Tokai András: Ami van, srácok; Hatalmas volt a nyár

Ami van, srácok

 

 

Szép Károly és „Laci bácsi” emlékére

 

Ami van, srácok, Szepi bácsi,

ami maradt a szakadatlan

büntetődobások

Vajda Péter utcai gyakorlásából, csak annyi,

hogy reggelente, harmatban, kutyaugatásban

szedegetem a hullott alma férgesét,

és négy az ötből, néha öt az ötből

sikerül a fél-arasznyi vastag

kis görbe meggyfa derekát eltalálnom.

 

Vagy az első kávé, egy-két cigi után,

mikor már van helyem a konyhaasztalon,

az első félpapírt, amire meggondolatlan, álmos

marhaságokat írtam

összegyömöckölve, jó kemény

galacsinná gyűrve, általában

egy az egyből, sikerül

csont nélkül a kis szemetesbe, „kukába” dobnom.

Ez van még, Tanár Úr, ez van még, srácok. Nincsenek

hétvégi JSI-meccsek (ki tudja már, hogy volt ilyen is:

Józsefvárosi Sportiskola, vagy hogy

Kozma öcsi nyomdokain jó páran

a Simor [Vajda Péter] utcai BGSK-ban,

a Benedek Gábor Sportkörben

kezdtünk készülődni olimpiákra)

 

Volt egy kitérőnk Schuszter „Oszi”-val

a Fradi atlétikai szakosztályába is, ahol

a húszas évek magasugró bajnoka, valamilyen

Laci bácsi reporterekről mesélt nekünk, és

ha szorgalmasak leszünk, rikordokat ígért.

 

Tetszik látni, továbbra is szorgalmasan edzek, gyakorlok, Laci bácsi!

(Laci bácsi, tudjátok, nehezen látott, mert félszemű volt:

maga Albert, a Császár lőtte ki véletlenül az egyik szemét,

de makacsul továbbra is a focikapu mögött tartotta az edzéseket.

– Hátha a másik szememet is kirúgja, abba is

beledurrantja az ócska szemüveget

a Novák vagy a Páncsics a szabadrúgás gyakorlásakor,

és végre nem kell már nyolcvanéves létemre

hülyegyerekekkel vacakolnom!

– mondogatta nekünk,

tokiói olimpiai reménységeknek a húszas évek

hazai magasugróbajnoka.)

A félpapírokon a mániákus verskezdemények, skiccek,

valami múltról, jelenről,

amibe belezúg, belepattog, mint a lányiskolai, emeleti tornaterem

recsegő parkettáján az első

gumi kosárlabdák, úgy 59-ből, vagy 60-ból, amire meglett

az udvari bitumenpálya

ahol először értem el a gyűrűt.

Ugyanaz a kis buzgómócsing, ugyanaz

az egymagába’ gyakorló

kis csere vagyok, megint kövér,

a nyáron meghasasodtam.

Az van, ami van, srácok,

dobálom az összegyűrt

papírgalacsinokat a készséges szemetesbe

csukló-, ínhüvelygyulladásig.

Tízből tíz, kétszázból kétszáz

megy a kosárba.

Beirkálom a félbevágott ánégyes

papírkákat, jó keményre

összegyömöckölöm őket, aztán

ami költemény így elkészült, csont nélkül,

lehetőleg pontosan ívelve, kosárra! Ó, ha

már a mi józsefvárosi sportiskolás korunkban

bevezették volna a mezőnyből

dobott hárompontosokat!

 

 

 

Hatalmas volt a nyár

 

 

(Egy hosszabb versciklus záróimája)

 

Hatalmas volt a nyár.

Hatalmasak az utolsó nyarak,

ahogy az elsők is oly hatalmasak.

 

Ó, Gíjjom Apollinár,

ó, Rájner, Mária, Rilka,

vegyetek imáitokba.

 

 

Kapcsolódó írások:

Tokai András: Ó, hajnali tág ég! Fénylik a fekete almafa-kupolában, fénylik az ezüst félhold. Fáradt sárga...

Tokai András: Sashalmi idill Oly csendes és idillikus Sashalom éjjel négy körül, mikor a...

Tokai András: A menekülőművész Tokai András A menekülőművész (Még egy Kavafisz-apokrif) Egy...

Tokai András: A kitűnés a képből Tokai András A kitűnés a képből Noo-wan Nose szingapúri...

Tokai András: Ki tudja, hol van Port Fuád? Tokai András Ki tudja, hol van Port Fuád? Nézzük...

 

 

Cimkék: Tokai András