Talán nincs még egy olyan egyházmegyénk, amelynek török kori története olyan alaposan fel lenne tárva, mint éppen a vácié. Ez a tény szoros összefüggésben áll a török korral foglalkozó történetírásunk historiográfiai sajátosságaival. A magyarországi hódoltság kutatása Salamon Ferenc klasszikus könyve[1] óta elsősorban az alföldi falvak és mezővárosok vizsgálatára összpontosította figyelmét, a világi történetírás ilyen irányú érdeklődése az egyházi történetírásra is hatással volt. A világi és egyházi hódoltság-kutatás Alföld-központúsága mindenekelőtt ezen régiónak a hódoltságon belüli kiemelkedő jelentőségével magyarázható: a Duna-Tisza közének északi fele maradt meg a legmagyarabb lakosságúnak a török uralom időszakában, ezért ez a terület őrizte meg leginkább a kapcsolatait a magyar feudális intézményrendszerrel. Ennek köszönhetően egyrészt az Alföld és az alföldi peremvidék török kori történetével kapcsolatban maradt fenn a legtöbb forrásanyag, a magyar jelleg mellett ez a körülmény is magától értetődően növelte a kutatási kedvet.[2] Mindennek az egyháztörténelemre gyakorolt hatását mi sem mutatja jobban, mint hogy az egyházmegye történetével foglalkozó munkák[3] között feltűnően nagy a török korral foglalkozó művek aránya. 1939 és 1948 között öt kisebb-nagyobb kötet látott napvilágot, amelyek témája az egyházmegye török kori története.[4] Nemrégiben (egyedül a magyar egyházmegyék sorából) közlésre kerültek a püspökség 16–17. századi birtokigazgatásával és adóztatásával kapcsolatos források.[5] Emellett az egyházmegye területének török kori történelmével foglalkozó helytörténeti, illetve gazdaság- és társadalomtörténeti munkák is számos egyháztörténeti vonatkozású adatot hoztak napvilágra.[6]

A jelzett munkák jegyzetapparátusán végigtekintve azonnal feltűnik, hogy a váci egyházmegye történetíróinak viszonylag bőséges hazai forrásanyag állt rendelkezésükre, ellentétben a többi hódolt egyházmegyével. A forrásadottságok a magyarországi hódoltság etnikai és uralmi viszonyaival, illetve a magyar egyházi struktúrák jelenlétével vagy hiányával függenek össze. A török uralom alá került egyházmegyék közül a pécsi és a veszprémi püspökség hódolt részeinek történetére a legfontosabb forrásanyagot a területükön működő pécsi és andocsi jezsuita missziók dokumentumai jelentik.[7] A délszláv bevándorlás által leginkább érintett, és ezzel a római missziós intézményrendszer befolyási övezetébe került kalocsai és csanádi egyházmegyék (különösen déli részeik) történetéhez a római levéltárak, különösen a Propaganda Kongregáció (Sacra Congregatio de Propaganda Fide) archívumának kéziratai alkotják a forrásanyag jelentős részét.[8] Ezzel szemben a magyar egyházi (és természetesen világi) intézményrendszer által szilárdan kézben tartott egyházmegyékre, mint például Vác és Eger hódolt részeire a római levéltárak kisszámú dokumentumaival szemben a hazai gyűjtemények sokkal nagyobb anyagot őriznek.[9]

Mindez természetesen korántsem jelenti azt, hogy a váci püspökség török kori történetéhez a római levéltárak anyagát teljesen nélkülöznünk kellene. Az egyházmegye 17. századi históriájának legfontosabb dokumentuma, Pongrácz György váci püspök 1675. évi Informatio-ja is eredetileg egy Rómába, a Zsinati Kongregációhoz (Sacra Congregatio Concilii) küldött ad limina jelentés, még ha a beszámoló nem Rómában, hanem Bécsben maradt is fenn.[10] Pongrácz információján kívül a 17. századból több váci püspöki jelentést nem ismerünk ugyan, de a Propaganda Kongregáció által kinevezett belgrádi missziós püspökök, Marin Ibrišimović (1647–1651) és Matej Benlić (1651–1674) egyházlátogatásaik során jártak az egyházmegye területén, erről vizitációs jegyzőkönyveikben röviden megemlékeztek.[11] Az előző két forrástípus viszonylagos hiánya jelentősen megnöveli a harmadik római egyházmegye-történeti forráscsoport, a püspökjelöltek kánoni kivizsgálási jegyzőkönyveinek jelentőségét. A Trentói Zsinat utáni egyházreform fontos eleme volt a püspökök személyének gondos kiválasztása, ezért a püspökjelöltekről és leendő egyházmegyéikről megerősítésük előtt Rómában vagy a területileg illetékes nunciatúrán alapos vizsgálatot folytattak (püspöki processzus, processus informativus). A kivizsgálási eljárás történetével és a jegyzőkönyvek jellegzetességeivel a magyar szakirodalom több alkalommal behatóan foglalkozott.[12] A kánoni kivizsgálások 15–16. századi előzmények után a végső formájukat XIV. Gergely, illetve VIII. Orbán rendelkezései (1591, 1627) révén nyerték el. A vizsgálatok során a tanúk egy 13 (illetve áthelyezés esetén 10) pontos kérdőív alapján vallottak a jelölt személyéről, és szintén 13 kérdésre kellett válaszolniuk az egyházmegye helyzetével kapcsolatban.[13]

A kánoni kivizsgálások jegyzőkönyveinek egyházmegyei vallomásai meglehetősen szűkszavúak ugyan, de mennyiségüknél és egységes jellegüknél fogva a sokszor krónikus forráshiányban szenvedő hódoltsági egyházmegyék történetéhez mégis igen fontos forráscsoportot jelentenek. A magyarországi püspökjelöltekre vonatkozó jegyzőkönyvek 1612-ben kezdődnek, de a konzisztóriumi előterjesztésekből (propositiones consistoriales) tudjuk, hogy a vizsgálati eljárás már ezt megelőzően is általános volt.[14] A 17. századból mintegy 160 jegyzőkönyv maradt ránk, a töröktől megszállt egyházmegyék közül a kalocsai érsekségről nyolc, a csanádi püspökségről kilenc, a pécsiről és a váciról tizenöt-tizenöt, a szerémiről és a boszniairól hat-hat püspökjelölt kivizsgálási jegyzőkönyvét ismerjük. A püspöki processzusok vallomásai tömörségüknél fogva elsősorban a délebbi püspökségek történetéhez jelentenek nélkülözhetetlen forrásanyagot, de a jobban dokumentált, jelentős hazai forrásanyaggal rendelkező egyházmegyék viszonyaihoz is érdekes kiegészítéseket nyújtanak. A jegyzőkönyvek a korábban feldolgozott egyházmegyei vallomások tanúsága szerint számos kérdésben (a királysági egyházi és világi elit hódoltságra vonatkozó ismeretei, a magyarországi katolikus hierarchia hódoltsági kapcsolatai, a hódoltsági püspöki székek jövedelmei és az adóztatás, egyházi intézmények és épületek sorsa, a papság létszáma, a püspöki székek betöltésének kérdései) új és eddig teljesen ismeretlen adatokkal szolgálnak a hódoltsági egyháztörténelem kutatásához.[15]

