 |
 |
|
Horgas Judit GÖRBÉN FÖLFELE Hej, be gyalázatos ügy, többé már tűrni se tudjuk, hogy ti halandókért civakodjatok ennyire ketten, íly zajt verve az isteni nép közt; jó lakománknak édessége is elvész már, mert győz a silányság. Homérosz: Íliász1 Euripidész darabja, a Helené nemcsak műfajában új (leginkább kalandos románcnak mondhatnánk): maga a történet is megdöbbentő állítással indul, mint egy különösen szenzációhajhász oknyomozó riport. Pharoszban, az egyiptomi királyi palota előtt egy síron kuporog Helené, a világ legszebb asszonya, s a holt Próteuszhoz könyörög, hogy vágyra gyúlt fiától, az új uralkodótól megóvja tisztaságát. Nyitó monológjából megtudjuk, hogy az ógörög irodalom egyik alaptémája, a trójai háború nem a szépasszony hűtlensége miatt tört ki - a háború valódi oka Héra cselszövése és Zeusz zsarnoki népszabályozása. Parisz egy ködalakot szöktetett meg Meneláosz házából, és a fürtös akhájok hatalmas serege - 1076 bárkát sorol fel Homérosz az Íliászban - hiába hullott a tíz évig tartó, vérgőzös csatában, hiába esett el a trójai várat védő Priamosz ötven fia is, mert a valóságos, elhurcolt Helené mindeközben hűségesen várta férjét Egyiptomban: Haragra gerjedt Héra - győzni ő akart -, és szertefoszlatta Parisz kötését énvelem: nem engem, egy hozzám hasonló másikat küldött az égből, életes képmásomat, Priamosz fiának: engem ölel, azt képzeli, holott hiú képzet csupán a kedvese. S e sok bajt Zeusz továbbival tetézte még: Mert háborút küldött Hellaszra és szegény phrűg földre, hogy könnyítsen így a rengeteg halandó terhét nyögve hordó földanyán...2 Az ötlet nem Euripidésztől származik - valószínűleg a jóval korábban élt költő, Sztészikhorosz hitte először ártatlannak Helenét, de Platón és Hérodotosz is említést tesz erről a verzióról; Gorgiasz, a híres szónok pedig beszédet írt az asszony védelmében3. A darabot i. e. 412-ben mutatták be, egy évvel a kudarccal végződő szicíliai hadjárat után, amikor különösen aktuálissá vált a háború - minden háború - megkérdőjelezése. A trójai háború okának visszavonása, az oktalanság jelképes hangsúlyozása a társadalmi problémákra érzékeny szerző gesztusa, aki szembefordul a véres dicsőséggel kérkedő görög múlttal, hogy világosan lássuk: "Amik a legyek / A pajkos gyermekeknek, az vagyunk / Az isteneknek mink: mulatkozásból / Ölnek bennünket."4 Ma nagypéntek van, és a négy hete tartó háborúban az utolsó nagyobb iraki várost is ellenőrzésük alá vonták az amerikai-brit erők. Alábbhagyott a fosztogatási kedv is, talán mert minden mozdíthatót elhurcoltak már; vitték a műanyag székeket és a milliós műkincseket, könyvritkaságokat, a maradékot pedig felgyújtották: egymillió könyv pusztult el a tűzben - Euripidész drámáinak arab fordítása is ott éghetett. Washingtonban jó pár nappal ezelőtt megkezdték az iraki újjáépítésből várható konc felosztását, s bár még álltak a lebombázásra ítélt épületek és hidak, a szövetségesek és a háborút ellenző nemzetek már úgy acsarogtak egymásra, mint a mürmidonok kutyái Hektór holtteste felett. Euripidész még hivatkozhatott az emberarcú istenekre - az emberi faj minden visszataszító tulajdonságát hordozzák: kegyetlenek és önzők, hatalomvágyók és hiúk, csodálatos képességeiket pedig arra használják, hogy