A közlemény első részét ld.: Béres Gyula: A tornai főesperesek, 1273-1776. In: Egyháztörténeti Szemle, 2009. 1. sz. 32-64. p.

 

A tornai főesperesség 1776-tól

A rozsnyói püspökséget 1776-ban hasította ki az esztergomi érsekségből – a besztercebányai és szepesi püspökség mellett – és alapította Mária Terézia királynő. A január 1-i bejelentést követően VI. Piusz pápa március 13-án írta alá az egyházmegye felosztását és a három új püspökség létrehozását kimondó „Regalium principium” kezdetű bullát.[1] A felosztást és az új püspökségek kialakítását az 1775. november 30-án, a királynő által létrehívott Vegyes Bizottság végezte el.[2] Ennek értelmében a Rozsnyói Püspökség 70 plébániát és 15 kápláni állomást kapott.[3] Az egyházi közigazgatás beosztását a leendő új püspökre bízta a bizottság. A későbbi beosztás szerint az egyházmegye 5 főesperesi és 14 alesperesi kerületből állt melyhez 98 plébánia tartozott. A kerületek a következőképpen alakultak: I. Székesegyházi főesperesség, II. Gömöri és Kishonti főesperesség, III. Nógrádi főesperesség, IV. Szepesi főesperesség, V. Tornai és Jászói főesperesség (13. jászói, 14. tornai esperesi kerületek).[4] A tornai főesperesség 9 plébániából állt, melyek filiáikkal az alábbiak voltak: Almás – Körtvélyes – Evetes Mola * Görgő – Péterháza * Hidvégardó – Becskeháza, Horváti, Lenke, Vendégi * Jablonca – Borzova, Derenk, Szilice, Ardócska, Kis-Falu, Szelce, Vidomaj * Szentandrás – Barakony, Dobódél, Rákó, Kovácsi * Szilas – Égerszög, Kápolna, Komjáti, Nádaska, Perkupa, Szőlősardó, Teresztenye, Varbóc, Lászi-puszta * Szögliget – Jósvafő, Petri, Szin * Torna – Áj, Méhész, Szádelő, Udvarnok * Tornaújfalu – Zsarnó.[5]

1850-ben 3 főesperességhez 14 alesperesség tartozott. I. Székesegyházi főesperesség, II. Nógrádi főesperesség, III. Tornai főesperesség (12. tornai, 13. jászói).[6] A tornai kerület 9 plébániája a filiákkal: Almás – Körtvélyes * Görgő * Hidvégardó – Becskeháza, Horváti, Lenke, Vendégi * Jablonca – Borzova, Derenk, Szilice, Ardócska, Szelce, Kisfalu, Vidomaj, Korotnok * Szentandrás – Barakony, Dobódél, Rákó, Kovácsi * Szilas – Égerszög, Kápolna, Komjáti, Nádaska, Perkupa, Szőslősardó, Teresztenye, Varbóc, Lászi-puszta * Szögliget – Szin, Petri, Jósvafő * Torna – Áj, Udvarnok, Méhész, Szádelő, Szalajkó * Toranújfalu – Zsarnó.[7] 1851-ben a helyzet ugyanez annyi változással, hogy Almáshoz két fília került: Mola Evetes, Malom.[8] 1855-ben az alábbi változások történtek az egyházkormányzatban: I. Székesegyházi főesperesség, II. Nógrádi főesperesség, III. Tornai főesperesség (12. tornai, 13. jászói, 14. szepesi esperesi kerületek).[9] Így 3 főesperességhez szintén 14 esperesi kerület és 98 plébánia tartozott. 1861-ben Jabloncához az addigiakon túl Feketefűz került filiaként.[10] 1864-ben Perkupát a tornai főesperességhez csatolták így a plébániák száma 99-re emelkedett,[11] ami változatlan maradt az első világháború végéig.

