Szentgyörgyi Zsolt
AZ ANGYALOKRÓL

A környezetszennyezés, valamint az erdővel borított területek sajnálatos csökkenése miatt vidékünkön már évtizedek óta nem fészkelnek angyalok. Utolsó mohikánjaik is régen kipusztultak, és az azóta talált elhullott példányok mindegyike távoli országból származó, átvonuló csapat tagja volt, aki az utazással járó kimerültség következtében elszakadt társaitól és megfagyott a határban, vagy a körülmények balszerencsés összejátszása folytán, egyszerűen nekirepült egy magasfeszültségű vezetéknek. Egy időben annyira megszaporodtak ezek a végzetes kimenetelű esetek, hogy a napilapok hasábjain mind gyakrabban felvetődött a kérdés: mit lehetne tenni az angyalok érdekében? Félő volt ugyanis, hogy a túlélők a megérdemeltnél kedvezőtlenebb képet alakítanak ki vidékünk adottságairól, és rossz hírünket keltik a nagyvilágban. Egyrészt tehát azzal a nem titkolt szándékkal láttunk munkához, hogy megpróbáljuk némileg ellensúlyozni negatív tapasztalataikat, másrészt szerettük volna bebizonyítani lakosságunk töretlen jóindulatát, amely felől addigra már nyilván szintén erős kétségeket tápláltak.
    Ez a nemes elképzelés természetesen mindenütt lelkes fogadtatásra talált, és számos nagyszerű javaslat hangzott el a szükséges lépéseket illetően, ám a probléma bonyolultságára jellemző, hogy ezek legtöbbje fabatkát sem ért, mivel kiötlőik nem vették számításba az angyalok felettébb óvatos, viszszahúzódó természetét, amely nagyban megnehezíti, sőt, csaknem lehetetlenné teszi az élő példányokkal való személyes találkozást. Hiszen mi sem volna könnyebb, mint egyszerűen felkeresni őket, és megnyerő udvariassággal felajánlani településünk vendégszeretetét, a kereskedelem fellendülésének köszönhető új létesítmények legkényesebb igényt is kielégítő, folyton bővülő szolgáltatásait, a sportpályák és az uszodák ingyenes használatát, esetleg ünnepélyes fogadást rendezni számukra a kultúrteremben, ahol a terített asztalok mellett bizonyára hamar megoldódnának a félreértésekből fakadó, apró nézeteltérések. A fent említett okok következtében azonban már az előkészítés kezdeti szakaszában világosan megmutatkoztak e javaslatok gyakorlati megvalósításának megoldhatatlan nehézségei, és legelvakultabb híveik kivételével mindenki belátta, hogy ebben a sajátos helyzetben az angyalok természetéhez jobban igazodó, újfajta kezdeményezésekre van szükség.
    Első lépésként "Üdvözöljük településünkön!" feliratú transzparenseket állítottunk fel a határban, valamint a mezőgazdasági művelés alá vont területek szegélyén, később pedig plakátok százait ragasztottuk ki, melyeken igyekeztünk röviden megfogalmazni álláspontunk lényegét, kifejeztük jókívánságainkat, és egyben hangot adtunk a jövőbeli gyümölcsöző együttműködésbe vetett reményünknek. Ezzel párhuzamosan, némi huzavona után megválasztottuk a fogadásukkal megbízott bizottság funkcionáriusait, akik mindvégig aktív szerepet játszottak az angyalok megsegítésével kapcsolatos tevékenységek irányításában, irodájuk a jó szándék helyi főhadiszállásává vált, ahol rendszeresen megvitatták az időközben felmerült új javaslatokat és a soron következő teendőket. Az első tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy az angyalok a legcsekélyebb mértékben sem reagálnak a plakátokon közzétett felhívásainkra, és miközben teltek-múltak a hetek, egyre fogyatkozott az írott szó hatalmába vetett hitünk. Többekben felmerült a gyanú, hogy az angyalok talán nem is tudnak olvasni, vagy legalábbis nem veszik a fáradságot, hogy áttanulmányozzák üzeneteinket. Ugyanakkor azt sem lehetett kizárni, hogy külföldi angyalokról lévén szó, nyelvtudásuk korlátai akadályozzák őket a szöveg értelmezésében.