A váci egyházmegyének a 17. században összesen 21, a király által kinevezett püspöke volt,[16] közülük tizenkettőnek a pápai megerősítésől tudunk.[17] A Vatikáni Levéltárban őrzött legkorábbi váci jegyzőkönyv Dallos Miklós kivizsgálásáról maradt fenn 1621-ből. Ezt követően a vizsgált korszak végéig valamennyi megerősítést nyert püspökről folytattak vizsgálatot, a váci főpásztori székben a gyors áthelyezések miatt pápai jóváhagyást nem nyert személyek közül is ötről maradt fenn jegyzőkönyv. Ezek az adatok mindenekelőtt arra utalnak, hogy a 17. századi váci püspökök túlnyomó része teljesítette a vizsgálati eljárással kapcsolatos kötelezettségét, egyedül Püsky, Kopcsányi, Hosszútóthy és Zongor jegyzőkönyveit nem ismerjük. A vizsgálati eljárás egy kivétellel minden esetben a bécsi nuncius előtt történt, legtöbbször a bécsi nunciatúra épületében.[18] A kihallgatásokat ténylegesen a nunciatúra ügyhallgatója vagy kancellárja foglalta jegyzőkönyvbe; általában egy napon valamennyit, máskor néhány nap, esetleg több hét (Gubasóczy esetében két, Korompay esetében pedig öt hónap) eltolódással. A tanúvallomások elé mindig bemásolták a kérdőívet, a jegyzőkönyvekhez sokszor csatoltak mellékletként a jelölt életútjával kapcsolatos igazolásokat, az iratok között legtöbbször megtaláljuk a királyi kinevező okirat másolatát és a püspökök számára előírt hitvallás aláírt szövegét. Az egyetlen Rómában készült jegyzőkönyv Draskovich Györgyé, amelyet Ludovico Ludovisi bíboros protektor palotájában vettek fel, ezért a Dataria Apostolica levéltárában őrzött fogalmazvány-sorozatban található. Valamennyi kivizsgálás fennmaradt fogalmazvány formájában, tisztázatban csak három jegyzőkönyvet ismerünk.

A királyi kinevezések és a jegyzőkönyvek dátumainak tanúsága szerint a váci püspökök kinevezésük után legtöbbször egy éven belül (Dvornikovich csak három év múlva) kérték vizsgálati eljárásuk lefolytatását, a pápai megerősítés azonban a század első felében sokszor hosszú éveket váratott magára. Nyilván részben ezzel, illetve a magyar püspöki kar és a római kúria közötti konfliktusokkal függött össze, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvek éppen a század közepéről nem maradtak fenn, és az 1643–1647, illetve 1655–1657 között a püspökök ismét csak a királyi kinevezés birtokában működtek.[19] A század második felében a római jóváhagyás elnyerése általában kevesebb időt vett igénybe, 1663 után valamennyi váci püspök megkapta a pápai megerősítést.

 

1. táblázat

A váci püspökök kánoni kivizsgálásának jegyzőkönyvei a Vatikáni Levéltárban (17. század)

Dallos Miklós	1621	ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 8.
Sennyey István	1623	ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 12.
Dávid Pál	1628	ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 20B.
Draskovich György	1631	ASV Dataria Ap., Processus Datariae vol. 10. fol. 227r–240v.
Nagyfalvy Gergely	1636	ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 56.
Tarnóczy Mátyás	1651	ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 100.
Pálffy Tamás	1659	ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 114.
Szentgyörgyi Ferenc	1661	ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 120.
Szegedy Ferenc Lénárd	1663	ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 137.
Pongrácz György	1670	ASV Arch. Concist., Processus Consist. vol. 70. fol. 1303r–1312v. ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 177.
Gubasóczy János	1676–1677	ASV Arch. Concist., Processus Consist. vol. 76. fol. 978r–989v. ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 191.
Korompay Péter	1680–1681	ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 204.
Kéry János	1682	ASV Arch. Concist., Processus Consist. vol. 81. fol. 639r–650v. ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 211.
Balogh Miklós	1685	ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 224.
Dvornikovich Mihály	1692	ASV Arch. Nunz. Vienna, Proc. Vescovi Nr. 257.

 

A vizsgálat alaposságához nélkülözhetetlen volt a jelöltet és az egyházmegye viszonyait jól ismerő tanúk (két-három, néha négy-öt személy) megidézése. Ez a hódoltsági és erdélyi egyházmegyék esetében korántsem volt egyszerű feladat, hiszen a császárvárosban nem mindig sikerült a hódoltság belső területeinek egyházi helyzetét ismerő személyeket felkutatni.[20] A váci püspökség azonban ebből a szempontból is jobb helyzetben volt délebbi társainál, hiszen a nunciatúra tisztviselői a bécsi Pázmáneumban viszonylag könnyen találtak egy-egy váci egyházmegyés papnövendéket, illetve olyan Bécsben tartózkodó magyar jezsuitát vagy világi papot, aki az Alföld északi részének egyházi viszonyairól érdemben tudott nyilatkozni. A negyvenegy tanúból 18 világi pap, nyolc jezsuita, hat pázmánita diák, egy ferences, egy a római Collegium Germanicum et Hungaricumban tanuló növendék, illetve öt világi személy volt. Az egyházmegyét különösen jól ismerő tanúkat, így Korompay Péter egykori váci püspöki helynököt és az enciklopédikus ismeretekkel rendelkező Szentiványi Márton jezsuita professzort három különböző vizsgálatban is kihallgatták. Általában a jelöltről valló személyek nyilatkoztak az egyházmegyéről is, mivel a tanúkat igyekeztek a leendő püspök ismerettségi köréből verbuválni. Némely esetben viszont a vizsgálati eljárást lefolytató hivatalnok nem elégedett meg a sommás adatszolgáltatással, és külön tanút hallgatott ki az egyházmegyéről.

 

2. táblázat

A váci püspökök kánoni kivizsgálása során meghallgatott tanúk

 

A tanú neve és tisztsége[21]	a vallomás éve
Aichinger, Simon Aloysius hartbergi plébános	1692
Althan Ádám gróf	1623
Argenti, Giovanni SJ*	1623
Avancinus, Nikolaus SJ*	1661
Balogh Miklós csanádi püspök*	1682
P. Bonaventura OFM	1651
Böjtös István, a Pázmáneum növendéke	1681
Bucelleni, Giovanni SJ	1651
Ferenczffy Lőrinc királyi titkár	1621
Füley Tamás győri kanonok	1628
Fugacius, Andreas SJ	1680
Franyó Mihály, a Pázmáneum növendéke**	1682
Hannula Jakab SJ**	1663
Hegyesi Márton, a Pázmáneum növendéke	1659
Herovics Mátyás csanádi püspök	1621
Hmira János SJ	1651
Káldy Mihály soproni plébános	1628
Korompay Péter pozsonyi őrkanonok	1659
Korompay Péter esztergomi kanonok	1663
Korompay Péter esztergomi kanonok	1670
Kőszeghy János esztegomi kanonok	1621
Lósy Imre váradi püspök	1628
Luzénszky Joákim esztergomi őrkanonok*	1663
Luzénszky Joákim esztergom-szenttamáshegyi prépost	1670
Maholányi János királyi titkár*	1685
Marnavics Tomkó János zágrábi kanonok	1631
Marnavics Tomkó János boszniai püspök	1636
Mike Mihály, a Pázmáneum növendéke**	1682
Nováki Jakab, a Pázmáneum növendéke**	1661
Nozdroviczky András, a nyitrai püspök káplánja	1682
Orsolini, Francesco, Kollonich Lipót káplánja**	1692
Ölvedi Albert egri kanonok	1628
Palánki Bálint, a Pázmáneum növendéke	1659
Palchich Ferenc SJ	1685
Pálffy Tamás nyitrai püspök	1676
Posgay János esztergomi kanonok	1621
Szapáry András győri alispán	1636
Szelepcsényi György germanikus	1631
Szentiványi Márton SJ	1676
Szentiványi Márton SJ	1680
Szentiványi Márton SJ	1685
Taplóczai Imre erdélyi pap	1661
Tőrös János esztergomi érseki titkár	1623
Tuškan, Pavao zágrábi kanonok*	1692
Vásárhelyi Dániel SJ	1623
Vid László SJ	1676
Zongor Zsigmond nyitrai kanonok*	1628

 

A váci püspökök kivizsgálási jegyzőkönyveinek[22] olvasásakor rögtön szembetűnik, hogy a többi hódoltsági egyházmegyétől eltérően tanúk egy része személyesen is megfordult a püspöki székvárosban vagy az egyházmegye területén, néhányan pedig a környékről származtak.[23] A többiek a váci püspöki officiálisoktól (Hmira), Istvánffy Bálint püspöki helynöktől (Taplóczai), a Pázmáneum váci növendékeitől (Böjtös) szerezték információikat, vagy csak egyszerűen hallomásból tudtak valamit a püspökség viszonyairól.

