|
13.
évfolyam |
Tusor Péter: |
|
|
Írásom címe átfogó római, vatikáni levéltári kutatások
eredményének rövid ismertetését ígéri a medievisztika területéről. Eddigi
vizsgálataim leginkább a kora újkorra irányultak, az olvasóban így felmerül a
kétely, mire számíthat az elkövetkező pár oldalon. A bizonytalanságot némileg
oszlatja, hogy az érdeklődési területem középpontjában álló egyháztörténet –
főként a pápaság által képviselt páratlan intézményi stabilitásnak
köszönhetően – tág időhatárok között enged mozogni. A tridentiánus modell
állandósága leginkább az újabb korok irányába történő kitekintésre ad
lehetőséget. A középkor felé fordulva már komolyabb módszertani kihívásokkal kell
szembenézni. Ami mégis lehetővé teszi, hogy leereszkedjem e patinás
évszázadok világába, az nem más, mint a történetírás története. Jelesül a
vatikáni magyar kutatások historiográfiája. Az alábbiakban valóban egy római
kutatási „megaprojekt” értékes maradványai kerülnek felszínre. Az én szerepem
azonban csupán a felszínre hozatalra korlátozódik. * * * A jezsuita Czeles Márton Kollonich bíboros megbízásából
végzett vatikáni kutatásai óta nyilvánvaló, hogy a magyar középkor
megismerésének egyik alapvető forrásbázisát a pápai gyűjtemények képezik.
Szenzációs, hiánypótló adatokat rejtenek,[1]
vagy a hazaiaktól eltérő típusú, szeriális dokumentumokkal teljesen egyedi
típusú vizsgálati megközelítésre nyújtanak alkalmat.[2]
A kutatás fő színtere a 19. század végén megnyitott Archivio Segreto Vaticano. Anyaga folyamatosan bővült és bővül:
pápai dikasztériumok dokumentumaival, illetve családi és személyi hagyatékok
beszállításával, a meglévő iratok rendezésével, vagy éppen a római Archivio di Statóból átadott sorozatokkal.[3] Bár a Vatikáni Titkos Levéltár
rendszere, kiváltképpen az egyes fondok felépítése, provenienciája bonyolult,
a középkori emlékeket őrző főbb forrásegyüttesek viszonylag jól
körülhatárolhatók. 1. Az Apostoli
Kancellária (valamint a pápai titkárságok) bulla- és bréveregisztrumai 2. Az Apostoli Datária szupplikációi 3. Az Apostoli Penitenciária
szupplikációi 4. A konzisztóriumok
aktái, relációi és cédulái 5. Az
Apostoli Kamara különféle iratsorozatai.[4] Hosszú lenne elősorolni, hogy
ezekben az állagokban magyar történeti kutatás milyen részeredményeket ért
el, mutatott fel.[5]
Amit kijelenthetünk: teljes, lezárt, szisztematikus feltárásról és
publikálásról mindeddig egyik esetben sem beszélhettünk. A római magyar kutatások
századfordulós fénykorában a felsorolt levéltári sorozatok közül az Apostoli
Kamara fondjait – Kollányi Ferenc és Érdújhelyi Menyhért mellett[6]
– főként Lukcsics József[7]
tanulmányozta. Áttekintése: A középkori
pápai adókönyvek,[8]
a Monumenta Romana Episcopatus
Vesprimiensis vaskos köteteiben hasznosított kamarai adatok máig közkézen
forognak. Nem fedte homály tervét sem, miszerint a két teljes esztendőn
keresztül „búvárolt” pápai kamarai iratok alapján középkori magyar egyházi
archontológiát kívánt összeállítani.[9]
Munkásságát kései utóda, az elejtett szálat 80 év szünet után felvevő, és a
Kamara egyik legfontosabb sorozatát, az annátákat 1990-ben közreadó Körmendy
József a következőképpen értékelte: „Ő [ti. Lukcsics] kísérelte meg először
az Annatae sorozat áttekintését is, de a Római Állami Levéltár rendezetlensége
miatt ez a fáradozása csak részben sikerült. A Vatikáni Levéltárban és a
Római Állami Levéltárban végzett kutatásai révén azonban gazdag forrásismeret
birtokába jutott.”[10] Ezt a képet árnyalja a nemrégiben
előkerült levél, amelyet Lukcsics József Áldásy Antalnak (mint a Magyar
Tudományos Akadémia Római Történeti Bizottsága elnökének) küldött 1928.
