Plankos Judit

A szabadkai Városi Könyvtár rendeltetése többnyelvû
környezetben és 25 éves együttmûködése
a szegedi Somogyi-könyvtárral

A szabadkai Városi Könyvtár sajátságos helyzetét, e helyzetbõl eredõ lehetõségeit és rendeltetését legjobban a szûkebb és tágabb környezet határozza meg, amelyben intézményünk évek óta mûködik. Környezetünk multinacionális jellege a könyvtár számára nagy kötelezettséget jelent, amelyet a könyvtárosok és az intézmény felhasználói a hosszú évek során igyekeznek a saját elõnyükre fordítani. Másrészt, többnyelvû környezetünk ösztönzõen hat a könyvtár nemzetközi együttmûködése terén megtett lépéseire. Ezért, értekezésemet környezetünk és munkakörülményeink leírásával kezdem.

A fennálló kedvezõtlen helyzet ellenére lakosságunknak – mint a legtöbb kis nemzetnek – megvan az az elõnye, hogy anyanyelve mellett beszél más nyelveket, fõleg világnyelveket, a legtöbb esetben elfogadható, de nemegyszer akár anyanyelvi szinten is. A nemzeti kultúra mellett, amit egy életen át ápol, és amihez érzelmi szálak kötik, az igényektõl és a lehetõségektõl függõen megismerkedik a nagyobb nemzetek kultúrájával, nem csak udvariasságból vagy mert az általános mûveltség megkívánja, hanem mert valóban nagyszerûnek és vonzónak tartja. Persze, mi úgy gondoljuk, hogy a saját kultúránk is roppant vonzó, csak sajnos kevésbé hozzáférhetõ a világ számára.

A saját kultúra kifejezés alatt Szabadkán leginkább a bunyevácok, horvátok, magyarok és szerbek kultúráját értem, mivel a város lakosságának legnagyobb részét ezek az etnikumok alkotják. Szabadka hazánkban az erõsen kétnyelvû környezethez tartozik, ami érthetõ is az elõbb említettek alapján. Az emberek a legtöbb esetben magyarul, szerbhorvátul szólalnak meg, de a bunyevác is meghatározó. A szerbhorvát szót használtam, noha tudom, hogy 1989 óta ez az elnevezés kevésbé idõszerû, mert ettõl kezdve szétválasztják a szerbet és a horvátot két különálló nyelvre. Mégis szándékosan használtam ezt a kifejezést, mert egyetértek Vladimir Ðukanovic professzoral, aki 1990-ben a könyvtárunkban tett látogatása során a következõket jelentette ki a fentiekkel kapcsolatban: “Néha hajlamosak vagyunk a nyelvtudományt a matematikához hasonlítani, amit természetesen tudományos elgondolások alá is támasztanak. Azonban elõfordul, hogy az említett két tudományágat nem lehet összevetni. Ugyanis, ha a szerbhorvátból kivonjuk a horvátot, akkor – gondolnánk mi – a szerb maradna eredményül, de ez nem éppen így van. Továbbra is megmarad a szerbhorvát.”

A felvázolt körülmények között végzi a szabadkai Városi Könyvtár a tevékenységét, egyformán és teljes mértékben rendelkezésre állva minden olvasójának. Mivel ez a legnagyobb könyvtár Szerbiában, melynek feladatai közé tartozik, hogy a magyarul olvasók igényét szolgálja ki, mi a könyveket és a periodikát hozzávetõlegesen azonos arányban szerezzük be magyar és szerb nyelven. Jó körülménynek számít, hogy az állományunk régebbi része szintén kifejezi a már említett populáció igényeit.

Sokkal kisebb számban élnek Szabadkán albánok, macedónok, montenegróiak, németek, romák, ruszinok, szlovákok és zsidók. Minden tõlünk telhetõt megteszünk igényeik kielégítésére. Ha lehetséges, anyanyelvükön szerezzük be a könyveket, ha ez nem sikerül, akkor szerb vagy magyar fordítást kínálunk helyettük. Mindez lehetõvé teszi a komparatisztikai kutatásokat, a különbözõ egymás mellett élõ népek, illetve etnikai csoportok kultúrájának és nyelvének vizsgálatát.

