Ezt a képet Guld Margitról a Kecske-réten 1935 májusában én készítettem az apámtól kapott fényképezőgéppel. Csúnya, fonnyadt lány voltam, akinek társaságban nem sok figyelmet szentelnek. Emiatt lehettem tíz éven át Margit barátnője. Buja szépsége felragyogott mellettem, jelenlétem pedig kordában tartotta a férfiakat, akiknek társalogniuk kellett különféle delikát témákról, s így, távolságot tartva, többet árultak el magukról, mint négyszemközt, felkavaró, de hazug vallomásaikkal.
Margit másnap mindig kitárgyalta velem, mi történt, s e megbeszélések útján egyesíteni tudta az esélytelenek józanságát, melyet kölcsönkapott, a győztesek magabiztosságával, amely sajátja volt. Ha már így lendületbe jött, azt is megmagyarázta nekem persze, hogy én miben járok jól: ha a földkerekség legéleselméjűbb teremtése volnék, tapasztalatok nélkül akkor is csak egy helyben topognék. Test és lélek, tudás és tapasztalat szövetsége – ez a mi szimbiózisunk.
E törhetetlen egységen épp az ejtett csorbát, mikor megismerkedtünk későbbi férjével, a filozófiatörténész Faller Gyulával, aki első találkozásunkkor egész este engem faggatott. Margit másnap idegenül ingatta a fejét a tanácsadó szerepében. Vannak férfiak, akik gyerekes módon mandinerből udvarolnak, fejtegette. Már csak jegesen mosolygott és cukrászdai kávéját kavargatta. Egy hétig a mérgét nyelte, aztán megfogadta magában, hogy kerül, amibe kerül, lecsapja a kezemről Faller Gyulát. Filozófiát tanult, ellenáll­ha­tat­lan volt és lehengerlő, s ez a lendület egészen a házasságig vitte. Mondták, hogy Margit a pénzéért ment Fallerhez vagy a státuszáért – hiszen egyetemi magántanár volt –, de én tudtam, hogy nem. Helyreállt köztünk a hagyományos szereposztás, csak épp onnantól házassága gondjait osztotta meg velem.
Fallert elsöpörte Margit határozottsága és akaratereje. Saját természetén azonban nem tudott erőszakot tenni. Társaságba csak azért járt, hogy nőkkel ismerkedjék, mert eltervezte, hogy megházasodik. Most, hogy célját elérte, visszatért íróasztala mellé. Margit viszont úgy gondolta, mostantól foroghat igazán társasági körökben, férje oldalán. Gyula ilyesmire, sajnos, egyre kevésbé kapható, panaszolta krémese fölé hajolva. Én pedig hízom, Gyöngyikém.
Ahogy múltak az évek, Gyulával elhidegültek, Margit azonban jobban aggódott vonalai, mint a házassága miatt. A kertvárosi újság Kecske-réti Test­ed­ző Egyletről szóló tudósításán felbuzdulva úgy döntött, teniszezni fog. Izzadtan, haját rázva fogadott, mikor kimentem hozzá a pályára. Gyula mostanában begubózik, én meg tele vagyok energiával, mondta. Kiállt a napra és nevetve törülközött. Van tornaszakosztály is, folytatta. Nem vagyok egy mai darab, de a fiúk megígérték, hogy foglalkoznak velem.
A felvétel egy év múlva, a majálisra tervezett nyilvános bemutató előtti napon készült. A hátoldalára ceruzával felírtam, kik vannak rajta. Baloldalt a tornaszakosztály titkára és elnöke, Palotai Kálmán és Németh Lajos. Az ő vállukról szökken Margit a magasba. A túloldalon álló férfi az edzője, Raffay Miklós, civilben mérnök. A válás után vele megy ki Németországba, hogy aztán őt is elhagyva egy német tiszt feleségeként propagálja a tömegeknek a testkultúrát. 39-ben kaptam tőle az utolsó képeslapot.
Gyulával válása után egyszer találkoztam. Eleinte Fenyő Miksa Nietzsche-cikkét ajánlgatta egy régi Nyugat-számból, de látta rajtam, hogy nem érdekel. A szemüvegét törölgette. Margitot nem tudta megtartani, engem pedig, aki igazából tetszettem neki, most már nem vehet el, foglalta össze a helyzetet. Nem azt mondta, hogy gyáva volt, hanem hogy ő, úgy látszik, az a típus, aki a házasságra egyáltalán nem alkalmas. Két szék közt a pad alá, tette hozzá kesernyésen.
Faller Gyulát 45 februárjában viszik el a lebombázott bérház pincéjéből az oroszok újjáépíteni a Ferenc József-hidat. A lakótársakkal ködben, csontig ható fagyos szélben kell a súlyos gerendákat a helyükre emelniük. Második nap holtfáradtan a palló mellé lép és a jeges Dunába zuhan.