GÁL SÁNDOR
lecke magamnak
leírni egy délelőttöt
a fénylő fájdalom történetét
a pillanatot
amikor inogni kezd a kert
s megborzongnak
a cseresznyefaágak
a helyzetet két lépés között
a bizonytalanság ólom-árnyait
és a tudott süllyedést
hogy láthatóvá váljék
a sejtek pusztulása
az elszűkült erek
konok lüktetése
mielőtt térdünk
megérintené a földet
örök homok
menekül a harangszó
feszítik a jövőt keresztre
golgotás a várakozás
a kiszabadult barabbások
Pilátusra kiáltnak éljent
a nem-ölő mással öletőre
pusztít a hatalom REND-je
nő kurgán és kunhalom
zizeg alá az örök homok
mert minden minden elveszett
s mert akartuk hát megvalósult
a porból lettél s porrá leszel
látomások jelek
vannak visszatérő képek
kinyílnak a semmiből elém
bizonyságul annak hogy még élek
látomások jelek combok karok
jönnek ölek s arcok is felém
forró sötétség mélye ragyog
s él tovább szemhéjam mögött
minden ami megérinthetett
nincsen sem alatt sem fölött
egy-egész lett ölelés és ének
kitöltvén a tértelen teret
azok vannak akik visszatérnek
HATÁR GYŐZŐ
Paskijevics
I. W. Roberts történésznek
sátrát bámulja a sereg
dirrent durrant szellent s máris
óbesterek kucséberek
pópa kukta generális:
fürdőkádját körülállják
gyűlnek megudvarlására
mossa csűdjét tökit hátát
Kuzmics Kuzma Klára Sára
golyvát görvélyt podagráját
hadmenetben kit felszedett
ezerfőzettel kúrálják
k
uruzslók és főfelcserek
világ szája! vértes tűzér
markotányos sereghajtó
olvastatja tábortűznél
Moszkva-Pétervári Sajtó
»poroszra lőj ne magyarra!
eszednél légy cár atyuska
hadijáték nem megy babra:
másra kell a drága puska«
Miklós cár kifingott – halott
ellobbant a szegény pára
nem-és-nem-és-nem hallgatott
Paskijevics vén szavára:
»ha mit főztek hadd egyék meg
ne pártold a Habsburgokat
cár atyuska!« – be se léphet:
Miklós süket és Nem Fogad
rongyos Tizennegyediknek
révnél besegíti Kháron
ott ül háttal – mást kit visznek –
az Aradi Tizenhárom
Helikopter
ki az a Fényes Úr ki ott! ott!
ott repül
a fellegek mögött fölöttünk
legfelül
ki alantjárót meg se lát s
kockavet
sorsunkról – most dől el: oltalmaz
vagy lövet
honnan le ránk kiált TÜZELJ!
ROMBOLJ! RABOLJ!
s mi menten mint a megbolondult
hangyaboly
zúdulunk – jeltelen örök-
emléktelen
– – – hová tart Fényes Úr a heli-
kopteren?
Kihantolás
exhumáltak agnoszkáltak
nem találtak rám sehol
barlanglényemből sajátlag
kútfejéből
elejéből
velej
éből mit se láttak:szűnhetetlen sziklabolt
lelték kategóriámat
rubrikából rámvalót
egy se védett mindje támadt
elvetettek
elvétettek
eldöngetve parentáltak
törtek rajtam botkarót
vizslálódtak tapintottak
babra ujjbegy vaksi szem
kémlelődő egész osztag
bideseltek
rámpeseltek
elhíreltek jónak-rossznak
jógonosznak merthiszen
hol van ő már Holvoltnemvolt
Szavafogyta Hitvitás
ebkibánja: elbarangolt
elgurulta
mélyre hullta
rázárult az aknamennybolt
bundakonfraternitás
ígyen hoztak fogyatékba
kartotékom: NINCS TOVÁBB
nem tart számon törpe Téka
pöröm s tettem:
töröltettem
visszaretten tőlem még a
szú is – szúny a porkoláb
LÁSZLÓ NOÉMI
Előhang
Koromban alvó sápadtfürtű lány
tavon evező férfi
egymás árnyékát éri
mint a kilégzés belégzés után
tó és korom a tenger
paripák tompora
távol-közel nyíló veszedelemmel
viharzó paripák
a szélsodorta lomb
a holdsütötte álomparti fák
lombsátrak tengere
hullámok erdeje
hideg sugárra parázsló korong
emlékezetben lobbanó parázs
szótlan titokra titkos hallgatás
nappázsit, éggömb, földágy, holdmoha.
