Háy János: Kovács Emőke népművelő; Németh Öcsi téeszelnök-helyettes
Kovács Emőke népművelő
Kovács Emőke a pozitív diszkrimináció terméke volt. Az első olyan falusi lánygenerációhoz tartozott, akiket a szülei elengedtek a fővárosba tanulni. Bár az apja a fővárost egy speciális bűnszövetkezetnek képzelte, ahol a bűntények helyszínei között békávéjáratok hurcolják a bűnözőket. Ezt látszott bizonyítani, hogy Emőke második gimitől nem járt gyónni. Az apa a legsötétebb fertőre gyanakodott, hogy a lánykollégiumban a kiéhezett lányok a lépcsőkorláttal is közösülnek. Ilyesmit persze nem lehet a pappal megosztani. Holott az istentől való eltávolodás csak az iskolai KISZ-szervezetben tartott világnézet-foglalkozások eredménye volt, melyek során Emőke számára egy egyetemi tanár, aki nagyon hasonlított az ifjú Marxra, csak a ruhája volt más, mert kopott kordbársony nadrágot hordott, meg kockás flanelinget. Szóval ez a tanár meggyőzően bizonyította, hogy isten nincs, és túlvilág sincs, és a papok egy nem létező lény nevében sarcolják az embereket és lopják a napot. Emőkét nem vették fel az egyetemre, az apja hazarendelte, nehogy kurva legyen belőle a fővárosban. Épp megürült a művelődési ház igazgatói posztja, s Emőke rögvest odakerült, kis protekcióval a tanácstitkárnál, aki szegről-végről rokona volt, meg épp nem volt a faluban más állás nélküli érettségizett egyed. Emőkéből lelkes népművelő lett, amihez az idők során a szükséges képzettséget is megszerezte a Hosimin Tanárképző esti tagozatán. Világnézetét a KISZ-en kívül a korai táncházmozgalmak befolyásolták, melynek révén rájött, hogy a népi kultúránál nincsen igazabb és mélyebb kultúra, és mennyire nagy hibát követtek el a nagyszülei, akik lemondtak erről a kultúráról még a születése előtt, s a népzenét úgy gyűlölték, mint ördög a tömjénfüstöt, s ha néha bekapcsolták a röpüljpávát, tényleg csak azért, hogy jót röhögjenek.
Emőkének már ruházatán is látszott, mennyire nagyra becsüli ezt a tiszta forrást, bár a szakavatottak rögtön látták rajta, hogy a népi hímzés tulajdonképpen gépi hímzés, s valójában a minta sem követi az eredeti matyó forrásokat. A népi tehetségkutató műsoron fellelkesülve megszervezte a helyi röpüljpávakört, kizárólag öregasszonyokból, akiknek elviselhetetlenül rekedt volt a hangjuk, valamint nem volt foguk, így az énekhang mellett a levegőkiáramlás folyamatos sistergő zajt adott ki, és a magasabb hangokkal való próbálkozáskor rögtön ugató köhögésbe fulladtak. Ettől aztán az egész tényleg annyira eredeti volt, mintha Vikár Béla vagy Bartók százéves viaszhengereit hallgatták volna.
