13.
évfolyam |
Udvarvölgyi Zsolt: |
|
Meskó Zoltán (1883-1959) a két
világháború közötti magyar politikatörténet sajátos életutat befutó alakja
volt. Katonatisztként kezdte pályafutását, amelyet 1917-ben politikusként
folytatott 1944-ig. Rövid ideig több államtitkári funkciót is betöltött
(kisgazdaügyi, földművelésügyi, ill. belügyi), majd 1920-ban a Kisgazdapárt
megszervezésében volt kiemelkedő szerepe. A húszas években kisgazdapárti,
majd egységes párti képviselőként a Parlament falai között és egyéb fórumokon
is aktív politikai és közéleti tevékenységet folytatott. Csipkelődő, élcelődő
megjegyzései, anekdotázásai könyv formájában is megjelentek.[1]
A kötetből egy mikszáthi figura, egy aktív és befolyásos, ugyanakkor
szórakoztató és mindenből tréfát űző politikus képe bontakozik ki. A
harmincas években egyre inkább antiszemitává vált, szónoklataiban és interpellációiban
is radikalizálódott, a magyar nyilasmozgalom egyik előfutáraként lépett fel.
1932. június 16-án a Parlament falai között jelentette be a Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt
megalakulását. Bár a magyar szélsőjobboldali
pártokról, különösen a nyilasokról számtalan könyv és tanulmány látott
napvilágot, Meskóval történeti irodalmunk alig foglalkozott. Részletes
feldolgozás is a konkurens mozgalomról, a Böszörmény Zoltán által vezetett kaszáskeresztesekről
készült. Magyarországon a harmincas évek kezdetén alakultak meg az első
számottevő nemzeti szocialista pártocskák. Ezt megelőzően csak teljesen
jelentéktelen kezdeményezések bukkantak fel (fasiszta pártok, nemzeti
pártok). A Parlamentben elsőként Meskó Zoltán képviselő lépett fel nemzeti
szocialista programmal. Doktori értekezésem[2]végén
függelékként publikáltam Meskó Zoltán két fiának, ifj. Dr. Meskó Zoltánnak[3]
és Meskó Lajosnak[4]
a visszaemlékezéseit, feljegyzéseit. A Horthy-korszak memoárirodalma már
számos esetben szolgáltatott kiegészítő információkat a történettudomány
számára. A két Meskó testvér írása azonban sajátos szemszögből, a felnövekvő
és apját mindenben követő gyermek perspektívájából vetíti elénk egy nem szokványos
életút apró és jelentős állomásait. Az írásokban sajátosan keveredik a
családi história a huszadik századi Magyarország sorsfordító eseményeivel. Meskó Lajos (1911-2008) piarista
paptanár a kilencvenes években az Egyesült Államokban vetette papírra
lírikusabb stílusban íródott, kissé csapongó, indulatoktól sem mentes
visszaemlékezéseit. A 11 oldalas, sűrűn teleírt kézirat híven tükrözi egy
konzervatív, hithű, elveihez mindvégig ragaszkodó és emigrációba kényszerült
ember nézeteit.[5]
Ifj. dr. Meskó Zoltán (1908-1989?) jogász, politikus apjának már a
pártszervezésben és az ideológiai munkában is hű segítőtársa volt.
