Az I. (Szent) István király által alapított esztergomi érsekség[1] a Szentszék jóváhagyásával, megkapta azt a jogot, hogy felette álljon az ország összes püspökségének. Az egyházmegye területe a Duna vonalától északra eső vármegyéket foglalta magába (Pozsony, Nyitra, Trencsén, Árva, Turóc, Liptó, Zólyom, Bars, Hont, Szepes, Gömör, Kishont, Nógrád, Torna, Komárom.) Joghatósága alá kezdetben három püspökség tartozott: a veszprémi, kalocsai és az egri,[2] később a győri, pécsi, váci, nyitrai, milkói és a görög katolikus munkácsi.

Kezdetben Esztergom, Komárom, Bars, Hont, Pozsony, Szepes vára és birtokaik, valamint a Tornában, Gömörben, Nógrádban lévő királyi birtokokra terjedt ki az érsek fennhatósága.[3] A lakatlan területek benépesülésével az egyházmegye határai fokozatosan nőttek, illetve módosultak. A pozsonyi, szepesi, sasvári főesperességek a határvédelem szempontjából is fontos szerepet játszottak. Az ország más területeire is kiterjedt az érsek joghatósága,[4] ezek voltak az exempt plébániák. Az egyházmegye tizenkét főesperességre volt felosztva: székesegyházi (esztergomi), pozsonyi, komáromi, nyitrai, barsi, zólyomi, sasvári, honti, nógrádi, gömöri, tornai és szepesi. Ezekhez kapcsolódott még a szebeni prépostság, brassói dékánsága és az exempt plébániák.[5]

A főesperesek feladata a helyi szintű egyházkormányzás, igazságszolgáltatás és a plébánosok ellenőrzése volt. Javadalmazásukról az egyházmegye úgy gondoskodott, hogy a 12. századtól a káptalan tagjai lettek, valamint megkapták a plébániára befizetett járandóságok egy részét.[6]

1776-ban Mária Terézia egyházmegyereformja következtében három püspökséget – besztercebányai, rozsnyói, szepesi – hasított ki az érsekségből, melyek suffraganeusként továbbra is megmaradtak az esztergomi érsek lelki fennhatósága alatt.[7]

 

Az esztergomi székeskáptalan

A székeskáptalan tagjai rangsorban követték egymást. Elsőként a négy oszlopos kanonok (dignitariusok): nagyprépost (paepositus maior, mivel volt más prépost is a káptalanban), olvasókanonok (lector, helyettese a sublector), éneklőkanonok (cantor, helyettese a succentor), őrkanonok (custos, helyettese az alőrkanonok, succustos). Őket a káptalantól kapott ellátmány (praebenda) miatt prebendáriusoknak is nevezték.

Esztergomban három társaskáptalan alakult, a Szent István protomártírról nevezett, a Szent György tiszteletére illetve Beckett Szent Tamásnak szentelt prépostság. A három prépost főszékesegyházi kanonok volt és rangsorban a négy oszlopos kanonokot követte. A szentgyörgyi préposti cím a 13. század végétől összekapcsolódott a főszékesegyházi főesperesi tisztséggel. A három prépostot a többi főesperes követte beiktatási sorrendben. Kilenc főesperes volt esztergomi kanonok és a káptalan tagja. Végezetül az egyszerű kanonokok következtek beiktatásuk sorrendjében. A káptalan létszáma a középkor végére a 38-42 fő változó létszámról 39-re stabilizálódott.

A tornai főesperes, valamint a pozsonyi és szepesi prépost – akik főesperesi jogkörrel kormányozták a körzetüket – nem voltak a káptalan tagjai. A tornai főesperes nem a központban, Esztergomban lakott, hanem plébánosként a kerületben mint vidéki (rurális) főesperes.[8] Általában a tornai plébános látta el ezt a feladatot, de van példa arra, hogy más település plébánosa is betöltötte ezt a tisztséget, például Hidvégardón, Szőlősardón, Égerszögön. A középkorban a főesperesek között szerepelt a tornai is, de a kanonokok között nem. A 16. századtól már esztergomi kanonokokat neveztek ki a tisztségre.

 

A tornai főesperesség

A honfoglalás idején Torna vármegye területén szláv és későavar népesség élt, melyek a 13-14. századra asszimilálódtak a letelepedő magyarsághoz.[9] A hely- és folyónevek megőrizték a szlávok nyomait.[10] A honfoglalók, Bors vezér vezetésével a Szalonna–Perkupa között lévő szorosig jutottak.[11] A későbbi Torna környéke megszállatlan, gyepűntúli területként került a király tulajdonába.[12] A tornai erdőispánság eleinte Borsodhoz tartozott.[13] A 12. században az erdőispánság északon a Szepességig a Gölnic-folyón túl, valamint délen a Bódva-völgy, Perkupa, Szalonna között lévő szorosig, nyugaton Pelsőc, Csetnek, keleten Jászó, Szepsi vidékéig terjedt.[14] Területe 1320-ra, a megyévé válásig a birtokadományozások miatt lecsökkent.[15]

A tornai főesperesség alapításának dátuma ismeretlen. Valószínű, hogy az esztergomi egyházmegye alapítása után egy későbbi időpontban hozták létre még a vármegyévé szerveződés előtt a 11-12. században.[16] A fennhatósága nagyobb területre terjedt ki, mint a későbbi vármegyének.[17] Területére nemcsak az esztergomi de az egri püspök fennhatósága is kiterjedt néhány birtok erejéig. A főesperességhez 18 plébánia tartozott melyek fíliáikkal együtt a következők voltak: 1. Szádalmás – Jablonca, Körtvélyes, Tornagörgő. 2. Tornabarakony. 3. Barka – Lucska. 4. Ájfalucska. 5. Hárskút – Dernő, Kovácsvágás. 6. Hidvégardó – Bódvavendégi, Tornaújfalu, Zsarnó. 7. Tornahorváti. 8. Bódvaszilas – Bódvarákó, Derenk, Szögliget, Tornaszentandrás. 9. Torna – Áj, Méhész, Szádelő, Szádudvarnok. 10. Szőlősardó – Teresztenye, Tornakápolna. 11. Égerszög. 12. Jósvafő. 13. Komjáti. 14. Szilice – Szádvárborsa. 15. Szin. 16. Szinpetri. 17. Tornanádaska. 18. Perkupa – Varbóc.[18] Területén 1171 előtt felépült a jászói premontrei prépostság.[19] Mivel a főesperesség az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozott így a tornai uradalom tizede is őt illette. 1263-ban IV. Béla megváltotta az érseket illető termény tizedet, készpénz lefizetése ellenében a tornagörgői udvarháza fenntartására.[20]

Az 1332-1334 között Magyarországon működő pápai tizedszedők jegyzékében nincs pontosan megnevezve a tornai főesperesség. A jegyzék összeállítója olyan plébániákat jegyzett fel amelyek a tornai, Miklós plébános vezetése alá tartoztak, melyeket Tornáról irányított.[21] Így a plébános, mint vidéki főesperes, helyben lakott és nem az esztergomi káptalanban.[22] A jegyzék 12 települést jegyez fel: Égerszög, Almás, Jászó, Görgő, Perkupa, Zsarnó, Szögliget, Dernő, Tornaújfalu, Tornaszentandrás, Torna, Szepsi. A főesperességhez tartozó Hidvégardó és Vendégi valószínűleg azért nem szerepel a tizedlajstromban, mert a király által kiváltságolt települések lévén tizedük a plébánián maradt.[23] Ezt támasztja alá, hogy 1263-ban IV. Béla elismerte az esztergomi érseknek azon jogát, hogy Torna és Vendégi tizede a plébánosokat illesse.[24] A szádvári uradalom birtokosa Druget Vilmos nádor és tornai ispán, 1330-ban a maga számára szedte be a tornai tizedet.[25] Károly Róbert ezt megtiltotta és visszaadta az érseknek, mivel az őt illette. A király 1337-ben, Lászi pusztát Borsod vármegyétől Torna vármegyéhez csatolta, ezáltal a tornai főesperesség fennhatósága alá került.[26]

A 16. században a vidéknek jócskán kijárt a pusztításból. A be-betörő török rablóportyák miatt sok település néptelenedett el. A vallási megosztottság pedig nem kedvezett a stabilizációnak. A korszakban az esperesség plébániái megszűntek vagy szüneteltették működésüket. Megint másokat a protestánsok vagy a helyi birtokosok pusztítottak, illetve foglaltak el. Bebek György Szádvár ura, aki szintén az új hit mellé állt – ha nem is meggyőződésből, de annál inkább a haszonszerzés reményében – birtokairól kiűzte a katolikus papokat és az egyházi földeket saját uradalmához csatolta.[27] A Miskolc melletti tapolcai bencés apátságot 1538 körül lerombolta,[28] a gömbaszögi, ősei által alapított pálos kolostort várrá alakította és falvait (Szalócot, Borzovát, Tornakápolnát) elvette.[29] A Tisza felső vidékén a sátoraljaújhelyi és a terebesi kolostorokat rombolta le, elvéve az újhelyihez tartozó birtokokat.[30] Vélhető, hogy a martonyi pálos kolostor is az ő pusztításának esett áldozatul.[31]

