|
|
AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÉS A KLEPTOKRATA VÁROS
"Otthonom legyen nyitott bármely kultúra szabadlelkű széljátéka előtt,
de visszautasítom, hogy valamelyik is ledöntsön a lábamról."
Gandhi
(részlet)
Bányai Géza: Az elmúlt évek tapasztalatai szerint, ha
megint elmarad a tavasz, ismét a bőrünkön érezzük majd, mit jelent a
globális éghajlatváltozás.
Kolundzsija Gábor: Mi, nagyvárosban élők
hamarabb átélhettük a globális felmelegedés hatásait, mint ahogy a
meteorológusok tudósítottak. Ma már a tudósok sem kérdőjelezik meg a
globális felmelegedés tényét, többek közt a tengerszint-emelkedés
mérhetősége, a Golf-áram lassulása, a sarki jégsapkák olvadása, a
"betervezetlen" áradások, hurrikánok megjelenése miatt. A közelmúlt
orkánja a Tátrában vagy a mostani magyarországi árvíz is az
éghajlatváltozással kapcsolatos katasztrófa.
B. G.: Épp tegnap voltam a Vállalatok a fenntartható világért
címmel rendezett konferencián, ahol ezeket a jelenségeket "szigorú
tudományossággal" alá is támasztották. Meskó Attila, MTA-főtitkár
például grafikonokkal szemléltette a globális éghajlatváltozást.
K. G.: Csak megerősíthetem, hogy például
a városokban egy fasortól és mindennemű növényzettől megfosztott széles
utca, aszfaltozva, lebetonozva, házfalakkal körülvéve, klimatikus
szempontból olyan, mint egy sziklafalakkal szegélyezett, kietlen,
növényzet nélküli völgy, amely a nyári kánikulában elképesztően
felforrósodik. Nos, a természetben, efféle katlanokban mi nem nagyon
szoktunk kirándulni, igyekszünk elkerülni az ilyen helyeket. De a
nagyvárosi utcákról hová meneküljünk a hőség elől? A várostervezésnek
alkalmazkodnia kell a klímaváltozáshoz, hiszen rajtunk is múlik,
mennyire tesszük élhetővé környezetünket.
B. G.: A poklot szokták ilyen forró katlanként ábrázolni.
Mújdricza Péter: Hogy mennyire súlyos
globális gondról beszélünk, mi sem bizonyítja jobban, mint David A.
Kingnek, a brit kormány tudományos főtanácsadójának a szigetországi
fejeseknek szánt szentenciája: "Az éghajlatváltozás a legsúlyosabb
probléma, amivel napjainkban szembe kell néznünk - még a terrorizmusnál
is komolyabb fenyegetést jelent." És nyugodt lélekkel hozzátehetjük,
hogy nem pusztán az emberre, de az egyetemes élővilágra nézve is.
Hiszen földtörténeti korok felől szemlélve nem egy világméretű
termonukleáris háború a legveszélyesebb, hanem a kifejezetten civil
szén-dioxid kibocsátás mennyisége és évszázados gyorsasága. Például
2005 nyarán, az egyik héten meleg hőmérsékleti csúcsot jeleztek a
meteorológusok, néhány napon belül mégis a hideg rekord dőlt meg.
Ugyanígy kiszámíthatatlan, hogy az éghajlati ritmusából kibillent
planéta új egyensúlyi helyzete Vénusz-szerűen felforrósodott Földet
vagy globális eljegesedést, hólabda-Földet eredményez-e. Mint ahogy
megjósolhatatlan az is, hogy ez az emberi, vagy bármiféle földi élet
lehetőségét egyáltalán nem garantáló új egyensúlyi helyzet hány
generáció, netán évszázezrednyi idő alatt következik be. Földtörténeti
szempontból "embertelenül" gyorsan lejátszódó folyamat kellős közepén
élünk hát, és tudnunk kell, hogy például a mi szakmánk, az építészet és
várostervezés 30-50%-ban felelős ezekért a problémákért.
B. G.:
Ha ezt a 30-50%-ot értelmezni akarjuk, gondoljunk elsősorban a fűtésre,
a klimatizálásra. Például az imént említett konferencián meg is
jegyezték az előadók, hogy lám, itt, a patinás szálloda elegáns
előadótermében - ahol zajlott a "meeting" - is az elsötétített térben
ég a villany, az üvegfal előtt behúzott függönyök vannak, és
folyamatosan megy a légkondicionálás meg a fűtés. Miközben odakint
kellemes, 18 fokos a hőmérséklet. Csak ki kellett volna nyitni az
ablakokat, be lehetett volna engedni a napfényt, nem lett volna szükség
drága fűtésre, világításra és elektromos légcserére. A modern
magasházak kvázi erőművi léptékben használják el ezeket az energiákat,
holott felelősebb tervezéssel nagyrészt megtakaríthatóak.
K. G.: Szeretném idézni néhai mesterem,
Kiss István egyik szállóigéjét. Kiss István közigazgatási jogász volt
és a Magyary-féle intézetben dolgozott még a Teleki-kormány idején.
Részben őróla készült Bereményi Géza Tanítványok című filmje. Rengeteg szállóige maradt utána. Az egyik így hangzott: a túlzott racionálé irracionáléba, a túlzott irracionálé pedig racionáléba megy át.
Ez pontosan az előbbi eset: a globális rendszer, ami racionálisan
alakult ki, egzakt, tudományos alapon, az irracionalitás birodalmába
tévedt. Még a legszűkebben vett gazdaság területén is, hiszen a
pénzügyi és a reálszféra teljesen elszakadt egymástól.