A megkérdezettek Vácot általában közepes nagyságú, Duna parti településnek írták le, nagyszámú török és református lakossággal, és kicsiny katolikus közösséggel. Néhány tanú a házak számát is megbecsülte, ezt az értéket a jobban értesültek (Ölvedi, Korompay, Hegyesi, Palánki, Taplóczai, Nováki, Hannula) 300–500 közöttre taksálták, ettől Luzénszky 200-as, illetve Szentiványi 800-as, Mike és Franyó 600-as adata tér el jelentősebben. A felszabadulás után a lakosság száma drasztikusan lecsökkent, amint arról Aichinger és Orsolini 1692-ben beszámoltak.[24] A Vácot jobban ismerő tanúk becslései (a családok nagyságának kiszámításahoz elfogadott négyes/ötös szorzó alkalmazásával) nagyjából egybevágnak a török defterekből a 16. század végére megállapított 1700–1800-as népességszámmal.[25] Eszerint tehát a kortársak becslései a települések népességszámáról korántsem voltak annyira rosszak, mint azt sokszor gondoljuk, ezért nagy óvatossággal és más dokumentumok egyidejű megszólaltatásával az egyházi források ilyen jellegű felhasználásáról sem kell teljességgel lemondanunk.

A török és a keresztény lakosság megoszlásáról egyetlen tanú sem közöl pontosabb információkat. Néhányan (Ölvedi, Tomkó, Szelepcsényi) vallomásásukban a keresztény polgárság hiányáról vagy igen kis számáról beszéltek, de a legtöbben a valóságnak megfelelően a reformátusok jelentős számarányát hangsúlyozták. A kihallgatásokat vezető nunciusokat természetesen leginkább a püspöki székváros katolikus lakossága érdekelte. A váci katolikusokról a tanúk nagy része csak annyit tudott, hogy nagyon kevesen voltak. Míg az első török uralom és a magyar fennhatóság éveiben Vácott katolikus plébánia működött, az 1620 utáni időszakból a katolikus közösségről hallgatnak az eddig ismert források.[26] Ezért is nagyon értékes a városban és az egyházmegyében egyházlátogatást végző helynök, Korompay Péter vallomása, aki ottjártakor mintegy 30–40 katolikussal találkozott (1670).[27] A közelből származó és Vácott többször megfordult Mike 1682-ben pedig csupán egyetlen katolikus családról adott hírt.

A katolikusok kis számát, majd szinte teljes eltűnését elsősorban a vallásgyakorlat lehetőségének hiányával magyarázhatjuk. Pongrácz püspök jelentéséből és a szakirodalomból is közismert tény, hogy a város egyetlen kereszténynek maradt temploma, a Szent Mihály templom a 17. század elejétől egészen a török uralom végéig a reformátusok kezén volt.[28] Ezért is meglepő, hogy szinte valamennyi, a váci templomokról nyilatkozó tanúvallomás a székesegyházat nevezi meg a reformátusok templomaként,[29] holott azt még a város első török foglalásakor dzsámivá alakítottak át, és nyilvánvalóan a második török uralom idején sem kapták vissza a keresztények.[30] A kettőségre magyarázatul szolgálhat, hogy a kortársak tudatában az impozáns egykori német városi Szent Mihály plébániatemplom és a használaton kívüli, romos székesegyház összemosódott.[31] A tanúk egyöntetűen úgy tudták, hogy a városban a katolikusoknak semmiféle vallásgyakorlatra sincsen lehetőségük, míg a reformátusoknak templomuk és iskolájuk is volt Vácott. Korompay szerint a székesegyház közepes nagyságú és átlagos építésű templom, amelyet a reformátusok használtak, és 1670-ben már felújításra szorult. Hannula viszont ottjártakor úgy tapasztalta, hogy a reformátusok által iskolaként is használt templom jó állapotban volt, az egykori püspöki palotában pedig a török várparancsnok lakott. A visszafoglalás utáni helyzetet ismertető két tanú ismét a reformátusoktól elvett és székesegyházként berendezett Szent Mihály templomról vallott. Aichnger és Orsolini szerint a templom romos állapotban volt, amelyet ideiglenesen helyreállítottak és a legszükségesebb felszerelésekkel látták el. A katolikusokat az 1690-es évek elején egy káplán gondozta, a templom mellett egy kis házat emeltek a püspök számára.[32]

A katolikus vallásgyakorlat, majd hívek nélkül maradt Vác helyett az egyházmegye központja a 17. század első harmadában a nógrádi vár lett. A váci püspököt az 1638. évi nagyszombati tartományi zsinat külön kötelezte, hogy Nógrádban tartsa székhelyét, vagy pedig a várban állandó helyettest alkalmazzon.[33] A püspökök közül csupán Püsky és Tarnóczy nógrádi rezideálásáról tudunk, azonban Nógrád 1663. évi elestéig a püspöki helynökök folyamatosan működtek a várban.[34] A tanúvallomások alapján egyértelműen kirajzolódik püspöki rezidencia Nógrádba történt átvitele, a tanúk nagyobbik része ezt a települést nevezte meg az egyházmegye második székhelyeként, ahol a püspöknek közepes méretű lakása volt, de csak az általános helynök lakott benne állandó jelleggel.[35]

A vallomások talán legfontosabb pontjai az egyházmegye plébániáinak és papjainak számát közlő mondatok. Ez annál is figyelemre méltóbb, mivel a hódoltsági processzusok esetében éppen az egyházmegyékről szóló részek a legelnagyoltabbak. A legkorábbi számszerű adatokat az 1659. évi jegyzőkönyvben találjuk. A tanúk közül Korompay az egyházmegye mintegy 1000 helységéből 80-at talált katolikus többségűnek, míg Hegyesi 60, Palánki pedig 70 településről állította, hogy katolikusok lakják. Legfontosabb plébániákként Bujákot és Pestet nevezték meg, Hegyesi szerint az itteni plébánosok viselik az esperesi tisztet is.[36] Ugyancsak 80 katolikus népességű faluról tudott négy évvel később Hannula, hangsúlyozva, hogy a papok száma jóval kevesebb, ezért egy pap számos szomszédos települést is ellátott.[37]

