Lángh Júlia: Fűben, fában orvosság

Egyik francia barátnőm nemrégiben feldúlt mondatok kíséretében továbbított egy petíciót, amelynek aláírásával az öntudatos európai civil tiltakozhat Brüsszelben a gyógynövényekre vonatkozó EU-jogszabályok megváltoztatása ellen. Most mit szólsz, már majd kamillateát sem ihatunk, ha nem lesz alávetve ugyanolyan hosszadalmas és drága bevizsgálásnak és tesztelésnek, mint a gyógyszerek?! Ez persze a gyógyszeripar machinációja, már megint a multik meg a kemikáliák, egymillió aláírást kell összeszedni Európában, és gyorsan, hogy megakadályozzuk ezt a disznóságot!

Jól ismerem Monique szenvedélyes, túlzásokra hajló természetét és az eurobürokraták elleni indulatait, de ezúttal nem legyintettem, mert a téma érdekelt. Kedvelem a Herbária boltok kínálatát: ízletes és hatékony gyógyteák, körömvirágkenőcs, cserszömörcés szájvíz, tamarinlekvár, csalánsampon és hasonlók, akkor most mi van, csak nem akarják ezeket betiltani? Még jó, hogy a fokhagymát nem kell európailag bevizsgáltatni árusítás előtt, mert az aztán önmagában is mindenre gyógyszer.

Igaz, mostanában azzal kacérkodom, ne szakítsak-e minden egészséges vagy annak hitt szokással a politikai ellenállás puszta öröméért, amióta pártunk és kormányunk azt a felelősségteljes feladatot is teherbíró vállaira vette, hogy óvja egészségünket. Pláne hogy fogy a magyar, vigyázni kell ránk! Az egészségvédelmi álcával a költségvetési lyukak betömésére szánt pénzszerző akciót népegészségügyi termékadónak hívják, népi nevén csipszadónak, és vonatkozik minden olyan ételre és italra, amelynek a cukor-, só-, szénhidrát- és koffeintartalmát magasnak ítélik a magas ítélőszervek.

Nem is értem, miért elégednek meg egy ilyen financiális intézkedéssel. Ha ezek a termékek ártalmasak az egészségre, a gyártókat és a forgalmazókat szépen dutyiba kellene tenni, ott a helyük. A kémkedés fogalmába talán nehezen, de a hazaáruláséba nagyon is belefér, amit cselekednek: visszaélve az öntudatlan polgár mohó vágyaival, tudatosan rontják a haza népegészségét. Az ügyészség ezt a témát nagyon prímán tudná kezelni.

Ámbár talán túlzok, hiszen a csipsz-, sütemény- és energiaital-gyártók nem köthetők elég közelről Gyurcsányhoz, nem érdemes tehát vád alá helyezni őket, a kis különadó viszont jól jön az össznemzeti kasszába. Figyelemre méltó, hogy az egészségre a legordítóbban ártalmas termék, a dohány adóját az eredeti tervektől eltérően mégsem emelik. Balsai úr nyíltan meg is mondta, miért: azért, mert a dohánylobbi erősebb volt. Ezt a megjegyzést nehéz másként értelmezni, mint úgy – ez itt vélemény –, hogy a dohánylobbi netán többet perkált le, de hogy milyen számlára és milyen zsebekbe, azt már nem tudhatjuk.

Egyébként én elvben egyet is értenék azzal, hogy ami ártalmas, az legyen nehezebben megfizethető, csakhogy egyrészt, semmi sem ártalmas, ha mértéktartóan fogyasztjuk (és ez esetben nem olyan dráma, ha valamivel drágább), másrészt ki nem állhatom, ha felsőbb hatalmi szervek mondják meg, hogy mi jó nekem és mi nem. A Fidesz ne vigyázzon az egészségemre – és más párt vagy kormány se –, az szerintem csakis énrám tartozik.

Hasonló indulatból figyeltem föl a tervezett EU-jogszabály-változtatásra. Ne akarják nekem felülről megmondani, hogy milyen gyógynövényalapú szert vehetek magamhoz és milyet nem. A petíció valóban alarmírozó hangnemben íródott, de hiszen az volt a célja, hogy felrázza a közvéleményt. Ezt a célt el is érte, legalábbis a francia nyelvű változat: az interneten egész nyáron pró és kontra sisteregtek a villámok.

Az Európai Parlament képviselőjének június 21-én adta át a Természetes Egészség Védelmére Alakult Közösség az 1,4 millió aláíró nevével nyomatékosított petíciót, amelyhez még 850 ezer további európai aláírás csatlakozott az Avaaz nevű nemzetközi civil szervezettől. Az Avaaz 2007 januárjában alakult, 9 millió tagja van 193 országból, és a földlakók összességét érintő témákban hallatja a civil társadalom hangját közös kérdésekben – egészség, klímaváltozás, emberi jogok, vallási konfliktusok – abból a célból, hogy a döntéshozók ne csak a saját fejük, pontosabban érdekeik után menjenek, hanem hallják meg azt is, mit akarnak a népek a világban.

2004/24/EK irányelv – ez a hivatalos elnevezése annak a döntésnek, amely szerint szabályozni kell a gyógynövénytermékek forgalmazását; az átminősítéshez hét év kifutási időt adtak, ez 2011. március 31-ével lezárult.

„Április 1-jétől tilosak a gyógynövények Európában!”

