|
|
Mújdricza Péter
AZ USZKAI KÍSÉRLET
"A legfontosabb találmányok meghonosítását a legszegényebbek között
kell elkezdenünk, mert a gazdagok úgyis megszerzik maguknak."
(Gandhi)
"A Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesület (FNPE), az indiai
Bihar állam Ranchi járásában létrehozott Krishi Gram Vikas Kendra
alapítvány képességfejlesztő programjának magyar adaptálása céljából
indiai támogatással 2003-ban alapított, politikától független, országos
hatáskörű, nonprofit, civil szervezet. Elsődleges célja az
elszegényedett falusi lakosság életfeltételeinek javítása önkéntes
alapon működő, ingyenes, képességfejlesztő gyakorlati oktatással. A
képességfejlesztő programok alanyai lehetnek a munkanélküli és
szociális ellátásból kiszorult, de még munkaképes korú személyek, a
pályakezdő, munkanélküli fiatalok, a munkanélküli és szociális
segélyben részesülő - de közhasznú munkát nem végző - falusi emberek,
nemre, származásra, nemzetiségi és kisebbségi hovatartozásra, valamint
vallásra és világnézetre való tekintet nélkül."
Puskás Ferenc agrármérnök, feltaláló és
ENSZ-szakértő, az FNPE elnöke ezzel vezette be a Magyar-Indiai Baráti
Társaság felkérésére tartott előadását az uszkai kísérletről 2006.
június 13-án Budapesten.1 Az FNPE elindítója mintegy 20 találmányt
jegyez, elsősorban környezetvédelmi és szilikátipari technológiákban.
Legsikeresebb találmányát, a világ legkopásállóbb kerámia burkolólapját
1974-ben Svájcban értékesítették. Másik, kiemelkedő felfedezése, hogy a
kínai Sandung tartomány egyik timföldgyárában képződő
barnaiszap-hulladékot - melynek gátak közé szorított hatalmas
mennyisége a környező települések biztonságát veszélyeztette - a
szomszédos erőmű pernyéjével megfelelő százalékban keverve új
építőanyag hozható létre. A vályogvetéssel készített téglákban hidegen
létrejött kötésnek köszönhetően a hagyományosan égetett agyagtégláknál
kétszer-háromszor nagyobb szilárdságú anyaggal három nap múlva már
falazni lehet. A kínaiak ezért abbahagyták a tartományban a téglagyárak
építését, mert úgy gondolták: ha a hulladékból ilyen jó minőségű téglát
lehet gyártani, nem szabad az agyagot, amelyen egyébként jó minőségű
rizs terem, téglává égetni.
Az elmúlt évtizedek során Puskás Ferenc rendre
felkereste találmányaival a hazai minisztériumok éppen aktuális
tisztviselőit is, és bár egyesek olykor felismerték munkásságának
társadalmi-gazdasági jelentőségét, nem állt érdekükben támogatni az
elképzeléseket. Ezek után Puskás Ferenc úgy döntött, állami támogatás
híján az ukrán határnál, a Szabolcs-Szatmár megyei Batár-patak mentén
fekvő kis faluban, Uszkán baráti támogatással és önerőből próbálja
megvalósítani a Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesület
elképzeléseit. A Gandhi-tanítvány Swaminatan professzor alapította
indiai képességfejlesztő centrumok mintájára szervezett nonprofit
vállalkozás alapját egy volt kisnemesi kúria és a hozzá tartozó nem
egészen egy hektáros termő- és állattartó terület képezi. A birtokot
Puskás Ferenc a 2000. évi tiszai ciánszennyezést előidéző nagybányai
gátszakadás és a tervezett verespataki aranybánya ökológiailag
katasztrofális működését ellenőrző és felülvizsgáló ENSZ-szakértői
megbízásának honoráriumából vásárolta, majd felajánlotta az FNPE
céljaira.
