A történettudományi szakkönyvek széles spektrumát gondozó, 1892 óta tevékenykedő, stuttgarti Franz Steiner Verlag számos Magyarország történetét feldolgozó kötet kiadója.[1] A Lipcsei Egyetemhez köthető és a kiadó által megjelentetett sorozatban látott napvilágot Kalmár János és Varga J. János szerkesztésében az Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn (1688-1690) című forráspublikáció. E kötet egyben a sorozat részeként induló „Források” alsorozat első kiadványa, amely munka a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Geisteswissenschaftliches Zentrum Geschichte und Kultur Ostmitteleuropas (GWZO) közös együttműködésében született meg. Az MTA TTI és a Lipcsei Egyetem említett intézménye között az elmúlt években egy sokoldalú, tudományos együttműködés alakult ki. Többek között az „Oszmán Kelet és Kelet-Közép-Európa” elnevezésű projekt is ennek keretében működik.

A forráskiadvány rövid előszavát Glatz Ferenc és Christian Lübke, a GWZO igazgatója jegyzik. Felhívják a figyelmet arra, hogy az Einrichtungswerk kiadásának előkészületei 87 évre tekintenek vissza. Baranyai Béla történész és levéltáros 1922-ben kezdte meg az anyaggyűjtést és annak kiértékelését. A projekt azonban félbeszakadt és a mai napig befejezetlen maradt. 1986. május 9-én Nyíregyházán tartották a tízkötetes Magyarország története című sorozat harmadik kötetének (1526-1686) vitáját. Az erről készült beszámolóban az alábbi rövid megjegyzés olvasható: a Thököly- és a Rákóczi-szabadságharc közti időszak monografikus feldolgozásának hiánya mellett „az Einrichtungswerk kiadása is most már elodázhatatlan feladat. Annak hiányát most pótolják.”[2] A kivitelezés azonban még további 24 évet vett igénybe.

Kollonich Lipót tervezetének első bővebb ismertetésére először feltehetően Josef Maurer 1887-ben, Innsbruckban kiadott munkájában kerülhetett sor, mely archív források és egy Hans Canonnak tulajdonított festmény alapján mutatta be a bíboros életét és működését.[3] A két világháború között végzett gyűjtőmunkát Baranyai Béla 1945-ben bekövetkezett halála szakította meg, ezt követően Mezősy Károly kapta a megbízást a munkálatok folytatására. A mű megjelentetését azonban az 1950-es években nem tartották időszerűnek. Az 1960–1970-es években egyes fejezetek lefordítására sor került, így a Bevezetés és a Politicum című fejezetek a korabeli szöveggyűjtemények részeivé válhattak.

A 2010-ben kiadott forráspublikáció az Einrichtungswerk (a továbbiakban: berendezkedési mű) szerkesztői bevezetéssel és lábjegyzetekkel ellátott, teljes német nyelvű szövegén túl tartalmazza a mű keletkezésekor folytatott viták anyagát és a berendezkedési mű megvalósításával kapcsolatos iratokat (beszámolók, pátensek stb.). Az olvasó számára egy olyan tervezet áttekintésére nyílik lehetőség, amely az oszmán uralom felszámolása utáni Magyar Királyság teljes újjászervezését célozta meg. Ezzel a tervezők egy korszakváltás megalapozását végezték el. Egyúttal e „forgatókönyv” szellemében próbálta meg a bécsi kormányzat a 18. század folyamán a Magyar Királyságot – több-kevesebb sikerrel – a Habsburg Monarchia integráns részévé tenni.  Következzen néhány részlet a kötet felépítéséről! A forráskiadvány elején Varga J. János bevezető tanulmánya[4] (9-83. p.) található. Egy 1526-tól 1684-ig tartó eseménytörténeti áttekintéssel indít, majd a török kor örökségének ismertetésével folytatja, kitérve a lakosság számának és összetételének változásaira, a gazdasági viszonyokra, a közigazgatás I. Ferdinánd általi átszervezésének részleteire, valamint a legfontosabb országos tisztségek hatásköreire. Ezt követi az 1687 és 1701 között keletkezett kormányzati projektek ismertetése.