február 19-én. Lukcsics a következőképpen ír „Kedves jó barátjának”: „Már 24
év óta fekszenek íróasztalomban a pápai cameralis könyvekből összegyűjtött
középkori magyarországi adataim, amelyek főképp az egyházi archontológiára
vetnek új világot. Sajátos okok miatt eddig nem lettek kiadva. Most miután
elkészítettem sajtó alá ezt a gyűjteményemet, mély tisztelettel és
szeretettel bemutatom Neked.”[11]
Kérte, hogy kéziratát a Római Magyar Történeti Intézet kiadványaként tegyék
közzé. (Az 1906-ban megszűnt Fraknói-féle intézetet 1913-ban a magyar állam
Fraknói Vilmos adományából újraalapította, működését 1924-ben kezdte meg.)
Lukcsics jelezte még, hogy a bevezetést, a „pápai cameralis könyvek”
ismertetését a korrektúra megérkezte után készül megírni. Az akadémikusok elvileg
támogatták a kérést. A Római Magyar Történeti Intézet Áldásy, Kollányi és
Csánki Dezső által 1931 tavaszán papírra vetett munkaterve szerint a „XV.
századi pápai adókönyvek magyar vonatkozású adatait dr. Lukcsics József veszprémi
apátkanonok állította össze. Ez a munka tehát el van végezve, és ha a
Bizottság pénzügyi viszonyai megengedik, közzétételét meg lehet kezdeni.”[12] A levél és az akadémiai munkaterv
információértéke nem csekély. Arra engednek következtetni, hogy a
Fraknói-féle intézet egyik egyházi ösztöndíjas tagja a századelőn elvégezte
az egyik jelentős vatikáni állag középkori Hungaricumainak szisztematikus feltárását, méghozzá sajtókész
kézirat formájában! Adódik a kérdés: Mi történhetett a kézirattal, a római
magyar kutatások – sokak által laudált és vélhetően még laudálandó – fénykora
egyik kiemelt projektjének eredményével? A kiadásra ugyanis végül nem került
sor.[13] Említett levelében Lukcsics
visszakérte művét, ha nem tartják megjelentetésre alkalmasnak. Mivel az
akadémikusok hozzáállása kedvező volt, erre vélhetően nem, vagy csak jóval
később került sor. Mindenesetre a kéziratot évekig hiába kerestem, kerestettem.
Sem a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában,[14]
sem a Veszprémi Érseki és Káptalani Levéltárban őrzött Lukcsics-hagyatékban
nem sikerült nyomára jutnom, bár utóbbi említésre méltó vatikáni kutatási
anyagot őriz.[15]
Hasonlóképpen hiába nyomoztam a Fraknói-intézetnek a Magyar Országos
Levéltárba és az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárába került másolatai
között, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának archívumában,
melynek Lukcsics sokáig professzora volt, valamint a Szent István Társulatnál.[16] * * * A kézirat végül a Piarista Rend Magyar Tartománya
Központi Levéltárából került elő.[17]
Címlapján a következő szerepel: „Középkori
pápai adókönyvek magyarországi adatai 1297–1536 | összeállította és rendezte
Kovács Alajos dr. S. P. | Libri camerales curiae Romanae de regno Hungariae
saeculis XIV–XVI | Budapest”. Évszám nem található rajta, maga a címlap
Kovács Alajos piarista szerzetestől származik. A vaskos iratcsomó nagyalakú
lapokból, nagyobb cédulákból, esetenként felragasztott kisebb cédulákból áll
össze. Több különböző kéz írása: főként Lukcsicsé, részben hivatalos vatikáni
másolóké, láthatóan az 1900 körüli évekből. Az iratokat valaki kék ceruzával
sorban beszámozta 1-től 1414-ig. Lapszám viszont nincsen. A gyűjtemény teljes
szövegátírásokat tartalmaz, és feltünteti az esetleges szövegvariánsokat is.
Meghatározó forrásbázisát az Archivio
Segreto Vaticano és az Archivio di
Stato di Roma különféle kamarai sorozatai képezik, több irat,
szövegváltozat a Fondo Borghese, a Registra Avinioniensia és az Armarium XXXIII fondokból származik.
