A szabadegyházak Magyarországon taglétszámukat tekintve csekély kisebbséget alkottak a Kádár korszakban, de több közösség (pl. baptista, metodista) a nyugati országokban – különösen az Amerikai Egyesült Államokban – jelentős befolyással rendelkezett. Ezért a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) külpolitikai céljainak megvalósításában a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa (SZET) keretében működő kisegyházak nemzetközi kapcsolatait is felhasználta.

Az MSZMP politikájának jellemző vonásai az egyházak külügyi kapcsolatának területén

A kommunista államhatalom az egyházi vezetők feladataként határozta meg a „nemzetközi imperializmus” ellen, a leszerelésért, a katonai tömbök felszámolásáért, valamint a szocialista humanizmusért folytatott küzdelmet. Az egyházi vezetőknek támogatniuk kellett a „haladó erőknek” tekintett politikai és egyházi csoportokat. Előírták a harmadik világ országaiért folytatott politikai versengésben való részvételt is felekezeti vonalon. Feladatul jelölték meg az egyházi világszervezetekben pozíciók megszerzését, különböző egyházias nyelven megfogalmazott politikai nyilatkozatok kiharcolását, valamint a szocialista országokat elítélő megnyilatkozások megakadályozását. Fontos elvárásnak tekintették az egyházat képviselők kiutazásai alkalmával nemzetközi közvélemény előtt a magyar vallásügyi helyzet pozitív feltüntetését. Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) a nyugati központú egyházi szervezetek magyarországi befolyásának leépítésén munkálkodott. Anyagi téren is a támogatás minimalizálására törekedett, és az ellenőrizhetőség érdekében előírta, hogy az egyházak részére érkező külföldi segély a Magyar Nemzeti Bankon keresztül érkezzen. Törekvései arra irányultak, hogy a nyugati egyházi szervezetek a magyar egyházak vezetésének személyi összetételét ne befolyásolják. A magyar egyházvezetők részt vettek a szocialista országok ökumenikus nemzetközi szervezeteinek tevékenységében (prágai Keresztény Békekonferencia, Katolikus Egyházak Berlini Konferenciája), amelyek a szocialista tábor „békepolitikáját” propagálták egyházi síkon.[1] A nyugaton élő magyarok befolyásolása érdekében – az MSZMP emigrációs politikájának részeként – az érintett egyházakat buzdították hitéleti igényeik kielégítésére papok, Biblia, hittankönyvek kiküldése által. Ennek segítségével az ottani „reakciót” is ellensúlyozhatták.[2]

A szocialista országok egyházügyi hivatalai bizonyos szintig együttműködtek a nemzetközi egyházpolitika terén. Az ÁEH célja a szocialista országok egyházpolitikájának koordinálása, és a magyarországi egyházak külügyi tevékenységének összehangolása, a külügyi tevékenységben résztvevők kiválasztása, felkészítése, beszámoltatása és ellenőrzése volt. Az egyházak nemzetközi tevékenységének irányvonalát a kommunista és a munkáspártok 1969. évi tanácskozása szabta meg, amely feladatként jelölte meg az „antiimperialista erők akcióegységének létrehozását és állandó fejlesztését”.[3] A közös fellépést sokszor meggátolták a szocialista országok eltérő érdekei.

A pártállamnak érdekeltsége fűződött az egyházak nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséhez, de a keretek között tartását tartotta célszerűnek. Ugyanis a hetvenes években a nyugati egyházi szervezetek a nyílt támadás helyett befolyásukat a kapcsolatok bővítésén keresztül érvényesítették személyes érintkezések, segély- és ösztöndíjprogramok révén. Ezt a taktikát a fellazítás stratégiájának nevezte el a szocialista terminológia. A nemzetközi egyházi szervezetekben a reálpolitikát folytató erők felülkerekedése megkönnyítette a személyes érintkezést, illetve az ÁEH számára a kapcsolatok bővülése lehetőséget teremtett a külföldi partnerek szelektálásához. Az egyházak külügyi tevékenységének formálásában az ÁEH-n kívül a Külügyminisztérium, az Országos Béketanács, a Magyarok Világszövetsége vett részt érdekeltségi területén.[4] Az egyházak külügyének fejlődését elősegítette, hogy a nemzetközi egyházi szervezetek Magyarországot a szocialista országok felé hídfőállásnak tekintették. Ezért a hatvanas évektől Magyarországon számos rendezvényt szerveztek (például a Lutheránus Világszövetség Nagygyűlése, Zsidók Világkongresszusának Végrehajtó-bizottságának Nagygyűlése).[5]

