Ez ellen feltétlenül tenni kellene,
de az már nem egy tantestület jólelkű pedagógusainak kompetenciája.
A tankönyvvé nem minősített . tehát a hivatalos tankönyvlistán nem szereplő . kiadványok,
gyakorlók, munkafüzetek kétféleképpen válhattak ennek a kategóriának a tagjaivá.
Vagy nem minősültek tankönyvvé, mert a szakértők arra alkalmatlannak találták
őket, vagy még nem vettek részt minősítési eljáráson, mert annyira újak, esetleg kiadóik
nem is kockáztatták meg az eljárás költségeit ezekkel kapcsolatban. Minősítésük nem is
osztotta meg testületünk véleményét, egyhangúlag csak részben tartják megfelelően színvonalasnak
ezeket a kiadványokat. Sajnos azonban dömpingszerűen elárasztják az oktatást
és a könyvesboltokat, s ha a pedagógus . jórészt helyes döntés alapján . nem szerezteti
be tanítványaival, a lelkes szülő megveszi gyermekének, csak úgy otthonra, gyakorlónak.
Nem állíthatom azt, hogy árt vele, de valóban kell-e ez a gyerekeknek? Egyik
jelentős tankönyvkiadó anyanyelv tanításához készült gyakorló munkafüzetének használata
során közel negyven olyan helyesírási, nyelvhelyességi hibát találtam a kiadvány
utasításaiban, feladataiban, amire tanítványaimnak jószerivel már a második után elégtelent
adtam volna. Tapasztalataimat jeleztem a kiadó felé . olyannyira válasz nélkül,
hogy ez a füzetke azóta is, azonos minőségben megtalálható a könyvesboltok polcain, s
így vélhetően az alsó tagozatos gyerekek íróasztalain is.
Pedig a legfontosabb alapviszony a tankönyv és a diákok kapcsolata, hiszen a tankönyv
elsősorban a tanulóknak kell, hogy szóljon. A diákok többsége bizalommal, de né-
mi szorongással veszi kezébe tankönyveit. Egyrészt bízik abban, hogy a tankönyv segítségére
lesz a tanulásban, másrészt szorong: képes-e megérteni, megtanulni a tankönyvben
rejlő tananyagot. Csak remélni lehet, hogy a vizsgálat tapasztalatai a rosszul sikerült
tankönyvekről tanulóink számára nem okoznak olyan mértékű szorongást, mely eredményes,
előremutató munkájukat gátolná.
S ha Kiss Áront idézve kezdtem írásomat, zárszóul is álljon itt egy bekezdés tőle,
hiszem, aki nem tudja, hogy ez nem egy minap megjelent napilap hasábjairól való, úgy
érezheti, csakis a máról szól.
..A tankönyvekre még volt annyi-mennyi gond, s a kormány az iskolákat tartók
egyházakkal derekas dolgokat tettek e téren. Kétségtelen, hogy a tankönyv irodalom
terén is még sok történhetett volna, de itt is állott az, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad, s
állami életünk rohamos fejlesztése közepette egyszerre kellett e téren is mindent előállítani.
Most már azonban álljon elő a pädagógia s a nemzeti psychologiára támaszkodva
ítéljen, s az ítélőszéke előtt meg nem álló könyveket javítsa, vagy ha tudja jobbakkal
pótolja. Ideje, hogy beteljesedjék: csak a legjobbat a gyermekeknek..6
Hivatkozások
1 Bővebben ld. Bordi Zsuzsanna: Szokások és választások . tankönyvpiac az általános iskolában. In: Szontagh Pál(szerk.):Kihívások és választások az általános iskolában.Bp.:Pont Kiadó, 2004.67.74. p.
2 Kiss Áron . Öreg János: Nevelés és oktatástan. Bp. 1876. 3. p.
3 Karlovitz János: Tankönyvelmélet és tankönyvi alapviszonyok. (www.extra.hu/tanfigy/04tan1.html)
4 Vajda Péter Ének-zene Testnevelés Tagozatos Általános Iskola Pedagógiai Programja 2001.
5 Törvény a közoktatásról 122. § (4).
6 Kiss Áron: A népiskolai tankönyvek s az ifjúsági irodalom története érdekében. Néptanítók Lapja, 1877. 102. p.
Zsuzsanna BORDI
About our textbooks: cares and thoughts
The author is a general school teacher. She analyses the complex issue of the textbooks,
market and the choice thoseof in her article, based on the experiences obtained and investigations
carried out in the school, she works. As a result she has found that teachers
are motivated by several aspects when choosing textbooks: their quality, appearance,
price, does the content correspond to the age-group, and good experience obtained formerly
in connection with the textbooks.
Susanne BORDI
Über unsere Lehrbücher: Sorgen und Gedanken
Die Verfasserin ist eine Lehrerin. In ihrem Schreiben überprüft sie die komplizierte Frage
des Lehrbüchermarktes und der Lehrbücherwahl auf Grund von ihrer Erfahrungen und
Untersuchungen in ihrer Schule. Bei der Auswahl der Lehrbücher werden die Lehrer/innen
in mehreren Hinsicht motiviert. Einige davon: der Altersklasse entsprechender Inhalt,
früher erworbene gute Erfahrungen, gutes Äußere, guter Preis.