Egészen meglepő képet nyújtanak a plébániákról, illetve papokról és licenciátusokról szóló számadatok. Taplóczai (ismét a püspöki helynöktől hallottakra hivatkozva) 1661-ben mindössze négy működő plébániáról tudott az egyházmegyében. Ez az adat teljesen egybecseng az eddig ismert egykorú adatokkal: Lippay György prímás 1648-ban két–három papról, Tarnóczy váci püspök 1654-ben öt plébániáról számolt be.[38] A következő évtizedben a papok és licenciátusok számában ugrásszerű emelkedést tapasztalunk. Korompay 1670-ben már 12 papról tudósított, és ugyanennyiről vallott hat év múlva Vid László, aki külön hangsúlyozta a templomok jó állapotát, felszereltségüket és jövedelmekkel való ellátottságukat, nyilván Pongrácz püspök egyházszervező munkásságára reflektálva.[39] A következő években a paphiány tovább enyhült. Szentiványi szerint (1680) az egyházmegye 14 papját és 27 licenciátusát a vikárius és két főesperes irányította.[40] Mike és Franyó 1682-ben már 60 templommal és keresztelőkúttal ellátott plébániáról tudott, amelyeken 24 plébános és 38 licenciátus működött. A török kori váci püspökségről ilyen jellegű számadatokat eddig mindössze Pongrácz György többször idézett információjából ismertünk: eszerint 1675-ben a püspökségnek 73 részben vagy teljesen katolikus települése volt, amelyekben 13 pap és 30 licenciátus teljesített szolgálatot.[41]

A papok számának folyamatos emelkedése a 17. század második felében mindenekelőtt a korszak váci püspökeinek egyházszervező tevékenységére hívja fel a figyelmet. Bár az egyházmegye történetének török kori monográfusa a püspökök egyházkormányzati tevékenységéről általában meglehetősen lesújtóan nyilatkozik,[42] a püspöki processzusok vallomásaiból egy lassú, de tudatos egyházépítés képe rajzolódik ki. A paphiány enyhülése ugyanis nagyrészt a főpásztorok kezdeményezésének volt köszönhető. A váci püspökség klerikusainak nagyszombati tanulmányairól már a 17. század első felében is vannak adataink. Nagyfalvy Gergely 6000 forintos alapítványt tett az egyházmegye papnövendékeinek taníttatására, Zongor Zsigmond az egyházmegye szegény papjainak és licenciátusainak segélyezésére rendelt 2500 forintot, Pongrácz György pedig a saját nagyszombati házában tartotta papnövendékeit.[43] A váci papnövendékek rendszeres taníttatásáról a tanúvallomások éppen a hódoltság utolsó másfél évtizedéből számoltak be rendszeresen, összhangban a papok számának ugrásszerű növekedésével. Az 1670 és 1685 közötti jegyzőkönyvekben Korompay, Vid, Szentiványi, Mike és Franyó 2–3, illetve 4–5 váci klerikus nagyszombati taníttatásáról emlékeztek meg, akik pappá szentelésük után egyházmegyéjükbe tértek vissza.

Az egyházmegye lelkipásztori ellátásában és a katolikus ifjúság képzésében a kecskeméti és gyöngyösi szalvatoriánus, illetve a pesti bosnyák ferencesek, valamint a gyöngyösi jezsuiták is jelentős szerepet játszottak, amint arról a vallomások egy része megemlékezett. Hannula, aki maga is működött Gyöngyösön, külön kiemelte, hogy a jezsuita páterek rendszeresen átjártak az egyházmegye falvaiba gyóntatni, így ő is megfordult ott. Szentiványi és Böjtös (1680) a gyöngyösi jezsuita gimnázium jelentőségét hangsúlyozták az egyházmegyei fiatalság oktatása szempontjából. A jezsuita évkönyvek (Litterae Annuae) a gyöngyösi rezidencia történeténél többször megemlékeztek a pátereknek a váci egyházmegyében tett missziós körútjairól, illetve a nógrádi és bujáki várban végzett lelkipásztori munkájáról.[44] A négy intézmény jelentőségét a bennük lakó szerzetesek magas létszáma is érzékelteti. A gyöngyösi ferences kolostorban a tabulák adatai szerint a 17. század második felében egyszerre általában 8–11 felszentelt pap és ugyanennyi segítőtestvér lakott, a teljesen változó számú (2–29) növendék mellett. A város jezsuita rezidenciája kisebb lélekszámú volt: 4–5 rendtagnál csak ritkán tartózkodott több a rendházban. A kecskeméti ferences rezidencia 2–3 pappal 2 segítőtestvérrel működött,[45] a bosnyák ferencesek pesti prezidentátusához pedig 4–7 pap tartozott.[46] Bár a gyöngyösi kolostorok az egri egyházmegyében álltak, és tevékenységük jelentős részét is ott fejtették ki, a bosnyák ferencesek pedig főleg a Duna menti délszláv plébániákat gondozták, a szerzetesek lelkipásztorkodása a váci püspökség területén is nagy jelentőséggel bírt. A gyöngyösi jezsuiták és a ferencesek munkáját a váci püspökök számos alkalommal tizedek átengedésével ismerték el.[47]

A püspöki processzusok tanúvallomásainak utolsó fontosabb témaköre az egyházmegyék jövedelmeire vonatkozik. Bár a magyar püspökök hódoltsági földesúri adóztatásával és tizedeszedésével az újabb kutatások sokat foglalkoztak, a processzusok adatai mégis hézagpótlóak. A bevételekről szinte valamennyi tanú vallott, a jövedelmek sokszor nem ismert végösszegét közlik a 17. század második évtizedétől kezdve egészen a török kiűzéséig.[48] A váci püspökök hódoltsági kollégáikhoz képest viszonylag korán, már a 16. század végén saját kezükbe vették a tizedeik elárendálását, a bevételek felmérésében és a jövedelmezőbb hasznosításában Mossóczy Zakariás püspöknek (1578–1580) és utódainak komoly érdemeik voltak. A hódoltság legeredményesebben adóztatott területének az Alföld északi része számított, így az egyházi birtokok adóztatása és a tizedszedés a váci püspököknek is nagyobb jövedelmeket biztosított, mint a többi hódoltsági püspöknek egyházmegyéjük.[49] A tanúk az 1620-as években 1000–2000 magyar forint közötti éves jövedelemről vallottak, amely a déli egyházmegyék bevételeinek ötszörösét–tízszeresét is elérte. Az adóztatás hatékonyságának fokozódásával és a hosszabb békeidőszaknak köszönhetően a század derekára ez az összeg 3000–4000 forintra emelkedett, amely Pongrácz jelentése alapján 3000 forint tizedbérletből és a püspökség birtokainak 1000 forintnyi adójából állt.[50] Az 1660-as évek elejétől a török háborúk kiújulása, majd Nógrád elfoglalása után a bevétel évi 1500–2000 forintra esett vissza, de a következő évtizedben a tanúk újból 4000–6000 (sőt Palchich 8000) forintról beszéltek. A felkelők és a visszafoglaló háborúk pusztításai miatt a török kiűzése előtti években a jövedelmek ismét az évi 2000–3000 forintos szintre süllyedtek.

