Szentgyörgyi Zsolt
W

Néhány évvel ezelőtt, egy elhúzódó, komplikált örökösödési ügyből kifolyólag kénytelen voltam néhány napot M-ben tölteni, ahol a sors különös szeszélye folytán váratlanul összeakadtam W-vel, akivel egy időben, amikor még mindketten A-ban laktunk, gyakorta találkoztam közös ismerősünknél, S-nél. S akkoriban köztiszteletben álló bíró volt, ám hivatali elfoglaltságai és egyéb bokros teendői mellett - a kultúra lelkes pártfogójaként - jelentős szerepet töltött be a város pezsgő szellemi életében is. Vendégszerető szalonja a legkitűnőbb koponyák találkozóhelyéül szolgált, és vitathatatlanul a kifinomult ízlés helyi központjának számított, amelyet olyan nagyszerű személyiségek látogattak, mint például E, az egyetem vegytani fakultásáról, vagy N, az azóta országos hírűvé vált fiziológus, valamint D, a mindenki által jól ismert hegedűművész. Rajtuk kívül költők, bankárok, közgazdasági szakemberek, jeles festők, magas rangú katonatisztek és statisztikusok is rendszeresen tiszteletüket tették, de a fogorvosok vagy geológusok sem számítottak ritkaságnak, és a hetente összegyűlő társaság széleskörű érdeklődésének megfelelően a legváltozatosabb témakörök kerültek megvitatásra. Amint azt K, a Földtani Intézet egyik vezető munkatársa szellemesen megjegyezte: a legújabb verseskönyvek éppúgy szóba jöhettek, mint a takarékbetétkönyvek vagy a boncolási jegyzőkönyvek.
    Jómagam egyébként H, az egyetem jogi karának dékánja révén ismerkedtem össze S-sel, és mivel A-ban sem rokonaim, sem közeli ismerőseim nem voltak, örömmel fogadtam a kínálkozó lehetőséget, amikor lekötelező kedvességgel a szalonban tartandó következő összejövetelre invitált. Ott találkoztam először P-vel, G-vel, valamint Z-vel, és ott mutattak be I-nek, aki szinte az anyatejjel szívta magába a bakteriológia szeretetét. Ugyancsak említést érdemel, hogy házigazdánk és bájos hitvese, L minden alkalommal ízletes fogásokkal kedveskedtek az egybegyűlteknek, és általában g, f, r, p, azaz gomba, fasírt, rántott hús és pezsgő képezte a vacsorát. Miközben étkeztünk, gyakran komolyzenei koncertek és érdekes tudományos előadások szórakoztatták a népes társaságot, máskor pedig, hirtelen ötlettől vezérelve mindannyian fiákerbe szálltunk, és haladéktalanul kikocsikáztunk valamelyik közeli birtokra, hogy szemrevételezzünk egy újdonsült régészeti leletet vagy egy frissen hullt meteoritot. Mindez ugyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz, ám mégis érdemesnek tartottam felidézni a város sajátos szellemi atmoszféráját, és bár sokan az ellenkezőjét állítják, nem verhetem ki fejemből a gondolatot, hogy A akkoriban virágzó kulturális központ volt. Talán nem annyira virágzó, mint B vagy Y, de mindenképpen virágzóbb, mint J, és köztudott, hogy R-ből, V-ből, sőt még távolabbról is szép számmal érkeztek hozzánk látogatók, akiket szinte mágnesként vonzottak az ottani lehetőségek.
    Mint később megtudtam, W szintén ilyen alkalmi vizitorként érkezett először a városba, de a szóban forgó időszakban már a szalonbéli társaság oszlopos tagjának számított, és kiváltképpen mély barátságot ápolt E-vel, P-vel és K-val, akik meglepő elméleti következtetéseiben a lángelme csalhatatlan jeleire ismertek. P és E egyébként olykor-olykor engem is felkerestek szállásomon - amelyet O, a ház eredeti tulajdonosának özvegye bocsátott rendelkezésemre - és ezek a közösen töltött esték mindhármunk számára meghatározó élményt jelentettek. Ha emlékezetem nem csal, éppen egy ilyen alkalommal hozta tudomásomra P, hogy közös ismerősünk, D titokzatos körülmények között, váratlanul távozni kényszerült a városból.
    A történet teljes megértéséhez azonban tudni kell, hogy S és L szerencsés csillagzat alatt kötött frigye bővelkedett gyermekáldásban. Fiuk, T gárdahadnagyként szolgált egy határmenti garnizonban, és a hozzánk eljutó értesülések tanúsága szerint felettesei legnagyobb megelégedésére végezte feladatát, így aligha kellett aggódnia, hogy a soron következő előreléptetéskor kihúzzák nevét a beterjesztett listáról. Két húga, N és C ugyancsak megállták helyüket az élet minden frontján, és idősödő szüleik nagy örömére, mindenkit elkápráztattak sokrétű tehetségükkel. Itt jegyzem meg, hogy ragyogó párosuk fiatalabbik tagja, N nem tévesztendő össze a megegyező kezdőbetűjű országos hírű fiziológussal, akit a félreértések elkerülése végett a továbbiakban N2-nek fogok nevezni. Mi, mindkettőjük személyes ismerősei és barátai természetesen még véletlenül sem eshettünk ebbe a hibába, hiszen mind alkatuk, mind ruházatuk egyértelmű ismertetőjelként szolgált, és még az efféle dolgokban abszolút járatlanok sem maradtak fogódzó nélkül, mivel a fiziológus összetéveszthetetlen szakálla már tisztes távolságból szemet szúrt.