Lukcsics utólag az összes rövidítést feloldotta, számos hibát kijavított. E
feladatokat a sorszámozással együtt vélhetően a levelében említett sajtó alá
rendezés alkalmával végezhette el az 1920-as években. Egyelőre rejtély marad, hogyan
kerülhetett e munka Kovács Alajoshoz (Berhida [Peremarton], 1897–Budapest,
1958). A piarista szerzetes életpályája – azon kívül, hogy szintén a
veszprémi egyházmegye területéről származott és a teológiai karon 1918 és 1921
között egyháztörténetből hallgatója volt – sehol nem keresztezte Lukcsicsét.
Vácon, Szegeden, Debrecenben és Magyaróváron tanított hittant és latint.
Rómában sosem kutatott.[18]
A kézirat mindenesetre az ő hagyatékában maradt ránk.[19] A gyűjtemény az Apostoli Kamara
főbb sorozatai szerint tagolódik, az átiratok az egyes sorozatokon belül
időrendben állnak:[20] I. Obligationes (1302–1525) Nr. 1: Colocensis, 1302. április 28. Nr. 335: Nandoralbensis, 1525. április 24.[21] (Obligationes pro minore servitio) II. Solutiones (1303–1490) Nr. 336: Colocensis, 1303. április 17. Nr. 761: Sirmiensis, 1490. március 11. III. Divisiones (1428–1469) Nr. 763: Bosnensis, 1428. március 29. Nr. 822: Vesprimiensis, Monasterium s. Mauritii in Bell, 1469. szeptember
25. IV. Provisiones (1433–1488) Nr. 823: [Ecclesia Bodoniensis (?!) 1433. február 27.] Nr. 824: Sirmiensis, 1433. július 27. Nr. 913: Bosnensis, 1488. november 21. V. Visitationes (1297–1367) Nr. 914: Strigoniensis, 1297. május 10. Nr. 931: Quinqueecclesiensis, 1367. április 15. VI. Quindennia (1457–1508) Nr. 932: Strigoniensis, 1425. augusztus 24. Nr. 943: Strigoniensis, 1508. július 7. [S.N.] Rationes collectoriae Alemanniae
(1329–1366) Nr. 944: Zagrabiensis, 1329. december 1. Nr. 1094: Prepositus Orodiensis, 1413. július 26. VII. Annatae (1421–1536) Nr. 1095: Zagrabiensis, 1421. május 30. Nr. 1389: Quinquecclesiensis, 1536. március 15. VIII. Obligationes particulares (1459–1484) Nr. 1390: Varadiensis, 1459. március 28. Nr. 1393: Zagrabiensis, 1484. június 4. IX. Legatio et procuratio (1377–1477) Nr. 1394: Monasterium Turocz, Strigoniensis, 1307. március 14. Nr. 1406: episcopus Rheatinus, in Ungaria, 1477. február 21. X. Varia (1304–1513) Nr. 1407: Strigoniensis, 1304. máricus 17. [Mihály esztergomi érsek
kötelezvénye a kinevezéséért járó pápai díjakról] Nr. 1413: „Feljegyzések az
esztergomi káptalan annataperéről”1513. május 7. – augusztus 26. XI. Liber taxarum Nr. 1414. „Pápai taxakönyvek
magyar vonatkozásai Arm. XXXIII.” * * * Alaposan áttanulmányozva a
kéziratot kijelenthető, hogy a Lukcsics munkájának kiadása – a gyakori
javítások, betoldások, sokszor apró betűs íráskép ellenére – ma is aktuális.
Az Apostoli Kamara 1000 kötetet meghaladó terjedelmű sorozataiból a 19–20.
