a vízből húztak ki
– mondhatnád
megszenvedted
a szülést
megszenvedtem
a szülést
recsegett a
száraz levegő
harapni fájt
puha és meleg volt
benned a nyák
oda tapadtam
öledbe
párnáztam magam
mióta felnőttem
(ha felnőnöm lehet)
az a volt éden
egyre ismerősebb
falaid közt az a
kényszertelen
boldog levitáció
csak libegni-lebegni
mikor
homlokommal
szent üreged
támasztottam
s fickándoztam
lazítottam
néma szöveted
inged gombolt
hézagain át
rám vetültek
a világ-pupillák
jó lenne megint
elbújni benned
kékes fényed mögé
hol a fenyvesek
világítótornyok
szüld meg hát
újra Anyám
szüld mássá
gyermeked