Súlyosbította a helyzetet, hogy az esztergomi érsek 1555-ben 300 papot nyilvánított alkalmatlannak egyházmegyéjében, akiket megfosztott hivataluktól.[32] Az 1559-1562 között tartott vizitációból kiderült, hogy az esztergomi egyházmegye plébániáinak egy részén egyáltalán nem volt pap, ahol volt, azok közül egyesek nem tudták igazolni felszentelésüket, sőt erkölcsi életük is erősen kifogásolható lett az iszákosság, verekedés, cölibátus megszegése miatt. A tornai főesperességben 1561. március 16-án kezdődő vizitáció alkalmával 29 plébániát látogatott meg a vizitátor, Mecskei Ferenc főesperes. Egyetlen katolikus papot talált Barkán, Othrocsáki Ferenc személyében. A többi plébánián csak lutheránus lelkészek működtek. Almáson a prédikátornak két, Esztergomban felszentelt pap beosztottja tevékenykedett, akik a szentségeket „lutheránus módon” szolgáltatták ki. Gömöri Gergely szögligeti plébános – aki mellesleg nős volt – a vizitálókat ördögfajzatnak, az érseket pedig főördögnek nevezte, továbbá a királyi és főpásztori leveleket el sem volt hajlandó olvasni. Egyedüli királyának és érsekének Bebek Györgyöt ismerte el.[33] Gergely, görgői plébános – egykori szerzetes – 1560-ban a vizitációt előkészítő kerületi ülésre szóló levelet elvitte Bebekhez. A nagyságos úr oly haragra gerjedt ezen, hogy a levelet hozó szolgát, aki közben elindult hazafelé – Gergely ármánykodása következtében – az embereivel „három bottal” akarta megveretni, de szerencséjére a pribékek nem érték utol.[34] Ferenc, tornai lelkész pedig legkisebb dolgát is fontosabbnak tartotta annál, hogy a király és az érsek leveleit elolvassa. Magócsy Gáspár tornai birtokos és várkapitány sérelmezte, hogy az ő „igaz prédikátorait” üldözik és csak a pénzt akarják beszedni. Ellenben a „maguk pápistáit védelmezi” az érsek, akik rablók, erkölcstelenek és így járnak az oltárhoz bömbölni, misézni, „bolondoskodni”.[35]

A templomok zömét a császári zsoldosok kifosztották. Szilice községet pedig a törökök tartották megszállás alatt, így itt nem is vizitált Mekcsei. Pregnánsan illik erre az időszakra és helyre Bornemissza Péter: „Cantio optima” („Siralmas énnéköm…”) című versének egy strófája: „Engömet kergetnek az kevély némötök, Engem környülvettek az pogán törökök.” Magócsy Gáspár a tornai, Bebek György a szádvári uradalom birtokosaiként megtiltották a plébániáknak, hogy az érsek részére járadékot fizessenek.[36] A látogatásokat követően Oláh Miklós érsek egyházmegyei zsinatot hívott össze Tornaaljára, azzal a céllal, hogy az alsópapság életmódját megreformálja.[37] Az 1562-es nagyszombati zsinaton jelentették, hogy a tornai főesperesség plébániái megüresedtek.[38] A falvak egy része elnéptelenedett, mivel a lakosság elmenekült más vidékre vagy a környező erdőkben, berkekben bujdosott.

Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Thököly Imre mozgalmainak idején számos retorzió érte a katolikus papokat. Megesett, hogy a hajdúk egyik vagy mindkét kezét levágták a papnak, hogy ne tudjon szentmisét bemutatni. A Bocskai-szabadságharcot lezáró zsitvatoroki béke alapján Torna vármegye 14 falujának kellett adót fizetnie a töröknek.[39] 1609-1635 között a hódolt porták száma 19-27 között változott, ez az összesnek mintegy a felét tette ki.[40] Ez is jelzi, hogy a vármegye és a főesperesség kettős vegzálásnak volt kitéve. A 17. század közepén a főesperesség területén még mindig nem volt pap, mert az evangélikusok voltak túlsúlyban. Pontos adatok az esetleges plébánosokról sincsenek, mert az esztergomi egyházlátogatást végző vizitátorokat nem engedték be a lutheránusok a falvakba és városokba.[41] A Pázmány által vezetett 1629-ben összeülő nagyszombati zsinat a papság erkölcsi megújítását és az eredményesebb pasztoráció céljából új püspökségek alapítását lett volna hivatott eldönteni, de ez nem valósult meg.[42] 1672-ben a kurucok a somodi templom szobrait, feszületét, oltárát a falu piacán nagy gúnyolódások közepette felégették. Tornán feldúlták a templomot és a plébániát, három katolikus papot pedig fogságba vetettek.[43] Szelepcsényi György prímás, valamint a jezsuiták térítésének eredményeként a század végére a katolicizmus is kezdte visszaszerezni régi pozícióit. Az 1681-es törvények értelmében a Felvidéken a templomok, iskolák, paplakok azon felekezetek tulajdonában maradtak, melyek azt használták.[44] Továbbá a törvény megtiltotta a templomfoglalásokat.[45] Mindezek együttesen járultak hozzá, hogy a több mint száz évig tartó szembenállás enyhült és a helyzet kezdett normalizálódni.

A Rákóczi-szabadságharc alatt már van adat működő katolikus plébániáról. A kurucok 1705-ben elfoglalták a jabloncai és szögligeti parasztok hét templomát, szántóit és rétjeit. Győri Mátyás tornai alesperes, bódvaszilasi plébános levélben kérte azok visszaszolgáltatását a fejedelemtől. Később elrendelték az elfoglalt javak és templomok visszaszolgáltatását.[46] 1733-ban Torna vármegyében 5 katolikus plébánia volt a megyei összeírás szerint.[47]

1776-tól a főesperesség leválasztva az esztergomi érsekségtől a rozsnyói püspökség részét képezte az alábbi plébániákkal: 1. Almás, 2. Barakony, 3. Barka, 4. Falucska, 5. Hárskút, 6. Hidvégardó, 7. Horváti, 8. Szilas, 9. Torna.[48]

 

 

ADATTÁR

 

1. A tornai főesperesség főesperesei

 

Mátyás

1273-ban tornai pébános.[49]

 

Kristóf

1278-ban tornai plébános.[50]

 

Mihály

1280-ban tornai plébános.[51]

 

Pál

1315-ben tornai plébános.[52]

 

Péter

1315-ben ardói (hidvégardói) plébános.[53]

 

Péter

1324-ben tornai főesperes.[54]

 

Miklós

1332-ben tornai plébános.[55]

 

Tornai Benedek

Esztergomi kanonok, aki az 1397-es egyházlátogatás alkalmával nem tartózkodik Esztergomban.[56]

 

Jakab

1407-ben tornai főesperes.[57]

 

Tamás

Szőlősardói plébános, 1412-ben tornai főesperes.[58]

 

Jakab

Az egerszegi (égerszögi) egyház gondnoka ugyancsak 1412-ben tornai főesperes.[59]

 

Bereczk[60]

1492-1496 évek között tölti be a tornai főesperesi tisztséget.

 

Tusai Péter

1503-ban főesperes.[61]

 

Tornai István

1505-től 1521-ig esztergomi kanonok.[62]

 

