„Jó utazni vonaton, gépkocsival, megismerni szülőföldünk, szűkebb pátriánk vidékeit, településeit, a falvak, városok lakosait, mindazt, amit a táj, a vidék látványosságban kínál” – vallja Murádin László. Rövid összefoglalómban azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy miként alakult a nyelvi tájkép 2015–2020. közötti időszakban Székelyföldön. Olyan székelyföldi egy-, két-, illetve többnyelvű táblák feliratait és látképelemeit mutatom be, amelyek üzeneteket tartalmaznak a nyelvi és nemzeti(ségi) identitással kapcsolatban.

A nyelvi tájkép egyik talán legelterjedtebb meghatározása „Az adott terület, régió vagy városi agglomeráció nyelvi tájképét a hivatalos útjelző táblák, a reklámtáblák, utcanevek, helynevek, kereskedelmi egységek feliratai és kormányzati épületek hivatalos táblái adják” (Landry–Bourhis 1997:25). A legtágabb értelmezés szerint a nyelvi tájképbe az emberi környezetben található összes jel, szöveg, kép stb. beletartozik. „A nyelvi tájképet a csoport-, illetve a tömegkommunikáció színterének egyaránt tekinthetjük – azzal együtt, hogy bizonyos esetekben vannak személyközi vonatkozásai is –, hiszen néha csak egy viszonylag szűk réteghez, szubkultúrához szól (pl. a graffitik), máskor szélesebb társadalmi rétegeket céloz meg (pl. a kisebbségeket a többség helyett), de akár a társadalom egészét is megszólíthatja” (Lőrincz 2021: 148).

Már az első kutatások két alapfunkciót tulajdonítottak a feliratoknak: a kommunikatív és a szimbolikus jelentést. A kommunikatív funkció sokáig fontosabb lehetett a szimbolikusnál. Azon a nyelven írták a közlendő információkat a táblák készítői, amely(ek)en tudtak, illetve amelyekről feltételezték, hogy értenek az olvasók. A székelynek tekintett rovásírásról is már a középkorból fönnmaradtak nyelvi tájkép emlékek székelyföldi templomokban. A magyar rovásírás a székely identitástudatban jellegzetesen székely, noha ennek csak annyi alapja van, hogy emlékei elsősorban ebben az archaikus nagytájban maradtak fenn (Laihonen 2013: 157)

Székelyföldi városokban és falvakban barangolva azt figyelhetjük meg, hogy a nyelvi tájkép igen sokszínűen alakult az elmúlt években is. Az országos szabályozáshoz mérten (20%-os küszöb) minden településen kétnyelvű helynévtáblák jelzik a települések kezdetét és végét (előbb románul pl. Sfântu Gheorghe, majd magyarul Sepsiszentgyörgy), a város által kihelyezett utca-, útjelző- és irányítótáblákon a feliratok, valamint az intézmények nevei is két (de akár három) nyelven szerepelnek.  A reklámtáblák mindenike kétnyelvű, Sepsiszentgyörgy város központjában óriás településfelirat (#SEPSI) viszont csak magyar nyelven van kiállítva. Ugyancsak itt néhány vendéglátó egység pedig olyan nevet választott, amelyek csak magyar nyelven vannak kiírva, románra fordítva nem ugyanazt a hangulatot, jelentést tükröznék: Szimpla, Zamat, Zöld Kafka, amelyek talán jelzésértékűek a nyelvi és nemzeti identitással kapcsolatban.

Ugyanakkor egyre inkább terjedőben vannak az angol megnevezések: Irish Pub, American Pizza, News Caffee, Tein Teahouse, Kings stb. Szintén Sepsiszentgyörgyön, a nagy múltú Székely Mikó Kollégium homlokzatán szereplő felirat is magyar nyelvű. Sepsiszentgyörgy Önkormányzatának 2019-ben peres úton bizonyítani kellett, hogy a műemléképületen eredetileg is magyarul volt a felirat, a romániai jogrend szerint, amennyiben műemlékről van szó, annak eredeti állapotát kell visszaállítani, megőrizni, így maradhatott a magyar felirat. Hasonló per miatt kellett 2018-ban eltávolítani az épület oldalán található bronz betűkkel kirakott magyar nyelvű feliratot, annak ellenére, hogy mellette volt a hivatalos kétnyelvű iskolatábla, azóta az önkormányzat visszahelyezte a feliratot, három nyelven.

A székely településeken ragaszkodnak a magyar nyelvhez, több községháza homlokzatán is csak magyarul szerepelt a felirat (községháza), de felsőbb intézkedések értelmében ezek a feliratok nem maradhattak ott. Ilyen település például Kovászna megyében Gidófalva, ahol az 1904-ben emelt épületen a restaurálás során az eredeti Községháza feliratot is helyreállították. Táblabírósági végzés értelmében fehérre kellett meszelni az önkormányzat régi épületén a feliratot. De ugyanerre a sorsra jutott még pár település, a teljesség igénye nélkül: Csíkkozmás, Csíkdánfalva, Csíkmadaras, Csíkszereda, Korond, Székelykeresztúr, Tusnádfürdő és Csíkszépvíz. 2018 nyarán Gyergyószentmiklós polgármestere is megkapta a felszólítást, hogy távolítsa el a magyar feliratot. Az elöljáró perre vitte az ügyet, 2020-ban a bírói tanács úgy döntött, hogy elutasítja a keresetet, amely értelmében el kell távolítani a magyar feliratot, így Gyergyószentmiklós az első székelyföldi település, amelyik sikeresen védte meg a „Városháza” feliratot. 

Az utcanevek román illetve magyar nyelven vannak feltüntetve a településeken, néhol súlyos helyesírási hibával (például „útca”).

A nyelvi tájképhez az intézmények belső feliratai, a szóbeli és az írásbeli ügyintézés nyelve is hozzátartozik. A székely falvakban azt tapasztalhatjuk, hogy a feliratok kétnyelvűek, de a szóbeli ügyintézés csaknem teljes mértékben magyar nyelven történik. A székelyföldi falvakban kiemelt jelentőségük van a temetőknek. A sírokon magyar nevek szerepelnek, a feliratok is csak magyar nyelvűek. Sok háznál a székely zászló van kitűzve, mely a lakosok identitásáról árulkodik.

Irodalom

Laihonen, Petteri. 2013. Csíkszentdomokosi nyelvi tájkép. Székelyföld, 17 (7), 157-177.

Landry, Rodrigue – Bourhis, Richard 1997. Linguistic landscape and ethnolinguistic vitality. Journal of Language and Social Psychology 16. 23–49.

Lőrincz Gábor 2021. Kommunikációs tudatosság a nyelvi tájképben. In: Balázs László (szerk.): Digitális kommunikáció és tudatosság. Hungarovox Kiadó Budapest.

A szerző: dr. Már Orsolya, az Antos János Általános Iskola (Réty, Kovászna megye, Románia) magyartanára és intézményvezetője, valamint óraadó tanár a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Pedagógiai és Alkalmazott Didaktika Intézet, Kezdivásárhelyi Tagozatán, e-mail: morsolya87@yahoo.com.