B. G.: Ha a kánikulában veszek egy
légkondit és fölszerelem, mint hétköznapi döntés nem tűnik
irracionálisnak. Sőt, kifejezetten racionális megfontolás eredménye.
M. P.: Pontosan emiatt egy
üveghomlokzatú magasház nyári hőterhelése jóval több energiát emészthet
fel, mint a téli fűtés. A nyári üzemeltetése drágább. Egy ilyen
magasház fajlagos szén-dioxid kibocsátása indokolatlanul nagy, kvázi
egy nagyvárosi utca csúcsforgalmának szén-dioxid terhelésével vetekszik.
K. G.: Másik hétköznapi példa: a modern
lakásokban nem épülnek igazi kamrák. Régen természetes volt, hogy
minden konyha mellett van egy megfelelő alapterületű, szabad levegővel
szellőztethető helyiség. Ha tehették, észak felé nyitották, és
télen-nyáron nyitva is tartották az ablakát. Nyáron odabenn mindig tíz
fokkal hűvösebb volt, mint kint, télen pedig melegebb. Barlangi
jellegű, kiegyenlített hőmérsékletű helyiség volt. Később föltalálták a
jégszekrényt - még nem a hűtőszekrényt! -, amibe jégcsákánnyal vágott
jeget vittek a jegesek. Most, a frizsiderek korszakában nemcsak kamrák,
rendes konyhák sincsenek. "Amerikai konyhákat" csinálnak, amihez persze
elszívó kell, s az megint rengeteg energiát fogyaszt. Fűtöm tehát a
lakást ezerrel, hűtöm a hűtőgépeket ugyancsak ezerrel. Ezek a masinák
állandóan mennek, még a mosógépeknél is többet fogyasztanak, a
világításnál is többet. Ilyen tételekből tevődik össze, hogy globálisan
irracionális méreteket ölt a háztartási fogyasztás. Ha egy éjszakai
műholdfelvételt nézünk a kontinensekről, tisztán kirajzolódnak a
nagyvárosok. Nagyon szépen lehet látni, hol vannak az agglomerációk.
Ezek az infra hőfelvételek egyébként gyönyörűek... olyanok, mint egy
modern festmény. Néztem az észak-afrikai hőtérképet, kirobbanóan fényes
pontokkal a szaharai sivatagban. Nem értettem: hol vannak itt a
nagyvárosok? Nem a tengerparton, hanem a sivatag kellős közepén! Aztán
kiderült, hogy kőolajmezők voltak, ahol a koncentrált gázfelesleg
elvezetésével nem számoltak, és jobb híján a helyszínen égetik,
hatalmas gázfáklyákként forralva a környezetet. Elképesztő
energiapazarlás, a környezetszennyezésről nem is beszélve.
B. G.: Ezek az éghajlati kilengések nem
arra utalnak, hogy mielőtt egy fizikai vagy biológiai rendszer
összeomlana, beáll egy kiszámíthatatlan rezonanciájú végjáték? Ahogy
Amerikában az oly sokat emlegetett Takoma függőhíd esetében, ami a
kalkulálatlan szélterhelések következtében napokig-hetekig belengett,
mielőtt leszakadt volna. Ugyanígy az éghajlati elmozdulások is, a
korlátokat áthágva egy ponton, egy előre fel nem ismerhető irányban
durván elszaladhatnak.
M. P.: Például hazánk
éghajlatváltozásának pontos megítélését alaposan megnehezíti, hogy a
Kárpát-medence három klíma-régió - a nedves óceáni, a
száraz-kontinentális és a nedves mediterrán - határán fekszik. Elég
lehet egy csekély újabb "billenés", aritmia az eurázsiai bioszférában,
és meghatározhatatlan időre uralkodóvá válik a felsorolt változatok
valamelyike. A Védegylet gondozásában 2005-ben megjelent egy könyv, Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon címmel, ebben, mintegy szakértői összegzésként olvashatjuk: "...
Magyarországon meg fognak változni a sokévi átlagok. Éghajlatunk évi
átlagban melegszik, naposabbá és szárazabbá válik. A telek a mainál
melegebbeknek és valamivel csapadékosabbaknak ígérkeznek. Átlagosan
nyáron is melegedéssel, kevesebb csapadékkal és több napsütéssel kell
számolnunk. A múltbeli változások közül fontos, hogy az utolsó huszonöt
évben kevesebb csapadék hullott, mégis az egy napon leesett mennyiség
gyakrabban volt szélsőségesen nagy." Talán első hallásra
ellentmondhat e megfigyelésnek, hogy az utóbbi időben - miképp az idei
"kvázi-tavasszal" is - egyre nagyobb gondot okoznak hazánkban az
árvizek. Ám a Védegylet tudósai hangsúlyozzák, hogy valójában nem a
különféle áradások és belvizek megjelenése a legveszélyesebb
Magyarországon, hanem a kánikula és az aszály. És ha ehhez
hozzátesszük még, amire Balogh János ökológusprofesszor annyiszor
figyelmeztetett, nem árt eltűnődnünk. Magyarország erősen függő
helyzetben van, ugyanis az ország vízháztartásának 95(!) százaléka
határainkon kívülről érkezik! (Mindössze két, állandó aszály-sújtotta
állam "előz meg" bennünket, Türkmenisztán 98, és Egyiptom 97
százalékkal.) Tehát minden csepp vizet nagyon meg kell becsülnünk,
nemcsak vidéken, a nagyvárosokban is.
|