Henkel János

Családja a szászországi Zittauból érkezett Magyarországra a 15. század elején. Felmenőinek egyike (valószínűleg apja) Hunyadi híveként 1457 tavaszán a budai börtönben raboskodott. Lőcsén született polgári család sarjaként 1486-ban.[63] Apja Henkel György volt. Anyjára nézve nincs biztos adat. Kuntzlai Ágnes volt vagy pedig Eperjesi Dorottya, mivel Henkel György kétszer nősült.[64] Neveltetésére nagy hatással volt Leudeschit György szepesi kanonok aki pártfogásába vette. 1496-os végrendeletében négy évenként évi húsz forintot, valamint híres könyvtárát hagyományozta.[65] Thurzó Zsigmond püspök váradi kanonokká nevezte ki, melynek jövedelméből kezdhette meg tanulmányait.[66] Krakkóban majd 1507-től Bécsben bölcseletet és jogi tanulmányokat folytatott. 1507-1510 között Padovában és Bolognában végzett jogi tanulmányaival és avatták az egyházjog doktorává.[67] Hazatérve Váradon kanonokként, békési főesperesként, valamint a püspök helyetteseként végezte szolgálatát.[68] 1513. február 2-án, Lőcse városa plébánosává választotta. Művészetpártolásáról tanúskodnak a lőcsei templom oltárképein lévő monogramjai. 1517-ben, mikor II. Lajos király látogatást tett Lőcsén, tagja volt a fogadó bizottságnak. Ezt követően lett tornai főesperes.[69] Mivel kiváló klasszikus műveltséggel és szónoki képességgel rendelkezett, Mária királyné udvari papja és gyóntatója lett 1522-ben.[70] A királyné 1526 áprilisában kitüntetésért folyamodik Henkel számára a pápához – ami igazolhatja az egykori esperes magas humanista műveltségét és az egyházban betöltött szerepét. Mint hittudós, Erasmussal is levelezésben állt, más protestáns teológusok mellett. Az a vád érte, hogy mivel jó kapcsolatokat ápolt a protestánsokkal (így a budai főiskola két külföldi tanárával, Gryneus Vilmossal és Vinsheimius Viddel) a királynét is az új hit számára akarja megnyerni. Ezt a vádat erősítette az a tény is, hogy Luther 1526-ban egyik művét Mária királynénak ajánlotta. A vádak ellen a királyné tiltakozását fejezte ki, és azokat sem a római, sem a velencei követek sem tudták megerősíteni a Szentszéknél. Ezt igazolhatja barátjának, Erasmusnak a magatartása is, aki látva, hogy mihez vezetett a lutheri tan, elállt Luther mellől.[71] Henkel csupán mint magasan művelt bölcselő teológus próbálta békés mederben – az egyházon belül – tartani a vitát, amit ő nyilván egymaga nem tudott megtenni. Nemes szándékát félreértelmezték s érte az a vád is, hogy az új tanokat szolgálja. Ezzel szemben viszont fontosnak tartotta az egyház megújulását a régi intézmények és hittételek megtartásával. Álláspontjával egyedül maradt, hiszen volt, aki a fennálló helyzetet védte katolikusként, és volt, aki pedig támadta azt protestánsként. Látva helyzetét – kicsit megkeseredve – a visszavonultabb élet mellett döntött. Kassa 1526-ban lelkészévé választotta, mely tisztségét a királyné hosszas vonakodása után sikerült csak betöltenie. Mária, hogy maradásra bírja Henkelt, az egri préposti címet is ki akarta eszközölni számára, de ő hajthatatlannak mutatkozott. Kassai plébánosként nagy tekintélyre és befolyásra tett szert a Felvidéken. A királyné újabb kísérlete, mellyel püspöki címet kívánt számára adományozni, szintén kudarcba fulladt, mert visszautasította.[72] A mohácsi csatát követően megözvegyült királyné 1528-ban ismét támaszául kérte udvartartásába, amit Kassa városa és az egykori főesperes is teljesített. A kassaiak egy évig – Henkel visszatérésének reményében – betöltetlenül hagyták a plébániát. A királyné udvartartásával a morvaországi Znaimba utazott. A kassaiak 1529-ben kísérletet tettek plébánosuk visszakérésére, azonban most ő mondott le végleg. 1529. szeptember 6-tól a wittenbergi egyetemen tartózkodott.[73] 1529. november 15-én szülővárosa, Lőcse választotta meg plébánosává, mivel elődje, Henkel Sebestyén november 9-én elhunyt.[74] Ezalatt Mária udvartartása Linzbe költözött, ahová a lőcseiek két követet küldtek. A királyné azonban az ő kedvükért sem vált meg kedvelt udvari papjától. Közben Henkel kérte Erasmust, hogy legújabb művét Mária királynénak ajánlja vigasztalásul, amit a nagy humanista barátja, kérésének eleget téve, 1529-ben teljesített. 1530-ban Augsburgba utaztak, ahol Melanchtonnal és más protestáns teológusokkal értekezett. Egyik dolgozatát Melanchton elküldte Luthernak. Emiatt V. Károly császár – aki 1530-ban Máriát nevezte ki Németalföld kormányzójává – kérte az özvegyet, hogy bocsássa el udvarából Henkelt, udvarmesterét, kamarását és egy udvarhölgyét. Ennek a kérésnek már eleget tett, hiszen testvére, a német-római császár már nem a kassai és lőcsei polgárok tekintélyével bírt. Henkel évjáradék mellett a királyné közbenjárására megkapta a boroszlói székesegyház kanonoki kinevezését. Ez azzal a feladattal is járt, hogy a protestáns többséget visszatérítse a katolikus hitre. Nyolc éven át, egészen haláláig töltötte be ezt a tisztséget. 1531-ben a sziléziai Schweidnitz lelkészévé választották amiről betegsége (reuma, köszvény) miatt később le kellett mondania. 1533-tól Boroszlóban élt.[75] Évjáradéka késve érkezett és kanonoki javadalmát is egy Róma által támogatott vetélytárs kívánta megszerezni. Balsorsában visszaemlékezve egykori jótevőire, a királynénál elérte unokaöccsének – Henkel Jánosnak – kölni és löweni tanulmányai támogatását. 1535től ismét Kassán lett plébános.[76] Azon óhaja, hogy Magyarországon halhasson meg, nem teljesült. 1539. november 5-én egy látogatása alkalmával halt meg Boroszlóban, ahol a székesegyházban temették el.

 

Tatár Tamás

Szapolyai János király udvari tisztviselője, aki fizetségképpen kapta egyházi javadalomként a tornai főesperességet vélhetőleg 1531 előtt.[77]

 

Maius János

I. Ferdinánd király titkáraként, 1531-ben kapta meg javadalomként a főesperességet.[78]

 

Rajcsányi Mihály

Esztergomi kanonokként kapta meg a tisztséget, és látta el 1545-1549 között.[79]

 

Feiner Kristóf

Mária királyné udvari káplánja volt, majd 1550-től esztergomi kanonok és tornai főesperes lett. Az egy szín alatti áldozásról írt könyve 1550-ben jelent meg Bécsben.[80]

 

Mekcze Ferenc

1559. szeptember 16-án lett esztergomi kanonok, szepesi vikárius és tornai főesperes. 1561-ben végiglátogatta a főesperességet, majd javadalmáról lemondott a protestantizmus elterjedése miatt.[81]

 

Bornemissza Gergely

1556-tól Oláh Miklós érsek titkára és esztergomi kanonok lett, majd sasvári főesperes. Megkapta a szentistváni prépostságot is. 1561. augusztus 7-én a tornai főesperesség irányításával bízta meg az esztergomi érsek. 1561. június 26-án I. Ferdinánd szepesi préposttá nevezte ki, amit Oláh Miklós július 10-én megerősített. Javadalmát eleinte nem tudta elfoglalni a Thurzó család ellenállása miatt. Mivel Szepes vára a családé volt, szerették volna kegyúri jogukat a prépostságra is kiterjeszteni. Az uralkodó és az érsek nyomására 1563-ban Bornemissza birtokba vehette a Szent Antalról nevezett lechnitzi kolostort javadalmaival együtt. Feladatul kapta, hogy az egykori karthauzi kolostort, ami a szerzetesek kicsapongásai miatt elnéptelenedett és kifosztották, újra benépesítse a visszatérő szerzetesekkel, és hogy ő maga is ott éljen. 1565. november 19-én az uralkodó csanádi püspökké nevezte ki majd 1572. október 27-én váradi püspök lett. A szepesi prépostság visszaszerzésére saját vagyonából 12 000 forintot fordított. Megkapta a jászói préposti címet is. Az 1583-as év végén halt meg.[82]

 

Thornai Benedek

Esztergomi kanonok. 1565-ben bekövetkezett elhunytáig volt tornai főesperes. Halálát követően 21 éven át, 1586-ig betöltetlen volt a cím.[83]

 

Almássy Pál (Eörsi és Kukolyi)

Régi nemesi család leszármazottja. Ősei között találjuk I. Szent László király egyik nádorát (Jula) és Kálmán király egyik hadvezérét (Péter). A nagyszombati Szent Istvánról nevezett szeminárium elvégzése után pappá szentelték és káplán lett. Telegdi Miklós pécsi püspök 1581. március 24-én esztergomi kanonokká nevezte ki. 1582. október 5-én sasvári főesperes, szentbenedeki prefektus lett. Kutassy János esztergomi érsek 1601-ben a szentistváni prépostságot adományozta neki. Kanonokként a Szentháromság-oltár javadalmát is bírta. Éveken át volt esztergomi érseki helynök és a hétszemélyes tábla ülnöke. I. Rudolf 1608-ban váci püspökké nevezte ki. II. Mátyás udvari tanácsosa és az 1613-as országgyűlést követően az országhatárok egyik biztosává választották. Egyházmegyéjében kemény kézzel irányította a rekatolizációt. 1623. szeptember 13-án halt meg Nagyszombatban, ahol a Szent Miklós templom Szentháromság-oltára alá temették.[84]

 

Pyber János (Gyerkényi)