A 360 fős Uszka lakosságának több mint 80%-a
cigány származású, a "megélhetési lehetőségek" a vidéki indiai
nyomorhoz hasonlóak. (Itt jegyzem meg: az indiai kormány sincs abban a
helyzetben, hogy a lakosság 30%-át kitevő nincstelenek
életlehetőségeivel érdemben törődjön.) A szociális támogatást kapó
uszkai családok tagjai tízezer forintot alig meghaladó havi állami
segélyből élnek. A háztáji mezőgazdaság és állattartás kultúráját
néhány család kivételével a helyiek jószerével elfelejtették. A
kitartóbbak és szorgalmasabbak uborkatermesztéssel próbálkoznak, számos
család - jobb híján - ukrán cigaretta- és üzemanyag-csempészéssel
tartja el magát. Uszka cigányságát nem olyan régen egy elszánt szabad
keresztyén pap - a már elhunyt Kopasz Jenő - megtérítette. A korábbi
részegeskedések, kocsmai verekedések, késelések azóta megszűntek.
Uszkán nem szabad káromkodni, mert rászólnak az emberre.
A Fő utca 60. szám alatti, közel egy hektáros
birtokon álló L alakú, földszintes, kontyolt nyeregtetős, tégla és
vályog vegyesfalazatú kisnemesi kúria a 19. század közepén épült,
jelenleg felújításra szorul. Az épület mögött, az oldalhatár mentén,
egy szintén földszintes, nyeregtetős-oromzatos parasztházat építettek a
közelmúltban, az eredeti alapokon, igaz, a homlokzat befejezése még
hátravan. A kisnemesi kúria a szomszédos telken lévő, pillanatnyilag
nagyon rossz műszaki állapotú cselédlakással volt teljes gazdasági
egység, így az FNPE az elhanyagolt ingatlan visszacsatolását, az
eredeti telek újraegyesítését szorgalmazza. Az épületegyüttes
fénykorában építészetileg is jelentős volt, ám az igazi érték mégis a
gazdasági udvar mögött húzódó kert, ahol őshonos szilvafák, hatalmas
somfák állnak. Az egyesület mintegy 180 féle hazai gyógynövényt
termeszt a területen, továbbá olyan Dél-Amerikából, Dél-Afrikából
származó gyümölcsöket, növényeket és gyógynövényeket próbál
meghonosítani, amelyek képesek alkalmazkodni a Kárpát-medence változó,
felmelegedő klímájához, és esetenként még jobban is érzik itt magukat.
Ezek a termények az európai piacokon is jó áron, de olcsóbban és
frissebben értékesíthetők, mint ha a tengeren túlról szállítanák.
A 2005-ös Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon című könyvben olvashatjuk: "Magyarországon
meg fognak változni a sokéves átlagok. Éghajlatunk évi átlagban
melegszik, naposabbá és szárazabbá válik. A telek a mainál melegebbnek
és valamivel csapadékosabbnak ígérkeznek. Átlagosan nyáron is
melegedéssel, kevesebb csapadékkal és több napsütéssel kell számolnunk.
A múltbéli változások közül fontos, hogy az utolsó huszonöt évben
kevesebb csapadék hullott, mégis az egy-egy napon leesett mennyiség
gyakrabban volt szélsőségesen nagy." A klímaváltozás miatt a
magyarországi mezőgazdasági növénykultúrában is elkerülhetetlen a
váltás, mert az egyre sűrűsödő aszályok és a kiszámíthatatlan ritmusban
bekövetkező árvizek nyomában fellépő belvizek miatt a hagyományos
mezőgazdasági termények sorra kipusztulnak, kiégnek vagy elrothadnak. A
jelenlegi állapot országosan tarthatatlan. Az egyesület egyik alapvető
célja olyan mintakert, azaz termény és gyógynövény arborétum
létrehozása és életben tartása, amely alternatíva a hazai mezőgazdaság
számára.
