Meg lehetne oldani szimplán is. Egy adást ki lehet bírni Friderikusz Sándorral, és pont. Az RTL Klub sem akarhatott ennél többet. Gondolták, ha már egyszer náluk van a licensz, és nem is szeretnék kiadni a kezükből, arra az időre, amíg eszükbe jut valami megoldás, az éberkóma fenntartásához bedugják az egész műsort Friderikuszba, hadd működtesse tovább, amíg még életjeleket ad. Aztán vagy életre lehelik a Legyen ön is milliomos!-t, vagy hagyják kimúlni.
Az eredeti angol produkció minden televíziós kvízműsorok legnépszerűbbje, a világ legalább hetven országában műsoron van, és biztosan tudhatóan nem azért, mintha bárminemű népművelői jelentősége lenne. A nézők bizonyíthatóan már másnap sem tudják megismételni az előző adásban feltett kérdésekre kapott válaszokat. A televíziós kvízműsornak az égadta világon semmi köze nincsen a műveltséghez. Ha egy lexikonokkal állig felfegyverzett művelődési terminátor úgy jutna el a negyvenmillióig, hogy minden kérdésre azonnal a legjobb választ adná, a műsor nulla nézettséggel bukna ki a csatornák műsorrendjéből, örökre. Ebből is látszik, hogy a műsor a feszültségből lesz, amit pontosan és jól kalibrált eszközökkel dolgoztak ki a néző kedvéért és a reklámbevételek érdekében. A stúdió és a nézőtér megvilágítása, majd elsötétítése, a zene lüktetése pontos forgatókönyv szerint működik, amit láthatóan és hallhatóan pszichológiában jártas team dolgozott ki. A százezer forintos határig még akár kvaterkázó hangulatban is érezheti magát a játékos, hiszen látja a nézőteret, kapcsolata lehet a közönséggel. Aztán minden elsötétül, a zenei lüktetés éppen csak egy kicsit dobogja túl a szív ritmusát, és már nem is kell aggódniuk a műsor gyártóinak, hogy az aznapi reklámbevételük elúszik a játékos nyereményén. A műsorban alkalmazható segítségek és a játék bizonyos elemei mélyen beépültek a köznyelvbe, bizonyítván, hogy nemcsak a televíziózás, hanem maga a műsor is a magyar – sőt bármelyik – néplélek része lett. A „felezzük meg”, a „jelöljük meg” a „telefonos segítséget kérek” 2000 óta, a magyar változat első adásától kezdődően, szép lassan és megbízhatóan flaszterizálódott és beépült a szlengbe. A Legyen ön is milliomos! kulturális toposszá válásának méltó bizonyítéka, hogy filmvilágsikert lehetett a fazonjára igazítani. A Gettómilliomost 2008-ban rendezte meg Danny Boyle, és azért zsebelhetett be nyolc Oscar-díjat, mert az egész világon mindenki hibátlanul beszél Legyen-ön-is-milliomos!-ul. Bár egy kis hatásvadász gikszer becsúszott a filmbe. A műsor történetében sohasem fordulhat elő, hogy a játékos ne jelölne választ a reklámblokk adásba kerülése előtt. Éppen a játék megkövetelte feszültség fenntartásának érdekében találták ki, hogy a reklámblokkal késleltetik a válasz elfogadását, így kényszerítve vissza az adáshoz a nézőket, akik naponta több millióan vissza is térnek.
