Ezzel a címmel rendezett konferenciát a pécsi Egyháztörténeti Munkaközösség 2007. december 12-én a püspöki palota konferenciatermében a 2009-es jubileumi esztendőre való felkészülés keretében. Hasonló címmel (Papi arcélek a pécsi egyházmegyében) volt már egy konferencia 2006. május 24-én, szintúgy az Egyháztörténeti Munkaközösség szervezésében, de a két konferencia előadásai kicsit eltértek egymástól, ezért nem egy címen kerültek megrendezésre. Mégis az utóbbi szerves folytatását jelentette az előzőnek.

A konferenciát megnyitó köszöntőjében Mayer Mihály megyéspüspök úr röviden említést tett arról, hogy miért nem papi, hanem egyházi arcélek lett az előadások összefoglaló neve, és szólt arról is, hogy milyen fontosak az egyházmegye történetének még fehér foltjait érintő kutatások, s azok objektív közzététele.

A délelőtti szekcióban négy előadásra került sor. Elsőként Sümegi József bátaszéki iskolaigazgató tartott előadást Gergely fia Pál bátai apát címmel, majd egy újabb középkori személy, nevezetesen a nem éppen feddhetetlen életű Ernuszt Zsigmond pécsi püspök pályaképét vázolta fel Fedeles Tamás, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa. A következő két előadó már az újkorba vitt minket. Zelei Enikő berkesdi tanárnő Juren Mártonnak Berényi Zsigmond pécsi püspököt dicsőítő kéziratos könyvéről, míg Pálmány Béla, az Országgyűlési Levéltár igazgatója az 1840-48 közötti pécsi káptalani országgyűlési követekről beszélt. A délutáni szekcióban öt előadásra került sor. Az első előadás csak látszólag lógott ki a sorból; valójában fontos momentumokat villantott fel a pécsi szeminárium múltjából Boda Miklósné, a Pécsi Hittudományi Főiskola könyvtárosa. Másodikként egy kevésbé ismert pécsi püspökről, Hetyey Sámuelről beszélt Kovács Zoltán. Hetyey Sámuel a 19-20. század fordulóján, két nagyformátumú főpap, Dulánszky Nándor és gr. Zichy Gyula között volt püspök mindössze hat évig. Talán emiatt merült könnyen feledésbe, pedig jelentős intézkedések fűződnek a nevéhez. Az utolsó három előadás már a 20. századba kalauzolta a hallgatóságot. Borsy Judit, a Baranya Megyei Levéltár munkatársa, Erdélyi Károly szlavóniai provikáriusról beszélt, aki a két világháború között az egyik meghatározó alakja volt a pécsi egyházmegyének. Pohánka Éva, az Egyetemi Könyvtár munkatársa, egy kivételes tudású teológia-tanár, Szentkirályi István munkásságát mutatta be hagyatékának tükrében. A Pécsi Káptalani Levéltárban őrzött Szentkirályi-hagyaték igen értékes forrásanyag a kutatók számára. Utolsóként Bánkuti Gábor, a Szent Mór Iskola tanára adott elő, aki Cserháti József püspököt „mutatta be”. A hallgatóság körében sokan kíváncsian várták ezt az előadást, ami nem véletlen, hiszen jó néhányan személyes ismeretségben voltak a püspökkel. Az előadó azonban nem megítélni akarta személyét (hiszen ahhoz még „túl friss”, hogy objektíven tudjuk értékelni), hanem történelmi kontextusba ágyazva, főleg teológiáját kívánta bemutatni, amire a II. Vatikáni Zsinat (és az azt követő évek) erőteljesen rányomták bélyegüket. A konferencián elhangzottakat értékes hozzászólások követték, végül Mayer Mihály püspök mondott rövid zárszót.

A konferencia elsődleges célja az volt, hogy a legújabb történelmi kutatások eredményeit bemutassuk a közönségnek. Tervezzük, hogy a közeljövőben mindkét konferencia anyagát egy kötetben megjelentetjük.

(Kovács Zoltán)