Miklós Péter Város, egyház, társadalom című tanulmánykötete 2004-ben látott napvilágot Szegeden. A kötet a szerző 2000-2003 között megjelent tanulmányait, kritikáit tartalmazza. Ahogyan az Utószóban olvashatjuk, találhatunk olyan írásokat, melyek itt jelentek meg először: A Náthy család és a katolikus egyház, Németh József címzetes püspök, Balogh István államtitkár.

A mű alcíme – Tanulmányok a szegedi katolicizmus történetéről – már bővebben árulkodik a kötet tartalmáról. A dolgozatok a katolikus egyház 19-20. századi múltját hivatottak bemutatni Szegeden és környékén. A kötetben található tanulmányokat maga a szerző csoportosítja, témakör szerint négy részre: Emlékek, Szabadságharc, Portrék, Könyvekről. Ezek közül a legterjedelmesebb a Portrék című fejezet, mely nyolc tanulmányt tartalmaz. Itt található Miklós Péter szakdolgozatának átdolgozása is: Balogh István államtitkár címmel. Ebben a részben olyan kiemelkedő személyek bemutatására kerül  sor, akiknek tevékenysége meghatározó volt a környék vallási életére: egyházi tisztviselők, teológus-oktatók, egyháztörténészek. A cél, hogy a kor politikai, társadalmi világába belehelyezze a portrét, melyben a hangsúly a Szegedhez fűződő kapcsolat feltárására tevődik Az életrajzok bemutatásában kulcsszerepet a küzdelmek, a szerepvállalások kapják.

Az Emlékek című rész olyan írásokat tartalmaz, melyekből többek között a katolikus egyház megszervezéséről, hitéletéről és oktatási tevékenységéről kapunk képet. Így megismerkedhetünk a szegedi, az újszentiváni egyház megalakulásával, történetével.

A Szabadságharc nevet kapó egység a magyar történelem egy olyan korszakát mutatja be Szeged vonatkozásában, melyben a vallási élet is hatalmas változáson ment keresztül. A fontosabb plébániák szerepét emeli ki 1848/49 során, az eseményekhez való viszonyulását, illetve a politikai változások hatását az ottani egyházi életre.

Az utolsó fejezet a Könyvekről címet kapta, melyben Miklós Péter már korábban megjelent könyvismertetéseit olvashatjuk. Ezek a művek is a szegedi egyháztörténet bemutatását szolgálják.

A dolgozatok főként levéltári kutatásokra épülnek: a korabeli dokumentumok, levelezések és hírlapanyag feltárása és bemutatása történt meg. A forrásanyagok a legtöbb esetben a tanulmány végén betűhív közlésben megtalálhatóak. Emellett találkozhatunk olyan esettel is, amikor egy-egy beszédet közöl a szerző a tanulmányban (pl.: Dessewffy beszéde a tanítóképző felszentelésekor). Gyakori eszköze Miklós Péternek, hogy táblázatot illeszt be a szövegbe. A használatukat pozitívnak tartom, hiszen sokkal átláthatóbbá teszi az adatokat, főként, hogy elemzése és bemutatása is megtörténik a szövegben.

A művek stílusa olykor – főként az elején található tanulmányok esetében – száraznak tűnnek, mert túl sok információt, tényadatot tartalmaz a szöveg. Azonban ettől a néhány kivételtől eltekintve, éppen emiatt lesz lényegretörő és könnyen átlátható. Az olvasást gördülékenyebbé teszi az idézetek használata, melyeket én formailag jobban elkülönítenék a főszövegtől. A mű nyelvezete közérthető, alkalmas tehát mind a tudományos, mind a nagyközönség általi felhasználásra. Ezt szolgálja még az is, hogy a szakszavak és latin kifejezések magyar megfelelőjét és értelmezését is megadja zárójelben. A tanulmányokban a szerző jól rávilágít az ok-okozati összefüggésekre, illetve összegzést is ad a legtöbb végén. A mű kifejezett pozitívuma a régebbi és az új szakirodalom felhasználása, még abban az esetben is, ha a szerző nem fogadja el. Így megismerkedhetünk a különböző véleményekkel, s saját magunk dönthetünk, melyik állásponttal értünk egyet. A tanulmányok eredeti megjelenésének szakszerű közlését találhatjuk. A jegyzetelési mód azonban nem egységes a köteten belül. Ennek magyarázatát az Utószóban olvashatjuk: különböző lapokban jelentek meg korábban a művek, s ezért különböző szerkesztői elvárásoknak kellett megfelelni. Azonban egy tanulmánykötet kapcsán helyénvalónak tartanám ezt utólag egységesíteni.

A kötetben található dolgozatok alkalmasak arra, hogy a szegedi és a Szeged környéki katolicizmusról, a 19-20. században történő egyházban történő változásokról, az egyház és a politika összekapcsolódásáról gazdag képet nyerjünk.

(Váradi Marianna)