Tandori Dezső
HOLT KÖLTŐK SORÁN
Sok hajszál, tudomásokért?!

...Betegségeket
úgy dédelgetek,
mint volnának erények.
Holt költők során,
mint ízes utcán
járok, tányért cserélek.
De meniszkuszom
nem mint diszkoszom,
nem vetem, vele élek.

Így igyekezvén,
vélt vetekedtén
rajtam kívül dolgoknak:
jégre kicsúszni,
majdnem búcsúzni,
fejem koppal sem kophat;
egy biccentésnyi
kín, s miccenésnyi
sincs mégsem en-változat.

Maradtam egyre,
nélkületekre,
témán is csak veletek,
ha - jégen! - járok,
tócsa vagy árok,
mind csak vesztem, az lehet;
beszélgetésre,
levelezésre
nem hívom én hívemet.

Roncsolt vállammal,
izom szálammal
villámokat látok én
rossz mozdulatra.
Hát még alatta
igényeim szép szerén:
eleget mondom,
hiszik, "bolondom"!
Mit erősködnék körén!

Négyszögesülvén,
mint a süvölvény,
aki a kör mellé jár,
nincs önbizalma,
lenne fogyalma,
alma, mondja, kit ér kár?
Jaj, haja hullt csak,
hullámok voltak,
hol ma puszta lesz, sivár!

S kié vár, kié lekvár.