Ez az elképzelés nem csak a központi könyvtár és a fiókkönyvtárak tekintetében valósul meg, hanem minden alánkrendelt könyvtár esetében. A központi könyvtár mellett, ami a valamikori Nemzeti Kaszinó nagyszerû épületében foglal helyet, 14 fiókkönyvtár áll rendelkezésre az olvasóknak a környezõ településeken: Bácsszõlõsön, Bajmokon, Csantavéren, Hajdukovón, Kelebián, Mala Bosnán, Nagyfényen, Novi Zsedniken, Palicson, Rátán, Tavankúton, valamint Visnjevácon és Zorkában.

A legújabb 1994-tõl érvényben lévõ törvény szerint, ami a könyvtárügyet és a könyvtári tevékenységet szabályozza, a szabadkai Városi Könyvtár a központja az észak-bácskai körzet közmûvelõdési könyvtárainak: a topolyai és a kishegyesi könyvtáraknak. A topolyai könyvtár 6 fiókkönyvtárral rendelkezik, amelyek Bajsán, Gunarason, Novo Orahovón, Ómoravicán, Pacséron és Pannonián találhatóak. A kishegyesi könyvtárnak Feketicsen és Lovcenacon van két fiókkönyvtára. Mindaz, amit elmondtunk a szabadkai Városi Könyvtárról, többé kevésbé érvényes a topolyai és kishegyesi könyvtárakra. Intézetünk hatáskörébe tartoznak az iskolai és a munkaszervezeti könyvtárak, s ennek megfelelõen 54 könyvtárral bõvül tevékenységünk. Megjegyzem, hogy körzetünk a legkisebb a Szerb köztársaság területén, ezért felelõsségünk is kevesebb könyvtárra terjed ki. Szerintünk ez kedvezõbb helyzetet és nagyobb lehetõséget teremt a már említett kérdések megoldásában.

A Városi Könyvtár állománya 280.000 könyvet és 4000 évfolyam periodikát számlál. Három osztálya foglalkozik az olvasókkal közvetlenül, a kölcsönzõ- és a gyermekosztály, valamint a tudományos osztály. A kölcsönzõ- és a gyermekosztály állománya kikölcsönözhetõ. A tudományos osztály keretén belül a helyismereti, a régi és ritka könyvek, a bibliográfia és a periodika osztálya tevékenykedik. A tudományos osztály könyvállománya helyben, az olvasóteremben használható. A helyismereti és a régi és ritka könyvek állománya, valamint a régebbi sajtó csak külön feltételekkel hozzáférhetõ. A régi periodika egy részét mikrofilmen is megörökítettük, biztosítva ezzel a jobb munkakörülményeket. A régi és ritka könyvek gyûjteményében 10.000 kötetet õriznek régiségük, mesteri bekötésük, vagy pedig a lapjain található pecsétek miatt. Itt lelhetõk fel pl. a Milkó Izidor tulajdonából származó könyvek. A helyismereti gyûjtemény 9000 címszóval rendelkezik. Gazdag és jelentõs részét alkotják az aprónyomtatványok. A bibliográfiai osztály ezekben a napokban fejezi be a szabadkai retrospektív bibliográfia harmadik kötetét. Érdemes megemlíteni, hogy amennyiben a Városi Könyvtár nem rendelkezik az olvasó által kért könyvvel, könyvtárközi kölcsönzéssel pótoljuk a hiányt a Szerb Matica vagy a Szerb Nemzeti Könyvtár polcairól. Az ilyen kölcsönzés kiválóan funkcionál könyvtárunk és a Somogyi-könyvtár között is.

Az idõ és a hely lehetõvé teszi, hogy szóljak néhány szót intézményünk nevesebb évfordulóiról. A szabadkai Városi Könyvtár, mint közmûvelõdési könyvtár 2000-ben ünnepli fennállásának 110-ik és a Kulturális Tribün mûködésének 20-ik évfordulóját. Valójában tavaly kellett volna megemlékeznünk a szegedi Somogyi-könyvtár és könyvtárunk 25 éves együttmûködésérõl. Az ismert körülmények miatt erre csak most kerülhetett sor. Viszont ezekrõl szívesen beszélek, mivel véleményem és több munkatársam véleménye szerint együttmûködésünk példaértékû. Mindenesetre nem formális, mint ahogy az sûrûn elõfordul a nemzetközi kapcsolatoknál. Mondhatnám úgy is, hogy bizonyos pragmatikus alapokon nyugszik a szó legnemesebb értelmében. Egy példával illusztrálnám együttmûködésünk genezisének lényegét. A kapcsolatok kialakításának egyik legelsõ jegyzõkönyvében (1974-ben) a következõ olvasható: “A szabadkai Városi Könyvtár Magyarországról a könyveket a Forum könyvterjesztõ vállalat közremûködésével szerzi be, ezért nincs szükség a Somogyi-könyvtár által felkínált ilyen jellegû szolgáltatás kiépítésére”. Akkor, 1974-ben, a szabadkaiak megköszönték az érdeklõdést, és emlékeztették kollégáikat arra, hogy maguk is képesek könyveket vásárolni. Azóta a helyzet megváltozott. Ma már nem csak elfogadjuk az ajándékba hozott könyveket, hanem egyenesen fel is kérjük könyvtáros kollégáinkat e nemes gesztus gyakorlására. Természetesen, az effajta könyvajándékokat igyekszünk szerb könyvekkel viszonozni.