    Az igazat megvallva valóban meglehetősen keveset tudtunk róluk. Életmódjukra vonatkozóan mindössze találgatásokra hagyatkozhattunk, világnézetük alapjairól úgyszólván halvány fogalmunk sem volt, és teljes tájékozatlanságban leledztünk tulajdonképpeni céljaikat illetően. Nem sejtettük, honnan jönnek és merre tartanak, milyen törvényszerűségek irányítják életüket, és hogyan tesznek szert megélhetésre. Sajnálatos módon a tudomány szinte teljes egészében elhanyagolta e szakterület behatóbb kutatását, így a föld mélyében rejlő ásványkincsekről vagy a távoli galaxisok titkairól összehasonlíthatatlanul átfogóbb ismeretekkel rendelkeztünk, mint az angyalok fajáról. Könyvtárunk gazdag állományában csupán egyetlen, vékonyka kötetet találtunk ebben a témakörben, egy elfeledett múlt századi szerző munkáját az angyalok anatómiájáról, amely azonban témaválasztásához hűen, főként az orvosi kar tagjai számára szolgált hasznos információkkal, és aligha lehetett gyakorlati útmutatóként használni kifürkészhetetlen természetük tanulmányozásához. Máskülönben pedig még a legfelkészültebb természettudósok is egyszerűen a nagytestű szárnyasok közé sorolták őket, és hogy tájékozatlanságukat leplezzék, az angyalok méltó bemutatása helyett, hosszú oldalakat szenteltek a varjak, baglyok, a saskeselyűk és a denevérek kiterjedt rokonságának ismertetésére.
    Ennek megfelelően kizárólag saját leleményességünkre hagyatkozhattunk, így tanácstalanságunk nőttön-nőtt, míg végül már olyan nagy méreteket öltött, hogy a szívünk mélyén a pokolba kívántuk az összes angyalt, és kis híján elálltunk segítő szándékunktól. Kizárólag az iskolaigazgató menthette meg a helyzetet, aki amellett, hogy a gyermekek nevelésének egyik élharcosa volt, kitűnő koponya hírében állott, és széleskörű tapasztalatainak köszönhetően valóban meglehetősen bölcs embernek számított településünk lakossága körében. Csillapíthatatlan tudásszomjára jellemző, hogy ifjúkorában gyakran repülőgépre szállt, és soha nem hallott provinciákba utazott, ahol alapos vizsgálatok alá vetette az ottani viszonyokat, majd megfigyelései alapján pontos feljegyzéseket készített, amelyekből - ha a társalgás menete úgy kívánta - még évtizedekkel később is éppoly szívesen idézett, akár a görög szerzők halhatatlan remekműveiből. Egyszóval minden tekintetben olyan személy volt, akit nem hozhattak egykönnyen zavarba az élet furcsaságai, és jó hírnevére ezúttal is méltán rászolgált.
    Mint az idegen népek viselt dolgainak avatott szakértője, tanácstalanságunk mélypontján váratlanul azzal a javaslattal állt elő, hogy a madáretetők mintájára, az angyalok etetésére szolgáló, fára akasztható objektumokat kell kihelyezni a megfelelőnek ítélt helyeken. Tántoríthatatlan meggyőződése volt, hogy ezek az általa szellemesen "angyaletetőknek" keresztelt, egyszerű építmények, nem csupán a legyengült, beteg angyalok alapvető szükségletinek kielégítését szolgálnák, hanem idővel az egész angyaltársadalom színe-javát településünk környékére lehetne szoktatni a számukra felállított kifogyhatatlan éléskamrákkal.
    - Egy seregnyi angyal állandó jelenléte látványosságnak sem utolsó, emellett nem feledkezhetünk meg a lényükből szüntelenül áradó áldásról, amely gyakorlati szempontból is számtalan előnnyel járhat a mindennapi élet különböző területein, kézzelfogható hasznot hajthat az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt, sőt, a lakosság minden rétegében előnyösen befolyásolhatja a magánélet alakulását - fejtegette, és amikor hetek múltán bizonyossá vált, hogy az úgynevezett angyaletetők sem váltják be a reményeket, ismét ő volt, aki még ennél is ígéretesebb javaslatot vetett fel, amely újra visszaadta lelkesedésünket, és szinte biztos eredmény ígéretével kecsegtetett.
