szerző: Vidra Szabó Ferenc kategória: 16. évfolyam (2007) 2007/6
A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 146. § (1) bekezdése e) pontja szerint a büntetés-végrehajtási intézetekben könyvtárat, a szabadidő eltöltésére, a közös foglalkozásra és a közös vallásgyakorlásra szolgáló helyiségeket kell kialakítani. A fogvatartottak részére fenntartott könyvtárak működését országos parancsnoki intézkedés is szabályozza. A büntetés-végrehajtási intézetek könyvtárainak adatszolgáltató kedve 2003-tól ugrott meg jelentősen, míg 2001-ben egy, 2002-ben pedig négy könyvtár jelentett adatokat, addig 2003-tól 30-31 intézményből érkeztek adatok (1. táblázat). Az összes adatszolgáltató között csupán egyetlen olyan intézményt találunk, amely más könyvtártípusba is besorolható: a Magyar Honvédség Katonai Fogház Könyvtára - bár ez az intézmény csak némi jóindulattal tekinthető katonai létesítménynek. Megjegyzendő, hogy éppen tőlük kaptunk már 2001-től kezdődően minden évben jelentést! A könyvtárak egy része rendszeres adatközlő, míg mások meglehetősen rapszodikusan küldik a jelentéseket, tehát igazi trendeket nagyon nehéz lenne megrajzolni. Ezért a 2003 óta jelentő könyvtárak közül kiválasztottam azokat, amelyek minden évben eleget tettek kötelességüknek, és az összes könyvtár adatai mellett az így nyert - korrigált - adatokat is közzé teszem. A trendek, tendenciák elemzésekor a következőkben a korrigált adatokra fogok támaszkodni. A börtönkönyvtárak sajátosságainak megfelelően néhány szempont inadekvátnak tekinthető, ezért ezeket az elemzés tárgyköréből kihagytam. Ezek a következők: nyilvános könyvtárak száma, internet-hozzáférések száma, távhasználatok száma.
A könyvtárak adatai
Az elmúlt évek során a nyitvatartási idő fokozatos növekedését figyelhetjük meg, ez a tendencia figyelemre méltó mind a teljes adatállomány, mind pedig a korrigált adatok alapján: a három utóbbi évben 25 óráról 31 órára nőtt az átlagos heti nyitvatartási idő. Míg 2003-ban kilenc intézményben volt 10 óránál rövidebb heti nyitva tartás, addig 2005-ben már csak négyben. (2. táblázat). 2003-ban nyolc könyvtárban volt 40 órás vagy annál hosszabb a nyitva tartás, 2005-ben pedig már 13-ban. Az éves állománygyarapodás mértéke évről évre csökken: 2003-ban könyvtáranként átlagosan majdnem 10 ezer darabról beszélhetünk, 2005-ben viszont már alig több mint 5 ezerről (3. táblázat). Természetesen ebből a szempontból is jelentősek az eltérések: 2003-ban két olyan könyvtárat találtunk, amelyben egyáltalán nem vettek könyvet, 2005-ben hármat. Míg 2003-ban 17 könyvtár jutott 100-nál több dokumentumhoz - közöttük a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Könyvtára több mint ötezer kötethez -, addig 2005-ben 13 könyvtár mondhatta el magáról ugyanezt. A nyilvántartott könyvek döntő többsége "ponyvaregény", de jelentős számban megtalálhatók a szépirodalmi művek, kisebb hányadban műszaki könyvek. A külföldi állampolgárságú fogvatartottakra is gondolva az intézetek idegen nyelvű műveket, szótárakat is beszereztek. A fenti adatok az intézetek vásárlásaiból és a külső adományokból tevődnek össze. Adományok érkeznek magánszemélyektől, karitatív szervezetektől, külföldi nagykövetségektől, konzulátusoktól (elsősorban idegen nyelvű könyvek).* Az állománygyarapításra fordítható összeg tekintetében a 2004-es év mondható szerencsésnek, hiszen a 110 ezres előző évi átlagos gyarapítási összeg 170 ezerre emelkedett, majd a következő évben szinte a korábbira, 124 ezerre csökkent (4. táblázat). 2003-ban nyolc könyvtárban egyetlen fillért sem költöttek állománygyarapításra, 2004-ben és 2005-ben hat könyvtárban tapasztaltuk ugyanezt. Lényegében nem változott azoknak a könyvtáraknak a száma sem, amelyek egy év alatt 100 ezer forintot, vagy annál nagyobb összeget költöttek vásárolásra: 2003-ban 11 könyvtárt sorolhattunk ide, 2004-ben és 2005-ben pedig egyaránt 12-t. Az állománygyarapítás folyamatát intenzív selejtezés kísérte, hiszen annak ellenére, hogy a szóban forgó könyvtárakban három év alatt összesen 22 ezer új dokumentum érkezett, a könyvtárak állománya szinte semmit nem változott (5. táblázat). Érdekesen alakult a látogatók által használható számítógép-ellátottság: úgy tűnik, mintha bizonyos helyeken kísérleteznének ezzel a lehetőséggel, majd felhagynak vele, de az is lehet, hogy pontatlanul küldik az adatokat. Ugyanis 2003-ban 15 gépet találunk egyetlen könyvtárban (Váci Fegyház és Börtön Könyvtára), majd 2004-ben ugyancsak 15-öt, de Vácott megszűnt a géphasználat, viszont belépett helyette a Somogy Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Könyvtára, ugyancsak 15 géppel (lehet, hogy ide vándoroltak?), majd 2005-ben mindkét helyről eltűntek, és egyedül a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Könyvtárában bukkant fel három darab számítógép (6. táblázat).