A két könyvtár közötti együttmûködés több síkon megy végbe. Könyvtárosaink a Somogyi-könyvtár rendezvényeire, tanácskozásaira rendszeresen hivatalosak, nemegyszer elõadói minõségben. A Somogyi-könyvtár munkatársai konstruktív módon sietnek segítségünkre különbözõ kérdésekben az általunk szervezett tanácskozásokon. Az együttmûködésnek köszönhetõen az irodalmi találkozókon Szabadkán a legismertebb magyarországi írókat köszöntheti a publikum. Viszonzásul Jugoszláviából szerb írókat mutatunk be a Magyarországon élõ szerb közösségnek. Kapcsolatainknak az egyik legfontosabb szegmentuma a bibliográfiai adatok begyûjtése. Így az együttmûködés kiterjed a tudományos munka terére. Ez annyit jelent, hogy a szegedi kollégák kutatnak Szabadkán, a mieink pedig a Somogyi-könyvtárban Szegeden.

Mivel a szabadkai Városi Könyvtár a legnagyobb szerbiai könyvtár, amelynek feladata a magyar és szerb nyelvû olvasók igényeinek a kielégítése, megemlítenék egy elsõ hallásra kevésbé fontosnak tûnõ, de mégis sokatmondó adatot. Könyvtárunk olvasótermében az utóbbi néhány évben többek között bemutatkozott: Czine Mihály, Pomogáts Béla, Eörsi István, Esterházy Péter, Somlyó György, Konrád György, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Janikovszky Éva, Katona Imre, Jókai Anna, Fekete Gyula, Tõkéczky László, Monoszlóy Dezsõ, Mészöly Dezsõ, Mészöly Miklós, Szajbély Mihály, Turcsány Péter, Zalán Tibor, Mezei Katalin, Villányi László, Rostás-Farkas György, Tornai József, Forrai Eszter, valamint a jugoszláviai magyar írók közül: Dávid András, Vajda Gábor, Mák Ferenc, Szathmáry István, Bori Imre, Herceg János, Deák Ferenc, Mirnics Zsuzsanna, Koncz István, Tolnai Ottó, Dudás Károly, Dévavári Zoltán, Lovas Ildikó, Silling István, Bosnyák István, Pál Sándor, Fekete J. József, Végel László, Csordás Mihály, Beszédes Valéria, Lantos László, Brasnyó István, Juhász Erzsébet, Bányai János. Emellett a szabadkai közönségnek bemutatkozott néhány ismert magyarországi folyóirat szerkesztõsége, melyek közül ki kell emelni a Tiszatáj, a Szeged, a Polisz, a Bárka és a Jelenkor munkatársait. Amellett, hogy a beszélgetések mély benyomást gyakorolnak ránk, az ilyen találkozók alkalmával könyvtárunk mindig gazdagodik az íróktól, szerkesztõségektõl, kiadóházaktól ajándékba kapott újabb kiadványokkal.

Említésre méltó, hogy a könyvtári tevékenységet szabályozó törvény 4. cikkely 10. bekezdésében leírtaknak megfelelõen könyvtárunknak kötelessége rendszeresen szerb könyvek és írók bemutatását megszervezni Magyarországon. A szerb közönség elõtt Szegeden, Deszken, Battonyán, Budapesten, Szentendrén mutatkozott be Desanka Maksimoviæ, Mira Aleèkoviæ, Ljubivoje Ršumoviæ, Slavko Matkoviæ, Sava Babiæ, több alkalommal Svetlana Velmar Jankoviæ, Predrag Markoviæ, Žarko Rošulj, Slobodan Stanišiæ, Petar Vukov, Ivo Popiæ, valamint Radovan Ždrale.