Kovács Emőke világlátását tovább cizellálta néhány népszerű költő. Rajongott Ladányi Mihály és Váci Mihály verseiért. Csodálkozott rajta, hogy ennyi Mihály nevű költő van, ide sorolta még Csokonait meg Babits Mihályt is. Mintha a Mihály név alapja volna a költővé válásnak. El is határozta, ha lesz gyereke, akkor Mihálynak nevezi majd. Sajnos erre azonban nem sok esély látszott. Emőke csak a világnézeti csatározásokban élhette ki magát, férfit nem talált. Mindenki meg volt győződve a faluban, hogy Budapesten az erkölcstelenség fertőjébe süllyedt, hiába teszi magát most népi hímzéses mellényben meg harántkockás, térd alá érő szoknyával. Álcázott kurvának tartották, aki feleségnek nem kell, alkalmi kapcsolatnak még jó lett volna, de ebbe meg Emőke nem ment bele. Végül már majdnem szirmait vesztette, amikor egy zárszámadáson a téeszelnök-helyettes halálosan beleszeretett, legalábbis Emőke így értelmezte azt a pillanatot, amikor a Németh Öcsi pisáláshoz feltápászkodva a székkarfa helyett véletlenül Emőke buggyos ingujjából kilógó karját markolta meg. Ettől fogva a falu megbecsült asszonyává lett. A téesz segítségével megszervezte a helytörténeti múzeumot. Vasárnaponként volt nyitva, a parasztok elmentek megnézni, nem azért, mert bármire is becsülték volna ezeket a régi ócska kancsókat meg rokkákat, guzsajokat, héhőket. Hülye dolgoknak tartották az otthonszövést, nehogymá olyan kemény, smirgliszerű vászonszarokat hordjon az ember, amikor a boltban lehet olcsón műszálas inget venni, vagy hogy cserépedényeket használjon, amikor fasza műanyagot is lehet kapni, ami ráadásul nem törékeny. Csak azért mentek a múzeumba, mert híre kelt, hogy ki van állítva az a mángorló, amivel a legenda szerint a Turák Mari akkorát csapott a Licskó Feri faszára, hogy a keményfa mángorló megrepedt, ám a Licskó Feri farka egészben maradt, hogy majdan seregnyi Licskó gyereknek legyen a létrehozója a Turák Mari méhében. Sajnos Emőke nem esett teherbe a Németh Öcsitől, hogy mért, mért nem, hogy a férfit nem hozta lázba a népi blúz vagy a kockás szoknya, amit Emőke örökösen hordott, vagy az asszony volt elutasító, mert nem volt kedve esténként bebújni a téeszelnök izzadságszagába, ezt ma már nem tudhatja senki.
Németh Öcsi téeszelnök-helyettes
A Németh Öcsi elnökhelyettes volt a helyi téeszben. A háború megzavarta a tanulmányait, apja fogságban, már gyerekként el kellett kezdeni napszámba járni, aztán az apa hazajövetelekor, amikor szembesült azzal, hogy milyen az apja, mert a háború és a fogság évei alatt teljesen elfelejtette. Szóval ez az apa épp olyan volt, mint amikor elment, ha lehet még olyanabb, összeférhetetlen és brutális, s mindezt napi szinten fokozni tudta alkohollal. Ezért a Németh Öcsi Budapestre menekült, ahol mint betanított munkás próbálkozott, de a gyomra nem bírta a fővárost, a főváros romlott olajban főtt ételeit, akut gyomorfekéllyel tért vissza a hazai kosztra. Megházasodott, s a történelmi körülmények miatt elmaradt tanulmányait munkás-paraszt estiiskolán próbálta pótolni. Először a nyolc általános, aztán a technikum, utána néhány szaktechnikusi oklevél. Épp a mű- és szervestrágyázás szaktechnikusiért hajtott, mikor a felesége bejött hozzá a szobába, ahol átszellemülten magolta a tananyagot, és mondta, hogy Öcsi, akkor te csak képezd magad tovább, én elmegyek a gyerekekkel. Hová, kérdezte a Németh Öcsi. Egy másik faluba. Mit csinálsz ott, kérdezte a Németh Öcsi. Egy másik emberrel fogok együtt élni. A Németh Öcsi akkor nem tudott hirtelen mit mondani, s mire a korszerű trágyázási technikák leírásából felocsúdott, az aszszonynak már hűlt helye volt.