1562 táján született Nagyszombatban. Szülei Gyerkényi Pyber Jakab és Nagy Katalin voltak. Olmüci, bécsi és római tanulmányai után 1587-ben Máthesy István győri püspök, Győrben pappá szentelte. Első szentmiséjét Nagyszombatban mutatta be, ahol segédlelkész, karkáplán és 1589-től német hitszónok lett. Fejérkövy István kinevezett esztergomi érsek 1592. október 11-én a tornai főesperesség irányításával bízta meg. 1601. július 16-án Kutassy János érsek sasvári főesperessé és széplaki prefektussá léptette elő. 1604-ben szülővárosa egyhangúlag plébánosává választotta, mely tisztséget 1627-ig látott el. 1605-ben sikerrel járt Bocskainál azon kiküldetése, melyben az esztergomi káptalan számára a szentbenedeki apátság javait kellett visszaszerezni. II. Mátyás 1608-ban felhévizi préposttá, 1611. július 15-én pécsi püspökké nevezte ki. Püspöki kinevezését 1613. július 29-én erősítették meg Rómában és engedélyezték számára, hogy préposti javadalmait is élvezhesse. Már királyi tanácsosként szentelte püspökké Forgách Ferenc bíboros – Telegdi János váradi, Almássy Pál váci püspökök koncelebrálásával – 1614. július 6-án. Esztergomi nagypréposttá 1616. április 22-én nevezték ki, majd még abban az évben váradi püspök lett. II. Ferdinánd azzal bízta meg, hogy a Kassán tartózkodó Bethlen Gábor fejedelemtől hozza vissza a koronát, amit előbb a trencséni várba, majd onnan Pozsonyba szállítottak. 1625. október 21-én az egri püspöki székbe helyezték. Továbbra is megtarthatta nagypréposti javadalmát 1631-ig, mivel a püspökségben nem nagy vagyonnal rendelkezett. Püspöki megerősítése 1631. április 7-én érkezett meg Rómából. 1633 októberében, 71 éves korában halt meg Nagyszombatban és ott is temették el a Szent Miklós templomban.[85]

 

Filó János

1580-ban barsi főesperes[86] az 1595. évben tornai főesperes, mint az esztergomi káptalan kanonokja.[87]

 

Ruber Pál (Veres)

A nagyszombati szeminárium elvégzését követően pappá szentelték és Bánovszky György komáromi főesperes és nagyszombati plébános mellett lett káplán. 1589. december 24-én lett esztergomi kanonokként subcustos, alőrkanonok. Elsőként ő állította össze a káptalan tagjainak névsorát még alőrkanonokként az 1585-ös évtől kezdve. 1598-tól Esztergomban a János-konvent vezetője lett. 1601. július 20-án Kutassy János esztergomi érsek tornai főesperessé nevezte ki. 1603. február 5-től szenttamási, 1608. szeptember 30-tól sági prépost lett. Igazgatója lett a Szent György és az Oltáriszentség oltároknak. 1619. február 22-én halt meg Nagyszombatban, ahol a Szent Miklós templomban temették el.[88]

 

Tordai János

Jezsuita, később ferences szerzetes lett. Római tanulmányai befejeztével elhagyta a ferences rendet és az esztergomi egyházmegyébe kérte felvételét. Egyházi karrierje gyorsan és szépen ívelt felfelé. 1601. szeptember 7-én Kutassy János érsek esztergomi kanonokká és nógrádi főesperessé nevezte ki. Később Nagyszombatban lett magyar hitszónok. 1602. január 18-án megkapta a Szent Borbála oltár javadalmát. Szuhai István érsek 1602. február 1-én kinevezte tornai főesperesnek. 1604-ben elhagyta az esztergomi káptalant és Pozsonyban újra belépett a ferences rendbe, ahol prédikálással foglalkozott. Ezután a klarisszák diószegi birtokán folytatta szolgálatát, amit rövidesen végleg feladott. A reformáció hívéül szegődött és Szereden lett – Thurzó Szaniszló pártfogásával – kálvinista lelkész. Feleséget is szerzett magának egy pusztakürti leány személyében. 1612-ben halt meg Szereden. Négy évvel a halálát követően 1616-ban, Szent Margit napján a templom villámcsapás miatt kigyulladt és leégett , amit az ott élők Isten akaratának tulajdonítottak.[89]

 

Hegyi András

A nagyszombati szeminárium elvégzése után az egri egyházmegye papjai közé került, ahol később kanonok, majd prépost és helynök lett. A Bocskai-szabadságharc idején az egri káptalannak el kellett hagynia Kassát. Ez alatt az idő alatt nevezték ki Hegyit esztergomi kanonokká és tornai főesperessé, 1605. április 16-án Szuhai István egri püspök és esztergomi adminisztrátor. Megkapta a Szent Katalin oltár javadalmát és Széplakon lett prefektus. 1617. február 14-én halt meg Nagyszombatban, ahol a Szent Miklós templom főbejáratától jobbra temették el.[90]

 

Bánovszki Simon

Olmüci tanulmányai befejeztével a nagyszombati városi iskola igazgatója lett. 1592-ben ugyanitt káplán, nagybátyja Bánovszki György plébános mellett. Kutassy János érsek 1593-ban pozsonyi kanonokká és dékánná nevezte ki. 1601-től lett az esztergomi káptalan tagja. Pázmány Péter 1617-ben tornai főesperessé, 1624-ben komáromi főesperessé és a nagyszombati szeminárium tanfelügyelőjévé nevezte ki. Itt halt meg 1634-ben. Házát az esztergomi káptalanra hagyta.[91]

 

Sztankovics János

1581-ben született Szakolcán. Bécsi tanulmányait követően pappá szentelték és a nagyszombati szeminárium tanára lett. 1619. április 21-én esztergomi kanonok, 1624 márciusától, 1627-es lemondásáig pedig tornai főesperes lett. 1627-től lőveni jezsuita novícius lett és misszionáriusként 12 évet töltött az ázsiai misszióban. 1652-ben hazatért és itthon folytatta a hittérítést. Később a jezsuiták soproni rendházának lett a főnöke. Ebben a minőségben érte a halál 92 éves korában, 1673. december 25-én.[92]

 

Lippay György (Zombory)

Pozsonyban született, 1600-ban. Apja Zombory Lippay János királyi személynök (personalis), anyja Landoricz Serényi Mária. Iskoláit Bécsben és Grácban végezte. 1621-1625 között a római Collegium Germanicum et Hungaricumban tanult ahol kiérdemelte Pázmány Péter rokonszenvét. Hazatérve, 1625. április 4-én lett esztergomi kanonok. 1627-ben Pázmány a tornai főesperesség vezetésével bízta meg. Még abban az évben kapta meg érsekújvári plébánosi kinevezését. 1628. október 8-án szentistváni prépost, majd 1630-ban a Szent Kereszt és a Szent Balázs oltárok javadalmasa lett. 1631-től veszprémi, 1637-től egri püspök és királyi kancellár. 1642. november 18-án esztergomi érsek lett. Legfőbb feladatának a rekatolizációt tekintette. Szükség is volt rá, hiszen az esztergomi egyházmegyében 1000 plébánia került a hitújítók kezére, míg a katolikus plébániák száma csak 220 volt. Elődei is jócskán kivették részüket a visszatérítésből, mivel Lippay feljegyzései szerint 100 főúri családból már csak 6-8 maradt a protestantizmus híve. A prédikátorokat elűzte a vidékről és helyükbe jezsuitákat küldött. Elrendelte, hogy a községek csak olyan elöljárókat választhatnak és alkalmazhatnak, akik katolikusok. Megtiltotta a katolikus nők vegyes házasságát, kivéve akkor, ha a férj visszatért a régi hitre. 1648. szeptember 14-én megnyitotta a nagyszombati zsinatot. A zsinat eredményeként létrehozta a nagyszombati központi szemináriumot, melyhez 7000 forinttal járult hozzá. Indítványozta egy papi öregotthon létesítését is. A rekatolizáció köznemességet érintő legfőbb feladatának a vármegyék központjában létesítendő konviktusok (bentlakásos tanintézet) felállítását tartotta, mivel a köznemesi ifjakat itt lehetett a legmegfelelőbb egyházi oktatásban részesíteni. Nem értett egyet a püspökök áthelyezésével, mivel szerinte az nem használ az egyházmegyének. A jezsuitákat ezen a zsinaton vették fel az egyház által elismert szerzetesrendek közé. 1658. június 2-án megnyitotta az esztergomi egyházmegye zsinatát. Évente tartott lelkigyakorlatokat, magánzarándoklatot egyedül, Pozsonyból a Mária-völgybe. Napi elmélkedéseit és imádságait soha nem mulasztotta el. Császárpárti volt és egyben ízig-vérig magyar. Kíméletlenül szembeszállt a protestantizmussal. Nem értett egyet a linzi békével és azon volt, hogy abból a legkevesebb valósuljon meg a protestánsok számára.[93] A vasvári békét a magyar nemzeti alkotmány megsértésének tekintette.[94] Még az országot is el akarta hagyni szégyenében és dühében, hogy Rómában halhasson meg. Nem akarta látni az ország romlását. Pozsonyban halt meg 1666. január 30-án, ahol el is temették. Vagyonából több mint félmillió forintot hagyott különféle jótékony alapítványok javára. Bőkezűen támogatta a ferenceseket és a jezsuitákat.[95]

 

