Kitartóan úszom befelé a tengerben,
jó ideje már, hogy oda akarok megérkezni.
Körülöttem a végtelen égig nyúló hullámok,
emelkedő, ereszkedő, sós habtemető.

Vigyáznom kellene, hogy erőm tartson,
lebegjek, mert ha esetleg sokáig kibírom,
talán arra halad el valamiféle idegen hajó,
valaki megpillant, a végén még megmentenek.

Nem értem, hogyan érem el a túlpartot mégis
de akkor aztán rádöbbenek: egy pillanatra
sem törődtem azzal, marad-e annyi erőm,
amivel a mögöttem lévő partra visszaérhetek.