    C viszont, ha lehet, még húgánál, N-nél is figyelemreméltóbb jelenség volt, és nemcsak hogy kitűnően zongorázott, de értett valamicskét a pasztörizáláshoz, a pneumatikához valamint a pulmonológiához is, azonkívül úttörő jellegű kémiai kísérleteket végzett, és páratlan fizikai adottságokkal rendelkezett. Nem csoda, hogy a város közvéleménye egyöntetűen őt gyanította a D váratlan elutazásához vezető események hátterében, és rögtön megindultak a különféle találgatások, amelyek az ilyen helyzetekben a közélet egyik alapvető szegmensét képezik. A szalon rendszeres vendégei, az úgynevezett "törzsgárda" tagjai, akik a bennfentesek szélesebb perspektívájából szemlélték a történteket, sorra számba vették azokat a korábban jelentéktelennek tűnő, már-már elfeledett mozzanatokat, amelyek most egyszeriben megnövekedett fontosságot nyertek. Mondanom sem kell, hogy egy-két értékes észrevétellel magam is hozzájárultam az ügy tisztázásának kísérletéhez, ám a kiértékelés végső szakaszában már meglehetősen csekély szerepet játszottam, mivel V egyik pillanatról a másikra történő nyugdíjazása eközben merőben új szituációt teremtett munkahelyemen, és villámcsapásként ért bennünket a hír, hogy a megüresedett posztra F-et jelölte ki az illetékes minisztérium. Ennek hallatán N2 azzal vigasztalt, hogy alacsony beosztásom némi védelmet nyújthat az átszervezések viharaiban, de néhány héttel később - részben jutalomból, részben büntetésből - mégis áthelyeztek a távoli R-be.
    R akkoriban alig volt több egy eldugott porfészeknél, és az első idők honvágytól terhes óráiban bizony gyakran eszembe jutott, mi volt K vagy E véleménye erről vagy arról a tudományos problémáról, hogyan kelt ki I valami ellen, vagy hogyan kérdőjelezett meg Z valami mást. De azért természetesen ott sem voltam teljes magányosságra kárhoztatva, sőt ami azt illeti, rengeteg új ismerősre tettem szert, akiknek a nevét még felsorolni is nehéz volna, bár korántsem lehetetlen. Hogy csak a legfontosabbat említsem, ott ismertem meg a nagy őt, Ü-t, ahogy az anyakönyvben szereplő keresztnévből kialakított, kedveskedő becenéven közeli ismerősei és családtagjai későbbi hitvesemet szólították. E megkapó egyszerűségében is felettébb találó elnevezés egyébként annyira ráillett személyiségére, hogy házasságunk első éveiben magam is kizárólag így emlegettem, és sokáig el sem tudtam képzelni, hogy más megszólításokkal illessem. Ismeretségünk kezdeti szakaszában, legkisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy ilyesmiken törjem a fejem, később pedig a mindennapi élet megpróbáltatásai közepette ugyancsak kevés alkalmam nyílott, hogy új javaslatokkal álljak elő. Az első használható ötlet csupán jó néhány esztendővel később jutott eszembe, majd a továbbiakban ezt néhány másik is követte, de mindeközben a jól bevált Ü sem kopott ki a divatból, és némi jelentésmódosulásokkal a mai napig rendszeresen használom. Ennek megfelelően, az itt következőkben, az egyszerűség kedvéért lemondok az új becenevek által nyújtott finom árnyalatokról és minden alkalommal következetesen Ü-nek fogom nevezni Ü-t.
    Szóval Ü apja, J, a befolyásos nagykereskedő az egész vidéket behálózó kapcsolatokkal rendelkezett, és legfontosabb üzleti partnerei közül néhányat nekem is volt szerencsém megismerni. Különösen N3, Z2 és Q tettek rám mély benyomást, emellett azonban mindent megtettem annak érdekében, hogy A-ban élő ismerőseim derékhadával se veszítsem el teljesen a kapcsolatot, ezért rendszeres levelezésben álltam I-vel, G-vel, S-sel és P-vel. A szalonban tartott összejöveteleken megvitatott legfontosabb kérdéseken kívül így értesültem például, hogy H magánpraxist kezdett B-ben, Z minden indoklás nélkül V-be költözött, K pedig átmenetileg egy másik ügyosztályra került, ahol véleménye szerint nem értékelték eléggé a munkáját. Az ottani hírekért cserébe, válaszleveleimben részletes beszámolókat küldtem Ü-ről, J-ről vagy akár Z2-ről, akik e levelek révén A-béli ismerőseimnek is egyre ismerősebbekké váltak. Szívesen eljátszottam a gondolattal, hogyan fogadná például P Ü-t, vagy mit mondana először S J-nek, ám az A és R közti jelentős földrajzi távolság szinte leküzdhetetlen akadályokat gördített a személyes találkozás elé, és az igazat megvallva már magam sem reméltem, hogy valaha is viszontláthatom a szalonbéli társaság valamely tagját, amikor néhány évvel ezelőtt, egy M-be tett rövid látogatásom során, váratlanul megakadt a szemem W-n. Ott ült a hársfákkal szegélyezett főtér egyik kávézójának napsütötte teraszán és az F. Allgemeine Zeitungot olvasgatta.