A fentiek alapján a váci püspökség kiemelkedő helyet foglal el a hódoltsági egyházmegyék sorában. A többi püspöki székhez viszonyítva jelelentős jövedelemmel rendelkezett, ezért a magyar főpapok karrierjében általában rövidebb átmenetet jelentett egy szegényebb hódoltsági vagy erdélyi (Szerém, Csanád, Pécs, Várad, Erdély) és egy jövedelmezőbb királysági (Veszprém, Győr, Nyitra, Eger) püspökség között. Ennek ellenére hódoltsági viszonylatban a váci egyházmegye főpásztorainak voltak a legkedvezőbb lehetőségei a lelkipásztori ellátás megszervezésére. A magyarországi katolikus egyház újjáéledésével és a magyarországi feudális intézményrendszer hódoltsági jelenlétének megszilárdulásával párhuzamosan az egyházmegye területére is begyűrűztek a magyarországi rekatolizáció hullámai. Ennek egyik első lépéseként Dallos Miklós az 1620-as évek elején plébánost küldött Nógrádba, az ő utódai biztosították a kapcsolatot helynökként a püspökök és az egyházmegye hódolt területei között.[51] Draskovich György 1631-ben kiűzette Vácról és egyházmegyéje több falujából a református prédikátorokat, és katolikus papokat szánt a helyükre.[52] A század közepén Korompay Péter vikárius már vizitálta az egyházmegye hódolt plébániáit. A folyamat betetőzését Pongrácz György püspöksége jelentette, aki (a hódoltsági püspökök közül egyedüliként) 1675-ben Garamszentbenedeken zsinatot tartott papjai számára. A püspökök tevékenységének köszönhetően helyreállt az egyházmegye középszintű vezetése (helynök és főesperesek) és a plébániahálózat is, amelyet a hódoltság utolsó éveiben mintegy 70 világi pap és licenciátus, illetve nagyszámú ferences működtetett. A váci egyházmegye tehát, késéssel és jelentős korlátokkal ugyan, de a 17. század második felére bekapcsolódott a magyarországi katolikus egyház újjászervezésének folyamatába, amelynek eredményei igazából csak a következő században, a török kiűzése után értek be.

 

 

DOKUMENTUMOK[53]

 

1.

Hegyesi Márton vallomása a váci püspökségről. Bécs, 1659. február 21.[54]

 

Ad primum respondit. Civitas Vacziensis est in Hungaria, prope Danubium in comitatu Pestiensi, est mediocris magnitudinis, habet circa quadringentas domos, omnes quasi sunt calvinistae, pauci sunt cattholici, civitas est sub dominio Turcarum, paret tamen in aliquibus episcopo, qui habet ibi suos iudices, decimas et census. Arx possidetur a Turcis, et civitas solvit tributum Turcae, et scio, quia fui ibi aliquot diebus.

Ad 2^m respondit. Est ibi ecclesia, quae erat cathedralis, modo est occupata ab haereticis, mediocris structurae, sed modo est ruinosa, nescio, sub qua invocatione fuerit, scio, quia ibi fui, ut supra.

Ad 3^m respondit. Est[55] suffraganea archiepiscopatui Strigoniensi.

Ad 4^m respondit. Non sunt modo neque canonicatus, neque dignitates, in diecesi tamen sunt duo parochi, qui sunt archidiaconi, unus in Boiach,[56] alter Pestii,[57] causa scientiae ut supra.

Ad 5^m respondit. Non exercetur ibi cura animarum, sed tantum in aliquibus locis diecesis. Causa scientiae ut supra.

Ad 6^m respondit. Nihil istorum habet.

Ad 7^m respondit. Nihil istorum habet.

Ad 8^m respondit. In civitate non est domus pro episcopi habitatione, sed episcopus habet arcem Neogradini, ubi habet pulcram habitationem, et distat duobus milliaribus a civitate. Causa scientiae ut supra.

Ad 9^m respondit. Valor Ecclesiae praedictae ascendit ad circa 3000 florenorum hungaricorum, detractis expensis, consistens in decimis et censibus,[58] prout ex relatione virorum fidedignorum.

Ad X^m. In civitate nulla adest parochia, neque monasteria virorum aut mulierum, sed in diecesi sunt multae ecclesiae parochiales, et duo monasteria virorum, unum scilicet Chezkmedini[59] franciscanum strictioris observantiae, alterum est Pestii eiusdem religionis, scio, quia fui Pestii, et saepe conversatus fui cum religiosis Chezchemediensibus.

Ad XI. respondit. Diecesis est satis ampla, et complectitur sex comitatus et multa loca, quae non possum scire, inter quae sunt catholica circa sexaginta,[60] ut audivi a fidedignis.

Ad XII. respondit. Non est ibi seminarium.

Ad XIII. respondit. Ecclesia praedicta vacat prius per obitum quondam Matthiae Tarnoty,[61] qui circa annum 1655 obiit, et fuit postea nominatus dominus Sigismundus Zonger,[62] qui antequam confirmationem apostolicam obtinuisset, obiit anno praeterito.

[Pálffy Tamásról szóló vallomás szövege]

Quibus habitis fuit dimissus cum silentio, et ei iniunctum, ut se subscribat.

Martinus Hegyesi[63]

 

2.

Palánki Bálint vallomása a váci püspökségről. Bécs, 1659. február 27. [64]

 

Ad primum respondit. Civitas Vacziensis est in Hungaria, et scio a multis, qui ibi fuerunt, quod sit civitas mediocris magnitudinis, habens circa quadringentas domos, sunt ibi quasi omnes heretici, pauci tantum catholici in famulitio, subiacet Turcis, quibus tributum solvit, et tota arx ab ipsis possidetur, in civitate tamen episcopus habet decimas et census, ac etiam exercet iurisdictionem temporalem per aliquot suos iudices, et hoc scio, quia fui Neogradini, quae est arx distans duobus milliaribus a dicta civitate, et illice transferuntur census et decimae episcopi, quo etiam adveniunt dicti iudices.

Ad 2^m respondit. Nescio, an sit cathedralis, sed bene scio, quod sit ecclesia, quae ab haereticis possidetur.

Ad 3^m respondit. Est suffraganea archiepiscopo Strigoniensi, scio ut supra.

Ad 4^m respondit. De facto non sunt neque canonici, neque dignitates, neque beneficia,[65] credo tamen, quod antea fuerint. Scio ut supra.

Ad 5^m respondit. Nulla cura animarum in civitate exercetur, sed tantum in diecesi in aliquibus pagis, qui a maiori parte sunt catholici, scio quia ambulavi per multos pagos dictae diecesis.

Ad 6^m respondit. Nihil habet eorum, quae in interrogatorio continentur.

Ad 7^m respondit ut ad proximum etc.

Ad 8^m respondit. Episcopus non habet[66] domum pro ipsius habitatione, sed habet arcem Neogradini, ubi habet comodam habitationem, et scio, quia ibi fui.

Ad 9^m respondit. Valor dictae ecclesiae Vacziensis ascendit ad circa 3000 florenorum hungaricorum deductis expensis, scio, quia fui ibi Neogradini cum vicario episcopi, qui administrabat et est informatus.

Ad X^m respondit in civitate non adesse parochiales ecclesias, in diecesi tamen scio adesse plures, quae etiam habent fontes baptismales, et etiam in diecesi adsunt duo monasteria virorum Ordinis Franciscanorum strictioris observantiae, unum Chezchemedini, alterum Pestii, scio, quia locutus fui pluries cum religiosis ipsis, et audivi ab aliis.

Ad XI^m respondit. Diecesis est amplissima continens sex comitatus, et habet circa mille loca, inter quae non sunt cattholica, nisi septuaginta circiter. Scio, quia fui in diecesi praedicta.

Ad XII. respondit non adesse seminarium.

Ad XIII. respondit. Vacat Ecclesia per obitum Matthiae Tornuty a tribus annis vel circa, ad quam fuit nominatus Sigismundus Zongor, qui antequam confirmationem apostolicam obtineret, obiit anno praeterito.

[Pálffy Tamásról szóló vallomás szövege]

Quibus habitis fuit dimissus cum silentio, et ei iniunctum, ut se subscribat.

Valentinus Palanki[67]

 

3.

