Ült a padon, lábát rázva, tenyerét dörzsölgetve, pedig azt mondták róla, sodronyból vannak az idegei. Nagyokat szippantott a fehérre mázolt fa erős szagából, és ütemesen dobogott cipőjével, hogy megnyugodjon valamelyest, de az utcán vonuló kíváncsiskodók elhaladtukban rendre végigmérték, vagy odaintettek neki, mintha ismerné őket. Igaz, a fülke homlokzatán az ő nevét hirdették a fekete betűk, így a bámészkodók tudhatták, ki ül odabent a keskeny padon. A magyarok nagy reménysége, magyarázták fontoskodó képpel a fiaikat sétáltató apák. Az utca peremén felsorakozó cserkészlegények és fiatal katonák helyeslően biccentettek.
Ugráló tekintetét most megpihentette csendben várakozó autóján, tompán fénylő, fehér Bugatti T 35-ösén, amit pár éve gróf Zichy Tivadartól vásárolt. A napszúrásos sürgölődésben csak ez a versenykocsi volt mozdulatlan, megbízhatóan álló. Saját pénzén vette, ő saját pénzén versenyzik, nem úgy, mint a külföldiek, mint a németek. Azok megtehetik, hogy támogassák versenyzőiket. Gyomra abbahagyta a remegést, feje kitisztult kissé. Indult ő már korábban is versenyen, győzött már le nagy neveket, de ez mégiscsak az EB, gondolta, és Hans Stuck az ellenfél. A jóllakott Nap mind vékonyabbakká nyomta az árnyékokat, közeledett a rajt pillanata.
Szuszogás hallatszott, egy sajtfehér, szőrös kéz végigsimított a Bugatti hátán, egy húsos száj sűrű füstöt pöffentett, majd felszakadó, rekedt hang szólt: szervusz, Lacikám, látom, mindjárt becsinálsz. Jókora, sánta férfi bicegett a fülkébe. Rövid keresgélés után egy ládára hajított, olajos ronggyal törölte meg a homlokát, aztán őszülő haját hátrasimítva lerogyott ő is a padra. Szervusz, Géza bácsi, köszönt vissza Hartmann László, mindjárt kezdődik a futam, mit keresel itt? A nagydarab férfi fanyalogva legyintett, majd közelebb hajolt Lászlóhoz. Bőre fanyar szagot árasztott, mint a dohos könyveké. Már ismerik a nevedet, Lacikám, krákogta, már tudják ki vagy, nehogy azt hidd, hogy ők nem fosnak tőled. Na és Hans Stuck, kérdezte László. Géza bácsi megint legyintett. Hans Stuck, morogta, tejhordás közben tanult meg vezetni München és a farmja között, az is ember, az is hibázik. Ha szembe találkozol vele, mielőtt még látod a szemét, vigyorogjál csak rá szépen, hadd érezze csak, hogy hiába van Porsche gyártmány a segge alatt, te mégiscsak a Hartmann Laci vagy. László hálásan megveregette a termetes férfi vállát, köszönöm, Géza bácsi, mondta. Jól van, krákogta a sánta óriás, jól van, na. László felállt a padról, hogy beöltözzön, kevés ideje maradt. Az odakint sorba fejlődött nézők már halkabban beszélgettek. Ebben a pillanatban haladt át Hans Stuck a fülke előtt. László cipzárt húzó keze megakadt, Hans Stuck lelassította peckes lépteit. Géza bácsi a padon felmordult, mint a területét védő vad, a két versenyző pedig néhány másodpercre összenézett. László állta a német hideg tekintetét, de közben valamiért úgy érezte, muszáj lehajtania a fejét, mintha valaki a tarkójánál fogva nyomná. Azért csak tartotta a nyakát erősen, tartotta a lázadók akaratával, de vigyorogni, ahogy Géza bácsi javasolta, képtelen volt. A német még jobban kihúzta magát, és fejét kissé félredöntve elmosolyodott, pengeszája majdnem összeért széles orrával. László keze ökölbe szorult, de szégyellte haragját, így végül inkább lehajtotta a fejét. Mikor lecsillapodva újra felnézett, Hans Stuck már nem volt ott. Elfutott a gyáva, motyogta László meggyőződés nélkül. Nehéz sóhajt hallott a pad felől, hosszú szuszogást, a sajtfehér, szőrös kéz most az ő hátán simított végig. Jól van, dünnyögte Géza bácsi, látja majd még azt a szép vigyorodat, öltözzél be, a végén még lekésed a rajtot. László engedelmesen felhúzta a cipzárt, nyakába akasztotta a védőszemüveget, arcára végre mosolyt erőltetett, úgy lépett ki a fogyó Nap fényére, a kíváncsi szemek elé. Hartmann, Hartmann, kántálta a sikerre éhes tömeg, ő pedig igyekezett legalább olyan peckesen vonulni, mint az előtte integető német. Győzni fogsz, Laci, kiáltotta egy kétségbeesett női hang. László megtorpant. Hans Stuck egyre távolabb ért, fehér ruhás alakja mind kisebbre zsugorodott, míg elnyelte a versenypálya első kanyarulata. László nagyot fújt, és utána indult. A Bugattiban ülve, gondolta, majd csak az áldott sebesség marad.