←Vissza

 
 
 
 
 
 

Mújdricza Péter
AZ USZKAI KÍSÉRLET

"A legfontosabb találmányok meghonosítását a legszegényebbek között kell elkezdenünk, mert a gazdagok úgyis megszerzik maguknak."
(Gandhi)

"A Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesület (FNPE), az indiai Bihar állam Ranchi járásában létrehozott Krishi Gram Vikas Kendra alapítvány képességfejlesztő programjának magyar adaptálása céljából indiai támogatással 2003-ban alapított, politikától független, országos hatáskörű, nonprofit, civil szervezet. Elsődleges célja az elszegényedett falusi lakosság életfeltételeinek javítása önkéntes alapon működő, ingyenes, képességfejlesztő gyakorlati oktatással. A képességfejlesztő programok alanyai lehetnek a munkanélküli és szociális ellátásból kiszorult, de még munkaképes korú személyek, a pályakezdő, munkanélküli fiatalok, a munkanélküli és szociális segélyben részesülő - de közhasznú munkát nem végző - falusi emberek, nemre, származásra, nemzetiségi és kisebbségi hovatartozásra, valamint vallásra és világnézetre való tekintet nélkül."
    Puskás Ferenc agrármérnök, feltaláló és ENSZ-szakértő, az FNPE elnöke ezzel vezette be a Magyar-Indiai Baráti Társaság felkérésére tartott előadását az uszkai kísérletről 2006. június 13-án Budapesten.1 Az FNPE elindítója mintegy 20 találmányt jegyez, elsősorban környezetvédelmi és szilikátipari technológiákban. Legsikeresebb találmányát, a világ legkopásállóbb kerámia burkolólapját 1974-ben Svájcban értékesítették. Másik, kiemelkedő felfedezése, hogy a kínai Sandung tartomány egyik timföldgyárában képződő barnaiszap-hulladékot - melynek gátak közé szorított hatalmas mennyisége a környező települések biztonságát veszélyeztette - a szomszédos erőmű pernyéjével megfelelő százalékban keverve új építőanyag hozható létre. A vályogvetéssel készített téglákban hidegen létrejött kötésnek köszönhetően a hagyományosan égetett agyagtégláknál kétszer-háromszor nagyobb szilárdságú anyaggal három nap múlva már falazni lehet. A kínaiak ezért abbahagyták a tartományban a téglagyárak építését, mert úgy gondolták: ha a hulladékból ilyen jó minőségű téglát lehet gyártani, nem szabad az agyagot, amelyen egyébként jó minőségű rizs terem, téglává égetni.
    Az elmúlt évtizedek során Puskás Ferenc rendre felkereste találmányaival a hazai minisztériumok éppen aktuális tisztviselőit is, és bár egyesek olykor felismerték munkásságának társadalmi-gazdasági jelentőségét, nem állt érdekükben támogatni az elképzeléseket. Ezek után Puskás Ferenc úgy döntött, állami támogatás híján az ukrán határnál, a Szabolcs-Szatmár megyei Batár-patak mentén fekvő kis faluban, Uszkán baráti támogatással és önerőből próbálja megvalósítani a Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesület elképzeléseit. A Gandhi-tanítvány Swaminatan professzor alapította indiai képességfejlesztő centrumok mintájára szervezett nonprofit vállalkozás alapját egy volt kisnemesi kúria és a hozzá tartozó nem egészen egy hektáros termő- és állattartó terület képezi. A birtokot Puskás Ferenc a 2000. évi tiszai ciánszennyezést előidéző nagybányai gátszakadás és a tervezett verespataki aranybánya ökológiailag katasztrofális működését ellenőrző és felülvizsgáló ENSZ-szakértői megbízásának honoráriumából vásárolta, majd felajánlotta az FNPE céljaira.
    A 360 fős Uszka lakosságának több mint 80%-a cigány származású, a "megélhetési lehetőségek" a vidéki indiai nyomorhoz hasonlóak. (Itt jegyzem meg: az indiai kormány sincs abban a helyzetben, hogy a lakosság 30%-át kitevő nincstelenek életlehetőségeivel érdemben törődjön.) A szociális támogatást kapó uszkai családok tagjai tízezer forintot alig meghaladó havi állami segélyből élnek. A háztáji mezőgazdaság és állattartás kultúráját néhány család kivételével a helyiek jószerével elfelejtették. A kitartóbbak és szorgalmasabbak uborkatermesztéssel próbálkoznak, számos család - jobb híján - ukrán cigaretta- és üzemanyag-csempészéssel tartja el magát. Uszka cigányságát nem olyan régen egy elszánt szabad keresztyén pap - a már elhunyt Kopasz Jenő - megtérítette. A korábbi részegeskedések, kocsmai verekedések, késelések azóta megszűntek. Uszkán nem szabad káromkodni, mert rászólnak az emberre.