Magyarországi szabadegyházak nemzetközi kapcsolatai jellegének alakulása

A hidegháború miatt a Rákosi-korszak éveiben a szabadegyházak külföldi kapcsolatai is megbénultak, és fokozatos felújítására 1956-tól nyílt lehetőség elsősorban a nemzetközi szervezetekkel rendelkező tagegyházak számára. A hatvanas évek elején legkiterjedtebb kapcsolatokkal a baptisták rendelkeztek. Küldötteik részt vettek az Egyesült Államokban megtartott Baptista Világkongresszuson, a moszkvai Európai Baptista konferencián, illetve a baptista világ- és európai szövetség több tisztviselője Magyarországra látogatott. Az ÁEH a metodisták esetében elsősorban a metodista püspökkel való kapcsolattartást, az adventistáknál a divízióülésen való részvételt, illetve a világszervezet főtisztviselőinek esetenkénti látogatását engedélyezte.[6] Az állam rossz szemmel nézte, hogy a nemzetközi szervezethez is kapcsolódó magyarországi szabadegyházak a nyugati egyházközpontok vezető szerepét elismerik, ezért a magyar egyházvezetőknek alárendelt viszonyuk megszüntetéséért kellett harcolniuk. Ez különösen a Hetednapi Adventista Egyház és a Metodista Egyház életében éreztette hatását.[7]

A kisegyházak esetében fontos célkitűzés volt az állam részéről nemzetközi kapcsolataik hivatalos keretek között tartása. Az ÁEH külügyeiket a SZET elnöke – Palotay Sándor – által irányította az 1979-ben bekövetkező haláláig. Véleménye meghatározta a Hivatal állásfoglalását, ezért a külföldi vezetők jó viszonyra törekedtek vele.[8] Az ÁEH elképzelése a kisebb szabadegyházi közösségek esetében a szervezeti felépítettségükből fakadóan nehézségekbe ütközött, mert külkapcsolataikat nem hivatalos találkozókon bonyolították le. Palotaynak csak 1975-re sikerült elérnie, hogy a külföldi egyházvezetők megszüntessék a hivatalos állami vezetés megkerülésével fenntartott kapcsolataikat.[9]

A hivatalos tárgyalásokra kiutazók külföldi útjukról feljegyzéseket készítettek, amelyben beszámoltak tevékenységükről és tapasztalataikról. A tagegyházaknak és a SZET-nek éves jelentést, valamint a következő évre szóló munkatervet kellett írniuk, amit az egyes felekezetek esetében először a SZET, majd az ÁEH vizsgált meg. Az egyházak a hetvenes években a Hivatal instrukciójára Palotay szerepének korlátozása érdekében létrehozták a titkári munkaköröket. Így a külügyi titkár feladata volt a SZET munkájának operatív segítése, az elnökség döntéseinek végrehajtása a nemzetközi egyházpolitika területén.[10]

A szabadegyházak külügyi tevékenysége az állampárt érdekeinek megfelelően a hatvanas évek második felében bővülhetett. Politikai árát jelezte, hogy a világszervezettel rendelkező tagegyházak levélben tiltakoztak 1968-ban az amerikaiak vietnámi agressziója ellen.[11] Pozicionális területen is bizonyos siker koronázta az ÁEH törekvéseit. Laczkovszki Jánost a Baptista Világszövetség alelnökévé, Nagy Józsefet pedig a Baptista Világszövetség Végrehajtó Bizottságának tagjává választották. A magyarországi Isten Egyházának vezetője – Vígh János – felekezetének kelet-európai missziótitkára volt. A nemzetközi szervezetek a kapcsolattartás érdekében néhány helyet a szocialista országokból származóknak biztosítottak, de igyekeztek kevésbé problematikus személyt beválasztani, és szerepüket formálissá tenni.[12] A SZET elnöke ezzel szemben olyan személyek bejuttatását tartotta fontosnak, akiknek politikai felfogása tisztázott, egyházi tekintéllyel rendelkeznek.[13]

Palotay 1970-ben kritizálta a szabadegyházak külkapcsolatait: túl intenzívnek és egyoldalúnak minősítette, ezért nem tartotta célszerűnek minden látogatás megvalósulását. Kifogásolta, hogy a külföldiek gyakran meghívás nélkül egyszerűen bejelentkeznek, miközben a magyar egyházvezetők csak meghívásra mehetnek ki.[14] A SZET elnökének tevékenysége nyomán 1974-re a tagegyházak külföldi segélyezése áttekinthetővé vált. A külkapcsolatok bővülésének másik következményeként a nemzetközi egyházi fórumok mérsékelték, vagy megszüntették a magyar egyházvezetés számára a kiutazásukhoz nyújtott anyagi segítségüket. Ugyanis már nem tekintették hátrányos helyzetűeknek őket. Ezért az ÁEH 1977-ben már 100 000 Ft-tal támogatta a SZET külügyi tevékenységét.[15]

A nyugati egyházvezetők tisztában voltak a kelet-európai viszonyokkal. Például a csehszlovák adventista vezetők a hetvenes években nyíltan beszéltek a világszervezet tisztviselői előtt a belügyi szerveknek az egyházak életére történő befolyásáról, beleértve külkapcsolataikat is. Sőt tudtak arról, hogy a szocialista országok társadalmi szervezetei információt cserélnek egymással, és ezen keresztül hatnak az egyházi vezetőkre.[16]

