Lackfi János
HALLOD-E, TE...

Verslevél egy baráthoz,
kinek holt hírét költötték.

Hallod-e, te Jónás Tamás,
Ugye, vicc ez a meghalás?
Égi tóban ha van kapás,
Meghalhatna akárki más...

Telefonod nem kapcsolják,
Elemeznek a vegykonyhák,
Ezer drótnak szövik kontyát,
Tetemedet körülfonják.

Kimegyek a teraszomra,
Minden fa a ködnek szobra.
Minden fa a nyárnak aktja,
Szerelmeid csont-alakja.

Talán rajtad lepel sincsen,
Ködként vattáz be a nincsen,
Talán rajtad álarc sincsen,
Átizzik rajtad a minden.

Megölellek, csak te akard,
Kitárom e két béna kart.
Ki visz helyetted hivatalt,
Ha megfekszed a ravatalt?

Ha te részt csencselsz egészre,
Kinek fáj majd világ sérve,
Ki rikoltoz fel az égre?
Sírást sírra mért cserélsz le?

Ládd, a költő dögbogár csak,
Reámászik, ha hullát kap,
Reád mászom, szétcincállak,
Elmennék én dögbogárnak.

Iszom borom, borít iszony
Fűz a borhoz, léthez viszony,
Elhagytalak, el én, bizony,
Elhagytál te, Isten bizony.