1869-ben az esperesség beosztása a következő volt: Almás – Körtvélyes, Mola Evetes, réti malom * Görgő * Hidvégardó – Becskeháza, Horváti, Lenke, Vendégi * Jablonca – Borzova, Derenk, Szilice, Ardócska, Kisfalu, Feketefűz, Szelce, Vidomaj * Perkupa – Dobódél, Varbóc, Kápolna, Szőlősardó, Teresztenye, Égerszög, Lászi-puszta * Szentandrás – Barakony, Rákó, Kovácsi * Szilas – Nádaska, Komjáti * Szögliget – Szin, Petri, Jósvafő * Torna – Áj, Udvarnok, Méhészke, Szádelő, Szalajkó * Tornaújfalu – Zsarnó. Így tehát 10 plébánia volt 36 filiával.[12]

1904-ben az esperesség beosztása ugyanaz.[13] 1906-ban a tornai főesperességben a beosztás a következő volt: Bódvaszilas – Tornanádaska, Komjáti * Hidvégardó – Becskeháza, Tornahorváti, Bódvalenke, Bódvavendégi * Jablonca – Borzova, Derenk, Szilice, Ardócska, Kisfalu, Szelce, Vidomaj * Perkupa – Dobódél, Varbóc, Tornakápolna, Szőlősardó, Teresztenye, Égerszög, Lászi-puszta * Szádalmás – Körtvélyes, Réti-malom, Mélykút * Szögliget – Szin, Szinpetri, Jósvafő Torna – Áj, Szádudvarnok, Méhész, Szádelő * Tornagörgő – Paklan * Tornaszentandrás – Barakony, Bódvarákó, Kovácsi, Világos * Tornaujfalu – Zsarnó, szintén 10 plébánia 36 filiával.[14]

 

A tornai főesperesség Csehszlovákiához került részei

A magyar Tanácsköztársaság és a csehszlovák néphadsereg által 1919. július 1-én aláírt pozsonyi fegyverszüneti szerződés kijelölte a két ország közötti demarkációs vonalat amely a későbbi trianoni határral lényegében azonos volt. A 4 km széles fegyvermentes övezet csehszlovák ellenőrzés alatt állt. Az 1919-es egyházmegyei névtár utolsó lapján közli, hogy az előzetes békekötési tanácskozások alapján megszállták az egyházmegye több mint kétharmad részét. Továbbá 8 alesperesi kerület 59 plébániával teljesen, 4 alesperesi kerület 12 plébániával részben került megszállás alá. A mátrai és várgedei alesperességek 13 plébániával a demarkációs vonalon túl estek. Ezáltal az egyházmegye 99 plébániájából 71 megszállt területen feküdt.[15] A fenti névtári adatokat összevetve a Határokon túli magyar helységnévszótár[16] helységneveivel és a jelenlegi állapotokkal, más megállapításra lehet jutni. Az egykori 14 esperesi kerületből 8 teljes egészében 56 plébániával és Rozsnyóval, 5 részben 23 plébániával került Csehszlovákiához. A részben átkerült tornai esperesség a Csehszlovákiához került plébániákkal: Jablonca, Szádalmás, Torna, Tornagörgő, Tornaújfalu.[17]

 

A szlovákiai Apostoli Adminisztratúra

1939. szeptember 2-tól „Dioecesis Slovachia” néven a metropolitai joghatóságot a Szentszék látta el Csehszlovákiában.[18] 1939. szeptember 23-án adta ki Angelo Rotta budapesti nuncius azt a rendelkezést, mely szerint a rozsnyói püspökség 38 vissza nem csatolt plébániája a kassai és szatmári egyházmegyék 115 illetve 158 határontúli plébániáival egyesítve, Eperjes központtal a Kassai, Rozsnyói, Szatmári Apostoli Adminisztratúra keretei között egyesülnek a Szentszék vezetésével, élén Cársky József apostoli adminisztrátorral, korábbi kassai apostoli kormányzóval.[19] 1939 szeptemberében Bubnics püspök körlevelében tudósított az egyházmegye területi változásairól. Ismertetése szerint az egyházmegye három részre volt osztva. Püspöki joghatóság alatt a visszacsatolt részen 45 plébánia működött. 1937. szeptember 6-tól a Szentszék létrehozta a Kassa–Rozsnyói Apostoli Adminisztratúrát, melynek irányítását Serédi Jusztinián hercegprímás alá rendelte 1939-ig, mikor is 38 plébánia volt a szlovák részen és a püspöki joghatóság alól kivonva. A csonka-magyarországi részen az 1937 szeptemberében létrehozott rozsnyói apostoli kormányzósághoz 22 plébánia tartozott. Ez összesen 105 plébániát jelentett.[20] Az októberi körlevél szerint némi változás állt be, mivel a visszacsatolt részen 64 plébánia[21] és 8 filia tartozott a kormányzás alá, püspöki joghatóság alól kivonva továbbra is 22[22] a szlovák részhez 38 plébánia tartozott.[23]