Ijesztően hangzik, csak nem igaz. Először is a kamillatea, a csipkebogyó, csalán, kakukkfű és az összes többi olyan gyógytea, amely egyféle gyógynövényből áll, azaz monokomponensű, tovább árusítható, ahogyan eddig, ezekre nem vonatkozik a jogszabályváltozás. Hogy a keverékekre miért igen, azt nem sikerült megértenem. A Herbária például negyvenféle gyógyteakeveréket kínál, ezeket át kell minősíttetnie vagy hagyományos növényi gyógyszerré (ami nagyon drága és hosszadalmas folyamat, a gyógyszerforgalmazás szabályai vonatkoznak rá), vagy egyszerűen élelmiszerré (akkor viszont az idevonatkozó jogszabályoknak kell megfelelnie, és tilos ráírni, hogy milyen gyógyhatásai vannak). Az átminősítések után, állítja a Herbária, minden változatlan, csak egyes termékek nevét kell majd megváltoztatni, a jogszabályok miatt.

Csakhogy a gyógynövény, akármit is mondanak a szabályzások, nem gyógyszer és nem is élelmiszer. Oka volt annak, hogy a magyarok 1987-ben megalkották a „gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények” kategóriáját, csak sajnos ez a fogalom az EU-ban nem létezik.

A törzskönyvezési eljárás, amellyel „hagyományos növényi gyógyszerré” minősíttetik egy-egy, akár évezredek óta ismert gyógynövény, nagyon hosszú éveket igényel, és ami ennél drámaibb, rendkívül drága. Francia források százezer eurót meghaladó összegről beszélnek, a magyarok vagy több százezer, vagy néhány millió forintról, növényenként. Az OGYI, Országos Gyógyszerészeti Intézet honlapján részletezi az átminősítési kérelem benyújtásához szükséges tudnivalókat, az átminősítés díja 405 ezer forint, és mellékelni kell pontosan huszonháromféle iratot, igazolást, bizonyítványt, okmányt; ezek beszerzése sem ingyenes.

A gyógynövényeseknek nincs ehhez elegendő pénzük, se itt, se ott, se sehol Európában: ezt a szomorú tényt jelzi, hogy beszámolók szerint egy hónappal a határidő lejárta előtt mindössze 215 (más forrás szerint 160) növényi alapú hagyományos szer volt jóváhagyva az európai listán. A hét év türelmi idő alatt ennyit sikerült öszszehozni, miközben több tízezerre tehető a mostanáig engedélyezett forgalomban árusított növényi alapú szerek száma Európában. Amit nem sikerült átminősíttetni, azt ki kell vonni a forgalomból, amiket már legyártottak, azokat lejárati idejükig, legkésőbb 2013. március 31-ig lehet árusítani.

Van még az a kategória, amit WEU-s gyógyszernek hívnak (Well Established Use), ezek orvosi rendelvény nélkül kapható szerek, hatékonyságukat irodalmi adatok igazolják. Engedélyezésükhöz azt kell bizonyítani, hogy a termék az elmúlt harminc évben gyógyászati célokra használtatott, és ebből legalább tizenöt éven át az Európai Unióban. Az OGYI-nál ehhez az átminősítéshez is 405 ezer forintot kell leperkálni, és ezúttal huszonötféle papírt leadni. Thierry Thévenin, a francia gyógynövényárusok szakszervezetének elnöke beszámol arról, hogy közel két éven át, 2005 és 2007 között több tucat szakértő gyűjtötte az írásos bizonyítékokat ahhoz, hogy az EU gyógynövényügyi bizottsága elismerje az édeskömény magjáról, hogy görcsoldó, szélhajtó, emésztést serkentő hatása van. Ezt az európai, a mediterrán és a kínai népi kultúrában hosszú évszázadok óta tudják.

Régi vitáról van itt szó, a természetes (vagy hagyományos, alternatív, kiegészítő) gyógymódok és az európai orvoslás tudományos, laboratóriumban igazolt szerei között. Óriási indulatok tudnak feszülni, mint minden vitában, ahol a két fél között eltérő a világ- és életszemlélet. Manipulálás, csúsztatás, vádaskodás, minden megengedett – a mi egészségünk nevében. Egyik oldalon sikolyok arról, hogy ezeknek minden, amit a természet produkál, veszélyes vagy illegális, másik oldalon fölényes mosolyok a tudás hatalmának kizárólagos birtokában, és a bürokrácia útvesztői.

A valódi vesztesek a szektor legkisebb szereplői, akiknek nincs módjuk a bevizsgáltatásra. És a még náluk is kisebbek, azok a gyógynövénygyűjtők, akiknek ez az idénymunka volt az egyik sovány pénzkereseti lehetőségük, de talán most ettől is elesnek.

A néhány gyógynövényboltban, ahol érdeklődtem, konkrétumokat nem tudtak mondani, az áruellátás egyenletes, nem kaptak semmiféle listát arról, mit nem szabad majd árusítani. A Herbária kiadott egy vásárlói tájékoztatót azzal, hogy lesznek változások, de minden rendben megy tovább.

Afrikában magyarázta nekem valaki, hogy milyen csodálatos a természet, minden, de minden, ami megterem, fogyasztható: vagy étel, vagy gyógyszer, vagy kábítószer.

 

 

 

Kapcsolódó írások:

Lángh Júlia: Októberi napok Szép ősz van, sétaidő, de még mindig fáj a lábam,...

Lángh Júlia: Invalidusok között Járókerettel, két mankóval, két bottal, a szerencsésebbek csak egy mankóval...

Lángh Júlia: Két pesti nap hatása Gyakorlati feladatok miatt rövid időre föl kell mennem Pestre, nem...

Lángh Júlia: „Ahol most szorongatás van” Barátságos, szinte családias hangulatú volt a virrasztás. Kicsit vendégség, kicsit...

Lángh Júlia: Cigány lakodalom Hajni gyönyörű volt a talpig fehér csipkében, igaz, szép szokott...

 

 

Cimkék: Lángh Júlia