Püsky János

A nagyszombati szemináriumban és a jezsuiták gráci kollégiumában elvégzett tanulmányai után, Napragy Demeter kalocsai érsek mellé került. Az érsek halálát követően szentelték pappá. 1622. április 23-án Pázmány Péter esztergomi kanonokká és káplánjává nevezte ki. 1628-tól tornai főesperes és szentbenedeki prefektus lett. Később a szenttamási préposti címet is megkapta. Az 1630-as nagyszombati zsinaton, mint tornai főesperes a papi méltóságról tartott előadást. Ebben az évben lett Telegdi János nyitrai püspök közbenjárására a szalkai apátság javadalmasa. Az uralkodó 1637. november 9-én csanádi püspökké nevezte ki. Szentelését Lósy Imre prímás végezte 1640. szeptember 9-én. 1644-ben nyitrai püspök lett. Ebeczky Mihály 1644. január 26-án Lippay György prímást arról értesítette Nógrád várából, hogy egy török támadás elől menekülve Püsky püspök a lováról leesett és súlyos sérüléseket szenvedett, eltörött az oldalbordája és a fején zúzódások keletkeztek. Februárra már felépült sérüléseiből. 1644. március 12-én engedélyt kért az érsektől, hogy elhagyhassa a nógrádi várat, és Komáromba mehessen Bocskai csapatai elől, akik Liptó megye felé tartottak. 1644. március 20-án püspöki ruhákat, egy hónappal később április 20-án pásztorbotot kért az érsektől, hogy hozzáláthasson főpásztori feladataihoz. A rekatolizáció ügyét a jezsuitákkal együtt próbálta felkarolni. Májusban bérmálást szervezett Komáromban, s később az úrnapi körmenetet is megtartotta. Innen a csanádi püspökségbe került, ahol az egyházmegye irányítását adminisztrátorként látta el 1649-ig. Ezt követően a váci, majd 1651-től a győri egyházmegyékben lett adminisztrátor 1657-ig. 1654. április 29-én kelt levelében arról értesítette Lippay érseket, hogy a palliumot a zágrábi érsek fogja neki átadni. Kérte tőle, hogy ezt ne vegye rossz néven és egyezzen bele. Május 6-án hívta meg Lippayt az ünnepélyes átadásra, távolléte esetén a váci püspököt, Tarnóczy Mátyást. Írták róla, hogy nem szerette a verebeket kártékonyságuk miatt. Ezért egy lelőtt példányért kész volt egy fillért fizetni. Emiatt kapta a néptől a „verébvesztő” melléknevet. 1657. március 8-án halt meg.[96]

 

Széchényi György

1592-ben született Szécsényben. Apja Széchényi Márton katona volt, anyja Baán Sára. Apja halála után Szécsényből Budára költöztek, majd onnét Gyöngyösre. Itt nevelkedett s ezután Nagyszombaton tanult két évig bölcseletet. 1625. február 8-án a bécsi Pazmaneumba ment, melynek elvégzése után 1631. augusztus 10-én a teológia tudorává avatták. Első szentmiséjét ebben a hónapban mutatta be Bécsben a jezsuiták templomában. Pázmány első plébánosi helyének Sellyét jelölte ki. 1632. február 5-től esztergomi kanonok és a szeminárium igazgatója, 1636-ban tornai főesperes lett. 1638-ban vágújhelyi prépost, 1641-ben zólyomi főesperes lett. Bosnyák István veszprémi püspök 1643. november 8-án a csanádi püspökség vezetésére terjesztette fel az érseknél. Megbízását 1643. november 20-án kapta meg. Az 1644. június 30-án, Lippayhoz írt levelében I. Rákóczy György katonáinak a katolikusokkal szembeni vérengzéseiről írt. Leírta, hogy Jászón, Sebesen és környékén milyen atrocitások érték a papokat illetve a katolikus híveket. 1644 augusztusától pécsi püspök lett. Római megerősítését 1647. május 6-án kapta meg. 1647. április 22-től szentistváni prépost, 1648-tól veszprémi püspök. 1655. november 14-én Lippaynak írt levelében egyházmegyéje paphiányáról panaszkodott. Emiatt neki is plébánosi teendőket kellett ellátnia. 1656. január 30-án kelt levelében arról tudósította az érseket, hogy Püsky János átadná neki a győri püspökség kormányzását, csak Szelepcsényi kancellár ezt ellenzi. 1658-ban győri püspök, 1661-ben szentgotthárdi apát, 1668-ban kalocsai érsek lett. Később unokaöcsse elűzte a szentgotthárdi apátságból, ezért 1671-ben kelt levelében kérte, hogy helyezzék őt vissza. Pappá szentelésének 50. évfordulóján, 1681-ben Bécsben mutatott be ünnepi szentmisét a jezsuiták templomában. Jelen voltak Rudolf király, a nuncius, valamint a politikai és egyházi élet jeles képviselői. 1685. március 21-én 93 éves korában lett esztergomi érsek. Nagylelkűségét és bőkezűségét jelzi az a sok adomány és alapítás, mellyel a magyar katolikus egyház ügyét előmozdította. Közéleti tevékenységére jellemző módon ellene volt a nemesség megadóztatásának. 103 évesen halt meg Pozsonyban, 1695. február 18-án.[97]

 

Récsey István

1641. május 9-én lett esztergomi kanonok és tornai főesperes. 1643. november 18-án halt meg Nagyszombatban.[98]

 

Hoffmann Pál

1614-ben született a sáros vármegyei Szedikerten. Apja Hoffmann György anyja gradeczi, stansith Horváth Krisztina. Apja, mint királyi tanácsos és a felső-magyarországi kincstári javak kormányzója, 1617-ben kapta birtokul Szedikertet. Eredetileg protestáns volt, de megtérését követően hithű katolikussá vált. Hoffmann Pál tanulmányait Nagyszombatban a jezsuitáknál kezdte, majd Bécsben és Grácban folytatta, II. Ferdinánd anyagi támogatásával, aki ily módon hálálta meg apja szolgálatait. Egri papnövendékként került Rómába, a Collegium Germanicum et Hungaricumba 1634-ben. Esküjét az intézményben 1635. május 25-én tette le. Római tanulmányait 1638-ban fejezte be, miután 1639. december 17-én a lateráni bazilikában Scanarela János címzetes püspök pappá szentelte. 1642. március 21-én esztergomi kanonok, 1643. december 5-én tornai főesperes lett. 1644. január 27-én szentgyörgymezei prépost és székesegyházi főesperes lett. 1646. április 23-án Szent Andrásról nevezett visegrádi apáttá, három nappal később pécsi püspökké, majd 1648. augusztus 16-án Szent Istvánról nevezett esztergomi préposttá nevezték ki. 1651. július 27-től érseki helynök lett Esztergomban. Mint kitűnő szónok a vezekényi csatában elhunyt Esterházyak felett (László, Ferenc, Tamás, Gáspár) 1652. november 26-án ő tartotta nagyhatású, magyar nyelvű temetési gyászbeszédét Nagyszombatban.[99] 1653. május 16-án zalavári apáttá nevezték ki mely tisztségébe Kanizsay Pál kamarai tiszt június 21-én iktatta be. Püspöki kinevezését 1655. augusztus 2-án erősítette meg a pápa. 1656. január 25-én Nagyszombatban szentelte püspökké Lippay György esztergomi érsek. Veszprémi püspökké és főispánná 1658. január 24-én nevezték ki, mely javadalmába április elején nyert beiktatást, Horváth–Kissevics György kamarai tiszt által. Új székhelyén nagy szegénység és az épület elhanyagolt állapota fogadta. Ennek ellenére a szentéletű püspököt bőkezű adakozásai miatt a „szegények atyjának” nevezték. 1658. június 13-tól a sümegi ferenceseknek évente jelentős mennyiségű élelmet juttatott birtokaiból, de juttatott a ciszterci rendnek is. Szentbeszédeivel sok protestánst térített vissza a katolikus vallásra. 1659. június 24-én halt meg, miután Sümegen a ferencesek templomában helyezték örök nyugalomra.[100]

 

Szentbenedeki Ferenc

A bécsi Pazmaneum növendékeként 1631-ben szerezte meg bölcsészetből a bakkalaureátusi minősítését. 1634-től komjáti plébános lett. 1636. január 3-án lett esztergomi kanonok. 1641-ben plébániájáról lemondva Újlakra költözött és ott lett plébános. 1643-ban lett tornai főesperes. 1653-ban halt meg. Végrendeletében sok más mellett testvére török fogságból való kiszabadítására hagyott 200 forintot.[101]

 

Lósy Mihály

1645-től 1649-ig a római Collegium Germanicum et Hungaricumban tanult. Hazatérése után szemináriumi prefektus lett. 1652. augusztus 17-én lett esztergomi kanonok. 1653-ban lett tornai főesperes. 1657-ben halt meg.[102]

 

Bársony György (Lovasberényi)

