Úgy lehetett, 1392 Kisboldogasszony havában Rakacza Julianna, a szikszói, vármegyeszerte híresen szép fegyverkovácsné útra kelt szolgálójával, hogy igaztalanul megvádolt és tömlöcbe vetett férjének patronátust keressen. Girincsen élő, távoli rokonához, Balagdi Miklóshoz igyekezett, aki a diósgyőri várnagy, Bebek László familiárisa volt. A fegyverkovácsot patkolókovács szomszédja rágalmazta meg az egyik alvárnagynál. Miután a szépasszony többször is elutasította a szomszéd heves közeledését, a kovács bosszúszomjasan nagy érték ellopásával vádolta a férjet.
Rakacza Julianna sietett, a kapkodásban pénzt sem vett magához, ott volt már a körömi révvámnál, de nem volt miből megfizetni a díjat. Lovat ígért a szállításért, aztán egy öltözet ruhát, ám a révész másféle természetbeni juttatást követelt, s nem fogadta el a szolgálólány felajánlkozását gazdasszonya helyett.
Másnap, Girincsről jövet Rakacza Julianna felgyújtotta a körömi révházat, és rögtön a pálos szerzetesekhez menekült.
Férje ügyét a girincsi familiáris közbenjárására Bebek László felülvizsgáltatta, az alvárnagy ítéletét megsemmisítette, és a rágalmazót gályarabságba küldette. A szépasszony azonban nem tért haza. Néhány évig a ládi kolostorban szolgált, majd a klarisszáknál tett fogadalmat. Talán hallotta, talán nem, hogy kiszabadult férje bánatában a Sajónak ment. Mindenesetre a tragédia híre szájról szájra járt, s alapja lett a „Csillagom, révészem...” kezdetű népdalnak, melynek legelső, mára elfeledett változata így kezdődik: „Keremi révészem, vigyél által a Sajon, uramnak levetett gúnyáját neked adom...”
A népdal országszerte terjedt, viszont a Körömben történtek gyorsan feledésbe merültek. A dalban a folyó Dunára változott, a főhősnőből meg özvegy lett, aki maga ajánlkozik a révésznek. A népdal forrására ma már csak a „Sajon” rím párja, az „adom” utal.