A szlovákiai Rozsnyói Apostoli Adminisztratúra három főesperességre és hét esperesi kerületre oszlott a már említett 38 plébániával az alábbiak szerint: I. Rozsnyói főesperesség: 1. rozsnyói kerület (Dobsina, Csetnek, Nagypolány -3) 2. murányi kerület (Murány, Murány-hosszúrét, Gömörrákos, Ratkólehota, Nagyrőce -5) 3. garami kerület (Vereskő, Helpa, Pohorella, Garamszécs, Ágostonlak -6 ); II. Nógrádi főesperesség: 4. gácsi kerület (Kisberezsnye, Divény, Alsósztregova, Felsőtisztás, Divényoroszi, Gácsfalva -6) 5. kishonti kerület (Nyusta, Rimaráhó, Rimakokova, Forgácsfalva, Újantalfalva, Tiszolc, Nagyszuha -7); III. Tornai főesperesség: 6. jászói kerület (Stósz, Felsőmecenzéf -2) 7. szepesi kerület (Gölnicbánya, Jekelfalva, Krompács, Szepesremete, Szomolnok, Szomolnokhuta, Svedlér, Vagendrüszl, Zsakaróc -9)[24]

 

A tornai főesperesség Magyarországon maradt részei

A trianoni Magyarországon 1 esperesség maradt 6 plébániával sértetlenül, 5 pedig csonkán 13 plébániával az új határokon belül. A részben átkerült tornai esperesség a Magyarországon maradt plébániákkal: Bódvaszilas, Hidvégardó, Perkupa, Szögliget, Tornaszentandrás.[25] Balás Lajos püspök 1920. szeptember 18-án bekövetkezett halálát követően a rozsnyói szék betöltetlen maradt. Podraczky István káptalani helynök vezette az egyházmegyét. 1924-től apostoli adminisztrátorként Bubnics Mihály látta el ezt a feladatot 1937-ig. 1937. szeptember 6-tól a Szentszék létrehozta a Kassa–Rozsnyói Apostoli Adminisztratúrát, melynek irányítását Serédi Jusztinián hercegprímás alá rendelte, kinek nevében a magyarországi részeket segédpüspöke, Meszlényi Zoltán kormányzott az 1939. október 5-6. közötti éjféli időpontig.[26] A csonka magyarországi részen az 1937 szeptemberében létrehozott rozsnyói apostoli kormányzósághoz 22 plébánia tartozott.

Az első bécsi döntés után 1939. március 6-án a csehszlovák-magyar határmegállapító bizottság a lakosság kérését figyelembe véve 1939. április 4-én Magyarországhoz csatolta Ájfalucska, Aranyida, Jászó, Jászómindszent, Rudnok községeket.[27] Az 1939. július 19-én kiadott Dioecesium fines[28] kezdetű bulla a rozsnyói püspökség magyarországi részét Eger suffraganeusává tette és megszüntette a rozsnyói és kassai magyar apostoli adminisztratúrákat.[29] 1939. július 19-től a rozsnyói püspök Bubnics Mihály lett. Az alábbi főesperesi és esperesi beosztás lépett érvénybe: I. Székesegyházi főesperesség: 1. rozsnyói kerület (Barka, Hárskút, Krasznahorkaváralja, Pelsőc -4) 2. várgedei kerület (Cered, Egyházasbást, Gesztete, Gömörpéterfalva, Sőreg, Várgede, Zabar -7) 3. putnoki kerület (Abafalva, Csoltó, Deresk, Harkács-Sánkfalva, Jolsva, Lice, Méhi, Putnok, Ragály, Süvéte, Tornalja -11) 4. rimaszécsi kerület (Baraca, Dobóca, Feled, Rimaszécs, Rimaszombat, Sajópüspöki, Szentsimon, Uzapanyit, Velkenye -9) II. Nógrádi főesperesség: 5. füleki kerület (Fülek, Fülekpüspöki, Füleksávoly, Guszona, Ipolybolyk, Ipolygalsa, Osgyán -7) 6. losonci kerület (Gács, Fülekpilis, Karancskeszi, Litke, Losonc, Rapp, Vilke -7) 7. mátravidéki kerület (Bárna, Kazár, Kisterenye, Mátranovák, Mizserfa-Bányatelep, Salgótarján I-II., Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva -9) III. Tornai főesperesség: 8. tornai kerület (Bódvaszilas, Hidvégardó, Jablonca, Perkupa, Szádalmás, Szögliget, Torna, Tornagörgő, Tornaszentandrás, Tornaujfalu -10) 9. jászói kerület (Debrőd, Jászó, Jászómindszent, Rudnok -4)[30]