Ez a feszültség az, ami a mostani Milliomosból – mert ez a hazai beceneve a műsornak – tökéletesen hiányzik. Bár még így is megnézik vagy egymillióan azok, akik arra gerjednek, hogy kimondja-e Friderikusz élő adásban azt, hogy f.sz, vagy nem. Kimondja. Friderikuszt ugyanis teljesen hidegen hagyja a műsor feszültsége. Olyannyira, hogy a műsor történetében először ő az a műsorvezető, aki előre tudja az aznapi kérdéseket és a válaszokat is. A jogtulajdonosok belementek ebbe a változatba, nyilván azért, mert tudták, Friderikusz neve örökre összeforrott a kárpát-medencei médiabiznisszel, tehát a bukta nem lesz elsöprő, és tudták azt is, hogy a műsornak az eddigi heti öt adással ellentétben csak hetente egyszer kell Friderikusz hatására életjelenségeket mutatnia, arra talán így is képes lesz. Friderikusz becsületére legyen mondva, megpróbálta a műsort saját magára igazítani. Mit is tehetett volna mást? Joggal gondolhatta, hogy a médiában sokat próbált és sokat megért személyisége szépen, lassan áttör a műsor jól felépített falán. Csakhogy azt a falat Vágó István húzta fel, és kilenc éven át tégláról téglára, sejtről sejtre beleépítette önmagát, mint egy szingli Kőmíves Kelemen. Vágó nem műsorvezetője volt a Milliomosnak, hanem maga a műsor. Nem válaszokat akart hallani, hanem eljuttatni a játékost a válaszig. Ez a logikai út érdekelte, ehhez adott oda magából mindent. Hol tanáros segítséget, hol ármányos rosszindulatot, hol behízelgő sármot, hol életveszélyes gúnyt. Vágó mindig, mindenhol elmondta, hogy nem ismeri a válaszokat a kérdésekre, és soha senki sehol nem hitte el neki. Friderikuszról akkor is elhiszem, ha tudom, hogy előre megmondtak neki mindent. Nem a megfejtéshez vezető út érdekli, nem is a helyes válasz, nem is a játékos, hanem saját maga. Ő, ahogy van, ahogy ül, ahogy kérdez, ahogy legyint, mórikál, viccel, válaszol. Önfertőző gyönyörűséggel néz körül, amikor bevisz valami poénos mélyütést. Hiszen mindennél jobban a saját megszülető poénjai érdeklik. A lecsapott válaszok, a gyorsan kapcsoló reflexei. Slágfertig királykisasszonyként illegeti magát ilyenkor, körbehordozza tekintetét a nézőkön, csettint, cuppog, majd kacsint, duzzog, megsértődik, fenyegetőzik. Aztán rendes vidéki ripacsként megint és megint, mert nem tud betelni önnön gesztusaival. Kipróbálja jobbról, és ha bejön neki, és sikeres, egyből balról is. Akkora spéteket csinál, amekkorák csak a frissen megválasztott nemzet színészénél, Sztankay Istvánnál voltak szokásban, amikor a tanítványok Jóespét tanár úrral köszöntötték a főiskolán. Friderikusz a nyíregyházi színház legmarkánsabb operetthagyományait éleszti fel a Milliomos magasra emelt trónjában. Ebbe a szerepbe sok minden belefér. A saját újraalkotott, lefogyasztott és minduntalan szóba hozott testalkata éppúgy, mint a még mindig nem érzékelt szexista megjegyzései, szép szőke fiatal játékosnők számára fenntartva.
Biztosan eljön majd egy jobb kor, amelyben nem lesz természetes nagy nyilvánosság előtt női fogsort és gödröcskés mosolyt dicsérni, férjhez menési szándékról érdeklődni, majd elviccelődni a hosszúra nyúlt menyasszonyságon. Az egyetlen mentsége Friderikusznak talán az lehet, hogy a férfi játékosokat is kicsinálja, igaz, azokat egyéb nemtelen – bár igen szórakoztató – eszközökkel. Kiváló színházi érzékenységével tévedhetetlenül lefüleli a szerepelni vágyó tehetségtelent, és mivel az a szerencsétlen alpári módon éppen az ő babérjaira törekszik, honthyhannai gesztusokkal teszi nevetségessé, és szegényt a saját, hozott gagyi fegyvereivel koncolja fel. Ezek a percek – mert hosszú időn át képes elhúzni, hiszen az agyát elöntő ripacsvére nehezen csillapul – legalább nem szexisták, és tényleg nagyon mulatságosak. Egyszer.
