Nyerges Gábor Ádám: Orbán Ottó, Magyarország, kétezer-valahány; Földközel életünkben

Nyerges Gábor Ádám

Orbán Ottó, Magyarország,
kétezer-valahány

 

Orbán Ottó, 2002-ben elhunyt, frissiben felújzrínyiászozott költő

Budapest utcáit járja. A fikció számos áldásos mellékhatása egyikeként

teszi mindezt (a korahajnali sétát) bármiféle különösebb nehézség

nélkül. Mint mikor életében álmodott, szinte egyszerre van mindenhol,

mennie se kéne, csak jólesnek a lépések. Elnézi a Kossuth teret,

ami már lassan végleg és menthetetlenül elveszíti valahai nyilvánosvécé

jellegét, mostanság legfeljebb, ha kutyák trágyázzák, ők sem

politikai okokból. Hazanéz a Bécsi út 88–90. felé is, de tapintatosan, kis hezitálás

után nem csönget fel, viszont látja, mert a mindenhol mellett

persze egyszerre mindenkor is van, ahogy Lator az istennek sem bírja

leráncigálni azt a rohadt, beakadt lebernyeget a márványtábláról

(„Ebben a házban élt és alkotott”), majd kis segítséggel végül mégis összejön,

hallja a fülsüketítőn félrehangsúlyozott szavalatot, üvöltve sípoló

mikrofongerjedést, üvöltve üvöltő, pár száz méterre tüntető szélsőjobbosokat,

és laudálása lényegi pontjain el-, majd visszafelé zúgó, épp arra, ki

tudja, mit kereső helikopter zaját, majd bejárja a régi helyeket, ahogy átfut

az agyán az idevágó vicc, hogy „honvágy ellen”, ellibeg

a Bajza utcába is, bekukkant az Írószövetségbe, ha már ott van, beles a

Kortárshoz is, hogy áll most a prózarovat, zsörtölődik

magában picit a békávéra, de elmetrózik s pár utcát suhan, bekukkant az ÉS-hez is,

zavarja, hogy még a halál után is ilyenekért izgul, de

megkönnyebbül, hogy még megvannak, aztán megunja az irodalmat és

különböző helyeken kér különböző söröket, fröccsöket és

töményeket, a többségüknél, ugyancsak, mintha álmodna, ízt nem is érez,

mikor lehúzza, és elnéz még megannyi helyre, odasandít

kicsit a jövőbe is, de aztán gyorsan visszariad, vesz egy Népszabadságot

és nézi, hol tart épp a haza, a világ és ez az egész úgy

kavarog benne, mint a 2002-ig megélt teljes addigi élet, borzasztó kínzó,

maró centrifugálást érez, mások, járókelők persze ebből mit

se látnak, meg hát kinek is tűnne fel egy tíz éve halott költő, mikor az élőket se

látják, zombik ezek mind, gondolja, és már zúg a feje, megszédül,

azért ugyan nem volt értelme visszajönni, hogy az ember szarul érezze magát,

bosszankodik, ahogy a szétszedett körutak háborús díszletekre

emlékeztető, felújítás alatt levő barikádjain botladozik egykedvű, munkaszagú

melósok szotyiköpeteitől épp csak meg-megmenekülve, majd

egyszerre régi reflex üt szöget a fejébe, papírt vesz elő és tollat is kunyerál az

első járókelőtől, szemüveges, középhosszú hajú, köpcös, balektekintetű,

huszonakárhányéves első-látásra-bölcsésztől (tőlem) és, bár még akadozik a

dolog, mert a sírban vele a sorok is rozsdásodtak, azért végre újra mosolyog

és sátáni, cinikus vigyorral, egy magányos, kopott padon ücsörögve minden

szóval egyre olajozottabban és hevesebben, mint annak idején, újra írni kezd.

 

Aztán felébred. Még mindig halott.

 

 

 

Földközel életünkben

„Meghalt Orbán Ottó”

(Tőzsér Árpád)

 

 

Nincs itt, nincs itt, zengjék harsonák.

Nem, hogy meghalt, nagy szám, láss csodát.

Az, hogy nincsen többé, arra kell

gyászvers, gyászdal, sírkő, akvarell.

 

Míg itt, míg itt volt, az meg milyen

volt, majd arról szóló rekviem

kell, mert nincs több lélek pont olyan.

 

Szüljön, szüljön létet, végtelen

majd más író, életképtelen.

 

Támadj fel hát, hűlt élettelen!

Holtod légyen hűbérem, tetem.

 

Így légy ott, ó, Ottó, holttalan.

 

 

Kapcsolódó írások:

Dalos György: Habsburg Ottó, Micsinay és az elbocsátások Berlin, 2011. július 17. Habsburg Ottó, aki anyámmal egyazon esztendőben,...

Mélyi József: Miért érdekes? (Rostás Péter: Mágnások lakberendezője. A Friedrich Otto Schmidt lakberendezőház története (1858–1918). Budapest, 2010, Geopen Könyvkiadó.) Rostás Péter, a Kiscelli Múzeum igazgatója könyvet írt a Friedrich...

Mestyán Ádám: Illúzió Mestyán Ádám Illúzió Akár egy festmény: az ajtókeretben ül...

Mestyán Ádám: Műelemzés Mestyán Ádám Műelemzés Kovács Kinga és Vaderna Gábor esküvőjére...

Mestyán Ádám: Képelmélet Mestyán Ádám Képelmélet A testen átdereng a csont képe...

 

 

Cimkék: Nyerges Gábor Ádám