Novák Jakab vallomása a váci püspökségről. Bécs, 1661. november 19.[68]

 

Ad primum respondit. Civitas Vacziensis sita est in Regno Hungariae in comitatu Neogradiensi seu Pestiensi,[69] est mediocris magnitudinis, conflatur domibus circa trecentis, et inhabitatur a Turcis et calvinistis, et in temporalibus subiacet Turcae, redditur tamen ab ipsa civitate aliquod tributum episcopo, et scio, quia ego fui praesens et vidi omnia ista, quia distat a mea patria, quae Ladochin vocatur, uno miliari ungarico.

Ad 2^m respondit. Cum dolore scio adhuc extare ecclesiam cathedralem, quae modo inservit pro concionibus calvinistarum, titulum ipsius nescio, bonae structurae et qualitatis, et certe indiget reparatione, prout inhabitantes indigent vera pietate, scio, quia fui ut supra.

Ad 3^m respondit. Dicta Ecclesia est suffraganea domino archiepiscopo Strigoniensi, scio, quia sum diocesanus.

Ad 4^m respondit. Non sunt, neque vidi, quia iam omnia possident Turcae et haeretici. Scio ut supra.

Ad 5^m respondit. Non exercetur, quia non habitant ibi, nisi Turcae et haeretici. Scio ut supra.

Ad 6^m respondit. Nihil istorum habet. Scio ut supra.

Ad 7^m respondit ut ad proximum.

Ad 8^m respondit. Non adest, quia est occupata ut supra, sed episcopus habet mediocrem habitationem in arce Neogradi, quae distat a civitate Vacziensi uno miliari, ubi manet suus vicarius generalis, causa scientiae, quia ego fui multoties et per duos menses continuos in dicta arce Neogradi.

Ad 9^m respondit. Quantum audivi, redditus dictae Ecclesiae modo ascendit ad circa duo millia florenorum, quia omnia sunt occupata a Turcis et haereticis.

Ad X^m respondit in civitate non adesse ecclesias parochiales neque collegiatas, neque alia in interrogatorio contenta, in diecesi tamen sunt multae parochiales ecclesiae in locis, qui omnes sunt catholici, et in aliis, qui sunt mixti catholici cum haereticis. Scio, quia ibi fui.

Ad XI^m respondit. Diecesis est satis ampla, quae continet multa loca ultra mille, et quasi media pars dictorum locorum sunt catholica a maiori parte, scio, quia uti diocesanus sum in diaecesi versatus.

Ad XII^m respondit non adesse.

Ad XIII^m respondit. Ecclesia de facto vacat a multis annis per obitum quondam Matthiae Tornotii, illius ultimi pastoris confirmati, licet post mortem ipsius fuit nominatus a Rege Hungariae Sigismundus Zongor et Thomas Palphi,[70] primus obiit et 2., qui adhuc vivit, fuit nominatus ad Ecclesiam Agriensem, et de his sum bene informatus uti diocesanus, et qui semper mansi in diaecesi Vacziensi, et solum sum hic pro studiis in Collegio Pazmanico a mense circiter.

Quibus habitis fuit dimissus cum silentio, et ei iniunctum, ut se subscribat etc.

Ego Jacobus Nouaki deposui ut supra et subscripsi manu propria.[71]

 

4.

Korompay Péter vallomása a váci püspökségről. Bécs, 1663. április 11.[72]

 

Ad primum respondit. Civitas Wacziensis est sita in Hungaria, in comitatu Pestiensi, est mediocris magnitudinis, conflatur quadringentis circiter domibus, inhabitatur a Turcis et calvinistis, exceptis aliquibus catholicis, subiacet dominio Turcarum, paret tamen episcopo in aliquibus, qui habet ibi iudices temporales, et administrant sine contradictione iustitiam. Arx possidetur a Turcis, et civitas ipsa dat tributum Turcae, scio, quia fui ibi vicarius generalis quondam episcopi Matthiae Tarnoty tribus annis,[73] et prius fueram[74] integro anno ibi visitator.

Ad 2^m respondit. Adest ecclesia, quae erat cathedralis sub invocatione Beatae Mariae Virginis, quae modo ab haereticis possidetur, mediocris magnitudinis et communis structurae, scio,[75] quia fui in vicinio, et examinavi[76] ex officio viros[77] ecclesiasticos et saeculares catholicos, qui ibi fuerunt, et taliter illam mihi circumscripserunt.

Ad 3^m respondit. Dicta Ecclesia est suffraganea archiepiscopo Strigoniensi, et scio ex causa ut supra.

Ad 4^m respondit. Non sunt ibi canonici, neque dignitates, seu alia beneficia ecclesiastica, quia omnia bona ecclesiarum sunt occupata ab haereticis et Turcis, causa scientiae ut supra.

Ad 5^m respondit. Nulla cura animarum ibi exercetur, neque est ibi aliqua fons baptismalis, causa scientiae ut supra.

Ad 6^m respondit. Nihil ex iis, quae in hoc interrogatorio continentur, sunt ibi, scio ut supra.

Ad 7^m respondit ut ad proximum.

Ad 8^m respondit. Non est ibi domus pro episcopi habitatione, episcopus vero habet quoddam palatium in arce Neogradini,[78] ubi habet residentiam, causa scientiae ut supra.

Ad 9^m respondit. Verus valor mensae episcopalis dictae Ecclesiae ante aliquos annos ascendebat ad tria millia florenorum harum partium, sed modo ex causa[79] istorum motuum turcicorum in Transilvania propter transitum militis turcici vix ascendunt ad duo millia florenorum similium, consistens in decimis et censibus, non sunt aliqua pensione gravati, quia in his partibus usus pensionum non est. Scio ut supra.

Ad X^m respondit. In civitate non sunt aliquae ecclesiae, neque parochiales, neque collegiatae, neque alia in interrogatorio isto contenta. In diecesi sunt multae parochiales ecclesiae, praesertim parochia in Buyach, et altera Pestii, ac etiam aliae in multis locis catholicis, scio ex causa ut supra.

Ad XI. respondit. Diaecesis est satis ampla, quae complectitur sex comitatus et loca ultra mille, quorum octuaginta circiter sunt catholica ex maiori parte, scio, quia vidi et visitavi.

Ad XII. respondit. Seminarium non adest. Scio ut supra.

Ad XIII. respondit. Dicta Ecclesia vacat a multis annis per obitum quondam Matthiae Tornotii ultimi illius pastoris, post cuius obitum fuerunt nominati a Sacra Cesarea Regiaque Maiestate multi alii, qui vel per obitum ipsorum, vel ob promotionem ad digniores ecclesias confirmationem a Sancta Sede apostolicam non obtinuerunt, et ultimus,[80] qui fuerunt nominati, fuit quondam Franciscus Szentgeorgii, qui ante aliquot menses obiit in Transylvania.[81]

Quibus habitis fuit dimissus, et imposito silentio fuit illi iniunctum, ut se subscriberet, prout se subscripsit.

Petrus Korompai manu propria deposui ut supra.[82]

 

5.

Hannula Jakab vallomása a váci püspökségről. Bécs, 1663. április 11.[83]

 

Ad primum respondit. Civitas Vacziensis est in Hungaria in comitatu Pestiensi, est convenientis magnitudinis, conflatur circa trecentis domibus, sunt multi christiani, sed calvinistae, pauci catholici, et reliqui omnes sunt Turcae, in temporalibus subiacet Turcae, licet in aliquibus recognoscant christianos, et praecise gubernator seu jusdicens dictae civitatis est christianus, qui ab episcopo deputatur, scio, quia fui in ipsa civitate aliquot diebus occasione, quod Societas nostra habet unam residentiam in loco Gyöngyösiensi, quae est prope dictam civitatem, et volui de his omnibus esse informatus ex curiositate.