    A Fő utca 60. szám alatti, közel egy hektáros birtokon álló L alakú, földszintes, kontyolt nyeregtetős, tégla és vályog vegyesfalazatú kisnemesi kúria a 19. század közepén épült, jelenleg felújításra szorul. Az épület mögött, az oldalhatár mentén, egy szintén földszintes, nyeregtetős-oromzatos parasztházat építettek a közelmúltban, az eredeti alapokon, igaz, a homlokzat befejezése még hátravan. A kisnemesi kúria a szomszédos telken lévő, pillanatnyilag nagyon rossz műszaki állapotú cselédlakással volt teljes gazdasági egység, így az FNPE az elhanyagolt ingatlan visszacsatolását, az eredeti telek újraegyesítését szorgalmazza. Az épületegyüttes fénykorában építészetileg is jelentős volt, ám az igazi érték mégis a gazdasági udvar mögött húzódó kert, ahol őshonos szilvafák, hatalmas somfák állnak. Az egyesület mintegy 180 féle hazai gyógynövényt termeszt a területen, továbbá olyan Dél-Amerikából, Dél-Afrikából származó gyümölcsöket, növényeket és gyógynövényeket próbál meghonosítani, amelyek képesek alkalmazkodni a Kárpát-medence változó, felmelegedő klímájához, és esetenként még jobban is érzik itt magukat. Ezek a termények az európai piacokon is jó áron, de olcsóbban és frissebben értékesíthetők, mint ha a tengeren túlról szállítanák.
    A 2005-ös Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon című könyvben olvashatjuk: "Magyarországon meg fognak változni a sokéves átlagok. Éghajlatunk évi átlagban melegszik, naposabbá és szárazabbá válik. A telek a mainál melegebbnek és valamivel csapadékosabbnak ígérkeznek. Átlagosan nyáron is melegedéssel, kevesebb csapadékkal és több napsütéssel kell számolnunk. A múltbéli változások közül fontos, hogy az utolsó huszonöt évben kevesebb csapadék hullott, mégis az egy-egy napon leesett mennyiség gyakrabban volt szélsőségesen nagy." A klímaváltozás miatt a magyarországi mezőgazdasági növénykultúrában is elkerülhetetlen a váltás, mert az egyre sűrűsödő aszályok és a kiszámíthatatlan ritmusban bekövetkező árvizek nyomában fellépő belvizek miatt a hagyományos mezőgazdasági termények sorra kipusztulnak, kiégnek vagy elrothadnak. A jelenlegi állapot országosan tarthatatlan. Az egyesület egyik alapvető célja olyan mintakert, azaz termény és gyógynövény arborétum létrehozása és életben tartása, amely alternatíva a hazai mezőgazdaság számára.
    A keletkező mezőgazdasági hulladékokból Puskás Ferenc évtizedek alatt kikísérletezett, külföldön hosszú idő óta alkalmazott módszereivel modern építőanyagok és építési technológiák is meghonosíthatóak. Ezeket elsősorban helyben lehetne hasznosítani, a növekvő üzemanyagárak miatt egyre magasabb szállítási költségek kiküszöbölésével, illetve minimálisra csökkentésével. Az egyesület a termény és gyógynövény arborétum, valamint az állattartás mellett számos környezetkímélő technológia bemutatóját is tervezi. A telek szennyvize nincs a település csatornahálózatába kötve, hanem saját területen, gyökérzónás, kaszkád ülepítős rendszerben megtisztítják, és első lépésben az öntözéshez használják fel. A kerttel párhuzamosan, a telekhatár mentén 30 méter hosszan húzódik a víztisztító medence, amelybe a házak használati vizén túl a tetőkről nyert összes esővízet is bevezetik. A medencében a víz felszínén a nehézfémeket a vízből elvonó és a szervezetükbe beépítő vízililiomok nőnek, és bőséges mennyiségű békalencse termelődik. A hetenként "leszüretelhető" békalencse biogázként hasznosul, és biztosítja a kisház konyhájának energiaellátását. A víztisztítás második üteme, napfényenergia felhasználásával, az iható ivóvízzé történő átalakítás. Puskás Ferenc találmányaként egy észak-déli irányú, kettős üvegfedéllel ellátott növényház biztosítja az öntözésre már alkalmas víz desztillálását, ami a megfelelő vitaminok és nyomelemek hozzáadásával emberi fogyasztásra is alkalmas.
    A kert művelését és karbantartását, a melegház gondozását jelenleg a kisházban élő uszkai család látja el Puskás Ferenc instrukciói alapján, aki havonta legalább két hetet a birtokon tölt, saját maga is részt vállalva a mindennapi munkában. A helyi roma lakosság spontán - esetenként üdvös, olykor kevésbé üdvös súrlódásokkal kísért - érdeklődését már felkeltette az FNPE kertjében folyó tevékenység. Családról családra, szomszédról szomszédra igyekeznek megtanulni, hogyan műveljék saját kertjüket, illetve melyek azok a részben hagyományos, részben új szakmák, olcsó, önfenntartó, a megfizethetetlen állami energiáktól független, egészséges mezőgazdasági, építési, kisipari és kézműves technológiák, amelyeket elsajátítva, a munkakedv-kioltó helyi szociális segélyektől függetlenül képesek eltartani önmagukat és környezetüket.