A könyvtárosok jellemzői
A börtönkönyvtárak alkalmazottai az adott intézmény lakói közül kerülnek ki, így az iskolázottságuk, szakmai kvalitásaik nagymértékben függnek attól, hogy aktuálisan kik tartózkodnak a falak között. Ritkán van arra példa, hogy az elítéltek a szabadságvesztési idejük alatt diplomát szerezzenek, így sokkal inkább "hozott anyagból" kell gazdálkodni, bár meg kell említeni, hogy a Szegedi Fegyház és Börtönben a fogvatartottak részére felsőfokú könyvtárosi végzettséget adó képzést szerveztek. A képzés ideje három év (7-9. táblázat) Mindentől függetlenül ingadozik az összes alkalmazott száma csakúgy, mint a könyvtáros munkakörben dolgozók száma - bár ebben az esetben nehezen értelmezhetőek ezek a kategóriák. Örvendetes tény viszont, hogy minden évben találunk a rendszerben szakképzett kollégát: 2003-ban kettőt, majd a következő két évben egyet-egyet. Azonban itt ismét dilemma előtt állunk, hiszen minden évben más-más helyszínről jelentették a felsőfokú könyvtáros jelenlétét, így nem tudhatjuk, hogy a diplomás könyvtárosok vándorolnak-e egyik intézményből a másikba, vagy a fluktuáció oka egész egyszerűen az, hogy egyes szakemberek letöltvén a büntetésüket, szabadulnak, és a következő évben egy másik intézményben megjelenik egy újabb diplomás könyvtáros.
A könyvtárhasználatok alakulása
Úgy látszik, hogy a társadalmi változások hatása begyűrűzik a zárt intézmények falai közé is, hiszen a vizsgált három esztendőben mindhárom mutatónk romló tendenciát tükröz. Folyamatosan csökken a beíratkozott (regisztrált) olvasók száma (10. táblázat), csakúgy, mint a személyes használatok száma (11. táblázat), hasonlóképpen a kölcsönzött dokumentumok számához (12. táblázat). A börtönben a könyvtár népszerű, hiszen az elítéltek leginkább az unalom elűzése céljából olvasnak. A legtöbben azért szeretnek könyvtárba járni, mert így kiszabadulnak a zárka falai közül, válogathatnak, nézelődhetnek, és ez már önmagában felüdülés, még akkor is, ha könyvet nem kölcsönöznek. A büntetés-végrehajtási intézetek nyilvántartásai alapján a fogvatartotti állomány 30-40 százaléka könyvtári tag, azonban a könyvtárakat látogató fogvatartottak aránya ennél jóval magasabb, eléri a 60-70 százalékot. A fegyházbüntetésüket töltő nem dolgozó elítéltek a napi, összesen egy óra séta és néhány egyéb program (például misszió) kivételével folyamatosan a zárkában tartózkodnak. Számukra tehát az olvasás lehetőségének óriási a jelentősége. Nem csoda, ha sokan a börtönben kapnak rá a könyvekre. Azt, hogy ki olvas, természetesen az iskolai végzettség alapvetően meghatározza. Az elítéltek a kínálatból tetszés szerint választanak, de javaslat alapján is olvasnak, amit a nevelőtiszt, vagy a szociális előadó tehet nekik. A jogállamiság szellemében az elítéltek bármit olvashatnak ami a polcon megtalálható. Olykor-olykor külön kéréseiket is megpróbálják teljesíteni a könyvigénylések tekintetében. A fogvatartottak a büntetés-végrehajtással kapcsolatos jogszabályokhoz hozzáférnek. Az említett IM rendelet világosan meghatározza, hogy milyen tárgyak lehetnek az elítélteknél: könyvek, napilapok, folyóiratok. Ez még a magánelzárás alatt is biztosítható. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 36. § (1) bekezdés m) pontja szerint az elítélt jogosult sajtótermékek megrendelésére, a büntetés-végrehajtási intézet művelődési és sportolási lehetőségeinek igénybevételére. A Szegedi Fegyház és Börtönben 2005-ben megvizsgálták, hogy melyek a legkeresettebb könyvek: Mario Puzo A Keresztapa című műve, Ajtmatov Vesztőhely című regénye, valamint John Flowes-tól a Lepkegyűjtő. Mindez nyilván a bűnmítosz iránti érdeklődésre utal. Népszerű még a cigány nyelvkönyv, amit a nem roma származásúak is előszeretettel forgatnak, hogy jobban el tudjanak igazodni a börtönvilágban. A fogvatartottak által kedveltek még a kalandregények, mint a Piszkos Fred, a kapitány, vagy a Fegyverek szava, Eric Mick Natansontól a Piszkos tizenkettő, vagy Jules Verne művei. A misztikus, rejtelmes történetek mint a Harry Potter-könyvek is népszerűek, de feltétlenül meg kell említeni a meséket és a versesköteteket is. A könyvtárfejlesztés érdekében a Fogvatartási Ügyek Főosztálya még 2004. évben telefonon felvette a kapcsolatot a Könyvtári Intézettel, megvizsgálva annak lehetőségét, hogy a közkönyvtárakhoz hasonlóan a büntetés-végrehajtási könyvtárak fejlesztése is biztosítható-e könyvtárfejlesztési pályázat segítségével. Erre nem találtak lehetőséget, mert a közkönyvtári működés ellenére a büntetés-végrehajtási intézet jellegéből adódik, hogy a lakosság nem tud kölcsönözni a könyvtárból.**