Sajnos, mostanában sötét felhõk gyülekeztek a könyvtárak, de leginkább a zenei könyvtárak egén.

1999 szeptemberétõl a szerzõi jogi törvény szigorodása és az olvasói igényekkel nem számoló alacsony költségvetési támogatás miatt mára nehéz helyzetbe kerültek a zenei gyûjtemények. Ezek a gondok visszaidézték bennem a "régi szép idõket", azokat az éveket, amikor lassacskán ugyan, de kialakítottuk zenemûtárunk profilját, fejlesztgethettük szolgáltatásainkat, gyarapíthattuk állományunkat. Volt legalább remény arra, hogy ez a jövõben is, ha lassan, döcögõsen, de mehet tovább. Eszembe jutottak Skaliczki Judit szavai, aki így fogalmazott 1990-ben:

"Ma már minden megyei könyvtárigazgató tudja, hogy ennek a részlegnek a munkája a közmûvelõdési könyvtár alapvetõ feladatai közé tartozik. Hogy a pénzszûkét miképpen vészelik át a részlegek, az most már annak függvénye, hogy a könyvtárakra milyen szerep vár átalakuló társadalmunkban, felismerik-e végre a fontosságát vagy csupán üres frázisokat kapunk a kormányzattól anyagi támogatás helyett." /1990. A Magyar Könyvtáros Egyesület Zenei szekciójának húsz éve. /

1990 óta eltelt 10 év, azóta a helyzet csak rosszabb lett. De a zenei könyvtáros nem adja fel, nem adhatja fel. A pénzszûke, a megváltozott használói igények arra ösztönöztek bennünket, hogy kreatívabbak legyünk. Ez alatt a tíz év alatt rájöttünk, hogyan lehet pénz nélkül is értéket teremteni, mivel csábíthatjuk könyvtárunkba az embereket. Minderrõl talán ötletadónak, talán megerõsítésként szeretném a tisztelt olvasót tájékoztatni, hogyan éli mindennapjait Szegeden a Somogyi-könyvtár zenemûtára.

Az országban 1971-ben az elsõk között nyitottuk meg zenei könyvtárunkat. Akkor még csak egy szoba állt rendelkezésünkre néhány komolyzenei felvétellel és kottával. A nemzeti könyvtermés elosztásából /1978/ aztán a zeneirodalom és kottatár került gyûjteményünkbe. 1984-ben költöztünk a Dóm téri "üvegpalotába". Az egyik legkorszerûbb zenemûtárat mondhattuk magunkénak 40 hallgatóhelyen 12 csatornás választékkal, stúdióval, kis kamarateremmel. A hangzóállományunk is szépen gyarapodott; a 14000 hangzódokumentum között néhány ritkaságszámba menõ felvétellel, saját építésû Art Press számítógépes adatbázissal állunk olvasóink rendelkezésére. Technikai berendezéseink 16 esztendeje éves átlagban mintegy 12000 zenehallgatónak napi kilenc órában biztosították a helyben hallgatást, szolgálták rendezvényeinket. Ez a hosszú idõszak és erõs igénybevétel igazolta azt a tételt, miszerint: "Aminek el kell romolnia, az el is romlik". Ez önmagában nem is volna baj, csakhogy nincs, aki finanszírozná javíttatásukat, uram bocsá' cseréjüket. Technikai eszközökre a könyvtárak számára pedig nem írnak ki pályázatokat sem. Így tehát marad a magunk ereje, ötleteink.

Napjainkban a családok megélhetési gondjainak növekedése sok helyen háttérbe szorítja a kulturális értékek átadását, az igény kinevelését. Az elanyagiasodás a kulturális értékek fokozottabb õrzésére készteti az értük felelõsséget érzõ kulturális munkásokat: a közmûvelõdési könyvtárak dolgozóit.

Zenemûtárunk fontos, alapvetõ feladatának tekinti, hogy a városunkban mûködõ mûvészeti iskolákat (Tömörkény István Szakközépiskola, Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola ének-karvezetés szak, Király-Kõnig Zeneiskola, Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola stb.) tekintélyes hanganyagával, kottatárával és szakirodalmi gyûjteményével hatékonyan segítse. Olvasóink nagy része így tehát a közép- és felsõfokú mûvészeti iskolák hallgatóiból és oktatóiból áll. Ez a tény sajátos arculatot kölcsönöz munkánknak. Az általános illetve középiskolások számára igény szerint egy-egy mûvészeti kort bemutató vagy az énekórán kiegészítõ anyagként szereplõ zenei órát tartunk (végzettségünk magyar - ének - könyvtár szak). Ekkor a rendelkezésünkre álló audiovizuális eszközök, valamint a Szegedi Nemzeti Színház mûvészei vagy zenemûvészeti fõiskolások segítségével mutatjuk be a zenei példákat.

Néhány cím a kínálatból: Fejedelmi udvarok zenéje, Barokk a zenében, Tánc az operában, Jazz-kóstolgató (Ezen az órán a Molnár Dixieland együttes segített a jazz mûfaját közelebb hozni a gyerekekhez az általános iskola 7. osztályában. Mivel a zenekar ekkor ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját kiállítást rendeztünk az együttesrõl.)

Ezek a foglalkozások színesek, teljes képet adnak az adott zenei korszakról, stílusról, mûfajról.

