Magyarországon a vallás, egyház és politika kapcsolata igen kényes kérdés volt régen is, és ez a téma ma sem vesztette el aktualitását. Ez azon ritka kérdések egyike, mely a mai napig megosztja a társadalmat. Az utóbbi években az egyházi tekintély romlásának lehetünk szemtanúi, a mai modern világ az egyház felé számos új kihívást intéz. Ilyenkor felvetődik bennünk a kérdés, hogy  mik azok a jogok, amikkel az egyház vagy egy vallás rendelkezik, vagy rendelkezett régen; illetve, melyek azok, amelyek már nem egyházi vagy vallási megítélés alá esnek.

Balogh Margit és Gergely Jenő által kiadott kétkötetes mű számos kérdésünkre megadja a választ .A szerzőpáros könyve egyedülálló, ilyen terjedelmű forráskiadvány még nem készült Magyarországon, 1790-tól 2005-ig közli a jogi dokumentumokat. A könyv logikusan felépített, az előszót mintegy száz oldalas történeti rész nyitja meg, így az olvasó nem csak a jogi dokumentumokról, hanem az adott kor egyházpolitikájáról is világos képet kap, mely rész, mintegy útmutatásként szolgálhat az olvasónak.

A dokumentumokat kronológiai sorrendbe közölték, sorszámmal ellátva. Többségüknél meghagyták a dokumentum eredeti címét, amennyiben ilyen nem volt, vagy nem kellően orientáló, a szerzők adtak neki címet. A források dátumai sem maradnak el, melyek az irat keletkezésének vagy kiadásának idejét jelzik. A könyv írói igyekeztek a dokumentumokat teljes terjedelemben, eredeti szövegváltozatban, de jellemzően a jelenlegi helyesírás szabályai szerint közölni. Mivel a szerzők úgy vélték, hogy az olyan szavak, mint a congressus, katholikus, orthodox – és még sorolhatnánk – mai formába történő átírásával az olvasót megfosztották volna a korhangulat „visszaidézésétől”, ezért ezen szavakat eredeti írásképükben – véleményem szerint helyesen – meghagyták. Az olyan iratokat, melyeket nem magyar nyelven adtak ki, illetve magyarul még nem publikáltak, magyar nyelven olvashatjuk.

A forrásoknak különböző típusai jelennek meg a könyvben. A mű gerincét a különböző jogágakhoz sorolható, az állam és az egyházak, illetve a felekezetek viszonyára, működésére és a vallásgyakorlásra vonatkozó törvények alkotják. Természetes az olyan időszakokban, mikor a törvényalkotás szünetelt-ilyen az 1849-66 és 1918-1919-es forradalom közötti időszak-, vagy csak korlátozottan vagy formálisan működött, mint a pártállam évtizedeiben az olvasó nem marad források nélkül, hiszen ezekben az időszakokban a törvényeket királyi határozmányok, dekrétumok, uralkodói nyilatkozatok, törvényerejű rendeletek pótolják, melyeket e kétkötetes műben is megtaláljuk. A pártállam idején a törvény erejű rendeletek mellett a pártdokumentumok, szaktárcák rendeletei, illetve az Állami Egyházügyi Hivatal jogszabály jellegű dokumentumai is helyet kaptak a könyvben.

Források még a magyar állami egyházjog keretébe tartozó nemzetközi szerződések is, melyek száma ugyan kevés, de mindenképpen említésre méltó. Ilyen az 1855. évi birodalmi konkordátum, az 1927. évi „intesa semplice”, mely formáját tekintve nem tekinthető ugyan nemzetközi szerződésnek a szerzőpáros még is úgy látta helyesnek, ha ez a forrás is kihagyhatatlan a könyvből, ugyanúgy ahogy 1964-es, 1971-es, 1990-es, 1994-es és végül 1997-es, Szentszékkel kötött nemzetközi szerződések is.

Egyes egyházak illetve felekezetek közötti kétoldalú megállapodások is a források szerves részét képezik. Az egyházi törvények, szervezeti és működési szabályzatok, melyek a felekezet illetve egyház önkormányzatára vonatkoznak, terjedelmük miatt teljes szövegközlésben nem jelennek meg a könyvben, ezért a szerzők csak azokat a részeket közlik, melyek az autonómia működésére, mibenlétére vonatkoznak.

A könyv, bár kissé „tömörnek” tűnhet – hiszen a két könyv összesen több, mint 1500 oldalt tesz ki – mégsem téved el benne az olvasó, hiszen a történeti részekre bontás ,a szigorú kronológiai sorrend, lábjegyzet segítséget nyújt az olvasó számára.

Aki az egyházzal, az egyház és az állam kapcsolatával foglalkozik, mindenképpen érdemes kezébe vennie e művet. Egyrészt azért, mert tagoltan megtaláljuk az adott kor vallással kapcsolatos jogi iratait, másrészt, mert az első kötetben  közölt történeti részben (mely a 25. oldaltól a 123-ig tart) átfogó képet kapunk 1790-től napjainkig az állam és a vallás viszonyáról, melyek kellő alapot nyújtanak egy ilyen témájú munka megkezdéséhez, valamint egyben ellenőrzésként is szolgálhat a könyv az esetleges baklövések elkerülése végett.

(Bodnár Ildikó)