1626. március 3-án született a Nyitra vármegyei Péterfalván. Apja Lovasberényi Bársony János, anyja Csorba Anna volt, aki a lutheri tanból tért vissza a katolikus hitre a mária-völgyi pálosok templomában. (Épp ekkor volt állapotos a fiával.) Tanulmányait Nyitrán és Nagyszombatban végezte. Mint esztergomi kispap a bécsi Pazmaneum után, 1646. szeptember 29-től a római Collegium Germanicum et Hungaricum tanulója volt 1649-ig. Bölcsészeti tanulmányait egy tudományos vitával zárta, ahol bizonyította kiváló képességeit. Felvételét kérte a jezsuitákhoz, de X. Ince pápa nem hagyta jóvá kérelmét. 1650. május 19-én tért haza felszentelt papként és Vágszerdahelyen lett plébános. 1653. november 11-én lett esztergomi kanonok, 1655. január 20-án barsi főesperes lett. Mivel jövedelme kevés volt (évi 12 ft.), oltárjavadalomért fordult 1656. szeptember 7-én az esztergomi érsekhez. 1659. november 28-án már tornai főesperesként kapta javadalmul a kácsi apátságot, majd gömöri főesperes lett. 1661. április 21-én szentgyörgymezei prépost, 1662-ben szekszárdi apát, 1663. február 16-án nagyprépost és érseki helynök lett. 1663. július 19-én szepesi prépost és választott váradi püspök és királyi tanácsos lett. VII. Sándor pápa püspöki kinevezését 1665. április 22-én erősítette meg . A Szepességben az általa irányított rekatolizáció eredményeként 7600 protestáns tért vissza a katolikus hithez. Lipót rendeletéhez híven a legszigorúbban vette vissza a katolikus templomokat a protestánsoktól. Királyi tanácsosként egyházlátogatásokat végzett Árva, Turóc, Liptó, Szepes vármegyékben.[103] 1672. július 14-én Turólukán testvérével, Bársony János királyi ítélőmesterrel együtt éppen a templomot akarták visszaszerezni, mikor a felbőszült protestánsok rájuk támadva Jánost megölték, Györgyöt pedig félholtra verték. A haláltól Germán Sámuel lutheránus prédikátor felesége mentette meg. X. Kelemen pápa értesülve a szörnyű esetről, levélben küldte vigasztalását és jókívánságait a püspöknek. 1675. december 13-án egri püspök lett. Két nap múlva levelet írt Szelepcsényi György prímásnak, hogy a plébánosoknak szánt segélyt nem tudta átvenni a kurucok miatt. Pedig ő is és papjai is nagy nélkülözéseknek vannak kitéve. Továbbá kérte, hogy annyi pénzt küldjön, amennyit jónak lát. 1675-1676-ben X. Kelemen jóváhagyásával jászói prépost lett, később Heves és Külső-Szolnok vármegyék főispánja. A soproni jezsuitáknak kollégiumot építtetett. A Szent Ágoston-rendnek (Stotzingenben) és a szervitáknak templomot illetve rendházat alapított. 1678. január 18-án halt meg a szepesi káptalan tagjaként.[104]

 

Lancharics Gergely[105]

1608-ban született Horvátországban. 1655. április 20-án lett esztergomi kanonok. 1664. április 20-án titeli préposttá és tornai főesperessé nevezte ki Szelepcsényi György. 1681-ben pozsonyi prépost lett. Őrkanonokká 1684. május 16-án nevezték ki. 1689. május 26-án halt meg.[106]

 

Csedö Mihály

Erdélyi nemesi család sarjaként Szentgyörgyön született 1642-ben. Pozsonyi diákként egy kirándulás alkalmával – társaival együtt – rajtuk ütött a török. Nem sikerült elmenekülnie és az egyik martalóc felkapta és elnyargalt vele. Útközben elbóbiskolt a lován, ekkor a fiatal Csedö kihasználva a kínálkozó alkalmat, megkötözött kezét kiszabadította és a törököt leszúrta. Így megmenekült. Pozsonyi tanulmányai után a bécsi Pazmaneumban majd 1668-tól a római Collegium Germanicum et Hungaricumban tanult, ahol pappá szentelték. Hazatérése után 1671. június 12-től plébános lett Nagykéren. 1676. április 22-től esztergomi kanonok, 1685. december 18-tól tornai főesperes lett. E rangokon kívül zebegényi apáti, subcustosi (aljegyző), 1688-tól érseki helynöki kinevezéseket kapott. 1689. január 12-én halt meg Nagyszombatban.[107]

 

Náray György

1645. április 23-án született a Zala vármegyei Pálozon. Szülei Náray István és Kórodi Anna evangélikus vallásúak voltak. A katolikus hitben egyik rokona nevelte. Győrben és Nagyszombatban tanult. Győri diákként döntötte el, hogy pap lesz. Egy alkalommal a Dunába esett és majdnem megfulladt. Azonban „két deszkában” sikerült megkapaszkodnia és partra úsznia. Ez az eset adott számára késztetést, hogy a papi hivatást válassza. A rektor ajánlására a nagyszombati jezsuita kollégiumból, 1666. május 31-től a római Collegium Germanicum et Hungaricumba ment. Gyenge egészségi állapota miatt másfél év után hazatért. 1668. november 6-i pappá szentelése után az egri püspök káplánja lett. 1674-től csütörtöki plébános, 1677-től alesperes, 1680-tól püspöki plébános. Megkapta a Szent Andrásról nevezett pozsonyi javadalmat. 1684. június 9-től pozsonyi kanonok lett. 1685-ben a Szent Imre Szeminárium kormányzója, 1686-tól a káptalan dékánja, 1689-től pedig a szeminárium igazgatója lett. 1690. március 4-től lett esztergomi kanonok és tornai főesperes. 1691. április 21-től a zólyomi főesperességet irányította, amit 1692-ben végig vizitált. Mátraszőlősön ő újíttatta fel a ma is látható három, késő reneszánsz – kora barokk stílusú oltárt. A főoltárkép fára festett, Szent Erzsébetet ábrázoló képe 17. századi festészeti különlegesség. Kiváló szónok és költő volt, a 17. század egyik legjelentősebb katolikus egyházi ének- és dallamszerzője. Száznál is több éneket írt és zenésített meg. Legjelentősebb munkája mely kottával szerkesztett magyar nyelvű énekeket tartalmaz: Lyra Coelestis svavi concordia Divinas Laudes personans. Hominumque animos A Terrenis Ad Caelestia avocans. Elaborata et juxta Musicales Notas In Harmonia adoptata. Nagyszombat, 1695. 1699. december 5-én halt meg Nagyszombatban.[108]

 

Zsembery György

Korponán született. A nagyszombati központi szemináriumban, filozófiából 1677-ben bakkalaureátusi, 1678-ban magisteri fokozatot szerzett. 1678-1685 között a római Collegium Germanicum et Hungaricum diákja volt. Hazatérve krasznahorkaváraljai plébános lett. Esztergomi kanonokká 1686. augusztus 28-án nevezték ki. 1691. december 5-én bízták meg a tornai főesperesség irányításával. 1696. december 17-én halt meg Nagyszombatban.[109]

 

Mérey Mihály

Zalaegerszegen született, apja Mérey Gergely, anyja Jaksin Katalin volt. A bécsi Pazmaneumban tanult (1674). Pappá szentelése után 1678. szeptember 5-én Vizkeleten, 1679. december 1-től Csicsón, 1683. december 6-tól Héderváron, 1685. február 4-től Nagymaroson, 1687-ben Cseklészen volt plébános. Esztergomi kanonokká 1689. augusztus 28-án nevezték ki. 1691. április 30-tól Esztergomban lett plébános majd 1692. június 20-tól Érsekújváron. A szekszárdi apátságot 1693. október 11-én nyerte el. Támogatta és ösztönözte a szőlőtelepítést és bortermelést. 1694-ben plébániájáról lemondva az apátságba költözött. A Rákóczi-szabadságharcban a fejedelmet támogatta. Rákóczi jó véleménnyel volt róla és barátjaként emlegette. A szabadságharc alatt a császári Kuklander Ferenc tábornok fogságába esett. Selmecen és Bécsben tartották fogva. A fogságból 1711. június végén szabadult. 1712. június 18-án szentgyörgymezei prépost, 1719. március 29-én őrkanonok lett. 1713. szeptember 29-én vegliai püspökké nevezték ki. Mint szekszárdi apát, 1717-ben koadjutort kért.[110] Ezzel a gesztussal az ország egyik jelentős javadalmát juttatta Trautsohn János herceg, császári miniszter 17 éves fia birtokába. Így 1717. október 29-én gr. Trautsohn János trienti kanonok lett Mérey koadjutora, utódlási joggal. Nagyszombatban halt meg 1729. november 10-én. Vagyonát a végrendeletében a templomokra és a papképzésre hagyta. Az ezüstkészleteiből 58 miséző és 25 áldoztató kelyhet készíttetett a szegény plébániák templomai számára.[111] Egy ilyen kelyhet őriznek Tornaszentjakabon[112] az alábbi felirattal: »F, F” ANNO 1720 * MICHAEL MEREI EL EPPUS VEGLIEN CANONICUS STRIGONIENSIS«

 

Kürtösy András

Nagyszombatban született 1649-ben. A szemináriumot 1668. október 21-én kezdte szülővárosában, ahol teológiából megszerezte 1671-ben a bakkalaureátusi fokozatot. 1671. május 22-én szentelték pappá. 1672. június 17-én az ürményi plébániát nem tudta elfoglalni, mert a protestánsok nem fogadták be. 1675. május 13-án dunaszerdahelyi, 1678. szeptember 8-án aranyosmaróti, 1679. április 17-én szémői, 1679. november 18-án galántai plébános lett. Esztergomi kanonokká 1691. december 4-én nevezték ki. 1700. november 18-án lett tornai főesperes. 1710. július 24-én szentgyörgymezei prépost, 1712. június 18-án sasvári főesperes lett. 1714. április 13-án éneklő kanonokká nevezték ki. Ezen tisztségeken kívül bizerei apát és a traui püspökség királyi tanácsosa, pharoi választott püspök volt. 1722. június 4-én tartotta pappá szentelésének 50. évfordulóját. 40 éven keresztül volt az esztergomi káptalan tagja. 1732. július 25-én halt meg Esztergomban, Nagyszombatban temették el. Hagyatékából az orsolyiták és a pálosok rendje részesült. A szegények és a kolostorok a gabonáit kapták meg. Kanonoktársai két aranyat kaptak a lelke üdvéért évente bemutatott három szentmiséért.[113]