A keletkező mezőgazdasági hulladékokból Puskás
Ferenc évtizedek alatt kikísérletezett, külföldön hosszú idő óta
alkalmazott módszereivel modern építőanyagok és építési technológiák is
meghonosíthatóak. Ezeket elsősorban helyben lehetne hasznosítani, a
növekvő üzemanyagárak miatt egyre magasabb szállítási költségek
kiküszöbölésével, illetve minimálisra csökkentésével. Az egyesület a
termény és gyógynövény arborétum, valamint az állattartás mellett
számos környezetkímélő technológia bemutatóját is tervezi. A telek
szennyvize nincs a település csatornahálózatába kötve, hanem saját
területen, gyökérzónás, kaszkád ülepítős rendszerben megtisztítják, és
első lépésben az öntözéshez használják fel. A kerttel párhuzamosan, a
telekhatár mentén 30 méter hosszan húzódik a víztisztító medence,
amelybe a házak használati vizén túl a tetőkről nyert összes esővízet
is bevezetik. A medencében a víz felszínén a nehézfémeket a vízből
elvonó és a szervezetükbe beépítő vízililiomok nőnek, és bőséges
mennyiségű békalencse termelődik. A hetenként "leszüretelhető"
békalencse biogázként hasznosul, és biztosítja a kisház konyhájának
energiaellátását. A víztisztítás második üteme, napfényenergia
felhasználásával, az iható ivóvízzé történő átalakítás. Puskás Ferenc
találmányaként egy észak-déli irányú, kettős üvegfedéllel ellátott
növényház biztosítja az öntözésre már alkalmas víz desztillálását, ami
a megfelelő vitaminok és nyomelemek hozzáadásával emberi fogyasztásra
is alkalmas.
A kert művelését és karbantartását, a melegház
gondozását jelenleg a kisházban élő uszkai család látja el Puskás
Ferenc instrukciói alapján, aki havonta legalább két hetet a birtokon
tölt, saját maga is részt vállalva a mindennapi munkában. A helyi roma
lakosság spontán - esetenként üdvös, olykor kevésbé üdvös súrlódásokkal
kísért - érdeklődését már felkeltette az FNPE kertjében folyó
tevékenység. Családról családra, szomszédról szomszédra igyekeznek
megtanulni, hogyan műveljék saját kertjüket, illetve melyek azok a
részben hagyományos, részben új szakmák, olcsó, önfenntartó, a
megfizethetetlen állami energiáktól független, egészséges
mezőgazdasági, építési, kisipari és kézműves technológiák, amelyeket
elsajátítva, a munkakedv-kioltó helyi szociális segélyektől függetlenül
képesek eltartani önmagukat és környezetüket.
Puskás Ferenc indiai ENSZ-megbízásai alkalmával
felkereste azokat a területeket is, ahol az európai romákkal
rokonságban álló indiai népcsoportok élnek. Zenei, vizuális és tárgyi
világuk megdöbbentően hasonló, gondolkodásuk, észjárásuk jószerével
"ugyanarra a csavarra jár". Kultúrájuk, intellektuális képességeik
semmivel nem szerényebbek a szerencsésebb családokból származó indiai
diákokénál, akiknek matematikai, csillagászati, zeneművészeti,
építészeti, természettudományos és gyógynövény-ismereteit a
legrangosabb európai és amerikai egyetemeken is elismerik. A
kapcsolatok felelevenítésével, akár magasan képzett indiai
vendégszakemberek tervezett közreműködésével, a "gyökértelennek"
bélyegzett hazai cigányság öntudata gyógyulhat és kiegyensúlyozódhat,
életkilátásaik reménytelibbé válhatnak.