század fordulóján hozzáférhető anyag középkori Hungaricumait tartalmazza,[22]
és sokszor nehezen értelmezhető latin paleográfia gyakori abbreviatióinak feloldásával. Az eredeti bejegyzésekkel történő
összevetés aligha kerülhető meg. Ennek során kell majd rögzíteni az időközben
átrendezett, némileg bővített iratanyag változásait.[23]
A kézirat alapján történő, célirányos kutatás könnyen elvégezhetővé teszi a
munkát egy alkalmi kutatói-konzorcium számára, amely az elődök munkájára
építve a mai tudományos követelmények szerint végezheti el – végre valahára –
a vatikáni magyar kutatások egyik alapfeladatát.[24] Lukcsics gyűjtésének kiadásából
nem hagyhatók el az annáták sem. Korántsem becsülöm le Körmendy atya ezeket
közreadó 1980-as évekbeli kutatásait,[25]
meg kell viszont állapítanom, hogy átírásai kevésbé tűnnek megbízhatónak
elődjénél, különösen a tulajdonnevek esetében. Emellett Lukcsicsnál a
Körmendy-kötetben nem szereplő annata-bejegyzések is előfordulnak.[26] A feladat elvégzése akkor sem
megkerülhető, ha tudjuk, hogy a horvát történetírás az iratok egy részét már
közzétette az ezredfordulón.[27]
Sőt, ha a horvátok fontosnak tartják, hogy publikálják jelenlegi
államterületük középkori vatikáni forrásait – Isztriával, Dalmáciával –, mi
sem tehetünk másként múltunk rangos nemzetközi szakmai diskurzusba illeszkedő
emlékeivel.[28] FÜGGELÉK I. Obligationes[29] Nr. 34. 1346. április 27. Eisdem anno etc. [1346, indict. 14., pontific. Clementis
VI. a. 4., die 27. Aprilis, in hospitio cardinalis de Puteo] Dominus Nicolaus
electus in episcopum Quinqueecclesiensem[30]
in Ungaria promisit […] per dominum Guilelhum de Ponsterla capellanum
apostolicum procuratorem suum 3300 florenos et 5 servitia consueta, solvendo
medietatem in proximo festo resurrectionis dominice et aliam [medietatem] in
festo s. Michaelis mensis Septembris.[31]
Alioquin infra 4 menses etc. Et iuravit etc. („Obl., vol. 14, fol. 92; vol.
22, fol. 7v; Borghese, vol. 125, fol. 1”)[32] II. Solutiones Nr. 688. 1446. április 15. Petrus etc., quod Andreas episcopus Quinqueecclesiensis pro parte
suorum […] ac termino nondum elapso flor. 757 nobis etc. Per manus Johannis
de Barania canonici Quinqueecclesiensis[33]
die date presentium solvi fecit […] Remissionem tamen de toto residuo
eorundem communis et minuti servitiorum de consensu etc. ac certis de causis
etc. eidem domino episcopo hac vice dumtaxat liberaliter facta. De quibus
etc. In quorum etc. Datum Rome, die 15. mensis Aprilis, anno 1446,
pontificatus Eugenii IV., anno 16. („Obl., vol. 73, fol. 42v – f. 57
után üres lapok. Közben is több folio [egy-egy kamarás idejéből] maradt
üresen.”) III. Divisiones Nr. 812. 1466. május 14. Rome 14. Mai 1466. Osvaldus comendatarius monasterii santcti Marie
Pechvaradien. Ordinis sancti Benedicti Quinqueeccl. diocesis solvit fl. 160,
promotus Rome IV. idus Mai[34]
pontificatus Pauli anno 2; cardinales 17 […] Capiunt clerici fl. 1, solidos
30. Restant florenos 158, solidi 20. Capit quilibet dominorum fl. 9, solidos
15, denarios 10. („Obl. 80, fol. 126v”) IV. Provisiones Nr. 907. 1482. április 22. Die lune 22 Aprilis [1482] ide sanctissimus dominus noster ad
relationem reverendissimi domini Agriensis commendavit monasterium sancti
Salvatoris de Sexardia ordinis sancti Benedicti Quinquecclesiensis diocesis
reverendo patri domino Cole [!]
Antonio de Bancio sedis apostolice prothonotario vacans per obitum domini
Iohannis episcopi Citriensis ipsius monasterii commendatarii extra Romanam
curiam defuncti. („Obl. 66, fol. 83, fol. 76v”) V. Visitationes Nr. 917. 1351. december 24. Die 24. Decembris Nicolaus episcopi Quinqueecclesiensis
pro uno biennio per Petrum de Montilio canonicum dicte ecclesie visitavit.
