Pár törött tégla rozsdás lavór
egykor esőfogó fűcsomó tábla
gyalogos közlekedés a túloldalon
felirattal átmegyek aki nem tágít
maga ura a torzó főfal ablakában
felejtve a cserépbe ültetett
virágos szobanövény
a körülményekhez képest elvan
egész jól égi papírlapon bontakozik
élete a ház története
melybe bele-beleszól jótékonyan
egy-egy zápor ceruzája hányszor
törik bele ám ő kezdi elölről
s ha belevág csivitelő nyelv
veréb rigó folytatja a megzavart
kéz kitépett ajtókeret szilánkjaival
a sorokra mered ki mindenki
jött s ment el itt aki zölddel ír
most vett észre átnéz felém