Magyarország 1941. júniusi hadba lépését követően az egyházmegye beosztása 1939-hez képest nem változott. A III. Tornai főesperesség plébániái a következők voltak fíliáikkal együtt: Bódvaszilas * Tornanádaska, Komjáti (2), Hidvégardó * Becskeháza, Tornahorváti, Bódvalenke, Bódvavendégi (4), Jablonca * Borzova, Derenk, Szilice, Ardócska, Kisfalu, Szelce, Vidumaj (7), Perkupa * Dobódél, Varbóc, Kápolna, Szőlősardó, Teresztenye, Égerszög, Lászi-puszta (7), Szádalmás * Körtvélyes (1), Szögliget * Szin, Petri, Jósvafő (3), Torna * Áj, Udvarnok, Méhészke, Szádelő (4), Tornagörgő * Péterháza (1), Tornaszentandrás * Bódvabarakony, Bódvarákó, Kovácsi (3), Tornaújfalu * Zsarnó (1), 10 plébánia 33 filiával.[31] A szovjetek benyomulását követően Malinovszkij marsall vezetésével a II. ukrán front 1944. december 17-én elfoglalta Putnokot, 26-án Salgótarjánt és 1945. január 23-án Rozsnyót.[32] Bubnics püspök 1945. február 22-én, a szovjetek csapatok bevonulását követően szívtrombózisban elhunyt.[33] A megszállást követően az egyházmegyében visszaállt az 1938 előtti állapot és a trianoni határ. 1945 után Hejce központtal működött a Rozsnyói Magyar Helynökség (Ordinariatus Rosnaviensis in Hungaria). A frontátvonulási időszakban Horváth Gyula kisterenyei plébános helynöki minőségben kormányozta a csonka magyar részt 1945. februártól haláláig, 1945. augusztus 7-ig. Ezután Pobozsny Róbert káptalani helynök Pájer Jánost bízta meg a vezetéssel 1945-1946 között, akit 1946-1948 között Madarász István kiutasított kassai megyéspüspök majd 1948-1951 között Tost Barnabás apostoli kormányzó követett.[34]

A háború alatt a trianoni határon túl két pap lelte halálát a templomot ért bombatalálat miatt, Pelsőcön Borovi Gottfrid plébános és Rimaszombatban Dráveczky Kálmán nyugalmazott plébános.[35] A háborút követően az országban maradt részekből hozták létre a Rozsnyói és a Kassai Magyar Részadminisztratúrát.[36] 1948-tól a csonka magyar rész tehát apostoli kormányzóság lett.[37] Az egyházkerületi beosztás a következő volt: I. Nógrádi főesperesség: 1. nógrádi kerület (10 plébánia) 2. mátrai esperesi kerület (8 plébánia) II. Gömöri főesperesség: 3. putnoki kerület (7 plébánia) 4. bódvai esperesi kerület (5 plébánia). Így tehát a rozsnyói magyarrészi adminisztratúra 2 főesperességből, 4 esperesi kerületből állt, amelyekhez összesen 30 plébánia tartozott.[38] A bódvai esperesi kerület a következők szerint alakult: Bódvaszilas – Tornanádaska, Komjáti * Hidvégardó – Bódvalenke, Becskeháza * Perkupa – Dobódél, Varbóc, Égerszög, Kápolna, Lászi-puszta, Teresztenye, Szőlősardó, Vasúti állomás * Szögliget – Szin, Szinpertri, Jósvafő * Tornaszentandrás – Bódvarákó, Tornabarakony, Kovácsi, Puszta, Osztramos.[39] 1951-től szentszéki kinevezéssel Dr. Brezanóczy Pál apostoli kormányzó – később püspök, majd érsek – látta el a kormányzati teendőket immáron Egerből.[40]

 