    Az iskola legjobb magaviseletű és legszorgalmasabb tanulói közül kiválasztott gyermekekből, személyes felügyelete alatt álló járőrcsapatot szervezett, és az angyalok jellegzetes öltözékének hű mását viselő fiatal járőrök, meghatározott órarend szerint, fel-alá kóboroltak a határban és a szántóföldeken, hogy jelenlétükkel elaltassák a gyanút. A terv lényege tulajdonképpen abban állt, hogy a csalóka látszat alapján megtévesztett angyalok a saját fajukból származó lényeknek ítélik majd az álruhás gyermekeket, és szokásos óvatosságukról megfeledkezve kommunikációt kezdeményeznek velük, melynek eredményeként kölcsönös bizalmon alapuló barátságok szövődhetnek. A gondosan válogatott járőrcsapat tagjai ugyanis a rendszeres pluszórákon alaposan megtanulták, hogy adott esetben mit kell felelniük az angyalok kérdéseire. Kisujjukban voltak a tőlük elvárt propaganda-beszédek retorikai fordulatai, és miután rövid vizsga keretében beszámoltak felkészültségükről az angyalok fogadásával megbízott bizottság előtt, a tanórák befejeztével minden délután kerékpárra ültek, és az izgalomtól kipirult arccal útra keltek, hogy megbízatásuknak eleget tegyenek.
    Sajnos, a téli hónapokban általában kellemetlen, hűvös időjárás sanyargatja vidékünket, és a fagyos szelek áldatlan uralma alatt járőröző gyermekek körében csakhamar felütötte fejét a járványszerűen terjedő influenza, melytől napról-napra egyre többen ágynak dőltek. A betegek számának növekedésével egyre csökkent az iskolaigazgató mindaddig meginghatatlan tekintélye, ugyanakkor egyre nagyobb nyomás hárult a fogadóbizottság funkcionáriusaira, akik a közhangulat változása miatt végül kénytelenek voltak ideiglenesen felfüggeszteni a járőrcsapat tevékenységét. Ugyancsak rosszat tett az ügy népszerűségének, hogy amikor a természet végtelen szegleteit járó vadászok közreműködésével mégis sikerült egy élő angyalra szert tennünk, hamarosan kiderült róla, hogy hófehér, bokáig érő hálóingje ellenére csupán közönséges szélhámos, aki valamelyik környékbéli kórházból szökött meg egy óvatlan pillanatban, és a felkutatására induló ápolók hada elől a téli határban keresett menedéket. Néhány napig fejedelmi módon élhetett ugyan, és miközben zavartalanul élvezte településünk vendégszeretetét, több alkalommal is elismerően nyilatkozott kulturális és gazdasági téren elért eredményeinkről, megtekintette a múzeumban kiállított neves festők alkotásait, színházlátogatáson vett részt, és a hőerőmű vezetője személyesen kalauzolta körbe az irányítása alatt álló létesítményben - ám végül mégis fény derült az igazságra.
    Nem csoda, hogy az angyalokkal kapcsolatos kedvezőtlen tapasztalataink végső soron nagyfokú kiábrándultsághoz vezettek, mondhatni belefásultunk a növekvő költségekkel járó hiábavaló erőfeszítésbe, és lassan-lassan megkeményítettük a szívünket. Úgy gondoltuk, ha mindenfajta együttműködést megtagadnak, és segítségünket elutasítva vidékünk civilizálatlan színhelyeit részesítik előnyben, akkor kizárólag saját magukat okolhatják a már bekövetkezett és a jövőben bekövetkező szerencsétlenségek miatt. Településünk lakóinak felkészültsége, szorgalma, támogatásuk nélkül is szinte csodákra képes, egyébként pedig, ha úgy hozza kedvünk, bármikor annyi angyalt állíthatunk elő műanyagból, amennyire éppen szükségünk van, vagy amennyit nem szégyellünk.