A politikai tömbök létezése, az egyes szocialista országok eltérő külpolitikai érdekei és egyházpolitikai helyzete szabadegyházi téren is éreztette hatását. Ennek eredményeként a nemzetközi egyházi rendezvényeken a magyar küldöttek a szovjetekkel és a lengyelekkel tudtak leginkább együttmunkálkodni. A nemzetközi szervezetek vezetősége a kapcsolatok bővítése érdekében kerülte a szocialista országok vallásügyi helyzetének bírálatát. Sőt többen – megfelelve az állampárti elvárásnak – a magyarországi látogatásuk után nyilatkozatokban, és cikkekben tettek említést a pozitív tapasztalataikról. A világgyűléseken politikai jellegű konfliktusok is kialakultak. Például 1973-ban az Isten Gyülekezetének európai konferenciáján szovjetellenes röpiratokat osztogattak, a baptisták hasonló rendezvényén a fiatalok egy csoportja tüntetett a Szovjetunió ellen. A pünkösdiek világtalálkozóján 1976-ban 10 000 kommunista- és szovjetellenes röplapot osztogattak szét.[17]

Közvetlen politikai hatását tekintve kiemelhető William Richard Tolbert, a Baptista Világszövetség elnökének, Libéria elnökhelyettesének magyarországi látogatása 1966 nyarán. Programja ökumenikus jellegű volt, de pozíciójából fakadóan a baptista vonatkozásúak a fontosabbak. Ezzel párhuzamosan Libéria alelnökeként több állami fogadáson vett részt. Találkozott a minisztertanács és az országgyűlés elnökével, miniszterelnökkel és az Elnöki Tanács több tagjával. Annak ellenére, hogy látogatása nem politikai jellegű volt, első lépésnek tekinthető a Magyarország és Libéria közötti diplomáciai kapcsolatfelvételben.[18]

Billy Graham 1977-es látogatásának hátterében szintén politikai megfontolások húzódtak meg. Beutazása kedvező légkörben történt, mert a magyar pártvezetők és a nemzetközi egyházi szervezetek szabadegyházi téren is megtalálták a modus vivendit.[19] A külkapcsolatok intenzívebbekké váltak, amelyben mérföldkőnek tekinthető a baptista és az adventista központi énekkar egyházuk világszervezetének 1975-ös konferenciáján való részvétele a „magyarországi vallásszabadság” demonstrálása érdekében. Az ÁEH pedig engedélyezte, hogy 1976-ban Magyarországon rendezzék az Európai Baptista Szövetség Végrehajtó Bizottságának ülését.[20]

Billy Graham látogatásának kérdését már 1973-ban felvetették az amerikai baptista vezetők. Az ÁEH – konzultálva a szocialista országok egyházügyi hivatalaival – ellenezte az elképzelést Billy Graham nyíltan antikommunista gondolkodása miatt.[21] Az amerikaiak 1977-ben ismét felvetették beutazását, amelyet a washingtoni magyar nagykövetség a korábbiakhoz hasonlóan támogatott a szintén baptista vallású Jimmy Carter amerikai elnökkel való jó viszonyára tekintettel.[22] A Hivatal kedvező döntéséhez hozzájárult, hogy a szovjetek 1978-ban tervezték meghívását.[23]

Billy Graham beutazása érdekében elfogadta, hogy látogatása nem evangelizációs jellegű, de istentisztelet keretében prédikálhat. Kész volt a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács és a Keresztyén Békekonferencia vezetőivel találkozni, és vállalta, hogy az egyház küldetéséről, a diakóniai szolgálatról rövid tanulmányt publikál. Ígéretet tett arra, hogy tartózkodik a jó kapcsolatokat megzavaró nyilatkozatoktól.[24] Magyar részről látogatása mellett szólt az amerikai közvélemény befolyásolásának érve. Személyén keresztül a magyarországi „vallásszabadságot” demonstrálták, ugyanakkor a hazai egyházi ellenzék erkölcsi gyengítése és az államhoz lojális vezetés erősítése is az elérendő célok közé sorolható. Megemlíthető még az amerikai-magyar kapcsolatok javításának motívuma.[25] Az ÁEH döntését befolyásolta még a magyar társadalom nyugodt helyzete, a magyar egyházvezetők felkészültsége és lojalitása. Billy Graham látogatását a nyugati antikommunista kampány elleni ellenakciójaként fel lehet használni, és a szocialista országok közül egyedül Magyarország rendelkezett a „kísérletezésre” alkalmas feltételekkel.[26]