 

Bublovics János

A Nyitra vármegyei Nagytapolcsányba született 1670 körül. Bölcseletből 1689-ben magisteri fokozatot szerzett Nagyszombatban. 1690-1692 között a pozsonyi Szent István Szemináriumban fejezte be teológiai tanulmányait. 1692-ben teológiai doktor lett. 1693. május 5-én szentelték pappá, majd Kisapátiba helyezték plébánosnak. 1694. január 20-tól Felsőapátiban, március 3-tól Kistapolcsányban, 1697-ben Szentbenedeken lett plébános és az esztergomi káptalan birtokainak felügyelője. Érdemei elismeréséül 1709. március 10-től lett esztergomi kanonok. Tornai főesperessé 1710. december 8-án nevezték ki. 1711. október 11-én csuthi prépost és címzetes scopiai püspök lett. 1711. december 18-tól barsi, 1715. április 13-tól nyitrai, 1719. április 21-től zólyomi, 1721. október 13-tól sasvári főesperes lett. Nagytapolcsányban halt meg 1725. június 16-án.[114]

 

Kiss János (Mogyoródi)

Miután a bécsi Pazmaneumban bölcsészetből megszerezte a doktori fokozatot, 1692-től a római Collegium Germanicum et Hungaricumban folytatta tanulmányait. 1695. április 7-től vámosi, 1696. december 2-től galántai plébános lett. 1708. november 18-án lett esztergomi kanonok. Tornai főesperessé 1711. december 27-én nevezték ki. 1714-ben, kiválva az esztergomi káptalanból , egri prépost lett. Megkapta a címzetes biduai püspöki címet is.[115]

 

Matalics György

Pályiban született. Győri egyházmegyés kispapként 1691-től a bécsi Pazmaneumban tanult, ahol teológiai doktorátust szerzett. Ezt követően Rómában tanult a Collegium Germanicum et Hungaricumban. 1698-ban hazatért és pápai plébános, majd 1709-től győri kanonok lett. 1713. február 5-től esztergomi kanonok lett és a Szent István szeminárium igazgatója. 1714. január 25-től tornai főesperessé nevezték ki. Később bélai apát lett. 1719. április 19-től nyitrai főesperes, november 29-től szentgyörgymezei prépost lett. Az uralkodó címzetes vegliai püspökké nevezte ki. 1723. április 2-án halt meg Nagyszombatban.[116]

 

Malonyai Pál

Apja Malonyai András az 1663-as párkányi ütközetben halt meg.[117] Anyját Zsófiának hívták. Másodéves teológus koráig a saját költségén tanult. 1684. február 25-én szentelték pappá s ezt követően csataji, 1689 áprilisától lancsári, 1692-től bábonyi, 1694 decemberétől galántai plébános lett. 1696. augusztus 8-tól Esztergomban lett plébános, ahol a török dúlások után újjászervezte a katolikus életet, templomot, kápolnát építtetett. Ma egy pincesor és utca is őrzi nevét. Az 1701-es egyházlátogatás alkalmával Jezerniczky Ferenc jó véleménnyel volt a népszerű és kedvelt Malonyairól. Magasabb egyházi hivatal betöltésére is alkalmasnak tartotta. 1709. június 20-án cikádori apáttá nevezték ki. 1713. január 26-án lett esztergomi kanonok és a káptalani birtokok felügyelője. Tornai főesperessé 1719. április 21-én nevezték ki. 1724. január 28-án halt meg. Vagyonát a pálosokra és a szegény plébánosokra hagyta.[118]

 

Paulovics János

1695-1701 között a bécsi Pazmaneumban bölcsészetet és teológiát tanult. Tanulmányai befejezése és pappá szentelése után tatai plébános lett. 1714. február 1-én esztergomi kanonok, később a Szent István Szeminárium igazgatója és német hitszónok lett. Megkapta a Boldogságos Szűzről nevezett (De candelis) apátságot. 1724. április 8-án lett tornai főesperes. 1726. november 29-én halt meg Nagyszombatban.[119]

 

gr. Forgách Pál (Ghimesi és gácsi)

1677. január 23-án született az ung vármegyei Ungváron. A családot – apját, Ghimesi Forgách Andrást – Lipót király emelte grófi rangra. Anyja Homonnai Drugeth Krisztina volt. Pál ifjú korában házasságot kötött Révay Emerenciával, kitől hét gyermeke született. Felesége 1703. január 1-i halálát követően a papi élethivatást választotta. A teológiát Nagyszombatban tanulta, ahol később fia is a gimnázium tanulója lett. Marienthalban szentelték pappá 1712-ben. Egymás után kapta az egyházi kitüntetéseket. Szent Irénről nevezett prépost, 1712. május 27-től címzetes rosoni püspök lett, majd apáti és királyi tanácsosi kinevezést kapott. 1723. április 22-én lett esztergomi kanonok. Tornai főesperessé 1727. január 1-én nevezték ki. 1727. június 6-án komáromi, 1735. augusztus 24-én székesegyházi főesperes és szentgyörgymezei prépost lett. 1737. december 22-én őrkanonok, 1740. március 2-án éneklőkanonoki kinevezést kapott. Ő volt a második kanonok, akiről feljegyezték, hogy bort egyáltalán nem ivott. Kedvelte és szívén viselte a szeminárium kispapjait. 1746. november 29-én halt meg. Vagyonát a nagyszombati és taszári templomokra hagyta.[120]

 

Kellió Miklós (Sóvári)

Nemesi család sarjaként 1681-ben született a Pozsony vármegyei Csesztén. Tanulmányait a bécsi Pazmaneumban 1701-ben fejezte be. Rómába ment a Collegium Germanicum et Hungaricumba teológiát tanulni. 1704-ben pappá szentelték és hazatért. 1705. április 3-tól soproni, 1701. július 25-től szeredi plébános lett. Az 1713-as vizitáció alkalmával Pongrácz Imre elismerően írt róla a jegyzőkönyvbe. 1720 februárjában lett esztergomi kanonok. 1727. június 6-án tornai főesperes lett. 1731. július 7-től szentgyörgymezei prépost lett és egy ideig szentbenedeki prefektus is volt. Őróla is feljegyezték, hogy bort nem ivott. Saját költségén felépítette Esztergomban a szentgyörgymezei templomot 1731 után a régi templom helyén és annak maradványaiból. A csesztei templomban új kórust építtetett és megújíttatta a családi kriptát. 1735. augusztus 15-én halt meg Nagyszombatban, ahol a plébániatemplom Szent Dorottya kápolnájában temették el. Végrendeletében több mint háromezer forint feletti vagyonát jótékony célokra és szentmise alapítványokra hagyta.[121]

 

Jelenffy János

1677. november 27-én született Zsolnafalván. Szülei Jelenffy Mátyás és Radványi Juszta voltak. Tanulmányait a bécsi Pazmaneumban végezte. 1703-ban szentelték pappá. 1704. július 4-én udvardi plébános lett. 1706-tól Vágújhelyen káplán, Csejtén adminisztrátor, 1710 májusától plébános lett. Révay Béla vágújhelyi prépost javaslatára, Esterházy Imre prímás 1726-ban udvarmesterévé nevezte ki. 1727. június 3-án esztergomi kanonok lett. Valószínűleg 1731-ben kapta tornai főesperesi megbízatását, amit 1735. április 16-ig töltött be. 1735. április 17-től zólyomi főesperes lett. Megkapta a Szent Györgyről nevezett gottalai apátságot. Hosszú ideig volt az esztergomi érsek oldalkanonokja. Élete vége felé súlyos idegbetegsége miatt a kezeit nem tudta használni. 1736. február 24-én halt meg Nagyszombatban.[122]

 

Frivaisz Mihály Ignác

1682. szeptember 16-án született a Pozsonyban. Apja Frivaisz István volt. A bécsi Pazmaneumot 1704-ben végezte el, miután a római Collegium Germanicum et Hungaricumban tanult teológiát jó előmenetellel. 1706. október 24-én szentelték pappá. 1708. július 26-án tért haza Rómából. 1711. november 20-tól Dunaszerdahelyen, 1713. május 25-től Somorján, 1719-ben Lőcsén volt plébános. Itt kapta apáti kinevezését. 1734. május 27-től lett esztergomi kanonok. 1735. április 17-től töltötte be a tornai főesperesi tisztséget.[123] 1740 június 22-től gömöri főesperes, december 22-én olvasókanonok lett. 1743. szeptember 12-én nagyprépost, 1744. február 3-tól felszentelt germanopoliszi püspök, valamint esztergomi érseki helynök és segédpüspök lett. 1745-ben Jászón megalapította a ferences rendi kordaviselők társulatát.[124] 1748. október 7-én halt meg. Oltárt építtetett a nagyszombati orsolyiták templomában. Végrendeletében hatezer forintot hagyott a női rendre és két leánynövendék nevelésére.[125]