Innéttől utálta a nőket. Hiába mondta az anyja, hogy Öcsikém, meg kéne újra házasodni. Hagyjon már az anyuka engem, minek ide még egy kurva a házhoz. De ez nem igazságos, mondja az anya, hogy nekem kell rád mosni meg főzni. Nekem is van saját életem, végre apád is meghalt, gondoltam, kicsit kikapcsolódok, erre jöttél te ezzel a válással. Minek vettem a mamának keverőtárcsás mosógépet. Jó, hogy már nem a patakon kell mosni, mint Ágnesasszonynak, azért azt nem várhatnád, fiam, amúgy is, mi a fasznak kell csizmában járni, hogy a kapca berohad a lábadon, azt még egy korszerű keverőtárcsás mosógép, sem pedig a legfinomabb ultradézi mosópor sem viszi ki. Nem járhatok másban, mondta erre a Németh Öcsi, én is utálom a csizmát meg a kapcát, de a megyénél az elvtársak szeretnek engemet a nép gyermekének látni. A kurva anyjukat az elvtársaknak, de legalább ne világos inget hordanál. De az megy ehhez a zakóhoz, meg a csizmanadrághoz. Én is rühellem, amikor először felvettem, olyan érzésem volt, mintha beléptem volna a Bartók Béla Néptáncegyüttesbe, de nem tehetek róla, minden szakmának megvan a maga munkaruhája, s a téeszelnök-helyettesnek épp ez. De olyan kurvára beleizzadsz, hogy kétszer kell bedobnom a korszerű keverőtárcsás mosógépbe. Legalább használhatnál dezodort. Azt nem lehet, mama, mert vidéken a hatvanas és a hetvenes években még nem használunk dezodort, csak a nyolcvanas években, de akkor meg a mama már nem fog élni.
Szinte minden héten lezajlott ez a vita anya és fia között, míglen a Németh Öcsi egy zárszámadást követően, az alkoholtól, s a téesz rendkívüli eredményeitől ellágyulva… Szóval pisálni akart kimenni, s megfogta a másik szék karfáját a felálláshoz, de azon a karfán volt már egy kéz, a Kocsis Emőke keze. A helyi kultúros épp ott ült, mellette az elnökhelyettesnek, s épp erre a pillanatra várt, hogy ez a kézfogás megtörténjen, kapva kapott az alkalmon, a nyakába omlott az egyensúllyal küzdő férfinek, az meg nem volt mit tenni, hogy mielőbb szabaduljon, s elmehessen pisálni, megcsókolta a kicsit már koros, ám a téeszelnök-helyettes korához képest mégiscsak rendkívül fiatal nőt. Mindjárt jövök, mondta a férfi, s eltolta kicsit a nőt, a nő meg, a húzentrógerodba szerettem bele, mondta, és meghúzta a gumírozott nadrágtartót, a gumi visszacsapódott a férfi hasára, megnyomta ott a pattanásig feszült húgyhólyagot. Ú, mondta a Németh Öcsi, és futásnak eredt kifelé a művház sarkához. Emőke ott érte utol, s olyat csinált a férfinak, amilyet még csizmanadrágos férfi vidéken nem élt át, mert a csizmanadrágban orális szex az idő tájt vidéken még nem volt elterjedve.
Kapcsolódó írások:
Rainer M. János: A Kovács Tanösvény (Kovács Ákos: A kitalált hagyomány. Pozsony, 2006, Kalligram, 446 oldal, 3500 forint. ) Rainer M. János A Kovács Tanösvény Kovács Ákost és...
Molnár Gál Péter 56 06 / őrült lélek vert hadak (56 06 / őrült lélek vert hadak Írta Mohácsi István-Mohácsi János. Zeneszerző Kovács Márton. Díszlet Khell Zsolt. Jelmez Szűcs Edit. Mozgás Uray Péter. Rendező Mohácsi János. ) Molnár Gál Péter 56 06 / őrült lélek vert...
Csengery Kristóf: Kárhozatrevü, megváltásrevü (Arrigo Boito: Mefistofele. Rendező Kovalik Balázs. Karmester Kovács János. Magyar Állami Operaház, 2010. szeptember 14.) Hajlamosak vagyunk Arrigo Boitót (1842–1918) kizárólag a két kései Verdi-remeklés...
SZINETáR MIKLóS, HEGYI «RPáD JUTOCSA, GYőRIVáNYI RáTH GYäRGY, KOVALIK BALáZS, KOVáCS JáNOS, VASS LAJOS, FISCHER «DáM : Heten a Magyar Állami Operaházról SZINETáR MIKLóS, HEGYI «RPáD JUTOCSA, GYőRIVáNYI RáTH GYäRGY, KOVALIK...
Rainer M. János: A vitathatatlanról szóló vita (Kovács Mónika (szerk.): Holokauszt: történelem és emlékezet. Budapest, 2005, Hannah Arendt Egyesület-Jaffa Kiadó, 386 oldal, 1990 forint. ) Rainer M. János A vitathatatlanról szóló vita “Talán nincs...
Cimkék: Háy János