Látogatásáról filmet készítettek propaganda céljára. Az ÁEH a SZET-tel együttműködve széles nyilvánosságot teremtett a magyar médiákban (egyházi lapok, Magyar Televízió, Magyar Rádió) látogatásának. Billy Graham elhozta Carter elnök üdvözletét. Kádár nem, de Aczél György és Miklós Imre fogadta. Billy Graham közbenjárását ígérte a legnagyobb vámkedvezmény és a magyar korona ügyében, a magyar fél azonban elhárította segítségnyújtási szándékát, tartva attól, hogy később ellentételként hitéleti engedményeket kér. Prédikációit (Budapest, Tahi és a Nap utcai gyülekezetek, SZET Lelkészképző Intézet és a Baptista Teológia közös évnyitója) sok ezren hallgatták.[27] Magyarországi látogatásának kedvező visszhangja lehetővé tette, hogy Lengyelországba (1978), Szovjetunióba (1982, 1984), Romániába (1985), NDK-ba és Csehszlovákiába is eljusson. Magyarországra 1981-ben és 1985-ben ismét ellátogatott. Az utóbbin már a körcsarnokban és a pécsi római katolikus székesegyház előtti téren tarthatott istentiszteletet.[28]

Politikai elem állhatott a hetvenes évek közepétől a magyarországi baptista, adventista és a SZET delegáció Szovjetunióbeli látogatása mögött is. Céljuk egy közös szabadegyházi szervezet létrehozása volt. Mindkét felekezetben a legalitásra törekvő irányzatot támogatták a Szovjetunióban.[29] A magyar egyházpolitikai modell exportálására kísérletet tettek Bulgáriában is. A Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) delegációjában részt vevő metodista elnök az ottani egyházügyi hivatal számára kiemelte a kisegyházak elismerésének pozitívumait, amely legális működési keretet biztosított a kisegyházaknak, az állam számára pedig áttekinthetővé tette tevékenységüket. Hangsúlyozta a SZET szerepét az állam és az egyház viszonylatában.[30]

Az egyes tagegyházakban a hetvenes évek közepén jelentkező szakadár mozgalmak (adventista, metodista, pünkösdi) kihatottak a nemzetközi kapcsolatokra is. Az érintett felekezetek nemzetközi szervezetei a magyar egyházvezetés mellé álltak, de kihasználták befolyásuk növelésére.[31] A helyzetet bonyolította, hogy egyes nyugati egyházi körök védelmükbe vették a „magyarországi szabadegyházi ellenzéki” csoportokat.[32] Velük a felekezetek világszervezetei is komoly harcot folytattak az egyházi közvélemény befolyásolása érdekében.

A hetvenes években a turizmus liberalizálása hatott a külügyi kapcsolatokra, mert több nyugati vezető magánutazásait egyházi célokra használta fel a Hivatal intelme ellenére.[33] A SZET elnöke komoly harcot folytatott a Magyarországra becsempészett irodalom ellen. Különösen az NSZK-beli Evangéliumi Iratmisszió küldeményeit igyekezett visszaszorítani. Az Iratmisszió magyar részlegének vezetője ezért a Vetés és Aratás című folyóirat magyarországi terjesztése érdekében felvetette, hogy a nála lévő lista alapján a lapot a SZET küldhetné szét. Késznek mutatkozott a lap jellegének megváltoztatására is.[34]

A tagegyházak nemzetközi kapcsolatai

A Magyarországi Baptista Egyház

A Magyarországi Baptista Egyház elsősorban a Baptista Világszövetséggel, és annak európai szervezetével az Európai Baptista Föderációval, illetve – teológiai téren – a svájci Rüschlikoni Teológiai Szemináriummal állt kapcsolatban. Ez utóbbi az európai baptista lelkészképzés központjának számított. A hatvanas évek végén felmerült, hogy Magyarország is küldhet hallgatót az iskolába, amely már az 1970-es évek elején megvalósult.[35] Kétoldalú kapcsolataik elsősorban a szocialista országok baptistáival alakultak ki (román, jugoszláv, NDK).[36]

A Baptista Világszövetség a szabadegyházi világszervezetek között nyitottnak tekinthető Kelet-Európa irányába, aminek eredményeként az 1965-ös konferencián a béke és társadalmi igazságosság kérdésében hozott határozatokat. Ez tanulmányi anyag készítésére „ösztönözte” a magyar baptista vezetést az 1970-es világgyűlés alkalmával, amelynek gondolatai részben bekerültek a záródokumentumokba.[37] A Baptista Egyházban konfliktus keletkezett 1971-ben, egy Romániából nyugatra disszidált evangélikus lelkész – Richard Wurmbrand – könyve alapján, aki szerint a Szovjetunióban baptistákat börtönöztek be. A világszervezet Szovjetunióban járt megbízottja állításait hamisnak állította be. Végül Bicskov szovjet baptista vezető ismertette egyházának helyzetét. Az európai szövetség missziós kezdeményezése, amely 1975-ben minden országban egy időben evangelizációs kampány indítására irányult, szintén vitát eredményezett. A kelet-európai küldöttek a kampányszerűség helyett az „országukra jellemző módon” akarták missziós tevékenységüket végezni.[38]

