Mustra
Hagyományteremtőnek szánt
konferenciát szervezett az iskolai könyvtárosok,
könyvtárpedagógusok számára az
Országos Pedagógiai Könyvtár és
Múzeum. Még a nyári szünet beállta
előtt, június 26-án találkozott a Fazekas
Mihály Gyakorló Gimnázium nagytermében
kétszáznál több szakember, hogy megvitassa
a közoktatás könyvtárügyének
időszerű gondjait, várható esélyeit.
Az egész napos rendezvény nyitó előadását
Sipos János, az OM közoktatási helyettes
államtitkára tartotta. Az államtitkári
expozé mellett megtalálja az olvasó lapunkban
Dán Krisztina előadását, aki a
könyvtár-pedagógiának az átalakuló
nemzeti alaptantervben jutó szerepről szólt.
Ugyanitt hangzott el Varga Zsuzsa előadása, a Szakmai
szolgáltatások az iskolai könyvtáraknak.
A konferencia egészéről Dömsödy Andrea
írt tömör összegzést. A tanácskozás
egyik résztvevőjének a jövőre nézve
adott hasznos javaslatát idézzük az írásból:
„A szakma sokféle szereplőjét
megszólaltattuk, de kimaradt egy, a gyakorlat szempontjából
nagy jelentőségű szereplő, az önkormányzat.
Így a későbbiekben a kapcsolatot velük is
keresni fogjuk, hogy a tervek megvalósulásának
útját is követhessük.”
Ugyancsak az OPKM rendezett konferenciát május 30-án, a legfiatalabb „szakága”, a taneszköz-információs főosztály induló hónapjairól, az első és legfontosabb feladatok (taneszköz-adatbázis, és -etalontár!) eddigi teljesítéséről, s az előttünk álló további tennivalókról, távolabbi tervekről. A rendezvény nyitó előadását e sorok írója tartotta az OPKM taneszközös múltjáról, hagyományairól. A konferencián vázolta Nádasi András, a terület intézményi gazdája a taneszköz ügy időszerű teendőit, majd ugyanebben a témában tartott tájékoztatót az OKNT Tankönyv- és Taneszköz Bizottsága júniusi ülésén. Előadását Javaslat és szakmai háttéranyag a taneszköz rendelethez címmel közöljük.
Előző, júniusi számunkban
már válogattunk az április elején
Debrecenben tartott tankönyves konferencia előadásaiból.
Mostani számunkra maradt a konferencia egyik legfontosabb
megszólalása: Cserhalmi Zsuzsa előadása a
magyar irodalom tankönyvekről. „Irodalomtanításunk
eredményessége… hosszú ideje erősen
vitatható.” – állítja a szerző,
majd több összetevőt, okot is fölsorol
megállapítása alátámasztásául.
Az okoknak ugyan az egyike csak a rossz, az adatoló,
pozitivista szemléletű, a tanulóktól puszta
ismeret-reprodukciót kívánó tankönyv,
de káros hatása talán a legerősebb.
Ugyanakkor nincs, vagy alig van érdemi tankönyvkritikánk,
miközben „… koncepcióval bíró
tankönyvekkel csak koncepciókat volna szabad ütköztetni.
A mai magyar tankönyvpiacon viszont csak marketingesek
versenyeznek.” Miként az írást követő
szerkesztőségi jegyzetünkben is megemlítjük:
nem lepődnénk meg, ha a szerző kemény
hangvételű írása vitára ingerelné
a tárgyban érdekelteket és illetékeseket.