A pedagógusokat, a rádiót, a televíziót és más intézményeket, irodalmi színpadokat segítjük azzal, hogy különbözõ társadalmi évfordulókhoz, aktualitásokhoz, színdarabokhoz, filmekhez a hozzájuk illõ zenei, irodalmi anyagot állítjuk össze (pl. pedagógusnap, nõnap, anyák napja, esküvõ, ballagás, karácsony, október 23. stb.), esetleg megszerkesztjük a mûsort. Szomorú, de a szerzõi jogi törvény szigorodása miatt ezek az anyagok már nem másolhatók, csak kölcsönözhetõk vagy ötletként használhatók. A zene asszociatív tulajdonságára alapozva évszakokhoz, tájakhoz, természeti jelenségekhez, sõt emberi karakterekhez is tudunk zenét ajánlani. Kedves példa erre a "színes zenék". Egy pedagógus hölgy azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy neki "piros zenére" lenne szüksége. Kiderült, hogy képzõmûvészeti szakkört vezet, és a piros színt tanulmányozzák, ezért aláfestésként, motivációként szeretne "piros zenét". Így történt, hogy tanulmányozva a kérdést, minden alapszínre kerestünk, válogattunk zenét. Ehhez hasonló kedvenc válogatásunk a "humor a zenében". Városunkban annyira népszerûvé vált ez a speciális szolgáltatás, hogy a helyi rádió és televízió munkatársai is szívesen és gyakran veszik igénybe.

Fontosnak tartjuk, hogy sokoldalú tevékenységünknek minél nagyobb nyilvánosságot teremtsünk. Ezt a különbözõ zenei és mûvészeti rendezvények segítik elõ, amelyeket magunk szervezünk. Feladatul tûztük ki, hogy a pályakezdõ és amatõr mûvészeknek fellépési és kiállítási lehetõséget biztosítunk. Megalakítottuk a Fiatal Mûvészek Klubját, ahol fiatal tehetségek (zene-, képzõ-, film-, színházmûvészek) mutatkozhatnak be egymás és a közönség elõtt.

A Két elõadás között címû rendezvénysorozatunkban pedig már neves, a pályán már jelentõs sikereket elért szegedi mûvészeket mutatunk be. Az elõadások során mód nyílik közvetlen beszélgetésre is. E két fórum nemcsak a mûvész szempontjából fontos, hanem a város polgárai is igénylik az ilyen vagy ehhez hasonló kulturális programokat. Nem beszélve arról, hogy ezek a rendezvények ingyenesek. A fent említett kulturális közösségek programjai mellett évfordulókról, zenei aktualitásokról koncertsorozatokkal emlékezünk meg. Ilyen a Zenei album címû sorozatunk, melynek keretében ebben az évben Maurice Ravelrõl emlékeztünk meg. A koncertek ismeretterjesztõ jellegûek. Bevezetésül néhány mondattal felvázoljuk a zeneszerzõ életútjának fontosabb állomásait, valamint a felcsendülõ zenemûvekrõl is beszélünk. A koncertekhez kiállítás is kapcsolódik a könyvtár anyagából. A kiállítások azon túl, hogy reprezentálják az adott szerzõ mûveit, életérõl szóló dokumentumokat, esetleg kedvet ébresztenek ahhoz, hogy a koncerten megjelenõ nézõ könyvtárunk tagja legyen. Ezt a rendezvénysorozatot a város önkormányzata anyagilag támogatja. Így az ország neves mûvészeit is meghívhatjuk egy-egy fellépésre. Nagy örömünkre szolgál, hogy ezeket a rendezvényeket nemcsak a zenét tanuló diákok és oktatók látogatják rendszeresen, hanem a nyugdíjasok, valamint az alacsony jövedelmû, de kultúrára vágyó polgárok is. Mára már elmondhatjuk, hogy kulturális, zenei programjaink a város zenei életének vérkeringésébe teljesen beépültek, annak szerves részét képezik. A rendezvények kapcsán az intézményekkel és a médiával szorosabbá vált a kapcsolat. Rendszeresen tájékoztatják a lakosságot koncertjeinkrõl, a zenemûtár fontosabb eseményeirõl. A koncertek lehetõséget adnak arra, hogy a város mûvészeivel közelebbrõl megismerkedjünk, a kialakult kapcsolatot folyamatosan ápoljuk. Szívesen fordulnak hozzánk fellépés elõtt hangzóanyagért, vagy itt hallgatnak zenét.

• Kulturális közösségek kialakulása.
• Az értékek megõrzése, átadása.
• Az olvasóvá válás elõsegítése.
• Kapcsolatok ápolása más kulturális intézményekkel, iskolákkal, médiával.

A fent említett példák, a mindennapi gyakorlat azt erõsítette meg bennünk, hogy a ma emberének is szüksége van ránk, és talán pénz nélkül is lehet tõkét kovácsolni, tovább is létezni. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a berendezéseket igénylõ zenei szolgáltatások mára már döbbenetesen elavult technikai hátterét mindez nem pótolhatja. A következõ feladat az, hogy elsajátítsuk a pénzügyi menedzselés a kultúrában is mûködõ, sikeres formáit. Mint tudjuk, egy könyvtáros mindenre képes.