Elgondolkoztató, hogy a játékba jelentkezők éppen ezen a kertévés sóbizen cseperedvén a televíziós idők alatt nagypofájú, gátlástalan, beszólós fazonokká váltak, messze maguk mögött hagyva a kamerától egykoron szokásosan megilletődött állampolgár idejétmúlt típusát. Ezek a kertévé újkori játékosai nemcsak pénzt szeretnének magukkal vinni, hanem önmagukra is televíziós tényezőként tekintenek. Ez az a mozzanat, ami miatt Friderikusz zsebkendőt hajtogat belőlük és használja is.
Friderikusz eddigi show-i rendre önmagára voltak szabva, ez így is volt rendjén, egyetlen műsorából egyetlen vendégére sem emlékszem, csak rá. Csakhogy a Milliomos szabta keret túlságosan szigorú, zárt és ezért nagyon szűk Friderikusz csillogást igénylő primadonna lénye számára. Nem találhatja ki a vendégeit, nem készülhet rájuk, így aztán hiába kíváncsi eredendően, jobb híján vég nélkül locsog velük, hátha kifut valami poénra. Azért kifut. Annak a rengeteg igyekezetnek muszáj valahogy megtérülnie.
Kénytelen betartani a játékszabályokat, amelyeket széttörne legszívesebben. Olyannyira, hogy a játszmák kezdetekor néha elfelejti bemondani a műsor címét, amely műsorról műsorra, hetven országban, majdnem ugyanennyi nyelven hangzik föl a játékvezetők szájából kötelezően és levédve: kívánom, hogy legyen ön is milliomos. A pszichologizáló alkatú nézők persze dörzsölgetik a tenyerüket, hiszen mi sem jellemzőbb az egészre, hogy Friderikusz éppen ezt felejti el. Nem szeret ő annyira pont abban a székben ülni, amelyben kell neki. Kényelmetlen az örökség miatt is, frusztrálja rendesen, hiszen Vágó úr árnyéka rajta. Ki emlékszik már arra, hogy Vágó kilenc éve után Fábry Sándor tornázta fel magát abba a magas trónusba. Fábryhoz képest Friderikusz egy Vágóúr, csak Vágóhoz képest nem az. Az RTL Klubnak mindez láthatóan tökmindegy. A lényeg, hogy jelen legyen a műsor, ha másképp nem, így, hibernálva. Az újraélesztés kérdése még nincs eldöntve, és az is lehet, hogy már csak exhumálás lesz belőle.
Legyen ön is milliomos! RTL Klub, hetente egyszer. Műsorvezető Friderikusz Sándor.
Kapcsolódó írások:
- Sándor Erzsi: Maunika-sirató (Mónika-show, összesen 1985 adás, RTL Klub. Műsorvezető Erdélyi Mónika.) Megszűnik a Mónika-show, mert Joshi Barath lenyomta. Erdélyi Mónika mehet...
- Sándor Erzsi: Irén, a nő (Psota a férfiak hálójában. RTL Klub, XXI. század. Szerkesztő Lázs Sándor. 2010. április 7.) Az RTL Klub XXI. század című műsorának internetes önmeghatározása szerint...
- Sándor Erzsi: Tibeti hantámba (Lomini mester az Asztro show-ban. RTL Klub, 2011. 11. 11.) Most akkor Asztroshow-t mondjak, vagy Ezotévét? Valaki mondja már rá...
- Sándor Erzsi: Kultúrházomlás (Kultúrház, utolsó adás, szerkesztő-műsorvezető Winkler Nóra. MTV1, 2010. szeptember 5.) Van annak valami indiszkrét bája, amiként a Tisztelt Háztól elhal...
- Mező Ferenc: A csatorna (Balázs – A szembesítőshow. RTL Klub, 2007. január, műsorvezető Sebestyén Balázs; Mónika – A kibeszélőshow, RTL Klub, 2007. január, műsorvezető Erdélyi Mónika. ) Mező Ferenc A csatorna A rádión állomások vannak, a...