    Puskás Ferenc indiai ENSZ-megbízásai alkalmával felkereste azokat a területeket is, ahol az európai romákkal rokonságban álló indiai népcsoportok élnek. Zenei, vizuális és tárgyi világuk megdöbbentően hasonló, gondolkodásuk, észjárásuk jószerével "ugyanarra a csavarra jár". Kultúrájuk, intellektuális képességeik semmivel nem szerényebbek a szerencsésebb családokból származó indiai diákokénál, akiknek matematikai, csillagászati, zeneművészeti, építészeti, természettudományos és gyógynövény-ismereteit a legrangosabb európai és amerikai egyetemeken is elismerik. A kapcsolatok felelevenítésével, akár magasan képzett indiai vendégszakemberek tervezett közreműködésével, a "gyökértelennek" bélyegzett hazai cigányság öntudata gyógyulhat és kiegyensúlyozódhat, életkilátásaik reménytelibbé válhatnak.
    A volt kisnemesi kúria felújítása, átalakítása és a további bővítések, elképzelések az önellátó és oktató, képességfejlesztő program térbeli, építészeti kereteit keresik és szolgálják. A felújított kisnemesi épületben egy 30 négyzetméteres előadótér lesz, ahol filmvetítéseken, előadásokon, diskurzusokon túl szakmai, gyakorlati oktatás is zajlik. Az új elrendezésű verandáról két tágas vendégszoba érhető majd el, önálló fürdőszobákkal és főzési lehetőséggel. Belső kialakításuk olyan igényes, hogy alkalmasint a képességfejlesztő program iránt érdeklődő indiai nagykövet, hazai és külhoni előadók, vendégprofesszorok is otthon érezzék magukat. Az év jelentős részében magas színvonalú turistaszállóként fog működni, bevételével pedig hozzájárul az egyesület fenntartásához. A kisház hő- és hangszigetelt tetőterében 8 férőhelyes nyári szállás lesz, elsősorban az arborétum, valamint az építési- és egyéb környezetkímélő találmányok iránt érdeklődő diákok, agrár-, energetikus- táplálkozás-tudományi és talán építész szakemberek számára. A nyári szállás ezen túl a melegebb évszakokhoz kötődő kerékpárturizmust szolgálja. Az egyesület elképzelései között olyan mechanikus, kerékpár-áttételű elektromos áramfejlesztő módszer is szerepel, amellyel akár a vendégek is segíthetnek az FNPE helyi energia-szükségletében. Ilyen önellátó, a fizikai mozgást elektromossággá transzformáló szisztémákat alkalmaztak az 1974-es kőolaj-árrobbanás nyomán számos hippikolóniában szerte Nyugat-Európában és Amerikában. A földszinten biztosítják a tisztálkodási és közös főzési, étkezési lehetőségeket. Tervezik egy gyümölcsfeldolgozó laboratórium létrehozását is. Az U alakú beépítés kétfókuszú udvart keretez majd. A diófával, szőlőlugasokkal, gyeppel beültetett udvarban lesz kenyérsütő kemence és újonnan fúrt kút is.
    Az egyesület elképzelései első ránézésre talán "szembemennek" az aktuális vidékleépítési trendekkel. Előfordul, hogy országos jelentőségű agrárkonferenciákon hangzik el: a huszonegyedik századi modern, városiasodó életforma keretei között a falvak világa "korszerűtlen". Hogy ez mekkora tévedés, egy ökológiai metaforával bizonyítható: ha a környező hegyek erdeit kivágjuk, nincs, ami felfogja a lezúduló vizeket, és elkerülhetetlenül pusztító árvizekre és belvizekre számíthatunk. Hasonlóképp, ha a vidék élelemtermő és mikrotelepülés-megőrző képességét felszámoljuk, a munka nélkül maradt, elkeseredett vidéki földönfutók elárasztják a nagyvárosokat, kezelhetetlen társadalmi, gazdasági és politikai problémák elé állítva az éppen hatalmon lévő kormányzatot. Így van ez Afrika, Dél-Amerika, Ázsia, valamint az euro-atlanti érdekszféra tengerentúli és európai nagyvárosaiban is, miképp azzal például a 10. Velencei Építészeti Biennálé Óriásvárosokat bemutató kiállításán is szembesülhettek a látogatók. Gandhi és tanítványai már közel egy évszázada felhívták a figyelmet, hogy a vidék megőrzése alapvető huszonegyedik századi, a globális túlélést szolgáló stratégia. Az uszkai kísérlet, bár a kezdetek kezdetén tart, ijesztő nyugat-ázsiai szegénység közepette, a túlélést szeretné szolgálni. Az egyesület szétágazó tevékenysége eddig semmilyen pályázati rendszer keretébe nem fért bele, nem élvezett állami támogatást, és csak szerény mértékű baráti munka- és anyagi segítségben részesült. Mégis némi optimizmussal és derűvel tölthet el bennünket az amerikai kollégák fanyar csudálkozása: Könnyű nektek, mert nincs pénzetek! Kénytelenek vagytok gondolkodni!