Nyomtalanul
Sötét verembe álmodták maguk
és tó színén aludtak
és venyigéről keltek
hullt a kalász és elhullt magzatuk
felleg hasalt a kertre
ösvény nyílt az egekbe
indulni sem, fordulni sem tudtak
forogtak, hajladoztak
a földbe gyökereztek
álmodtak törzset, ágat, koronát
amit szél nem röpít
izzás nem pusztít el
és harmat hullt, fordultak csillagok
és jég esett, lángrőzse pattogott
földek szakadtak, felleg szállt tova,
és árnyékuknak sem maradt nyoma.
Utóhang
Arany, ezüst, réz, vas, acél, ideg
homlokbarázda
madárraj, higany
a mennyezet biztos pontjaiban
megkapaszkodva
nem ingani meg
szárnyak szele, fémgyomrok horkanása
pörgő malomban
búgócsiga tánca
a játékot egy másik játék játssza
rohan, megtorpan
megtorpan, rohan
a koponyagolyókat jóra, rosszra
mint nap a földet: féltekékre osztja
lesz félegész, lesz szögleteskerek
aranyezüstrézvasacélideg.
SZOKOLY TAMÁS
A világ törékeny expozíciója
jércék vére csíkot húz a havon
ám itt nem farsangi vígság készül
lakodalmi fátyluk ledobták a fák
a falra ragasztott ajka kékül –
barackillatú szerelmeim elhagytak
s én is eldobtam a vőfélysipkát
hitek szerelmek vágyak oda –
vérrel írjuk tele e téli irkát
Ady úr számvetése
Ezt az aranyló Semmit magad csináltad,
ezt a kegyosztó Mindent te magad,
bukórepülésben mutattál példát,
túlszárnyalni madarakat.
Akárha nyíl is repültél feljebb
fűország csámpás hangyái közül,
utálkozva a hordatermészet
rangtisztelő nyűgeitől –
Még Anyád is, gonosz, kicsi volt neked,
ez a drága, törött, fehér asszony,
s jött a Sors, hogy korán, kiégetten
a Semmi szögére fölakasszon.
Itt száradok, büdösülök, égek.
Fáj a tajtékos arany. Magam csináltam.
Elrejtem a bánataim egy
világon belüli ragyogásban.
Programbeszéd
Nem megyek el
éjszakákon át beszélni fogok
bókolni susogni folyondár
növények testvére lassan simulok
árulástól árulásig
leszek párnába fojtott zokogás
bohócolom ripacs fűrészporotok
akár a gyertya lángja leszek én
pisla vesztőhely az
óvatos bogaraknakbeszélek majd veszélyes vizekről is
tutajjá korcsosul az ágy s a száj
hazug hullámok buzgárjain
a mezítelen szavak visszatartanak
nem megyek el
kifosztom a szótárt az utolsó betűig
majd motyogás lesz
az értelmes csönd zsebórája
ketyegni bolondulás idején jó ez
a szájak szélén megindul
a szavak az inghéj alá buknak
biccentések pantomimikája
csuklik mondatok helyén
mozdulnak üveges szemek az ünnepélyek árbocain
árulástól árulásig
az utolsó éjszakáig
nem megyek el
ady endre én
TAUSZ GÁBOR
Pincér, három rövidet…
Az első:
Azt mondják, rejtett balkezes vagyok.
A nagy művészek balkezesek.
Lehet hogy én is hamisíthatatlan
Balkezes lennék,
Csak apám jobb kézre nevelt.
A második:
Egyetlen vágyam,
Hogy itt-ott meggyötört verslábam
Nyomot hagyjon a havon.
Meg hogy ne essen rá újabb hó.
Meg hogy ne olvadjon.
A harmadik:
Kihalásra ítélt fajok:
a, á, b, c, cs,
d, dz, dzs, e, é,
f, g, gy, h, i,
í, j, k, l, ly,
m, n, ny, o, ó,
ö, ő, p, q, r,
s, sz, t, ty, u,
ú, ü, ű, v, w,
x, y, z, zs