Csongrád Megyei Könyvtáros 31.évf. 1/4.sz.(1999)

Fuchszné Benák Katalin

 

Búcsúzás Marton Istvánnétól

A búcsúzás pillanata mindig nehéz. Fõleg, ha tudjuk, hosszú útra megy valaki.

Most olyan embertõl búcsúzunk, aki nemcsak önmagáért élt, hanem az õt körülvevõ közösségért is. Érzékenyen reagált embertársai gondjaira. Ahol tudott, segített a bajbajutottakon, rászorulókon.

Segített azzal, hogy meghallgatta a problémákat, ha kellett tanácsot adott, vagy kérvényt írt. Fiatalok s idõsebbek egyaránt bizalommal fordultak hozzá. Szeretett szervezni. Szervezõmunkájának szép példája volt a Budai Nagy Antal utcai út építési munkálatainak összefogása.

Mindszentért dolgozott – a Városvédõ- és Szépítõ Egyesület alapító tagja volt.

Élete értelme a könyvtár, ahol 36 évet dolgozott. Az olvasókkal való foglalkozás mellett különös hangsúlyt fektetett Mindszent múltjának kutatására. Noha régészeti oktatásban nem részesült, önképzés során olyan szintre emelte ezirányú tájékozottságát, hogy a kezébe vett leletekrõl igen pontos meghatározást tudott adni. Ezért a felszínre kerülõ leleteket mindjárt hozzá vitték “elõvizsgálat” céljából.

Kutató munkájának köszönhetõen több mindszenti kiadvány szerzõje, lektora. Magas színvonalú helytörténeti gyûjtõ- és feldolgozó tevékenységét nyugdíjas éveiben is folytatta. Igyekezett minél több ismeretet, emléket felkutatni, s a legszélesebb kör számára is hozzáférhetõvé tenni. Tanácsaival látott el bennünket a múzeumtörténeti kiadvány készítésekor. Ekkor mondta, nagyon szép lenne, ha a mindszenti színjátszás korát is sikerülne feldolgozni, mert az is egy nagyon értékes része a múltunknak.

Nyugdíjas évei is termékenynek bizonyultak, hisz a Fodrozik a Tisza vize c. daloskönyvet nyugdíjas társai bevonásával jelentették meg, majd a “mindszenti tájszótár” rendezésével foglalatoskodott élete utolsó pillanatáig.

Tevékenysége minden területét felsorolni képtelenség lenne. A közéletben kifejtett aktív tevékenysége és a könyvtár iránt érzett elkötelezettsége, magas színvonalú szakmai munkája betöltötte életét. Lehetõsége kínálkozott, hogy elmenjen máshová dolgozni, de õ maradt Mindszenten. Elsõsorban neki köszönhetjük, hogy volt kitartása a pár száz kötetes kis könyvtárból több ezres állományú könyvtárat kialakítani. Neki köszönhetjük azt is, hogy Mindszenten több helyi levéltári dokumentum lett összegyûjtve, mint a Megyei Levéltárban. Egyszer azt mondta, neki a munkája a hobbija. Ezért nem érzi, hogy sokat dolgozik, hisz örömmel tölti el ez az elfoglaltság, ami igen kevés embernek adatik meg, s õ ezen szerencsések közé tartozik. Nagy tervei voltak a jövõt illetõen, s egy sem öncélú, hanem mind Mindszent múltjának megismerésére irányult.

Közéleti tevékenysége elismeréseként 1996-ban kapta meg a “Mindszent városért” kitüntetést.

Mindszent Város Önkormányzata, a Keller Lajos Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyûjtemény nevében egy emlékverssel búcsúzunk Marton Istvánnétól, akihez e nehéz pillanatokban nem tudunk kellõ bölcsességgel szólni, mert nehéz megfelelõ szavakat találni.

Kedves Ica! Most már látjuk,
“Minden, ami él, mulandó.
Bánat s öröm elrepül.
Ami tartós tud maradni,

Az az emlék egyedül.”

Mindszent, 1999. október 28.