 

Paulikovics András

Győrben született. A bécsi Pazmaneumot 1718-ban fejezte be. 1718-1722 között a római Collegium Germanicum et Hungaricum egyik legjobb tanulója volt. Hazatérve, 1722. június 23-tól Felsőtúron, 1724. június 27-től Ipolyságon, 1727-től Drégelypalánkon volt plébános. 1736. március 28-án lett tagja az esztergomi káptalannak mint kanonok. 1740. június 22-től lett tornai főesperes. Esperesi szolgálatának 14 éve alatt sokat betegeskedett. Nagyszombatban halt meg 1754. február 16-án.[126]

 

Molnár György

1703-ban született Kőszegen. A nagyszombati szemináriumban 1723-ban bölcsészetből bakkalaureátusi, 1724-ben magisteri fokozatot szerzett. Ezt követően Olmücben tanult teológiát. Hazatérve a győri egyházmegyében volt káplán gr. Caroffinál. 1729. december 2-től várkonyi, 1734. május 2-tól tardoskeddi, 1736. május 10-től galántai plébános volt. 1749. január 23-tól lett esztergomi kanonok. 1754 márciusától nevezték ki tornai főesperessé. Megkapta a glogoncai prépostság javadalmát is. 1763. április 30-án halt meg Nagyszombatban. Vagyonát az esztergomi egyházmegye szegényeire hagyta.[127]

 

Hyross János

A Nyitra vármegyei Szentmihályúron született 1715 körül. 1735-től a bécsi Pazmaneumban tanult. 1740. április 21-től plébános lett a Torna vármegyei Almáson. Még almási plébános volt, mikor a nagyszombati egyetem hittudományi doktorává avatták. 1745. április 26-tól hédervári plébános, később hédervári alesperes lett. 1754-ben pozsonyi, 1760. augusztus elsején esztergomi kanonokká nevezték ki. 1763. október 22-től lett tornai főesperes. 1776-ban a pápai protonotáriusi és a Szent Péter és Szent Pál apostolokról nevezett tatai préposti címeket is megkapta. 1780. január 19-én halt meg Nagyszombatban. Végrendeletében vagyonát jótékonykodásra valamint a főszékesegyházra és a cabai, szentmihálytúri, szobi plébániákra hagyta. Baranyai János felett mondott gyászbeszéde fennmaradt, valamint kéziratban egy, a Szentháromságról szóló háromkötetes munkája.[128]

 

Galgóczy Ferenc

1719. február 13-án született a Pozsony vármegyei Galántán. A gimnáziumot Pozsonyban és Nagyszombatban végezte. A nagyszombati Szent István Szeminárium kispapjaként 1738-ban bölcseletből bakkalaure-átusi, 1739-ben magiszteri fokozatot szerzett. További tanulmányait a bécsi Pazmaneumban és 1740. október 31-től Rómában az Apollinare kollégiumában folytatta. 1742. március 28-án a rendszeres fejfájások miatt az orvosok tanácsára hazatért. Az egyetem rektorát szomorúsággal töltötte el, hogy egy tehetséges és jámbor ifjúnak távoznia kellett. Fölszentelése után 1744-ben Pápán lett plébános. 1764. április 14-én pozsonyi, 1766. március 29-én esztergomi kanonok lett. 1766-1769-ig a bécsi Pazmaneum rektora, közben 1768-ban a Szent Andrásról nevezett címzetes besztercei apáti kinevezést kapta meg. 1771-től 1772. május 15-ig töltötte be a tornai főesperesi tisztséget, majd komáromi főesperes lett. Mária Teréziától megkapta a Szent István rend kiskeresztjét. Három gyászbeszéde maradt meg nyomtatásban, melyeket I. Ferenc császár, gr. Batthyány Lajos nádor és Gusztinyi János nyitrai püspök emlékére írt. 1798. október 27-én halt meg Nagyszombatban. Végrendeletében vagyonát jótékonykodásra, a főszékesegyházra, a galántai illetve pápai egyházközségekre, valamint a nyugalmazott papok intézetére hagyta. Alapítványából Galántán 1818-ban szegényházat építettek.[129]

 

gr. Kemény László (Magyargyerőmonostori)

Erdélyi nemesi családban született. Apja a reformáció kálvini irányzatához csatlakozott, de mikor fia betöltötte a 15. életévét, ismét katolizált. László Kolozsváron és a bécsi horvát kollégiumban tanult. 1745-től a Pazmaneum növendéke lett. 1750-1754 között a római Collegium Germanicum et Hungaricumban tanult teológiát jó előmenetellel. Hazatérése után 1756. május 13-tól Nyitraegerszegen lett plébános. 1763. augusztus 26-án esztergomi kanonok, 1767-ben zebegényi apát lett. 1772. május 16-tól, 1776-ig volt az esztergomi érsekség tornai főesperességének utolsó főesperese, mivel 1776-tól azt az újonnan kialakított rozsnyói püspökséghez csatolták. 1777. április 14-én nógrádi, 1783-ban nyitrai főesperessé nevezték ki. 1787-ben hazalátogatott Erdélybe és itt érte a halál a szülői házban, 1787. szeptember 29-én. Végrendeletében ezer forintot hagyott az egyház javára.[130]

 

2. Térképek

 

2.1. Az esztergomi főegyházmegye esperesi kerületei 1776-ig[131]

 

2.2. A tornai főesperesség

 

3. A tornai főesperesek hivatali ideje

 

	NÉV	HIVATALI IDŐ
1.	Mátyás	1273
2.	Kristóf	1278
3.	Mihály	1280
4.	Pál	1315.
5.	Péter	1315.
6.	Péter	1324.
7.	Miklós	1332.
8.	Tornai Benedek	1397.
9.	Jakab	1407.
10.	Tamás	1412.
11.	Jakab	1412.
12.	Bereczk	1492 - 1496.
13.	Tusai Péter	1503.
14.	Tornai István	1505 – 1521.
15.	Henkel János	1522., 1527.
16.	Tatár Tamás	1531. előtt
17.	Maius János	1531.
18.	Rajcsányi Mihály	1545 – 1549.
19.	Feiner Kristóf	1550 – 1559.
20.	Mekcze Ferenc (Necskei)	1559.09.16 – 1561.
21.	Bornemissza Gergely	1561.08.07.
22.	Thornai Benedek	1565.+ után 21 évig betöltetlen a főesperesség
23.	Almássy Pál (Eörsi és Kukolyi)	1586 – 1592. (1589.)
24.	Pyber János (Gyerkényi)	(1589.) 1592.10.11.
25.	Filó János	1595.
26.	Ruber Pál (Veres)	1601.07.20. (07.19.) – 1602.
27.	Tordai János	1602.02.01 - ?
28.	Hegyi András	1605.04.16 – 1617.02.14. +
29.	Bánovszki Simon	1617 – 1624.
30.	Sztankovics János	1624.03 – 1627.
31.	Lippay György (Zombory)	1627.
32.	Püsky János	1628 – 1630.
33.	Széchényi György	1636 – 1641.
34.	Récsey István (Recsky)	1641.05.09 – 1643.11.18.+
35.	Hoffmann Pál	1643.12.05.
36.	Szentbenedeki Ferenc	1643 – 1653. +
37.	Lósy Mihály	1653 – 1657. +
38.	Lancsáry György (Lancskai)	1658. (Vö. 105. sz. jegyz.).
39.	Bársony György (Lovasberényi)	1659.
40.	Lancharics Gergely	1664.04.20 - ?
41.	Csedö Mihály	1685.12.18 – 1689.
42.	Náray György	1690.03.04 – 1691.04.20.
43.	Zsembery György	1691.12.05 – 1696.
44.	Mérey Mihály	1697 – 1700.
45.	Kürtösy András	1700.11.10. (11.18.) – 1710.07.23.
46.	Bublovics János	1710.12.08 – 1711.12.17.
47.	Kiss János (Mogyoródi)	1711.12.27 – 1714.01.
48.	Matalics György	1714.01.25 – 1719.04.18.
49.	Malonyai Pál	1719.04.21 – 1724.01.28. +
50.	Paulovics János	1724.04.08 – 1724.06.05.
51.	gr.Forgách Pál (Ghimesi és gácsi)	1727.01.01 – 1727.06.05.
52.	Kellió Miklós (Sóvári)	1724.(1727.)06.06 – 1731.07.06.
53.	Jelenffy János	1731 – 1735.04.16.
54.	Frivaisz Mihály Ignác	1735.04.17.
55.	Paulikovics András	1740.06.22 – 1754.02.16. +
56.	Molnár György	1754.03 – 1763.04.30. +
57.	Hyross János	1763.10.22 - ?
58.	Galgóczy Ferenc	1771 – 1772.05.15.
59.	gr.Kemény László (Magyargyerőmonostori)	1772.05.16 – 1776.