Ad 2^m respondit. In civitate Vacziensi erat[84] cathedralis, nescio, sub qua invocatione, modo vero est schola pro calvinistis, et est satis magna, et nobilis structurae, indiget reparatione formali, et non materiali, quia est in optima conditione, de causa scientiae, quia vidi.

Ad 3^m respondit. Ecclesia praedicta Vacziensis est suffraganea archiepiscopo Strigoniensi, quod audivi a multis canonicis Strigoniensibus, qui Tyrnaviae resident.

Ad 4^m respondit. Credo, quod antiquitus omnia ista erant, modo omnia sunt sub Turca vel sub haereticis. Scio, quia vidi.

Ad 5^m respondit. Nihil horum est in dicta civitate ex causa ut supra.

Ad 6^m respondit ut ad proximum.

Ad 7^m respondit. Nihil adest ex causa ut supra.

Ad 8^m respondit. Ego vidi domum, quae erat pro episcopi habitatione satis ampla et pulcra, modo est residentia seu praesidium Turcarum, manetque ibi capitaneus turcicus, habet tamen episcopus unam arcem Neogradi, quae non multum distat a civitate, ubi solet manere suus vicarius generalis, de causa scientiae, quia ego fui ibi multoties occasione, quod aliquando a nostris superioribus mittebamur ad confessiones[85] catholicorum, qui sunt dispersi per dictam diaecesim.

Ad 9^m respondit. Ego non possum hoc scire, sed[86] bene novi, quod episcopus colligit in circumvicino aliquas decimas et grana, quae modo plus, modo minus crescunt, audivi tamen[87] non esse magni[88] momenti et considerationis, et quod modo vix ascendant ad duo millia florenorum harum partium.

Ad X^m respondit. Modo nihil est eorum, quae in hoc interrogatorio continentur, scio, quia vidi.

Ad XI. respondit. Diecesis est satis ampla, quae continet multa loca ultra mille, inter quae sunt aliquae ecclesiae parochiales ad numerum 80[89], sed unaquaque parochum non habet, illi[90] catholici habent exercitium et recipiunt sacramenta a parochis convicinis, et aliis religiosis, scio, quia in aliquibus fui, et ab aliis audivi.

Ad XII. respondit. Non adest, ex causa ut supra.

Ad XIII. respondit. Non conosco ibi episcopum, nisi dominum Matthiam Tornoty piae memoriae ante aliquot annos demortuum, postea fuerunt nominati multi unus post alterum a Sacra Cesarea Regiaque Maiestate, sed confirmationem apostolicam non curarunt, et ultimus, qui fuerat nominatus, erat dominus Franciscus Szent Georgii, qui ante tres menses etiam sine confirmatione decessit in Transylvania apud Turcas, missus illuc a dicta Sacra Maiestate occasione currentium negotiorum bellicorum, scio, quia sunt ista notoria apud omnes.

Quibus habitis fuit dimissus, et imposito silentio fuit ei iniunctum, ut se subscriberet, prout se subscripsit ut infra

Ego Jacous Annula Societatis Jesu sacerdos Collegii Pazmaniani regens deposui ut supra.

Ego Balthasar Domokos Societatis Jesu idem confirmo.[91]

 

 

6.

Korompay Péter vallomása a váci püspökségről. Bécs, 1670. június 2.[92]

 

Ad 1^um. Scio, quod civitas Vaciensis sit sita in Hungaria, se extendit ad quadrantem milliaris circiter, trecentis domibus conflatur, inhabitatur a triginta vel quadraginta circiter christi-[fol. 1308r.]fidelibus. Subiacet in temporali dominio turcico, et hoc scio, quia fui ibi vicarius tribus annis, et resedi inter illos.

Ad 2^um. Est ecclesia cathedralis, sed possidetur ab haereticis calvinistis, pulchrae structurae. Indiget reparatione, etc.

Ad 3^um. Est suffraganea Strigoniensi archiepiscopo, et scio ex propria experientia.

Ad 4^um. Dignitates sunt duae, una vicarialis, altera archidiaconalis sine residentia. In dioecesi sunt duodecim circiter presbyteri, sed in civitate nullus adest, quia a Turcis et haereticis non permittitur.

Ad 5^um. In civitate Vaciensi non exercetur cura animarum, sed in dioecesi a duodecim parochis, et scio, quia fui ibi per aliquot annos.

Ad 6^um. Non habet sacrarium etc.

Ad 7^um. Non sunt corpora sanctorum etc.

Ad 8^um. Habuit, sed anno 1663. perdidit, per Turcam occupatam.

Ad 9^um. Ante bellum redditus ascendebant ad quatuor millia, nunc ad duo millia, consistunt in decimis, aliquando crescunt et decrescunt.

Ad 10^um. In civitate non sunt ecclesiae parochiales, sed tantum synagogae Turcarum et haereticorum etc.

Ad 11^um. Ex sex comitatibus constat, et multa loca complectitur, sed subiecta Turcis.

Ad 12^um. Episcopatus Vaciensis habet seminarium, nempe fundationem pro alendis alumnis, sed in civitate Tyrnaviensi, ubi de facto sunt alumni.

Ad 13^um. Vacat ecclesia per modernam nominationem domini episcopi [fol. 1308v.] Francisci Sczegedy[93] ad Ecclesiam Agriensem.

Quibus positis fuit dimissus et impositum, ut se subscriberet, uti se subscripsit.

Petrus Korempay abbas Sancti Petri et Pauli de Kach, praepositus Sancti Stephani de Castro Stigoniensi, ecclesiae metropolitane Strigoniensis canonicus.[94]

 

 

7.

Vid László vallomása a váci püspökségről. Bécs, 1676. november 27.[95]

 

Ad 1^um. Vaccium seu Vaccia deberet esse civitas residentiae episcopalis, sed non admittitur episcopus, et est potius oppidum positum ad Danubium in Hungaria propria absque distinctione provinciae, sunt tamen ibi satis pauci christiani, licet plures sint in aliis pagis eiusdem diaecesis Vacciensis, et tota diaecesis est sub libero dominio turcico. Haec scio, quia mansi in partibus circumvicinis Turcae tributariis, cum assidua communicatione personarum et missionariorum illius diecesis Vacciensis. [fol. 980v.]

Ad 2^um. Audivi, quod non sit aliquod templum catholicorum, nisi forte aliquod pro acatholicis, qui sunt in magno numero. Ex scientia ut supra.

Ad 3^um. Vacciensis Ecclesia est subiecta seu suffraganea archiepiscopo Strigoniensi, cuius synodo vidi Vacciensem intervenientem, et scio ex historiis et consuetudine.

Ad 4^um. Non sunt in dicta civitate sive oppido canonicatus, dignitates, beneficia, nec beneficiati, nec redditus. Scio ex occasionibus ut supra.

Ad 5^um. In tota diecesi cura animarum exercetur per duodecim circiter parochos, qui habent proprias ecclesias publicas cum redditibus sufficientibus ad substentationem parcam, et ianuis apertis administrant sacramenta et verbum Dei. Sunt autem etiam aliqui, qui appellantur licentiati approbati a synodo provinciali, quibus uxores habentibus permittitur, ut baptizzent, assistant matrimoniis illa denunciando, sepeliant, festa annuncient, et libros sacros ac conciones legant, instruant et pro necessariis sacramentis ducant fideles ad parochos, sicuti etiam ab eis baptizatos, ut chrismate inungantur a parocho, et pro tota diecesi est etiam deputatus vicarius episcopi, et manet apud unum ex illis parochis principaliorem, scio ut supra.

Ad 6. Dictae ecclesiae parochiales sunt sufficienter instructae sacro supellectili, cum choro, campanile, campanis et caemeterio. Supellex autem pro pontificalibus non est nec admitteretur.

