(GERALD MURNANE) ausztrál író életmódját tekintve is különös alkat.
Melbourne-ben él, retteg minden utazástól, repüléstől, helyváltoztatástól,
ezért harminc éve jóformán ki sem tette lábát McLeod kerületből, és életének
hetven éve alatt nem hagyta el Victoria államot. A sors iróniája, hogy
nemrégiben megkapta a három évenként kiosztásra kerülő, 60 000 dolláros
Melbourne Irodalmi Díjat, s a díj alapszabályának egyik kikötése, hogy az
összeg felét külföldi utazásra kell fordítani. Murnane megpályázta a díjat, de
amikor felfedezte a kikötést, meghátrált. Kiadója mégis fölterjesztette, s
amikor megnyerte, valósággal kétségbeesett. Végül sikerült az alapszabályt úgy
megváltoztatni, hogy „utazásra serkentő” célokra kell fordítani az összeget.
Murnane nem olvasmányos író, aki már az első oldalon felkelti az olvasó
érdeklődését. Türelem és bizalom szükséges, hogy az ember beeresztést nyerjen
világába. A kitartás jutalmat szül: Murnane szövegeit átszövi az emlékezet, a
képzelet és táj lassan hömpölygő és egybefolyó áradata. Az olvasót egyre
beljebb vonzza ez a részben Proustot idéző próza, a részletek, az ismétlések
szövevénye, és a komplikáltnak tűnő folyamatok megjelenítése egyszerű,
hétköznapi nyelven. Murnane máshogyan ír, mint a kortárs ausztráliai írók, akik
bár különböző stílust képviselnek, nem különböznek annyira egymástól, mint
Gerald Murnane tőlük. Eddig kilenc kötete jelent meg, lassan dolgozik, és saját
bevallása szerint kiadói csak veszítenek könyvein. Ennek ellenére az ausztrál
íróvilág többször felterjesztette irodalmi Nobel-díjra. A díjazás esetén
azonban könnyebb elképzelni, hogy a svéd király utazik a melbourne-i McLeod
kerületbe, mint Murnane Stockholmba.
Az írók életrajzában manapság elengedhetetlen hobbi rubrikában Gerald Murnane
kettőt említ: a lóversenyezést és a magyar nyelvet. Az előbbi igazán nincs
messze az ausztrál néplélektől, de hogy ez a világtól visszahúzódó ember miért
éppen a magyar nyelvet választotta megtanulandónak, szinte érthetetlen. Soha
semmi kapcsolata nem volt Magyarországgal, kezdetben nem ismerte történelmét,
még földrajzi helyét sem. Egy alkalommal utcájában sétálva idegen nyelvű
beszédre lett figyelmes – a magyar szomszédok gyakorolták anyanyelvüket. Ennek
már több mint húsz éve, azóta Murnane elolvasta a magyar irodalom jelentős
részét (Illyés Gyula Puszták népével kezdte), angolra fordított néhány eposzt
és betéve tud magyar verseket. Folyamatosan és helyesen beszél magyarul, enyhe
ausztrál kiejtéssel. Saját bevallása szerint minden reggel másfél órát
gyakorolja a nyelvet, mint valami tornagyakorlatot.