Jo. de Campis („Obl. 28, fol. 144”) Nr. 921. 1354. szeptember 10. Die 10. Septembris (1354) Nicolaus episcopus
Quinqueecclesiensis pro uno triennio per Nicolaum Arnaldi archidiaconum de
Salouch [!] in ecclesia Agriensi. N. („Obl. 30, fol. 171v”) Nr. 923. 1359. december 17. Die 17. Decembris [1359] Nicolaus episcopus
Quinqueecclesiensis pro uno biennio per Petrum de Montilio prepositum
ecclesie beati Petri de Posaga et Johannem archidiaconum de Wlko in ecclesia
Quinqueecclesiensi ac ipsius ecclesie canonicos, procuratores suos visitavit.
J. de Campis. („Obl. 31, fol. 32.”) Nr. 929. 1365. november 8. Die 8 Novemberis [1365] Guilelmus episcopus Quinqueecclesiensis pro
duobus bienniis transactis per Bonum de s. Cavallio procuratorem in Romana
curia atque suum visitavit. Jo. Pa. („Obl., vol. 31, ol. 100v”) Nr. 931. 1367. április 15. Die 15. Aprilis (1367) Guilelmus episcopus Quinqueecclesiensis in
Ungaria pro duobus biennis proxime preteritis per Conradum canonicum dicte
ecclesie procuratorem visitavit. Io. Nogarum („Obl., vol. 31, fol. 118”) VI. Quindennia Nr. 934. 1457. máricus 30. Monasterio de Zissiti [Szék] ordinis sancti Benedicti
Quinqueecclesiensis diocesis cuius fructus etc., prepositura ecclesie beate
Marie virginis oppidi Budensis Vesprimiensis diocesis cuius fructus etc., die
30. Martii 1457 perpetuo uniri concessa fuit, ideo de quindennio libro
predicto [primo communium Calxiti III.] fol. 52. („Arm. XXXIII, tom. 2, fol. 199v
[ob. per minuti servizi], VIII, fol. 52”) [S.N.] Nr. 956. 1342. október 16. De canonicatu et prebenda ecclesie
Quinquecclesiensis vacantibus in curia per obitum quondam Chama fuit provisum
Johanni de Wolko Quiquecclesiensis diocesis. XVII kl. Nov. („Coll. 8, fol. 40v”) VII. Annatae Nr. 1184. 1430. október 31. Universis etc. Oddo etc. …, quod Mathias de Cathalowz prepositus
ecclesie Quinquecclesiensis pro totali etc. Annate … 150 fl. Die date
presentium per manus Michaelis de Leweld Vesprimiensis et Jauriensis diocesis
ecclasiarum canonici solvi fecit etc. De quibus … In quorum etc. Rome apud
sanctos apostolos, die ultima [31.] mensis Octobris 1430, indictione 8.,
pontificatus anno 13. O. de Varris, thesaurarius Io. Bettynhusen. [?] („Quitanze, vol. 6, fol. 71”)[35] Nr. 1196. 1432. április 7. Universis etc. Daniel etc. [episcopus Parentinus, domini nostri
pape thesaurarius] salutem etc. Universitati etc., quod Mathias de
Gatthalowcz prepositus ecclesie Quinqueecclesiensis de et super fructibus per
eum ex dicta prepositura male et indebite perceptis, pro parte et in
deductione fructuum predictorum florenos auri de cam. 50 ipsi camere
reverendo patre domino Oddone de Varris apostolice sedis prothonotario
felicis recordationis Martini pape V. thesaurario, tunc pro eadem camera
recipiente die vicesima mensis Februarii anni Domini 1431 proximo preteriti
per manus […] Johannis Michaelis Vesprimeinsis et Jauriensis ecclesiarum
canonici solvi fecit etc. De quibus […] In quorum etc. Rome apud sanctum
Petrum die 7. mensis Aprilis, sub anno nativitatis eiusdem Domini 1432.,
indictione 10., pontificatus etc. anno 2, f. 19. 2. D. Parentius, domini nostri
thesaurarius A de Perusio („Quitanze 6, fol. 205v”) VIII. Obbligationes particulares –[36] IX. Legationes et procurationes Nr. 1395 1317–1318. Szebeni Rufinus főesperes, pápai tizedszedő megbízó
leveleinek jegyzéke 1317. július 11. Legatio Regni
Ungarie. Die XI. Julii discretus vir magister Ruffinus de Chivinia
archidiaconus Thollensis in ecclesia Quinquecclesiensi[37]
fuit missum per dictum dominum nostrum summum pontificem ad partes regni