Az Egri Főegyházmegye irányítása alatt 1951-1982

A második világháborút lezáró és a trianoni határokat lényegében megerősítő 1947. február 10-i párizsi békeszerződést követően a csonka részek kormányzása 1951-től az egri főegyházmegye irányítása alá került. Ezt a feladatot látta el elsőként Dr. Brezanóczy Pál. 1952. április 19-én, 3065/52. számú rendeletével a Szentszék az egri érseket azon jogokkal ruházta fel a rozsnyói, kassai, szatmári részeken, melyek a saját főegyházmegyéjében megillették.[41] Ez már azt is jelezte, hogy a további határmódosítások és az esetleges visszarendeződés esélye szinte lehetetlenné vált. Ezáltal az 1804-től metropolitai joghatóságot gyakorolt egri érsek logikusan lett e három csonka suffraganeus püspökség egyházi elöljárója. Jogait megbízott helynökein keresztül vagy önmaga gyakorolta. 1972-től Brezanóczyt Dr. Mészáros Lajos káptalani helynök követte a kormányzásban 2 éven keresztül. 1974. február 2-től Dr. Bánk József érsek vette át az irányítást. Ebben az időben a magyarországi Rozsnyói Egyházmegye területi beosztása a következő volt: I. Mátra–Gömöri főesperesség: 1. salgótarjáni kerület (10 plébánia, 14 filia), 2. kisterenyei kerület (8 plébánia, 9 filia) 3. putnoki kerület (7 plébánia, 11 filia) 4. bódvai kerület (5 plébánia, 16 filia) esperesi kerületek. Összesen tehát a külön kormányzat 1 főesperességre, 4 alesperességre terjedt ki, melyekhez 30 plébánia és a hozzájuk tartozó 50 filia hívő közössége tartozott.[42] A bódvai kerület a következőképpen volt felosztva: Bódvaszilas – Komjáti, Tornanádaska * Hidvégardó – Bódvalenke, Becskeháza * Perkupa – Dobódél, Varbóc, Égerszög, Lászi-puszta, Szőlősardó, Teresztenye, Tornakápolna * Szögliget – Szin, Jósvafő, Szinpetri * Tornaszentandrás – Bódvarákó, Tornabarakony, 5 plébánia 16 fíliával.[43]

1978-tól Kádár László érsek irányította a csonka püspökségeket a megszűnésükig. 1982. május 22-én a Szentszék a csonka rozsnyói püspökség magyar adminisztratúráját – a kassaival és a szatmárival együtt – megszüntette és az Egri Főegyházmegyéhez csatolta.[44]

 

ADATTÁR

 

1. A tornai főesperesség főesperesei

 

Szentessy János

Szentelése után 1780. október 18-tól Gácsfalván, később Rimaszombatban lett segédlelkész, majd Berzencén plébános. Szányi Ferenc püspök káplánja, majd gr. Eszterházy László titkára és ceremóniáriusa. 1812-1814 között tiszteletbeli kanonok. 1814. június 11-től lett a rozsnyói káptalan mester kanonokja, majd apostoli protonotárius, tornai–jászói főesperes, a zsinati vizsgálóbizottság tagja. 1814. november 20-tól a rozsnyói szeminárium első igazgatója volt 1821-ig. Teológiatanárként dogmatikát, szónoklattant tanított és a rozsnyói plébániát irányította. A nógrádi és gömör–kishonti ítélőtábla ülnöke, püspöki pénztáros volt. Mint tornai és jászói főesperes halt meg Rozsnyón 1824. június 15-én.[45]

Szokol János

1761-ben született. 1778-ban szentelték pappá. 1801. november 9-től lett Tornán plébános és az iskola igazgatója 1828-ig. 1810-től tiszteletbeli kanonok, majd 1812-től éneklő kanonok lett. 1827. október 9-től idősebb mesterkanonokká és torna–jászói főesperessé nevezték ki. 1827-1840 között rozsnyói plébános. 1838-ban ünnepelte papságának 50. évfordulóját, mely alkalomból a rozsnyói székesegyházban Zabka Márton rimaszombati plébános mondott köszöntő beszédet.[46] Torna és Gömör-Kishont vármegyék ítélőtábláinak tagja, ülnöke, a zsinati vizsgálóbizottság tagja és szentszéki tanácsos volt. Helyettese Jászón Sales-Pauer Ferenc jászói, Tornán Zabka Márton bódvaszilasi plébános volt. 1841. augusztus 11-én halt meg Rozsnyón.[47]

 

Makay Tádé

Gelejen majd Rimaszombatban volt plébános és a Szent Antal oltáralapítványok igazgatója. A kishonti kerület alesperese és az iskola igazgatója, szentszéki tanácsos, Gömör és Kishont vármegyék ítélőtáblájának ülnöke, apostoli protonotárius, tornai főesperes. 1812-1831 között tiszteletbeli kanonok, 1831. január 28-től rozsnyói ifjabb kanonok. 1838. május 12-én halt meg.[48]

 