A volt kisnemesi kúria felújítása, átalakítása
és a további bővítések, elképzelések az önellátó és oktató,
képességfejlesztő program térbeli, építészeti kereteit keresik és
szolgálják. A felújított kisnemesi épületben egy 30 négyzetméteres
előadótér lesz, ahol filmvetítéseken, előadásokon, diskurzusokon túl
szakmai, gyakorlati oktatás is zajlik. Az új elrendezésű verandáról két
tágas vendégszoba érhető majd el, önálló fürdőszobákkal és főzési
lehetőséggel. Belső kialakításuk olyan igényes, hogy alkalmasint a
képességfejlesztő program iránt érdeklődő indiai nagykövet, hazai és
külhoni előadók, vendégprofesszorok is otthon érezzék magukat. Az év
jelentős részében magas színvonalú turistaszállóként fog működni,
bevételével pedig hozzájárul az egyesület fenntartásához. A kisház hő-
és hangszigetelt tetőterében 8 férőhelyes nyári szállás lesz,
elsősorban az arborétum, valamint az építési- és egyéb környezetkímélő
találmányok iránt érdeklődő diákok, agrár-, energetikus-
táplálkozás-tudományi és talán építész szakemberek számára. A nyári
szállás ezen túl a melegebb évszakokhoz kötődő kerékpárturizmust
szolgálja. Az egyesület elképzelései között olyan mechanikus,
kerékpár-áttételű elektromos áramfejlesztő módszer is szerepel,
amellyel akár a vendégek is segíthetnek az FNPE helyi
energia-szükségletében. Ilyen önellátó, a fizikai mozgást
elektromossággá transzformáló szisztémákat alkalmaztak az 1974-es
kőolaj-árrobbanás nyomán számos hippikolóniában szerte Nyugat-Európában
és Amerikában. A földszinten biztosítják a tisztálkodási és közös
főzési, étkezési lehetőségeket. Tervezik egy gyümölcsfeldolgozó
laboratórium létrehozását is. Az U alakú beépítés kétfókuszú udvart
keretez majd. A diófával, szőlőlugasokkal, gyeppel beültetett udvarban
lesz kenyérsütő kemence és újonnan fúrt kút is.
Az egyesület elképzelései első ránézésre talán
"szembemennek" az aktuális vidékleépítési trendekkel. Előfordul, hogy
országos jelentőségű agrárkonferenciákon hangzik el: a huszonegyedik
századi modern, városiasodó életforma keretei között a falvak világa
"korszerűtlen". Hogy ez mekkora tévedés, egy ökológiai metaforával
bizonyítható: ha a környező hegyek erdeit kivágjuk, nincs, ami felfogja
a lezúduló vizeket, és elkerülhetetlenül pusztító árvizekre és
belvizekre számíthatunk. Hasonlóképp, ha a vidék élelemtermő és
mikrotelepülés-megőrző képességét felszámoljuk, a munka nélkül maradt,
elkeseredett vidéki földönfutók elárasztják a nagyvárosokat,
kezelhetetlen társadalmi, gazdasági és politikai problémák elé állítva
az éppen hatalmon lévő kormányzatot. Így van ez Afrika, Dél-Amerika,
Ázsia, valamint az euro-atlanti érdekszféra tengerentúli és európai
nagyvárosaiban is, miképp azzal például a 10. Velencei Építészeti
Biennálé Óriásvárosokat
bemutató kiállításán is szembesülhettek a látogatók. Gandhi és
tanítványai már közel egy évszázada felhívták a figyelmet, hogy a vidék
megőrzése alapvető huszonegyedik századi, a globális túlélést szolgáló
stratégia. Az uszkai kísérlet, bár a kezdetek kezdetén tart, ijesztő
nyugat-ázsiai szegénység közepette, a túlélést szeretné szolgálni. Az
egyesület szétágazó tevékenysége eddig semmilyen pályázati rendszer
keretébe nem fért bele, nem élvezett állami támogatást, és csak szerény
mértékű baráti munka- és anyagi segítségben részesült. Mégis némi
optimizmussal és derűvel tölthet el bennünket az amerikai kollégák
fanyar csudálkozása: Könnyű nektek, mert nincs pénzetek! Kénytelenek
vagytok gondolkodni!
|