Ad 7^um. Non audivi, quod in dictis ecclesiis sint reliquiae aliquae speciales.

Ad 8^um. Non est aliqua domus pro episcopi habitatione. Scio ut supra.

Ad 9^um. Episcopus Vacciensis ad praesens potest percipere circa mille aureos sive ungaricos annuos scilicet tria millia florenorum germanicorum, provenientes a decimis et aliquibus datiis, quae adhuc non impediuntur a Turca, et solvuntur a pagis, qui vere cognoscunt episcopum tamquam [fol. 981v.] eorum principem temporalem, sicuti esset etiam in Vaccio semper ac recupererarentur, et sunt absque ulla pensione, quae scio ut supra dixi, quia mansi in vicinia, et per missionarios Societatis mecum viventes et multos alios euntes et redeuntes sum satis informatus de iis, quae depono.

Ad 10. Dixi, quod in illa civitate non sit ecclesia parochialis, nec collegiata, nec monasterium, nec confraternitas, nec hospitale aut quid simile, sed solum duodecim ecclesiae parochiales cum fontibus baptismalibus in tota diaecesi.

Ad 11. Diecesis Vacciensis tam in longum, quam in latum extenditur ad quatuor vel quinque miliaria seu leucas germanicas circiter. Nullus autem locus principalis in eo nominatur.

Ad 12. In seminario generali Tyrnaviae pro Hungaria solent esse quatuor circiter alumni pro diaecesi Vaccensi, scio, quia ibi fui ut supra.

Ad 13. Ecclesia ipsa Vaccensis vacat per mortem reverendissimi domini Pongratz[96] ultimi episcopi defuncti in mense martio proxime praeterito, quod scio per publicam famam.

Ego P. Ladislaus Vid Societatis Jesu deposui ut supra.[97]

 

 

8.

Mike Mihály vallomása a váci püspökségről. Bécs, 1682. március 17.[98]

 

Ad primum. Civitas Vacciensis, quae erat residentia episcopalis, est in comitatu Neogradiensi, est magna continens circa sexcentum domus in planitie penes Danubium, unica tantum familia est ibi catholica, caeteri sive Turcae sive calvinistae sunt, et occupatur a Turca, qui non permittit episcopum residere, nec in dicta civitate, nec in tota diaecesi, haec scio, quia sum oriundus ex parte satis propinqua, et per tres annos, quibus ibam ad studium quoddam patrum jesuitarum, multoties transivi per civitatem ipsam Vacciensem.

Ad 2^m. Non est ibi ecclesia cathedralis, nec etiam catholica. Scio ex occasionibus praedictis.

Ad 3^m. Archiepiscopo Strigoniensi suffraganea est Ecclesia Vacciensis. Scio ex fama publica. [fol. 642v.]

Ad 4^m. Non possunt ibi esse canonici, nec beneficiati, nec capitulum alibi invenitur, sed tantum per diaecesim sparsae sunt circa sexaginta parochiae, quarum viginti quatuor circiter habent veros parochos catholicos, caeterae administrantur per licentiatos, et quasi singulae habent suam eclesiam cum fonte baptismali, scio ut supra.

Ad 5^m. In dicta civitate non est parochus aliquis catholicus. Scio, quia vidi.

Ad 6^m. Nihil habet de sacra supellectili, nec aliquid aliud de contentis in interrogatorio, scio ut supra.

Ad 7^m. Nullae reperiuntur reliquiae sanctorum. Scio, quia ibi fui ut dixi.

Ad 8^m. Nullibi invenitur domus propria episcopatus. Scio ex causis praefatis.

Ad 9^m. Si non essent praesentes turbationes rebellium, valor annuus reddituum mensae episcopalis ascenderet ad sex millia florenorum, sed hoc tempore ascendit ad tria millia circiter, et consistunt in subditis propriis seu decimis, nec aliqua pensione sunt gravati tales redditus. Scio ut supra.

Ad 10^m. Nihil est de contentis in interrogatorio, et per totam diaecesim non invenitur, nisi unum monasterium franciscanorum. Scio quia sum informatus ut supra.

Ad 11. Diaecesis Vacciensis in longitudine ad 60 milliaria circiter et in latitudine circa vigintiquatuor se extendet, et continet aliqua oppida. Scio ut supra.

Ad 12. Non est aliquod seminarium, sed tantum scholae ordinariae. Scio, quia ibi fui.

Ad 13. Vacare dicitur Vacciensis Ecclesia a paucis mensibus postquam episcopus antecessor translatus seu transferendum est ad Agriensem.[99] Scio ex publica fama.

Quibus habitis fuit dimissus, et ei impositum, ut se subscriberet, prout fecit.

Ego Michael Mike deposui ut supra.[100]

 

 

9.

Franyó Mihály vallomása a váci püspökségről. Bécs, 1682. március 17.[101]

 

Ad primum. In Neogradiensi comitatu sita est civitas Vacii, in qua foret residentia episcopalis, nisi ocupata esset a Turca, qui episcopalem residentiam non permittit, simul cum habitationibus turcicis continebit circa 600 domus. Sita est in planitie contigua ad Danubium, inter habitatores computatur una sola domus catholica, caeteri enim Hungari sunt calvinistae sectae. Ista scio, quia per multum tempus habitavi in vicinia, unde pluries fui intra eamdem civitatem Vacciensem.

Ad 2^m. Nulla est ibi ecclesia catholica, scio, quia id bene observavi.

Ad 3^m. Suffraganea est Vacciensis Strigoniensi archiepiscopo, prout est notorium.

Ad 4^m. Non est amplius capitulum, nec canonicatus aut beneficia praeter parochos extra civitatem, scio, quia me informavi occasionibus praefatis.

Ad 5^m. In dicta civitate non potest esse parochus aliquis catholicus, sed solum per diversas partes diaecesis constituti sunt iam circa viginti quatuor parochi, ultra triginta octo licentiatos circiter, et unaquaeque ex dictis parochiis habet suam ecclesiam cum fonte baptismali, sicuti etiam licentiati. Scio ex causis praedictis.

Ad 6^m. Nihil esse potest de contentis in interrogatorio. Scio ex dictis causis.

Ad 7^m. Non sunt in ecclesia aliqua reliquiae sanctorum, scio ut supra. [fol. 643v.]

Ad 8^m. Non est in loco aliquo domus propria episcopatus, scio ex dictis informationibus.

Ad 9^m. Ad tria millia circiter florenorum annuorum ascendet valor reddituum mensae episcopalis consistentia in subditis et decimis, et si non essent rebelles, ascenderent ad sex millia, sicuti ad multo plura, si non esset ibi Turca. Nulla autem est pensio super eis. Scio ut supra.

Ad 10^m. In dicta civitate nihil est de contentis in interrogatorio, et soli franciscani sunt in uno loco diaecesis Vacciensis. Scio ex causis praefatis.

Ad 11. In longitudine se extendet diaecesis ad 60 milliaria circiter, et ad 20 circiter in latitudine maiori, non autem undequaque, et amplectitur diversa oppida. Scio ut supra.

Ad 12^m. Non est seminarium, sed episcopus aliquando alit duos vel tres, et postea mittit in diaecesim. Scio, quia id observavi.

Ad 13. Vacat ecclesia Vacciensis a paucis mensibus, cum antecedens fuit nominatus transferendus ad Ecclesiam Agriensem ab eo acceptatam, ut ex fama publica.

Quibus habitis fuit dimissus, et ei impositum, ut se subscriberet, prout fecit.

Ego Michael Franyo deposui ut supra.[102]

 

 

Jegyzetek