Mattyasovszki István

1815-ben szentelték pappá. 1823-ban tornaszentandrási, 1828-1839 között tornai plébános. Turóc és Torna vármegyék ítélőtábláinak ülnöke. 1839. január 10-től rozsnyói kanonok, később tornai főesperes. A Boldogságos Szűzről nevezett sidai (schajduni) prépostság elöljárója. A rozsnyói szeminárium hetedik igazgatója valamint erkölcstan és a pasztorális teológia tanára. 1840-1843 között a rozsnyói plébánia vezetését is ellátta. 1850-ben éneklő kanonok és a zsinati vizsgálóbizottság tagja, valamint szentszéki tanácsos és ülnök volt. 1850. június 15-től olvasókanonok lett. Mint tornai főesperest, 1851-ben főszékesegyházi főesperessé nevezték ki. 1858-ban halt meg.[49]

 

Zabka Márton

Rozsnyón született 1785. november 11-én. Az elemi iskolát és a gimnáziumot itt végezte. Filozófiát és teológiát Nagyszombatban tanult. 1808-ban pappá szentelték és 1809-ig Polomkán, 1809-1810 között Rimaszombatban volt segédlelkész, majd Szentendrén és Bódvaszilason lett plébános. Később a tornai kerület alesperese az 1820-as évek második felében, majd újra Rimaszombatban lett plébános és kerületi alesperes, ezt követően nógrádi főesperes 1851-ig. 1838-1842 között tiszteletbeli kanonok, 1841-1845 között a rozsnyói szeminárium nyolcadik igazgatója lett. 1842. május 30-án lett tagja a rozsnyói káptalannak, mint idősebb kanonok.[50] 1842. november 11-én, névnapján a rozsnyói kispapok ünnepélyesen köszöntötték, ami nyomtatásban is megjelent.[51] 1850. június 15-től éneklőkanonok,[52] később olvasókanonok[53] lett, valamint a zsinati vizsgálóbizottság tagja, szentszéki tanácsos és ülnök. Valószínűleg 1851-től lett tornai főesperes, miután Mattyasovszkyt székesegyházi főesperessé nevezték ki. Prédikációi nemcsak a katolikusok, de a protestánsok között is népszerűek voltak, akik közül sokan meghallgatták azokat. Tudományos kutatóként a palóc kultúrával foglalkozott, vonatkozó kéziratait végrendeletében a feledi[54] plébánosra hagyta. Nyomtatásban három verses, prédikációs műve jelent meg. 1864-ben halt meg Rozsnyón. Halálával a tornai főesperesi poszt megüresedett.[55]

 

Lokczán Pál

1812-ben született. 1835. május 24-én szentelték pappá, majd segédlelkész lett. 1839-től a püspöki líceum prefektusa, 1840-től a rozsnyói szeminárium dogmatika tanára. 1850-től Sajópüspökiben lett plébános, majd később 1851 után a székesegyházi főesperességhez tartozó rimaszécsi kerület alesperese. 1863-tól Kisterenyén lett plébános és a mátrai kerület (nógrádi főesperesség) alesperese. 1867-től az egyházmegyei papi testület prefektusa és a zsinati vizsgálóbizottság tagja volt, továbbá a rozsnyói Szent László Szeminárium rektora, ahol erkölcstant és pasztorál teológiát tanított. 1867. augusztus 26-tól ifjabb mesterkanonokként lett a rozsnyói káptalan tagja. 1872. október 8-tól őrkanonokká és tornai főesperessé nevezték ki. Éneklő kanonokként halt meg 1890. december 6-án Rozsnyón.[56] Halálával a főesperesi poszt megüresedett.

 

Fábián Ferenc

1839. november 25-én született Bacskón.[57] Apja gr. Forgách László, majd Kollárcsik István rozsnyói püspök somodi uradalmának gazdatisztje volt. A gimnáziumot és a szemináriumot Rozsnyón végezte el miután 1864. február 4-én pappá szentelték. 1866-ig Litkén, 1869-ig Losoncon volt segédlelkész, majd 1870-1871 között Rozsnyón hittanár. 1871-1881 között Hidvégardóban, 1881-1891 között pedig Tornán volt plébános. 1889-től a tornai kerület alesperese lett. 1891-ben ifjabb mesterkanonokként a rozsnyói káptalan tagja lett. Tanfelügyelő és ülnökként a zsinati vizsgálóbizottság tagja volt. Vallástudományból megszerezte a doktori és a kandidátusi fokozatot. 1892-től rozsnyói plébános lett, valamint a Páli Szent Vincéről nevezett nővérek és azok szegénygondozó alapítványának a Kósa–Schopper kórház és a papnevelő szegényeit segélyező alapítványok igazgatója és kormányzója. 1895-ben lett tornai főesperes. 1897-ben a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett szépkúti apátság őrkanonokja lett. 1900-ban éneklőkanonokká nevezték ki. A rozsnyói szeminárium vallástudományi doktora és kandidátusaként pasztorálteológiát, szertartástant, pedagógiát és metodikát tanított. 1909-ben pápai prelátus lett. Az egyházmegyei tanintézetek igazgatója volt. 1911. március 3-án halt meg Rozsnyón.[58]