Ungarie super collectione fructuum beneficiorum vacantium in regno predicto
et detulit litteras, que sequuntur super dictis fructibus per triennium
colligendis, et primo Unam litteram bullatam cum filo
de serico super dictis fructibus, que dirigitur archiepiscopo Strigoniensi,
eiusque subfraganeis et prelatis per dictam Strigoniensem provinciam
constitutis, et aliam bullatam cum filo canapis, que dirigitur dicto
archiepiscopo subfraganeisque suis et nuncio supradicto. Item alias duas, ut supra,
bullatas, que diriguntur archiepiscopo Colocensi eiusque subfraganeis et
prelatis et nuncio supradicto. Item aliam de securo conductu et
provisione expensarum eundo et redeundo. Item aliam de securo conductu ad
prelatos in partibus generalem. Item aliam, quod possit unum
tabellionem creare pro expeditione negotiorum ipsorum. Item aliam quod possit absolvere
excommunicatos ab ipso et cum irregularitatem committentibus dispensare. Item aliam, in qua eidem taxatur
salarium II florenorum, quibuslibet diebus, quibus negotio predicto intendet. Item aliam litteram clausam regi
Ungarie commendatitiam, quod assistat eidem in expeditione negotii
supradicti. Itam aliam litteram, bullatam, ut
supra, de filo canapis, que dirigitur archiepiscopo Salzeburgensi et dicto
magistro Ruffino, in qua eis et cuilibet ipsorum committitur, quod possint
exigere et habere a Strigoniensi archiepiscopo sexcentas tres et dimidiam; a
Transiluano nongentas et quinquagintatres; a Quinquecclesiensi triginta cum
dimidia, et Vesprimiensi episcopis centum vigintiquatuor marchas argenti ad
pondus Budense, in quibus tenebantur bone memorie fratri Gentili, tituli
sancti Martini in Montibus presbytero cardinali in partibus illis legato pro
residuo procurationum sibi debitarum ab eis. Item aliam ad dictum
archiepiscopum Salzeburgensem, ut aliquem discretum et fidelem virum pro
recuperatione dicte pecunie ad partes illas una cum dicto magistro Ruffino
debeat destinare etc. Item aliam, que dirigitur regi
Ungarie, quod assistat dictis archiepiscopo et magistro Ruffino, et favorem
oportunum eis prebeat in recuperatione pecunie supradicte. Item aliam pro dicto negotio, de
securo conductu eundo, morando ac etiam redeundo ad partes istas. Item duas litteras clausas exortatorias
super dictis fructibus, que dirigitur archiepiscopis Colocensi et
Strigoniensi eorumque suffraganeis. Anno a nativitate Domini MoCCCoXVIIIo,
die XVI Septembris fuit missa quadam littera dicto magistro Ruffino, pro
informatione decime, ut supra, in legatione Hispanie. Item alia littera, ut petat
censum Ecclesie Romane debitum in regno Ungarie. („Vatikáni levéltár, Rubrice
litterar. [Cameral.], Joh. XXII., tom. 350., fol. 70v – Ugyanott, nro. 351.”) X. Varia Nr. 1413 „Feljegyzések az esztergomi káptalan annataperéről”1513. május 7. –
augusztus 26. Johannes Dominicus cursor retulit
citasse Nicolaum de Quinque-ecclesiis ex adverso procuratorem ad dicendum
contra commissionem monitorii et illius exequutionem ad primam cameralem,
instante domino Mario procuratore fiscali, relatione facta comparuit diem
procurator et die VII Maii 1513. [fol.
167r] („Archiv. Vatic., Acta super
censibus, Arm. XXXIII, vol. 39, fol. 167–193”) XI. Liber taxarum Nr. 1414. Pápai taxakönyvek magyar vonatkozásai Arm. XXXIII. Tom. 6., fol. 11. Quinqueecclesien. in Ungaria Flo III/M, IIII/C [„tom. 6., fol. 10:
széljegyzet: non, in libro camere III/M, III/C”] Tom. 7., f. 116 t. Quinqueecclesiensis, fl. III/M III/C Salvatoris de Saxardia ord. S.B.
fl. II/C, LXVI Petzwaradien. Ord. S.B. – („Arm. XXXIII, vol. 5–6–7”) |
|
|
|