Prohászka Ottokár püspöki kinevezésének centenáriuma alkalmából a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke, Spányi Antal Prohászka Emlékévet hirdetetett meg, amelyet hálaadó szentmise keretében a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia elnöke, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek nyitott meg 2005. december 10-én. Tizenkilenc püspök vett részt az eseményen. Amennyire idegenkedtek a kortárs főpapok Fehérvár püspökének eszméitől, lendületétől és puritánságától – annyira magának érzi most a magyar katolikus egyház személyét. Erdő Péter homíliájában elsősorban Prohászka szociális apostol voltára hívta fel a figyelmet; az ezt követő tudományos konferencia előadásai is főként forradalmiságára és korabeli meg nem értettségére hívták fel a figyelmet.

1974-ben Belon Gellért a Vigília hasábjain jelentetett meg egy figyelemreméltó tanulmányt Prohászka tragédiái címmel. A kor viszonyai között természetesen nem volt alkalma mindennek kimondására. Azóta többen is leszögezték: Prohászka igazi tragédiája az, hogy bár halála után az életmű tudományos feldolgozása is megindult (Sík Sándor, Schütz Antal, Rezek Román írásaival), nagyobb teret kapott a politikai értékelése. Az a csak jelszavaiban „keresztény kurzus” emelte piedesztálra, melyet maga a püspök is ostorozott, nem tartván elég kereszténynek. Azzal is bukott el: ledöntötték szobrát, a diktatúra éveiben művei elérhetetlenné váltak, megemlékezni pedig csak szűk egyházi keretekben, cenzorok éber szemei előtt lehetett róla. S közben a hatalom újabb bélyegeket ragasztott rá – háttérelemzések nélkül. A rendszerváltás óta újraindult az életmű tárgyilagos értékelése: teológusok, filozófusok, egyháztörténészek, gyakorló lelkipásztorok bevonásával születtek újabb szövegkiadások, népszerűsítő életrajzok és tanulmánykötetek Prohászkáról. A Székesfehérvári Egyházmegye igyekezett életben tartani a püspök emlékét. Születési és halálévfordulókon megemlékezések, néha kisebb konferenciák is voltak, az utóbbi években immár a fővárosban is. Mégis kissé megfáradni látszott a 90-es évek lendülete; s a várva várt tudományos igényű biográfia sem született meg.

Csak remélni tudjuk, hogy a színes programokat ígérő emlékév nem csak a Prohászka-kultusz fenntartására és erősítésére bizonyul elégségesnek, hanem tudományos programja a kutatások lendületének erősödését is magával hozza. Örvendetes, hogy pályázatok révén a püspökség a fiatalok Prohászka-ismeretét igyekszik növelni; akárcsak az a tény is, hogy az emlékév megnyitására megjelent a VÁR 2005/3., tematikus száma valamint a Corona Sacra Kiadó CD-ROM-ja. Ez utóbbi a Schütz-féle sorozat 25 kötetét közli, és egészíti ki gazdag képanyaggal és ízelítővel az újabb Prohászka-irodalomból. A szövegek gyors és könnyű hozzáférhetősége miatt kétségkívül fontos, közfigyelemre számot tartó kiadványnak tekinthetjük, de sajnos nem tudományos mélységű szövegkiadás született.

(Mózessy Gergely)

 

Az emlékév központi rendezvényei:

2005. december 10., Székesfehérvár: szentmise és ünnepi tudományos konferencia

2006. február 25., Székesfehérvár: kiállítás-megnyitó

2006. március 7., Székesfehérvár: felolvasóest Prohászka-művekből

2006. április 1., Budapest: szentmise és tudományos konferencia

2006. április 26., Székesfehérvár: megemlékezés a szobordöntésről

2006. június 1., Székesfehérvár: gyertyás körmenet az újratemetés évfordulóján

2006. június 10., Nyitra-Esztergom: zarándoklat

2006. október 10., Székesfehérvár: szentmise és tudományos konferencia

2006. december 9., Székesfehérvár: szentmise és ünnepi tudományos konferencia