 

Dr. Gőbl Márton

1862. augusztus 15-én született Alsómecenzéfen.[59] A gimnáziumi tanulmányait és a szemináriumot Rozsnyón végezte. 1879. október 26-tól a római Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke lett. 1882-ben filozófiai doktorátust szerzett. 1885. október 28-án pappá szentelték. 1886-ban teológiai doktorrá avatták. Még ebben az évben hazatért, a rozsnyói szeminárium exegézis és dogmatika tanára, majd a szeminárium prefektusa és 1888-tól spirituálisa lett. 1893-tól a szegényeket segélyező alapítványi pénztár igazgatója, 1894-től az oltáregyesületek egyházmegyei igazgatója, 1897-től a szeminárium vicerektora lett. 1989-tól köteléki védő, 1899-től szentszéki tanácsos és ülnök, 1900-tól a kisszeminárium vicerektora. 1903-tól Szentsimonban lett plébános. 1908-ban újra a szeminárium prefektusa és a ferences harmadrendi nővérek és a Páli Szent Vincéről nevezett nővérek elöljárója, valamint az utóbbiak alapítványi pénztárának igazgatója. 1911-tól a szeminárium rektora lett, továbbá ifjabb mesterkanonok és tornai főesperes. Címzetes apát is volt. 1918. április 20-án halt meg.[60]

 

Dr. Wahlner Béla

1862. december 6-án született Betléren. 1882-től a Collegium Germanicum et Hungaricum tanulója. 1885-ben filozófiai doktorátust szerzett. 1888. október 28-án szentelték pappá Rozsnyón. 1889-ben segédlelkészként teológiai doktorátusát szerezte meg. 1890-ben Sajópüspökiben volt adminisztrátor, 1891-től a losonci gimnázium vallástanár nagydoktora, 1892-től a rozsnyói kisszeminárium alkormányzója. Rozsnyón a premontrei gimnáziumban egyházjogot és szociológiát oktatott. 1896-tól, majd 1900-tól ismét a teológia professzora. 1903-tól köteléki védő lett. 1905-től a zsinati vizsgálóbizottság tagja, majd a zsinati bíróság ügyésze. 1907-től szentszéki ülnök, 1908-tól a szeminárium prefektusa és az egyházmegye tanfelügyelője. 1910-től a szeminárium vicerektora, majd 1917-től kormányzója. 1918-tól ifjabb mesterkanonok, szemináriumi rektor és tornai főesperes. 1937-től pápai prelátus. Rozsnyón egyházjogból, egyháztörténelemből a vizsgáztató bizottság, egyházjogból a káplánokat vizsgáztató bizottság tagja. A Vigilancia-bizottság, a Balás Püspök Betegsegélyező Egyesület és a Szent István királyról nevezett egyházmegyei papi nyugdíjegyesület pénztárosa. Szentszéki teológiai és filozófiai nagydoktor, a budapesti egyetem teológiai karának tanára. Társadalomtudományi tankönyve két ízben is megjelent (1898-ban Rozsnyón, 1908-ban Budapesten), a korszak haladó keresztényszociális gondolkodásához kapcsolódik.[61]

 

Dr. Cservenka Béla

1890. június 3-án született Borsodnádasdon. Alap- és középfokú tanulmányai elvégzése után, 1912. október 16-án szentelték pappá Rozsnyón. Segédlelkészként működött 1912-ben, Karancskesziben, 1913-ban Rappon, 1914-ben Mátranovákon, 1915-ben Rimaszombatban, utóbbi helyen a helyi gimnáziumban tanított. 1916-ban teológiai doktorátust szerzett, majd 1917-től a teológia professzoraként a rozsnyói szeminárium vicerektora lett. A Páli Szent Vincéről nevezett nővérek leányainak hittanára és felkészítője, valamint az egyházmegye szegényeket segélyező alapítványának tagja. 1918-ban a teológia és a vallástudományok kandidátusa lett. Az egyházmegyei zsinati vizsgálóbizottság és a Szent István királyról nevezett papi nyugdíjegyesület pénztárosa, 1923-tól szentszéki kamarás és titkos tanácsos. 1927-ben ismét Rappra került plébánosnak. 1931-től Losoncon lett helyettes esperes és tanfelügyelő. 1937-től a rozsnyói egyházmegye cenzora, 1938-tól a rozsnyói szeminárium teológia professzoraként az erkölcstan és a pasztorálteológia tanára. 1939-ben zsinati jogász és a szeminárium rektora. 1941-től ifjabb mesterkanonokként a rozsnyói káptalan tagja lett. Betöltötte a Torna–Szepesi főesperességet és a főszékesegyházi főesperességet is. A budapesti egyetem teológiakarának kiérdemesült tanára volt.[62]