Elfogultságoktól sem mentes memoárjait 1979 júliusában diktálta le Rómában
egy családi összejövetelen. A 16 oldalas gépelt iratban a szikárabb stílusú,
pontos és tényszerű adatközlő részek sajátosan keverednek a szubjektív
kommentárokkal. Mindkét memoár tartalmaz érdekes és mindeddig ismeretlen
visszaemlékezéseket a korszak jelentős egyházi személyiségeiről, különösen
Bangha Béláról,[6]
Griger Miklósról[7]
és Prohászka Ottokárról.[8]
Ezeket talán nem érdektelen forrásközlésként is közreadnunk. Véleményem
szerint fontos adalékként szolgálhatnak a prominens keresztény
pap-politikusokról a jelenlegi mainstream egyháztörténeti kutatás[9]
által alkotott kép objektívebbé tételéhez. A szövegen csak minimális
stilisztikai és helyesírásbeli javításokat végeztünk: „A
kereszténypárt is sokkal szociálisabb volt 1920-ban, mint később! Harcias
népi reformokért főleg Prohászka (ekkor Székesfehérvár képviselője és
püspöke) és Griger Miklós küzdött. Meskó Zoltán külön állt tőlük, nem követte
legitimizmusukat, és nem bízott a főúri-főpapi kapcsolataikban; igazolta a
jövő!...”[10] „1920-28
körül a Falu Szövetség ügyvezető elnöke, a hivatalos elnök maga a nagy
Prohászka Ottokár, aki persze nem sokat folyhatott bele a szövetség
működésébe, de egymás mellett ültek sokat. Meskó Zoltán mély tisztelettel és
olykor tanácsadólag is bánt az idősödő, szent püspökkel. Prohászka politikai
fondorlatokban idealistán járatlan volt. Meskó Zoltán »súgott« neki.”[11] „Rengeteg
harc, meghurcoltatás, rágalom érte, keresztény és zsidó oldalról! A
kereszténypárti Nemzeti Újság dühösen támadta kezdettől. Buzgó katolikus
felesége is nyugtalanította: »Az újpogány Hitler elveit követi?« Meskó Zoltán
szépen átgyalogolt Bangha páterhez, úgy 33-ban, és hosszasan tárgyalt –
teljes megegyezéssel! (…) Bangha Béla helyeslése megnyugtatta jó feleségét
is.”[12] „A
hungarizmus szó Prohászkáé, Meskó idézte először egy »felekezetelleni izgatásért«
ráakasztott pörében: Prohászka: »Uraim, azt mondják, ez antiszemitizmus?!
Nem! Ez hungarizmus. A magyarnak és kultúrájának is jogai vannak önnön hazájában,
amint bárki más népnek.«”[13] „A
tárgyaláson pár zsidó tanú lépett föl mellette, hogy emberségesen bánt velük.
Bálint István, a Pesti Újság szerkesztője kikeresztelkedett volt. Mikor
nyilas testvérek kifogásolták, Meskó Zoltán azt felelte: »Ha jó volt a mi
Urunk Jézus Krisztusnak, jó kell, hogy legyen Meskó Zoltánnak is!« Olykor így
fogalmazta: »Ha jó volt Bangha páternak…« Mert a harcias zsidó szellemet
támadó Bangha páter keresztelte ki, tehát őszinte megtérését föl lehet tenni.
Ez a Bálint is kiállt a perben.”[14] „Mint
külföldi magyar lett pártunk tagja ő is, egy Rátz nevű külföldi magyar
is. Ezt én vittem megbeszélésre P.
Banghához; akinek nem volt rossz véleménye a mozgalomról, ekkor már súlyos
beteg volt, fehérvérűségben. Rátzot összehoztam Banghával, mert a vezető
egyházi ember véleményét akarta tudni. Bangha nem tartotta
keresztény-ellenesnek a mozgalmat, megkülönböztette Hitlerétől!”[15] „Apánk
alapvetőleg a kereszténypárthoz tartozott volna, ha ezek komolyan képviselik
a szocializmust, a szegénység érdekeit. Sok kereszténypártival jóban volt, a
legitimista kereszténypárti Griger Miklóssal nagyon jóban. Ez a Griger bátor,
a népért harcoló, szókimondó ember volt, derék katolikus pap. Gömbös szemébe
vágta annak idején: »Hazudott, hazudott, hazudott!« – Gömbös ugyanis azt
mondta, addig nem lesz ház-feloszlatás, amíg az általános-titkos szavazatot
törvénybe nem iktatták. Nem tartotta meg ezt! Mert egyszer csak bejön a parlamentbe,
az ülés vége felé, fölemeli a kezét, hogy szólni akar, szót kér. A miniszterelnöki
székéből fölment a jegyzőhöz és átadta neki a Kormányzó leiratát: hogy az
országgyűlés elnapolja magát. Mindenki föllélegzett, mert féltek a
föloszlatástól…A felolvasás után még egyszer csak odamegy és átad egy másik
leiratot: most már a feloszlatásról szólót! Az öreg Griger kikelt magából, a
pad tetejére ugrott és úgy kiáltotta: »Hazudott, hazudott, hazudott!« De
Gömbös oda se hederített rá.”[16] |
|
|
[1] Meskó Zoltán vidám históriái.
