Tóth Imre: A lehetséges múlt; Az élet, ahogy most látom utoljára – teljes leolvadás

A lehetséges múlt

 

Ma későn ébredtem. Azt mondják, minden hiába,

már forognak a centrifugák. Összekevernek múltat

és jövendőt. Csak a kapun a sötétség ne jönne át.

Leszálló korban élünk – mondtad. A választások

éjszakáján, apádtól örökölt fegyvert szétszedted, és

összeraktad – így talán nem érhet kár.

 

Veszélyes üzenet tört át a tűzfalon,

elkezdődött a kódok feltörése,

ez a tavasz nem rokon semmivel,

és lehet, hogy ezzel még nincs is vége.

Mi mérjük az időt, vagy az idő minket,

siker, kudarc, egyként semmivé lesz.

Párizs lángokban – persze, még sosem

voltam –, néha a látnok is téveszt.

Platón szerint kilencszer vissza, aki vissza,

hiszen az égben mindenki maga választ,

de ha tizedszer is elbukik a földön,

nem marad más, mint az utálat.

 

 

 

Az élet, ahogy most látom utoljára – teljes leolvadás

 

Rossz hírek Fukusimából, rossz hírek Jeruzsálemből,

rossz hírek az egész világról.

Én, aki Pilatus voltam egykor,

ki vagyok most?

Én, aki Mannerheimmel teáztam,

ki vagyok most?

 

Fekete napkorongként gördül át

a teljes leolvadás világunkon.

Alatta szűkölő kutyák,

legyező alakba fejlődő

páncélosok.

 

Az utolsó idők szentjei feljönnek

a pincékből a fényre.

Aminek meg kell lenni,

Annak meg kell lenni.

Én, aki most én vagyok,

én ki vagyok most?

 

 

Kapcsolódó írások:

Tóth Imre: Bardo Tóth Imre Bardo Készen vagyok, sohasem voltam készebb. Ahogy...

Tóth Imre: Szaturnusz Tóth Imre Szaturnusz Amikor a halál megkönnyebbülés… Azt mondják,...

Tóth Imre: Személyes év Tóth Imre Személyes év Üresség van bennem, üresség vagyok....

Tóth Imre: Legnagyobb nyugati kitérés Tóth Imre Legnagyobb nyugati kitérés Lehull rólam a varázslat....

Tóth Imre: Közvetlen közelről Tóth Imre Közvetlen közelről Számomra elviselhetetlen, ahogy élsz. Nem...

 

 

Cimkék: Tóth Imre