A baptisták esetében 1973-ban mehetett ki először hivatalosan nagyobb csoport nyugatra. A Baptista Európai Konferenciára a magyar vezetésen kívül – élén Palotay Sándorral – 45 tagú kórus is kiutazhatott Magyarországról.[39] Az 1975-ös világgyűlésen a magyar küldöttség helyzetét nehezítette a szocialista országok delegációinak politikai kérdésekben való egyet nem értése. Emiatt csupán a már említett magyar–lengyel–szovjet együttműködés funkcionálhatott. A román és a jugoszláv küldöttek különutas magatartást folytattak. A helyzetet bonyolította a Baptista Világszövetség magatartása, mivel közvetíteni próbált a szovjet hivatalos és a „földalatti” egyház képviselői között. A szovjet hivatalos egyházvezetők tiltakozása miatt a „földalatti baptisták” csak a konferencia nyilvános részén vehettek részt hallgatóként. A szocialista országok szempontjából fontos eredmény volt Bicskovnak az Európai Baptista Szövetség elnökévé történt megválasztása.[40]

A szabadegyházak közül a baptisták rendelkeztek nagyobb létszámú nyugati magyar emigrációval Észak-Amerikában.[41] Kapcsolatuk legfontosabb elemét a „lelkészkölcsönzési” program adta. Az Amerikai Magyar Baptista Szövetsége elnöke 1968-ban szükségesnek vélte 2–3 magyarországi lelkész ottani tevékenységét. A kiküldendő személyre vonatkozóan két alternatíva jelentkezett a magyarországi fél számára: 1. Nyugdíjas vagy nyugdíj előtt álló lelkészek, akik néhány évet még kint tölthetnek szolgálatban. 2. Fiatalabb lelkészek, akik pár év múlva visszajönnek és itthon kamatoztatják nyelvtudásukat. Később a SZET elnöke ötven év feletti személyt javasolt, akik hazatérésük után nem tevékenykednek sokáig, de kötődnek egzisztenciálisan a magyar egyházhoz.[42] Az ÁEH hozzájárulásával 1972-ben iktatták be az első Magyarországról kiküldött lelkészt – Viczián Jánost – Torontóban. Munkásságának köszönhetően megszűnt az észak-amerikai gyülekezetekben a magyarországi helyzet bírálata.[43] A SZET elnöke különösen Haraszti Sándorral tudott együttmunkálkodni. Utóbbi a jó kapcsolat érdekében elérte 1976-ban, hogy az amerikai Christianity Today című lap „helyesbítette” a korábban Palotay Sándorról írt cikkét. A folyóirat hírszerkesztője ígéretet tett az Iványi-ügy „valóságnak” megfelelő bemutatására is.[44]

A hetvenes évek második felében konfliktus alakult az Észak-Amerikában dolgozó magyarországi lelkipásztorok ügyében, mert két lelkipásztor a négy esztendős szolgálatának meghosszabbítását kérte. Ebben támogatták őket az amerikai magyar baptista vezetők, a Magyarok Világszövetsége, a kanadai és az amerikai magyar nagykövetség. A SZET elnöke azonban a Magyarországi Baptista Egyház elnökségével együtt ellenezte az elképzelést. Palotay Sándor elgondolását azzal indokolta, hogy a négy évet meghaladó kint tartózkodás lehetetlenné teszi a magyar viszonyokba való zavartalan beilleszkedést, amit a Hivatal el is fogadott.[45]

Az ÁEH egyházpolitikája az észak-amerikai magyar baptisták életében egyházszakadást eredményezett. Ugyanis Udvarnoki Béla az Amerikai Magyar Baptista Szövetség elnökeként hivatalos látogatást tett Magyarországra. Tapasztalatairól és a magyarországi viszonyokról beszámolt – a realitásnak megfelelően – az Evangéliumi Hírnökben megjelenő cikksorozatban.[46] A magyarországi egyházvezetés a SZET elnökével és az ÁEH-val konzultálva lépéseket tett a beszámoló korrigálására, illetve a szövetség vezetőinek és a külföldön élő tagság „józan részének” Udvarnokival történő szembeállítására.[47] A felekezet elnöke Haraszti Sándorhoz írt levelében az Evangéliumi Hírnök szerkesztősége és a Magyar Baptista Szövetség felelősségét hangsúlyozta.[48] Haraszti ígéretet tett a cikksorozat által okozott kár helyreállítására, és Udvarnoki visszavonulását igyekezett elérni.[49] Haraszti felhívta Udvarnoki figyelmét arra, hogy beszámolói a lelkészcserét fenyegetik.[50] Utóbbi hívei ezért Romániából érkező lelkésszel kívánták a problémát megoldani.[51] Udvarnoki cikkei ellen számos észak-amerikai magyar baptista tiltakozott, kifogásolva politikai tartalmukat, és az ottani magyar misszió életképtelenségét sugalló gondolatokat. A lap lemondásával fenyegették meg a szövetséget.[52] A kialakult feszültség szakadást eredményezett 1980 és 1990 között Észak-Amerikában, a magyar baptisták életében.[53]