Elmondja a T. Ház folyosóján. Összegyűjtötte: Vidor Gyula. Bp., 1925.
[2] Udvarvölgyi
Zsolt: Meskó Zoltán: egy politikusi pályakép. Miskolc, 2008. (Kézirat.
PhD-értekezés. Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi
Doktori Iskola.) (továbbiakban: Udvarvölgyi,
2008.)
[3] Meskó Zoltán-Gyula emlékezései II.
(Diktálta 1979 júliusában, Rómában.) Kézirat.
[4] Meskó Zoltán. (Meskó Lajos
piarista paptanár visszaemlékezése édesapjáról.) Egyesült Államok, 1996.
Kézirat.
[5] Felsővályi
Ákos: Elhunyt Meskó Lajos Géza piarista szerzetes. In: Magyar Kurír, 2008. október 17. Online:
www.magyarkurir.hu [2011. november.]
[6] Bangha Béla (Nyitra, 1880 –
Budapest, 1940) jezsuita szerzetes, politikus, hitszónok. 1895-ben belépett a
jezsuita rendbe, 1909-ben szentelték pappá. Az I. világháború előtt és alatt
Budapesten és Canterburyban működött. 1913-ban megalapította és 1923-ig
szerkesztette a Magyar Kultúra c. folyóiratot. 1918-ban Baranyay Lajossal és
Buttykay Antallal létrehozta a Központi Sajtóvállalatot. 1922-ben előadásokat
tartott Hollandiában és Észak-Amerikában, 1934-ben pedig Dél-Amerikában. 1923
és 1926 között Rómában a Mária-Kongregációk központi lapját szerkesztette. Az
Actio Catholica egyik alelnöke és a Katolikus Lexikon főszerkesztője volt.
[7] Griger Miklós (Körmöcbánya, 1880 –
Budapest, 1938) római katolikus pap, országgyűlési képviselő, szociálpolitikus.
A budapesti egyetem teológiai karán szerzett doktori oklevelet. Jánosréten,
Bakonysárkányban, Sóskúton, végül 1930-tól Bicskén volt plébános. 1920-tól nemzetgyűlési
képviselő, 1926-ban keresztényszocialista programmal a csornai kerületben
választották meg. Parlamenti beszédeiben bírálta a kormány működését. Megalapította
a legitimista Nemzeti Néppártot, pártjának programjával azonban 1935-ben a
Gömbös-kormányzat kibuktatta a parlamentből. 1937-ben Lovasberényben szerzett
ismét mandátumot. Számos cikke jelent meg az Egyházi Közlönyben, az Alkotmányban
és az Igaz Szó c. lapban.
[8] Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858 –
Budapest, 1927) római katolikus püspök, egyházi szónok és író, egyetemi tanár,
az MTA tagja (levelező 1909, rendes 1920). 1881-ben szentelték pappá. 1884-ben
Esztergomban a teológia, 1904-től a budapesti egyetemen a dogmatika tanára.
1905-től székesfehérvári püspök. A magyarországi keresztényszocialista mozgalom
egyik vezetője. Az ő nevéhez fűződik 1903-ban az első keresztényszocialista
szervezetek megalapítása. 1916-ban javaslatot tett a hadviseltek földdel való
jutalmazására. 1919-ben a székesfehérvári mozgalom vezére. 1920 – 22-ben országgyűlési
képviselő, majd a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának elnöke. A Kisfaludy
Társaság tagja (1926). A szószéken kapott agyvérzés következtében halt meg.
[9] Például: Gergely Jenő: Prohászka Ottokár, „a napbaöltözött ember”.
Bp., 1994.; Barlay Ö. Szabolcs:
Prohászka Ottokár életének titka. Székesfehérvár, 2009.; Orvos Levente: Prohászka Ottokár és
Bangha Béla egyházképe. In: Távlatok,
2008. 4. sz. 36-42. p.
[10] Meskó Zoltán. (Meskó Lajos
piarista paptanár visszaemlékezése édesapjáról.) Udvarvölgyi, 2008. 110. p.
[11] Uo. 111. p.
[12] Uo. 113. p.
[13] Uo. 117. p.
[14] Uo. 119. p.
[15] Meskó Zoltán-Gyula emlékezései II.
Udvarvölgyi, 2008. 129. p.
[16] Uo. 150. p.