leigázzanak és hódolatot csikarjanak ki - mint minden bonyodalom okozóira: a trójai háború oka a megsértett női hiúság, meg Zeusz zsarnoksága, aki a történelemben később gyakorta alkalmazott módszerrel csökkentette a fölöslegesen nagyszámúvá duzzadt embertömeget: dicsőségesnek mondott, hosszú háborúba hajszolta őket. Az istenek bűnbakja a szajhának hitt Helené, aki az Íliászban magát átkozza: "rossz kutya nő... / bárcsak az első nap, hogy anyám megszült a világra, / hurcolt volna el engem a szél iszonyú viharával, / hegyre akár, vagy a sokzsivajú nagy tengeri árba, / s elnyelt volna a víz, mielőtt mindez megesik még"; Parisz és Meneláosz pedig készségesen ugrik. Homérosz mindkét férfit gyenge harcosként ábrázolja, akik erősebb és határozottabb bátyjuk oltalmába húzódva egész népüket veszélyeztetik. A trójai Hektór szó szerint a pokolba kívánja szép öccsét: "Hogyha Pariszt látnám Hádész házába lehullni,/ gyász-gyötrelmeitől, hiszem azt, szívem is szabadulna."; az akháj Agamemnón pedig kénytelen saját lányát feláldozni a Meneláoszt megbosszuló háború sikeréért - Euripidész halála után bemutatott darabja, az Íphigeneia Auliszban kíméletlenül ábrázolja a két fivér közt feszülő gyűlölködést. Agamemnón a szörnyűséges áldozat feletti vitában végső érvként az istenek csalárdságára hivatkozik: "Hellászt és téged egy isten őrületbe vitt."5, mintha megsejtené a nemmúlók cselszövését. Az olümposziak valóban gyakran sújtották őrülettel az ellenük dacolókat: Euripidész egy másik darabjában Héra és Írisz a hős Heraklészre szabadítja Lüsszát, az őrjöngés istennőjét, hogy önkezével gyilkolja le saját fiait. A kegyetlen büntetés nyíltan megvallott oka a példaállítás: "semmivé lesznek istenek, / s az ember minden, ha e hős meg nem lakol."6 A büntető hadjárat tehát nemcsak a vétkesre sújt le, hanem másoknak is intő példa, hogy az erősebbel kikezdeni végzetes baklövés. A hatalom megszilárdításának jól bevált módja a félelemkeltés, amellyel a zsarnok saját rettegését leplezheti. Meneláosz is úgy tüzeli fel a hatalmas akháj sereget, hogy felesége elrablását az ellenséges trójaiak első lépéseként tünteti fel, és figyelmeztet: ha Parisz tette megbosszulatlan marad, ezentúl bárki jöttment kedvére fosztogathatja az akhájok otthonait. Ha nem is szigorú versmértékben, de hasonlóan fogalmazott egy CNN-nek nyilatkozó amerikai katona, aki bár családjával jómódban él, önként jelentkezett háborús szolgálatra, mert gyermekei jövőjéért aggódott. Az iraki sebesülteket mutató képsorok fejemben rávetülnek az Íliász csataleíró soraira - mintha ugyanazok az inak, csontok szakadnának, törnének - a vérontás modern módszereivel ugyanúgy fordulnak ki a belek, mint az érchegyű dárdák és kelevézek ütötte sebeknél. A leleményes, tarkaeszű Odüsszeuszt is az amerikai elnök tanácsadói közé képzelem, görbén fölfele néz, míg a katonai és gazdasági szakértők a helyzetet elemzik, hosszan hallgat, majd megigazítja tengeri-bíbor szállal szőtt, fényes köntösét, s szót szólva kimondja: ...Járd a perc Útját: oly szűk szorosban halad a Hírnév, hogy élen egy lehet csak: őrizd Az ösvényt, mert ezer fia követ A versengésnek; és ha helyet adsz Vagy félreállsz az igaz egyenesből, Átcsapnak rajtad, mint beszakadó ár, És utolsónak hagynak...7 |