Hetednapi Adventista Egyház

A Kádár-korszak első éveiben a Magyar Unió és az egyház világszervezete között rendszeres kapcsolat alakult ki.[54] Az unióelnök kiutazhatott az éves divízióülésekre, és a világszervezet képviselői beutazhattak. A magyar vezetés nyomást gyakorolt a Divízióra, hogy a felekezet hivatalos kiadványaiban kerüljék a kommunizmust érintő kitételeket.[55] Az adventista világszervezet 1961-től fenntartással tekintett a magyar vezetés tevékenységére, vezetői azonban – a kapcsolat fenntartása érdekében – pozitívan nyilatkoztak a magyarországi helyzetről.[56]

A hatvanas évek második felében a Magyar Unió és a Divízió viszonya feszült volt. Az Egyháztanács a Divízióval szemben az ÁEH tanácsára egységesen lépett fel a magyar ügyekbe való beavatkozásának megakadályozása érdekében. Ezekben az években a Generál Konferencia kelet-európai politikájában változás történt, ami a szocialista uniók nemzetközi adventista vérkeringésbe való bekapcsolására való törekvésében nyilvánult meg. Ez részben megegyezett a Magyar Unió és az ÁEH érdekeivel, így a magyar adventizmus lassan kitörhetett a nemzetközi elszigetelődésből.[57] Ennek alapfeltétele a világszervezettől való önállóságának demonstrálása volt, amely névhasználatban is jelentkezett, mert a Magyar Uniókonferencia helyett magyarországi Hetednapi Adventista Egyház kifejezést használták. A politikai helyzetet figyelembe véve pedig a Divízió vezetése nem avatkozott bele a magyar ügyekbe. Ugyanis a világszervezet szerint szerencsésebb egy állam által manipulált vezetés elfogadása az anarchikus állapotnál.[58]

A Divízió és a Magyar Unió között feszültség keletkezett 1969-ben a magyar delegáció összetétele és létszáma miatt. A magyar vezetők kevesellték a három főt, és kifogásolták, hogy a Divízió elnökének meghívása az unió és a területi elnökökre vonatkozott, a küldöttségből pedig kimaradtak az erős állami támogatással rendelkező személyek. Az Egyháztanács ragaszkodott minimálisan hat fő részvételéhez, és a küldöttség általa történő kijelöléséhez, valamint Palotay megfigyelő státuszához. A Divízió elfogadta, hogy az unióelnökön kívül keretszámot adjon, és a személyi összetételt az Egyháztanács alakíthassa ki.[59]

Egyházpolitikai szempontból az 1970-es esztendő fontos szerepet játszott a Magyar Unió életében. A magyar adventisták a lengyelekkel felszínesen egyeztetve készültek a megrendezésre kerülő Generál Konferenciára. A magyar delegáció a megfigyelő szereppel rendelkező Palotay Sándor irányításával az ÁEH instrukcióinak megfelelő memorandummal készült, amely nem lelt komolyabb visszhangra. A rendezvényen a magyar küldöttség a Generál Konferencia egyik alelnökével tárgyalásokat folytatott, amelynek eredményeként a világszervezet vállalta, hogy az eddig magyarul meg nem jelenő E. G. White könyveket finanszírozza. Sikerült a magyar emigránsok tervét megakadályozni, hogy rádióadásokat sugározzanak Magyarországra.[60]

A Generál Konferencia és a Divízió elnökének 1970-es magyarországi látogatását kihasználták az Egyháztanács tagjai az ÁEH által szorgalmazott „problémák” felvetésére. A világszervezet az amerikanizálódás vádjára kifejtette, hogy az egyház bevételeinek 80%-át az Egyesült Államok adja. Szeretnék, ha a divíziókban és az uniókban nemzeti vezetés lenne, de megvalósítása hosszabb időt vesz igénybe. A szocialista országok bevonását a divízióvezetésbe a tervezett adminisztrációs osztály irányításával szerették volna megvalósítani. Irreális elképzelésnek tekinthető a világszervezet vezetői részéről a nagyobb evangelizációs programok tartásának, ifjúsági kongresszusok megrendezésének szorgalmazása.[61] A világszervezet az állam által sugalmazott teológiai és szervezeti kérdésekbe nem ütközött, de a „politikai” engedmények fejében gyakoribb beutazást és nagyobb missziós tevékenységet várt.[62]