 

2. A tornai főesperesek hivatali ideje

	név	hivatali idő
1.	Szentessy János	1814.06.11. – 1824.06.15†
2.	Szokol János	1827.10.09. – 1836.
3.	Makay Tádé	1836. – 1838.05.12.†[63]
4.	Mattyasovszki István	1839. – 1851.
5.	Zabka Márton	1851. – 1864.† üresedés: 1864. – 1872.10.08.
6.	Lokczán Pál	1872.10.08. – 1890.12.06.† üresedés: 1890.12.06 – 1895.
7.	Fábián Ferenc	1895. – 1911.03.03.†
8.	Dr. Gőbl Márton	1911. – 1918.04.20.†
9.	Dr. Wahlner Béla	1918. – ?
10.	Dr. Cservenka Béla	1942. – ?

 

3. A tornai főesperesség plébániáinak nemzetiségi megoszlása

évek	magyar plébánia	szlovák plébánia	magyar-szlovák plébánia	német plébánia	német-szlovák plébánia
1823	47	28	6	-	11
1829	48	27	11	-	11
1831	48	27	11		11
1833	48	26	12	-	11
1836	48	26	12	-	11
1838	48	26	12	-	11
1840	48	26	12	-	12
1843	48	26	12	-	12
1847	48	26	12	-	12
1850	48	26	12	-	12
1851	48	26	12	-	12
1853	48	26	12	-	12
1855	48	26	12	-	12
1857	48	26	12	-	12
1861	48	26	12	-	12
1867	49	26	12	-	12
1869	49	26	12	-	12
1873	49	26	12	-	12
1876	-	-	-	-	-
1883	49	26	12	-	12
1887	49	26	12	-	12
1892	51	26	10	-	12
1897	51	26	10	-	12
1900	-	-	-	-	-
1904	58	7	22	-	1
1906	51	18	18	2	10
1910	-	-	-	-	-
1913	54	10	19	2	13
1919	-	-	-	-	-
1942	57	-	12	-	-
1950	-	-	-	-	-

 

4. A tornai főesperesség katolikusainak létszáma[64]

	tornai kerület	jászói kerület	szepesi kerület	tornai főesperesség	rozsnyói püspökség	összlakosság
1823	9031	7409	-	16731	133089	-
1829				17761	148298	-
1831	-	-	-	17831	142887	-
1833	-	-	-	16248	138113	-
1836	-	-	-	35472	143203	304645
1838	-	-	-	37021	146176	305526
1840	-	-	-	37057	148262	314156
1843	-	-	-	36979	150791	313475
1847	-	-	-	38129	154838	321390
1850	8698	7787	19752	36237	143862	302445
1851	8614	7712	19230	35556	143313	293932
1853	-	-	-	35840	144451	303927
1855	8586	6870	19794	35250	140797	298388
1857	8287	6461	17444	32192	135693	293613
1861	8413	6619	18040	33072	141338	298683
1867	8258	6712	17903	32873	143625	299730
1869	8474	6869	18192	33535	147541	305608
1873	8914	7112	16590	34616	155719	318973
1876	8095	6784	16700	31669	147579	309279
1883	7684	6842	15371	29897	151061	-
1887	7605	6780	15083	29468	151064	-
1892	8431	6434	14723	29588	161936	315636
1897	8485	7031	14727	30243	174661	334707
1900	-	-	-	-	182785	345940
1904	8478	6806	16681	31965	183870	-
1906	8401	6373	16503	31277	182820	343719
1910	-	-	-	-	204076	373114
1913	8375	6330	19013	33718	204076	372114
1919	8587	6459	19451	34497	203116	-
1942	8644	4508	-	13152	163107	231637
1950	5054	-	-	72963	-	89538