A horvát kulturális és irodalmi értékek az utóbbi idõben kevésbé jutnak el hozzánk. Ezért egyenlõre kénytelenek vagyunk beérni a már létezõ horvát nyelvû állományunkkal, és a helyi, szabadkai horvát írók irodalmi estjeivel. Elegendõ hely hiányában nem térhetek ki tevékenységünk azon részére, mely az ún. többségi kultúrával foglalkozik Jugoszláviában.

Ezúttal a számítógépes feldolgozásról nem esik szó, mivel a tavalyi és az idei év számunkra e szempontból visszaesést jelent. Reméljük, hogy a megszakított munkát hamarosan ott folytathatjuk, ahol nemrég félbeszakadt.

Megemlítést érdemel, hogy a szabadkai Városi Könyvtár kétévente megszervezi a nyelvészek nemzetközi tudományos ülésszakát, s így városunkban megvitatásra kerülnek olyan témák, amelyek iránt környezetünkben igen nagy az érdeklõdés. Ezenkívül 1988 októberében a Szerbiai Könyvtárak Közössége és a szabadkai Városi Könyvtár szaktanácskozást szervezett, melynek meghatározó témája A regionális együttmûködés szerepe a könyvtártudomány fejlesztésében volt. A tanácskozás elemezte Magyarország és Szerbia könyvtárainak regionális együttmûködésének kérdéseit, valamint – kiemelt fontossággal – a közkönyvtárak szerepét többnemzetiségû régiókban.

Szeretném felhívni a kedves könyvtáros kollégák figyelmét arra, hogy az utóbbi néhány évben szinte megoldhatatlannak tûnõ gondokkal szembesültünk a könyvek és a periodika beszerzése, de mondhatom, terveink egészének a megvalósítása során. A magyar nyelvû könyvek beszerzése különösen nehézzé vált, miután az újvidéki Forum Kiadóház megszüntette a magyarországi könyvek forgalmazását. Szerencsére a magyarországi könyvtárak, elsõsorban a Somogyi-könyvtár, a mórahalmi könyvtár, valamint számos kiadóház és magánszemély határozott lépéseket tett gondjaink enyhítése érdekében. Nagyszámú és értékes könyvet kaptunk az Országos Széchényi Könyvtártól, a bajai Ady Endre Könyvtártól, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesületétõl, a Pro Hungaris Kulturális Értékközvetítõ Alapítványtól, a Pesti Szalon Kiadóvállalattól, Konrád György írótól, Turcsányi Pétertõl, a Kráter Kiadó fõszerkesztõjétõl és még sokan másoktól. Az idei év különösen nehéz. Alapítónk ezúttal intézményünk gondjait, többek között a könyvek beszerzésének a megoldását nem tekinthette legnagyobb kihívásának. Ezekre egy dinárt sem utalt át, ezért érthetõ, hogy saját erõnkbõl kevés könyvet vásárolhattunk. Ami mégis vigasztal, az az olvasóink számának növekedése. A háború ideje alatt olvasótermünk teljesen megtelt, hiszen az egyetemisták egy pillanatra sem hagyták abba felkészülésüket a vizsgákra. Emellett támogatóink is akadnak, akik tisztában vannak azzal, hogy anyagi források nélkül tevékenységünket nem végezhetjük el. A Somogyi-könyvtár ajándéka mellett a tavalyi nyár folyamán 500 címszót kaptunk ajándékba a Móra Ferenc, az Európa és a Magyar Ház Kiadótól. A budapesti Szabó Ervin Könyvtár sietett segítségünkre az említett kiadóházakkal való kapcsolatok megteremtésénél. Természetesen a legismertebb hazai kiadóktól is több ízben kaptunk ajándékcsomagokat. Szabadkán számos intézmény, cég és magánszemély támogatott bennünket önzetlenül. A múlt év végén, amikor már nem voltunk képesek megvásárolni a napi sajtót – ami megengedhetetlen bûnnek számított a szemünkben – a szabadkai fogorvosok segítettek rajtunk, csak ezen a módon sikerült kiegyenlíteni tartozásainkat.

Különben, szabadkai lévén, valamivel gondterheltebben nézek a harmadik évezred elé, s úgy vélem ez érthetõ is, hiszen 1999-ben olyan dolgok történtek velünk, melyre álmainkban sem mertünk volna gondolni.

Az elmondottak alapján leszögezhetem, hogy rendkívül nehéz idõket élünk, hazánk rendkívüli megpróbáltatásokon halad keresztül, de mi könyvtárosok mégis úgy érezzük, hogy a könyv ideje nem múlott el, együttmûködésünk pedig egy új szinten folytatódik.