Az Egyháztanács, követve a magyar külpolitikai koncepciót, az 1975-ös Generál Konferencia előtt a harmadik világ adventistái között növelte befolyását. Azzal vádolta az amerikaiakat, hogy a harmadik világbelieket ki akarják szorítani a vezetésből. A szocialista országok 1975-ben sem tudtak eredményesen fellépni eltérő koncepcióik miatt. A kelet-németek a nyugat-németek befolyása alatt maradtak. A románok és a csehszlovákok önálló elképzelésekkel rendelkeztek. Végül egy lengyel–magyar–szovjet tengely alakult ki. A Generál Konferencia egyes vezetői együttmunkálkodást ajánlottak fel a szocialista unióknak. Az amerikaiak a harmadik világ képviselőinek visszaszorításában kértek segítséget, cserében javasolták a szocialista országok egységes fellépését a nyugatnémetekkel szemben.[63]

A magyar küldöttség a korábbi évekhez hasonlóan tanulmányi anyaggal készült a világgyűlésre, amelyben a társadalmi igazságtalanságról, a háború és béke ügyéről, a harmadik világ problémájáról, az ökumenikus kérdésről, és a szolgáló egyházról írtak. A magyar–szovjet–lengyel tengely csupán annyit ért el, hogy a divízió kulcspozícióiban nem voltak amerikaiak, és a Generál Konferencia békehatározatot adott ki.[64]

Az Egervári-féle szakadás következményei befolyásolták az egyház külkapcsolatát, mivel a világszervezet és az unió a válságból való kiútkeresésre fordította energiáját. Az ÁEH-nak érdekei fűződtek a nyugalom helyreállításához, ezért a hetvenes évek második felében különösen a beutazások száma emelkedhetett. A kiutazások számának emelkedése az osztálymunkákkal kapcsolatos megbeszélésekre, tanulmányi értekezletekre is kiterjedt. A kiutazások számának emelkedése lehetőséget biztosított a divízió számára a többszálú kapcsolatépítésre.[65] A divízió szellemi befolyásának erősítése érdekében évente egy ösztöndíjat biztosított a teológiai képzettséggel rendelkező lelkészek számára egy európai adventista felsőoktatási intézményben.[66]

Evangéliumi Pünkösdi Közösség

A korszakban a pünkösdiek legjelentősebb nemzetközi kapcsolatai a skandináv testvéregyházaikkal alakultak ki. A norvégok a magyarországi missziós tevékenység előmozdítását szorgalmazták. A svédek rádióprogramjukban magyar nyelvű adásokat terveztek. A magyar vezetők az adó politikamentességére hívták fel a figyelmet, és arra, hogy a magyarországi helyzetről ők adhassanak tájékoztatást. A skandinávok hosszú távú pénzügyi támogatásban kívánták részesíteni a magyar közösséget, amellyel befolyásukat növelték volna, illetve más pünkösdi szervezetek hatásának visszaszorítására törekedtek. Palotay ösztönzésére azonban személyi, anyagi, vagy szervezeti függőség nem jöhetett létre.[67]

Wurmbrand tevékenysége nyomán sajtópolémia alakult ki a svéd pünkösdiek hetilapjában, a Dagenban, mivel a Romániából származó lelkész bírálta a szocialista országok egyházügyi helyzetét, és a felekezeti vezetőket beépített embereknek minősítette. Azt sugallta, hogy Magyarországon nem lehet Bibliát vásárolni, sem külföldről beküldeni. Állításaival a legális kapcsolatok fenntartása érdekében a svéd vezetők vitatkoztak. Cáfolták a szabadegyházi lelkészek bebörtönzését, vagy a Magyarországra küldött könyvek elkallódásáról szóló híreszteléseket. Hátrányosnak nevezték a bibliacsempészést, mert lehet Magyarországon Szentírást vásárolni, és a pünkösdiek bizonyos keretek között könyvet is adhatnak ki.[68]

A magyar vezetők a Wurmbrand-ügyön kívül hozzájárultak ahhoz, hogy a Párizsban megtartott konferencián a nemzetközi pünkösdi mozgalom vezetői elhatárolták magukat a szovjetellenes megnyilvánulásoktól. A Pünkösdi Európa Konferencián (PEK) pedig kifogásolták a szocialista küldöttek háttérbe szorítását.[69] A hetvenes évek közepétől kapcsolatot építettek ki a franciákkal, svájciakkal, nyugat-németekkel, britekkel. Komoly eredménynek tekintették, hogy a PEK vezetése elismerte a szocialista országok vezetőit tagságuk hivatalos küldötteinek. A szervezet Központi Bizottsága ígéretében minden ország pünkösdi mozgalma számára egy-két teljes jogú küldött és megfigyelő delegálását biztosította nagytanácsának üléseire. Az Egyesült Államokbeli pünkösdi közvélemény befolyásolását is fontosnak tartották. A Békefi csoport elszigetelése érdekében a Church of God nevű szervezettel is mélyítették kapcsolatukat.[70] Unghvári Sándor ügye szintén visszhangot váltott ki a nemzetközi pünkösdi mozgalomban, aki mozgalmának üldöztetéséről számolt be, és a magyar pünkösdi vezetőket kommunista ügynököknek titulálta. A világszervezet küldötte magyarországi látogatása során tájékozódott az ügyről, és javaslatára megszüntették Unghvári anyagi támogatását.[71]