A berendezkedési mű ugyanis nem az egyetlen tervezet a korban. Annak ellenére, hogy sem a főbizottságnak, sem a Kollonich Lipót által vezetett héttagú albizottságnak nem volt magyar tagja, a magyar előkelőségek véleménye eljutott a bécsi illetékesekhez, ez az úgynevezett magyar Einrichtungswerk, melynek lényegi elemeit szintén elemzi a szerző, és összehasonlítja a Kollonich-féle mű vonatkozó pontjaival. Az elemzés és összehasonlítás lehetősége az olvasó számára is adott, hiszen – mint a kiadó honlapján külön megemlítik – e forrásanyag részét képezi a kötetnek (418-435. p.). Ezenkívül bemutatásra kerül a Patachich Boldizsár által 1699-ben megfogalmazott, Batthyány Ádám horvát bán megbízásából létrejövő Proiectum…, Johann Nikolaus Flämitzer kifejezetten arisztokrataellenes pamfletje és Tüzes Gábor akkoriban kevés publicitást élvező munkája is.

Folytatásként a berendezkedési mű 1689 és 1723 közötti megvalósításának törekvései kerülnek górcső alá, majd a bevezető tanulmányt a tervezet publikációs története és a módszertani megjegyzések zárják. Baranyai Béla kutatásaiból tudható, hogy a berendezkedési mű tizenhárom példányban maradt fenn. A két eredeti példány egyike 1927-ben a bécsi Igazságügyi Palota leégésekor a tűzvész martalékává vált. A tizenhárom példányból a szerkesztők tíz fellelhetőségét tudták beazonosítani. A teljesség igénye nélkül: egy másolat található a Magyar Országos Levéltárban, kettő az Országos Széchényi Könyvtárban, kettő az MTA könyvtárában, ma már csak egy az Egri Egyházmegyei Könyvtárban. (79-80. p.)

Varga J. János bevezető tanulmánya után következik maga a berendezkedési mű. Az eredetileg ötszáz kéziratoldalnyi emlékirat a 85-246. oldalakon található. A korabeli államigazgatási tervezetek hagyományos felosztását követve öt fő területre: Iustitiarium, Ecclesiasticum, Politicum, Militare, Camerale tagolódik. Ha a terjedelmi vonatkozásokra rövid pillantást vetünk, rögtön feltűnik, hogy a pénzügyi, gazdasági elképzelések a tervezet hangsúlyos részét képezik. Az első négy fejezet szűk hetven oldalt, míg a Camerale egymagában kilencven oldalt tesz ki. A berendezkedési művet a megvalósításra vonatkozó javaslat és 24 melléklet egészíti ki (247-326. p.).

A berendezkedési mű vitájával kapcsolatos forrásanyag a korábban már említett magyar Einrichtungswerken túl tartalmazza még az 1689. november 15-én keletkezett Compendiumot és az 1689 márciusa és 1690 augusztusa között tartott főbizottsági és koronatanácsi ülések vonatkozó jegyzőkönyveit (327-436. p.). A kötetben publikált források harmadik csoportját a berendezkedési mű kivitelezésével kapcsolatos nyolc irat képviseli, melyek többségében az albizottságok munkájával kapcsolatos beszámolókat, kérelmeket jelentik (437-458. p.). Ezt követően olvasható Kalmár János tanulmánya  A Magyar Királyság berendezkedési műve és a Temesvári Bánság berendezkedése a 18. században címmel.[5] (459-470. p.) A kötet végén hat nyelven (német, magyar, angol, szlovák, szerb és román) olvashatóak a háromoldalnyi terjedelmű rezümék, végül pedig az elengedhetetlen hely- és személynévmutató teszi teljessé a kiadást.

Kalmár János és Varga J. János forráskiadványa bemutatásának zárásaként rendkívül örvendetes tényként könyvelhető el, hogy az oszmán uralom alól felszabadított Magyar Királyság Kollonich Lipót által előkészített berendezkedési tervezetének teljes szövege ily hosszú időt követően publikálásra került. Számos történész – Baranyai Béla, Mezősy Károly, Benczédi László, Kalmár János, Varga J. János – kitartó és áldozatos munkájának eredményét veheti kezébe az olvasó. Ugyanakkor a forráskiadvány külföldi kiadása elégedetlenséggel töltheti el mindazokat Magyarországon, akik fontosnak tartanák e történeti munka szélesebb nyilvánosság által történő elérhetőségét. Az információs technológia lehetőségei vagy egy remélt, későbbi magyar kiadás megoldást jelenthetnek erre a hiányérzetre.

(Ism.: Gyarmati Enikő)

 

Jegyzetek