hangunk olvadó hó szilánkra tört üveg
szánalmas szavunkat senki sem érti meg

karcos tükröd mögött arctalan a bánat
elherdált alkunkra sosem lesz bocsánat

mint széllel az esőcsepp úgy harcolsz velem
múltunk söpröd össze amíg megérkezem

lettél eltékozolt idő megunt kegyszer
a szél majd rád talál és visszafúj egyszer