A nemzetközi politikában tapasztalható enyhülésnek köszönhetően az 1976-ban megtartott pünkösdi világtalálkozón az összes szocialista ország képviselői jelen lehettek. A világkonferencia új elnöke külön fogadást adott a szocialista országok delegátusainak. Elvi felfogásként jelentkezett, hogy Magyarország esetén a hivatalos személyeken keresztül tartják a kapcsolatot. A világ- és európai szervezet kelet-európai nyitottságát tükrözi, hogy a következő Európai Pünkösdi Konferencia színhelyeként felvetődött Budapest neve is. Speciális helyzetben voltak a pünkösdiek a többi magyarországi kisegyházhoz képest, mert esetükben nem kapott hangsúlyt a teológiai állásfoglalások kiharcolása a Pünkösdi Világszervezeten belül, annak mozgalmi jellege miatt.[72]

Egyéb felekezetek

A metodisták külkapcsolatai a világszervezetükre koncentrálódtak, és kétoldalú kapcsolataik szintén a szocialista országokra terjedtek ki.[73] Az Iványi ügy a metodista egyház nemzetközi kapcsolataira is kihatott. A magyar egyházvezetés a SZET elnökének irányításával Iványi nemzetközi elszigetelése érdekében a zürichi püspököt sikerrel nyerte meg. Ezzel megakadályozták a nemzetközi hangulatkeltés kibontakozását.[74]

Az Őskeresztyén Felekezet nemzetközi kapcsolata rokoni és magánjellegű látogatásokban öltött formát. Tom Sanders a felekezet világtanácsának elnöke turistaként érkezett Magyarországra 1970-ben, de pozíciója miatt látogatása félhivatalossá vált.[75] A hetvenes évek elején a külügyi tevékenység Sárkány Mihály környezetére szűkült le elsősorban nyugatnémet és dániai vonatkozásban.[76]

Az Isten Egyházának is át kellett értékelni 1970 körül Kelet-Európával kapcsolatos elképzelését. A koncepcióváltás eredményeként a felekezet Európai Konferenciájának kelet-európai misszióvezetője Vígh János lett. A SZET elnöke a pozíciót áttekinthetővé és befolyásolhatóvá szerette volna tenni.[77] Erre nem talált lehetőséget, ezért nem engedték ki Víghet 1971-ben az Isten Egyházának világkonferenciájára.[78] A nemzetközi szervezet bővíteni szerette volna a kelet-európai országok gyülekezeteivel kapcsolatát. A felekezet 1971-es európai prédikátor konferenciáján üdvözölték a nyugat-német kormány új kelet-európai politikáját, és elítélték az amerikaiak vietnámi agresszióját.[79] Ennek eredményeként Vígh János 1973-ban részt vehetett Dániában a konferencián, ahol ismertette a magyarországi szabadegyházak életét.[80]

A Keresztény Testvérgyülekezetek és a Szabadkeresztyén Felekezet külügyi tevékenységükre magánutazásaikat használták fel. Így a legfontosabb megbeszéléseikről a SZET vezetői csak utólagosan szerezhettek tudomást. [81] A Keresztény Testvérgyülekezetnek nem volt hivatalos kapcsolata külföldi központi szervezetekkel. Világviszonylatban a Keresztény Testvérgyülekezetek londoni társulatát tekintették központjuknak. A SZET elnöke igyekezett a nem hivatalos látogatásokat visszaszorítani, és 1976-ra érte el, hogy nemzetközi tevékenységüket írásban rögzítsék.[82]

Az Állami Egyházügyi Hivatal elgondolását külügyi téren az egyházias jellegű szabadegyházi közösségekben tudta megvalósítani. Az állami beavatkozás nemzetközi téren is feszültséget okozott az egyes felekezetek életében. Szakadásra csupán az amerikai magyar baptisták életében került sor a nemzetközi egyházszervezetek pragmatikus magatartása miatt. Utóbbi eredményeként az ÁEH-nak sikerült a lojális egyházvezetésen kívül a nyugati vezetőket is felhasználnia a magyarországi „vallásszabadság” demonstrálására, illetve az állam számára kellemetlen személyek elszigetelésére. Ennek ellenére a nemzetközi kapcsolatoknak pozitív hatása volt a magyarországi egyházak életére. Az állam ugyanis nem avatkozhatott bele drasztikusan a felekezetek belső életébe. Ugyanakkor a magyarországi gyülekezetek fejlődését szolgálta, hogy bekerültek felekezetük nemzetközi vérkeringésébe. Hozzájárultak a hitélet fejlődéséhez, mert a nemzetközi szervezetek a kislépések politikáját felhasználva engedményeket harcoltak ki, és ezzel enyhítették a kommunista diktatúra által okozott károkat.

Jegyzetek: